magyarfutball.hu

bajnoki szereplések

szezon bajnokság osztály klub neve hely pontok
1944/1945 Nemzeti Bajnokság I - félbeszakadt 1 Kolozsvári AC 8 4
1943/1944 Nemzeti Bajnokság 1 Kolozsvári AC 3 36
1942/1943 Nemzeti Bajnokság 1 Kolozsvári AC 10 26

összes eredmény, részletek »

címer: Kolozsvári AC
kapcsolódó csapatok
cím hiányzó adat beadása
Kolozsvár

Románia
 
alapítás
1880
klub színei
piros - fehér
bajnokság
- (megszűnt csapat)
stadion
- régi stadionok
  1. Egyetemi Sportpálya

    (? - ?)

  2. Kolozsvári Városi Sporttelep

    (? - ?)

névváltozások
  1. Kolozsvári Athletikai Club
    1880 - 1945
  2. Kolozsvári Vasas (Ferar Cluj)
    1945 - 1948
  3. 1948-ban beolvadt a CFR Cluj csapatába
dicsőséglista
  1. NBII/másodosztály bajnoka
    1913/1914
  2. NBI/első osztály bronzérmese
    1943/1944
  3. Magyar Kupa döntős
    1944
mérkőzések
hivatalos honlap
kapcsolódó weboldalak
szurkolói csoportok
segítség
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: Giovanni
    2012.05.31, 17:03
    A kolozsvári sport képes története

    http://mek.oszk.hu/10700/10710/10710.pdf
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
    2010.10.11, 13:49 (szerk.: 2018.02.17, 11:31)
    A Magyar Athletikai Club és a Kolozsvári Athletikai Club meghívója Kolozsvárra, Erdély egy részének visszafoglalása alkalmából megrendezett kardvívó versenyre, melynek fővédnöke Horthy Miklós volt.

    Nyomtatványként lett feladva 1941, június 14-én.

    kép
    forrás:
    http://www.axioart.com/index.php?op=live_item&id=114773
     
  4. avatar: fgymat
    2010.05.16, 20:27 (szerk.: 2014.02.16, 17:43)
    kép

    forrás:
    Pluhár István: Magyarországi sportegyesületek története (1941)
     
  5. avatar: Sanyi-Hungaria
    2010.02.08, 20:25 (szerk.: 2018.02.17, 11:27)
    kép

    Forrás: Magyarország futball története
     
  6. avatar: Giovanni
     
  7. avatar: pancso
    2009.06.16, 17:46 (szerk.: 2010.03.18, 00:26)
    Kolozsvár első labdarúgópályái:

    A labdarúgás Kolozsváron 1896-ban jelent meg, amikor Vermes Lajos tornatanárt kinevezték a kolozsvári egyetem vívómesterévé. Vermes valószínűleg labdát is hozott Kolozsvárra, az egyetemi tornakör diákjaival pedig gyakran játszottak. A labdarúgáshoz szükség volt megfelelően nagy rétre, így eleinte ezt a játékot elsősorban a városon kívül űzték a mai Györgyfalvi negyed helyén, Hója erdőben, a Tordai úti Stark-kertben vagy a Kismezőben, az unitáriusok játszóhelyén.


    Ezek a pályák nem voltak szabályszerűek, az adott feltételek függvényében akkora méretű pályát alakítottak ki, amekkora elfért az adott területen. 1905-ben alakították ki az első modern pályát, amely már méretek szerint is megfelelt, és amelynek állandó kapui voltak, majd 1911-ben felépült a sétatéri sporttelep, ahol igazi Európa-színvonalú pályát épített a város.
    Bivalyrét

    A kolozsvári labdarúgás első, közismert helyszíne a Bivalyrét volt, itt alakították ki Vermesék és az egyetem diákjai az első pályát. A Bivalyrét a mai Györgyfalvi negyed helyén, a korabeli város keleti, északkeleti részén elterülő városi legelő volt. A keleti felében katonai lőtér volt ebben az időben, ezért a labdarúgó meccsek színhelyéül a sajtó gyakran kis katonai gyakorlótérként emlegette.

    Ezeket a mérkőzéseket a kezdetleges feltételek határozták meg: a gyep nem volt megfelelő, az árkokban és lyukakban felgyűlt a víz, sokszor sérülésekhez vezetett a rossz talaj. A kapukat 2–2 hordozható, vékonyabb rúdból (ugrómércék) alakították ki, amelyek tetejét piros szalaggal kötötték át. A rudakat minden mérkőzésre kivitték, beszúrták a földbe, a mérkőzések után pedig visszavitték az egyetemi tornaterembe.

    1902-ben megfogalmazódik az igény az új, modern labdarúgóaréna iránt. A korabeli sajtóban kérték a várost, hogy adjon át az ifjúság számára egy olyan területet, ahol az megfelelő játékteret alakíthat ki magának. A Bivalyrét már nem volt megfelelő, hiszen távol esett a várostól, csak gyalog lehetett megközelíteni. A pálya egy sportegyletnek sem volt a tulajdona, így nem lehetett karbantartani, modernizálni. A legnagyobb problémát a játéktér jelentette: a talaj teljesen alkalmatlan e célra, mivel süppedékes, síkos, pocsolyás, itt-ott kisebb gödrök váltakoznak és marha pecsétekkel van tele. (Kolozsvári Friss Újság, 1902. november 13.)

    1903-ban a kolozsvári labdarúgást újabb csapás érte. Dr. Hadady Endre rendőrfőkapitány rendeletet bocsátott ki, amely szerint megtiltotta a Bivalyréten vagy más városi legelőn bármely sport űzését. A rendőrségi fellépés miatt megszűnt a Bivalyréten a labdarúgás, de a sport hívei újabb pálya keresésébe kezdtek. Úgy látszik, megirigyelték már azt a pocsolyás kis területet a felsőbb hatóságok – jegyezte meg a helyi sajtó.

    Az 1940-es években a Bivalyrét a repülőmodellezők kedvenc helye volt kiváló földrajzi elhelyezkedése miatt. Az 1960-as évektől a rétet beépítették a Györgyfalvi negyed tömbházaival.

    A Tordai úti (Stark-kerti) pálya

    A rendőri rendelet nem törte le a labdarúgókat, sőt, összefogásra késztette, hogy olyan pályát találjanak, ahol kedvükre játszhatnak. Először gyűjtés indult egy sportpályának használható kert bérlésének érdekében. A gyűjtés fényesen sikerült, a begyűlt összegből pedig, Vermes Lajos közbenjárására, bérbe vették a Tordai út 23. szám alatti kertet, amely a vámházzal szemben volt. Ez a kert a mai Csillagvizsgáló út kezdetének környékén volt, a neológ zsidótemető fölött, és a kolozsvári aggmenház tulajdonát képezte. A pályát Stark-kerti, vagy Ifjúsági Football Club (IFC) pályájaként emlegették.

    Az új pályán szabályos kapukat alakítottak ki gerendából, a szélét szabályosan meghúzták mészvonallal. Ez már előrelépést jelentett a bivalyréti pályához képest. Az új pályán 1903. május 10-én játszottak először, május 24-én rendeztek először „football-tornát”, majd június 1-én, Pünkösdkor, játszották az első rangos labdarúgó-turnét városunkban, amelynek fődíja 11, az egyetem által adományozott bronzérem volt. A győztes a Római Katolikus Gimnázium csapata lett az Unitárius Kollégium, valamint az Ifjúsági Football Club előtt. Az itt rendezett mérkőzésekre már volt belépő, az ülőhely 1 korona, állóhely 40 fillér volt.

    A pályát rövid ideig, kevesebb mint két évig bérelték a labdarúgók.

    A Rákóczy úti KAC pálya

    A Római Katolikus Gimnázium, illetve az Unitárius Kollégiumban végzett diákok, akik iskola szintén űzték a labdarúgást, az érettségi vizsgájuk után 1904-ben beléptek a KAC-ba és megalakították a labdarúgó-szakosztályt. Kérésükre az egyesület vezetősége 1905 év tavaszán telket szerzett labdarúgópálya kialakítására a Rákóczi úton levő megszűnt téglagyár helyén, amely a Rákóczi (ma General E. Grigorescu) út baloldalán volt.

    Ezen a telken a felületet lesimították, gerendából pedig állandó kapukat létesítettek, később pedig hálót is készítettek, amelyet feltettek a vasárnapi meccsekre. A pálya vonalait mérkőzések előtt meszelték fel. Néhány évvel később a pálya utca felőli oldalát fakerítéssel kerítették el, kétoldalt bejáratot létesítettek, így belépődíjakat is lehetett szedni mérkőzésekkor. A mérkőzésekre a nézők számára a KAC játékosai padokat kértek kölcsön a szomszédoktól, amelyeket mérkőzés után visszaadtak. A pályát 1905. május 11-én avatták fel, a KAC a nagynevű Budapesti Postást látta vendégül. A mérkőzést a Postás 19:1 arányban nyerte meg. A mérkőzés szünetében atlétika versenyt rendeztek, amelynek sztárvendége Somodi István, Kolozsvár neves atlétája volt. A megnyitó ünnepségen jelen volt br. Jósika Gábor, a KAC elnöke, aki a labdarúgó csapat lelkes támogatója volt. Az ő közbenjárásának köszönhetően létesült a labdarúgópálya.

    A pályát az új sporttelep 1911-es felavatásáig használták, azután itt már nem játszottak.

    A Nádas-parti pálya

    1907 tavaszán megalakult a harmadik kolozsvári labdarúgóklub, a MÁV Összhang Dalegylet (amely 1908-tól felvette a Vasas nevet). Az új egyesület a Kereskedelmi Akadémia Sport Körének (KASK) csapatával közösen még 1907 tavaszán nekifogott egy új pálya kialakításához a vasúti műhelyek melletti réten, a Nádas patak jobb partján. Sajnos a pálya talaja salakos föld volt, amely sár esetén nehézzé tette a játékot, emellett az elhelyezés is szerencsétlen volt, mert kelet-nyugat irányú volt, így az egyik csapat mindig nappal szemben játszott, ezért ezen a pályán nem játszottak soha tétmérkőzéseket.

    A városi Sporttelep

    Egy korszerű kolozsvári sporttelep gondolata foglalkoztatta a kolozsvári sportvezetőket már az 1900-as évek elejétől. Mindenki egyetértett, hogy szükség van egy olyan sportlétesítményre, amely a modern európai sport szabályainak megfeleljen, ahol országos, de akár nemzetközi versenyeket is rendezni lehessen. A kolozsvári sportegyletek viszont elsősorban a saját érdekeiket követték: a KEAC atlétikapályát szeretett volna, a labdarúgók saját pályájukat követelték, a céllövők a Lövölde felújításáért harcoltak, a tenisz kedvelői pedig újabb teniszpályák kialakítását kérték. Az összhang az egyeletek és sportvezetőik között hiányzott, ezt kihasználta a városvezetés, hogy az anyagi befektetést késleltesse.

    1908-ban dr. Somodi István kolozsvári magasugró, a KEAC atlétája, a londoni olimpián ezüstérmet nyert magasugrásban. Eredményét az egész város ünnepelte, sikere pedig felvetette újra a sporttelep ötletét, ahol helyet találjanak az atléták, a labdarúgók, a teniszezők is. A városi tanács is belátta ekkor, hogy szükség van az új sporttelepre, hiszen Kolozsváron is lehetne rangos versenyeket rendezni. Példaként ott állt a sétatéri tó, amely 1908-tól Magyarország második központja lett a korcsolyázás terén, és amely évről évre rangos versenyek színhelye volt.

    A városi tanács határozatát, amely szerint az új sporttelepet a Sétatér mögött, a fásberek és a Lövölde helyén építik fel, 1911-től lehetett előkészíteni, hiszen ekkor járt le a szerződés a városi kincstár és a tűzifa kitermelők között erre a területre. A sporttelep tervét Kovács Gyula városi mérnök készítette el a Ferencváros Torna Club pályájának mintájára, a munkálatok is az ő irányítása és felügyelete mellett zajlottak.

    1911. szeptemberére elkészült a sportlétesítmény. Kovács Gyula figyelembe vette a labdarúgók észrevételét, hogy a pályát ne kelet-nyugat irányba tegye, mert így délutánokon az egyik csapat mindig a nappal szemben játszott volna (elsősorban Koncz Rudolf korabeli labdarúgó beszélgetett sokat a tervező mérnökkel és osztotta meg addigi tapasztalatait a labdarúgó pályákkal kapcsolatban). Az új pálya így észak-dél fekvésű lett, a nyugati oldalra került a fatribün, a keleti oldalon pedig az állóhelyek. A tribün 1500 férőhelyes volt, alatta meleg-hideg vizes zuhanyú fürdő, illetve minden kolozsvári egyesületnek saját öltözője volt. A pálya mögött hat teniszpályát alakítottak ki, a tribün mögött pedig egy kis lakóházat építettek a sporttelep felügyelőjének részére.

    A pálya felépítését és felavatását a budapesti sportvezetés, valamint a sportsajtó is üdvözölte. Mert tudnunk kell, hogy Kolozsvár ma is gócpontja, szellemi vezetője Erdélynek. Ami ott bevett divat, az csakhamar divattá lesz a sok kicsi erdélyi városkában is. Amit ott a fiatalok megszoknak, megszeretnek, az elvándorol Erdélyország minden zege-zugába. Amit most Kolozsvár művel, az arányaiban olyan hatalmas nemzetmentő munka, amilyent eddig Nagy-Magyarországon egy város sem produkált. A Nemzeti Sport az ünnepük alkalmával velük örvendezik. Kolozsvár dicsősége nekünk is dicsőségünk! Szeretettel köszöntjük a magyar sportok első hajlékát Erdélyben és a megalkotóit testvéri gyöngédséggel dicsérjük. (Nemzeti Sport, 1911. szeptember 3.)

    A pálya felavatását 1911. szeptember 16–17-én rendezték – az ünnepélyes megnyitó után országos atlétikaversenyt, majd labdarúgómérkőzést rendeztek. A város elöljárói mellett az eseményen részt vett a honvédelmi-, valamint a közoktatási miniszter képviselője, illetve Magyarország legjobb atlétái 21 sportegyesületből. Itt volt Bodor, Jankovich, Horner, Mudin, Déván, és természetesen a kolozsvári kedvencek, Somodi István és András. Sajnos a megnyitót beárnyékolta a rossz idő, a kiemelkedő eredmények elmaradtak, a hangulat viszont fantasztikus volt. Szegény kolozsváriaknak igazán nem volt szerencséjük nagyarányúra tervezett pályamegnyitó versenyükkel. Minden feltétel meg volt hozzá, hogy nagy sikerű legyen: a város által fejedelmi bőkezűséggel létesített pálya, a nagyszámú kiváló versenyző, lelkes hangulat, de Jupiter Pluvius megnyitá az ég csatornáit és egész délután zuhogott a sűrű, hideg, őszi eső, tönkretéve az óriási fáradsággal és körültekintéssel létrehozott versenyt. (Nemzeti Sport, 1911. szeptember 24.)

    A város nevében Fekete-Nagy Béla polgármester átadta a sporttelepet a KAC elnökének, br. Jósika Samunak, ezután pedig elkezdődtek a pályaavató versenyek. Az atlétikavetélkedők után labdarugómérkőzés zárta a versenyeket, a Budapesti-Csepeli Atlétikai Club csapata 4:1 arányban legyőzte Kolozsvár válogatottját.

    A két világháború között a sporttelep rangos atlétikai versenyek színhelye volt, hiszen a Somodi István vezette KAC, a 20-as évek elején pedig az Universitatea is híres atlétagárdával büszkélkedett. 1940 után a magyar állam anyagi hozzájárulásával rendbe tették a pályát. 1941. szeptember 11-én, fennállásának 30. évfordulóján, a homokos labdarúgópályát füves pályára cserélték, mivel a magyar labdarúgó szövetség szabályzata szerint csak gyeppel borított pályán lehetett bajnoki mérkőzéseket rendezni. A KAC labdarugó csapata meghálálta a befektetést, hiszen az 1943–1944-es magyar bajnoki idényben harmadik, ugyanakkor a Magyar Kupában második lett.

    A hatvanas évekre a régi lelátó már kicsinek bizonyult, ekkor bontották le és épült fel az ovális betonteknő. A kilencvenes évek közepén az atlétika pályát is korszerűsítették, majd 2008-ban a stadion lebontásáról és újraépítéséről döntöttek.


    http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print,PrintScreen.vm/id/21114/mainarticle/false;jsessionid=9A0057F8B02BC8E0C346CDC0528DE177