hozzászólások

1. 
   (boz)

   # 1

   2020.08.12, 23:13

   Jövőre egy osztállyal feljebb
   
   A 23. percben Somfalvi bal oldali beadása után Tóth P. lőtt kapura, a jobb
   sarokra tartó, lapos lövést Sólyom tolta szögletre. A 24. percben Márton
   szép cselek után a kapunak háttal álló Horváth Gy-hez passzolt, akit a
   labda átvételének pillanatában, a 16-oson belül meglöktek – ennek
   következtében a pécsi támadó elesett. Arany játékvezető szemet húnyt az eset
   fölött. A 26. percben Márton passzolt Horváth Gy. elé, aki egy pattanás
   után akrobatikus megoldással próbálkozott, félfordulatból leadott lövése a felső kapufáról pattant az oldalvonalon túlra. A 37. percben Sipos beívelését Horváth S. hét méterről a
   bal sarok mellé fejelte. A 43. percben Márton 18 méterről, balról élesen
   belőtt szabadrúgása az ötösön elhelyezkedő Horváth Gyulán irányt változtatva a
   kapu közepébe vágódott. Arany játékvezető azonban – az asszisztens
   beintésére – les címén érvénytelenítette a találatot.
   Az ellentámadásból Kincses 13 méterről, jobbról kísérletezett, labdáját
   Sólyom a mezőnybe bokszolta.
   
   A 47. percben Závoda keresztpasszát Sipos 18 méterről, jobbról lőtte kapura,
   Balogh kapus a bal felső sarokból mentett szögletre. Az 51. percben Somfalvi adott
   Tóth P-hez, utóbbi egy csel után 20 méterről lőtt, a bal kapufáról
   visszapattanó labdára leggyorsabban Nagy S. eszmélt, aki a kiszolgáltatott
   Sólyom mellett közelről a kapuba továbbított (0-1).
   Az 58. percben Halász helyére Jokisics érkezett. A 60. percben Pest K.
   gyorsan elvégzett szabadrúgását a bal oldalon felfutó Kulcsár kapta, éles
   beadását Horváth Gy. három lépésről nagyszerű, „átlépős” mozdulattal juttatta a hálóba (1-1).
   A 65. percben Sipos 20 méteres, bal sarokba tartó kísérletét Balogh védte
   szögletre. A 67. percben a közönség egy remek hazai akcióban
   gyönyörködhetett: Pest K., majd Jokisics volt a labda útja, a csereként
   beállt támadó külsővel hajszálpontosan nyeste a labdát Mártonhoz, „Marci”
   azon nyomban Horváth Gy. elé fejelt, aki a kapuval szemben álló Márton elé
   perdített, a középpályás 15 méterről leadott óriási lövése a felső kapufáról
   vágódott vissza a mezőnybe. Nagy taps díjazta a jelenetet.
   A 73. percben Tóth P. a 16-oson belülről, balról leadott kapáslövését Sólyom
   a hosszú sarok elől jó reflexszel hárította. A 74. percben Závoda helyére
   Ulrich érkezett.
   A 75. percben Márton egy felívelt labdát fejjel tett maga elé, Balogh
   kivetődve mentett előle. A kontrából Tóth P. indította a kezdőkörből a
   védővonal mögött kiugró Kincsest. Az egyértelmű leshelyzetet a jelenlévők közül
   „csupán” az asszisztens nem észlelte. Miután Arany is továbbot intett, az egyedül
   kiugró vendégtámadó a visszafutó Ulrichot könnyedén lerázva tíz méterről a
   hosszú sarokba belsőzött (1-2).
   A 89. percben Sipos jobb oldali beadását követően Pest K-t rántották le a
   kapu előterében – 11-es. A büntetőt Márton félmagasan a jobb sarokba lőtte
   (2-2).
   
   A szezonzáró mérkőzés három pontjának sorsa ellenfelünknek még komoly téttel bírt.
   A tabella első és második helyezettjének összecsapásán a vendég Lombard-Haladás azzal a nem
   titkolt céllal érkezett Újmecsekaljára, hogy az utolsó játéknap során
   megtartsa ugyanezt a helyezését, vagyis a még feljutást jelentő ezüstérmes
   pozíciót. Ennek a találkozónak tehát a pikantériája, külön érdekessége a
   bajnokavató ünnepségen túl az volt: elcsípi-e végül a remélt pozíciót a
   szombathelyi gárda, és ezáltal jövőre a jelenlegi ellenfél Péccsel együtt a
   legfelsőbb osztályban szerepelhet – avagy a megyei rivális Bük végez előttük
   a tabellán, így a „Hali” legalább még egy évig a második ligában kénytelen
   folytatni?
   A vendégek szakvezetője, Détári Lajos mindenesetre alaposan ráhangolódhatott
   erre a szombatra, hiszen a találkozó folyamán mindvégig gesztikulált,
   csaknem minden, csapatát ért vélt sérelemhez látványos kommentárt fűzött. Gyakorlatilag
   felháborodásként élte meg mindazt, ahányszor a csapata ellen ítélt a
   játékvezető – jobbára csak szerinte véleményes szituációkban. Más edzőket hasonló
   hevességért alighanem elküldenének a kispadtól – emlékezzünk csak, Nagy Tamás
   miért jutott erre a sorsra a Tatabánya elleni mérkőzésen. Csakhogy mégsem a már-már
   önkívületi állapotban lévő egykori világválogatott labdarúgó ténykedése
   marad meg a vendégkispad különös viselkedését illetően. A Lombard-Haladás
   egyik, a kispadon helyet foglaló alkalmazottja ugyanis – írd és mondd –
   amint azt az információt kapta, hogy a Kaposvár legyőzte a Bük együttesét (ezzel csapata az
   itteni mérkőzés végeredményétől függetlenül feljutott az NB I-be), gondolt(...?)
   egyet, majd a középső ujját felemelve kiintett a kispad mögött helyet
   foglaló szurkolók felé. Ez a megnyilvánulás minden volt, csak nem erkölcsös...
   Mivel az eset a meccs utolsó perceiben, döntő periódusban történt,
   joggal mondhatjuk: a feszültség, az indulatok további értelmetlen szítása
   volt ez, hiszen az ott helyet foglalók, akiknek egyetlen „bűnük” az volt,
   hogy Détári túlbuzgóságát, olykor heves viselkedését kritizálták, joggal
   vehették úgy, hogy ez a gesztus nekik szólt. Pécsett nem megszokott jelenség
   a dobálózás – a szombathelyi sporttárs elérte, hogy néhány tárgy a
   vendégkispad felé repüljön. Kár volt ezért a közjátékért.
   Kanyarodjunk vissza a pályán történtekhez. Érdemes is lesz a továbbiakban a
   játékkal foglalkozni, mivel a mérkőzés a négy gól mellé jó és változatos
   csatát hozott, a mintegy 2500 néző örömére eseménydús küzdelmet vívtak a
   csapatok. Ugyan voltak üresjáratok is a találkozó során, az összképet
   tekintve kiváló 90 percet láthatott a nagyérdemű.
   A vendéggárda kezdett lendületesebben, a kezdeti percekben a zöld-fehérek
   uralták a középpályát, több ügyes, váratlan átadással szövögették
   támadásaikat. Sólyom kapusnak is ébernek kellett lennie néhány ilyen megoldásnál.
   Majd váltott a 2002/03-as idény bajnokcsapata: több sikeres háromszögelés révén
   a PMFC előtt adódtak lehetőségek, néhány ilyen akcióval jelentettünk veszélyt a
   vendégkapura, ugyanakkor eleinte kevés dolga akadt Balogh kapusnak. A
   Horváth Gyula által lőtt kapufa a meccs addigi legnagyobb helyzete volt, így
   immár a piros-feketék álltak közelebb a gólszerzéshez. Nem állítunk
   valótlanságot azzal, ha ehelyütt megjegyezzük: a félidőben nyugodtan
   mutathatott volna hazai előnyt az eredményjelzőt – ám egy pécsi góllal zárult,
   erősen vitatható szituáció után középkezdés helyett vendégszabadrúgás
   következett. A játékrész utolsó perceiben még megpezsdült a légkör,
   nyíltsisakos játékra váltottak a felek, majd jöhetett számukra a megérdemelt
   pihenő.
   A csapatok fordulást követően ott folytatták, ahol abbahagyták, vagyis
   lendületes futballal, melyet olykor technikai elemekkel, több jó és látványos megoldással is fűszereztek. Az idő eközben a vendéggárdát sürgette jobban. Törekvésüket
   mindjárt a második játékrész elején siker koronázta. A hátrány azonban nem törte meg a PMFC
   lendületét, a hazai tárházból olykor látványos megoldások kerültek elő. A
   legszebb ilyen Horváth Gyula megmozdulása volt – egészen a félidő feléig.
   Ekkor a Márton Gábor kapufájával zárult akció, ha eredményességben nem is,
   esztétikáját tekintve utolérte az egyenlítő találatunk látványosságát.
   Egy magabiztosan értékesített akció végén aztán, némileg váratlanul, újra előnyhöz jutott a Lombard-Haladás – csakhogy a szombathelyi gól egy leshelyzetet
   követően született. A pécsi védővonal az esetnél meglehetősen elől, a félvonalhoz közel
   helyezkedett, így jól látható volt a szituáció, Kincses tőlük előrébb volt
   az indítás pillanatában – megint más kérdés, hogy a döntés joga a mindenkori
   bírói triumvirátus felelőssége.
   A hajrá izgalmasnak ígérkezett. Csapatunk érthetően nem kívánta vereséggel
   zárni a bajnoki esztendőt, a vendég Lombard-Haladás játékosai pedig
   korántsem lehettek nyugodtak afelől, hogy az e mérkőzéssel csaknem párhuzamosan zajló Bük-Kaposvár találkozón milyen végeredmény születik – noha folyamatosan érkeztek az információk az odaát történtekről. Ennek megfelelően – a két szurkolótábor töretlen biztatása mellett – további elánnal rohamoztak a csapatok. Amikor aztán ismertté vált, hogy a Bük vereséget szenvedett a Kaposvártól – amit követett az értelmetlen közjáték –, a pécsi mérkőzésből
   még néhány perc hátravolt. Márton egyenlítő találata így nem osztott,
   nem szorzott – már ami az „ezüstös” pozíció sorsát illeti. Végül minden
   jelenlévő lehiggadt, ki-ki a saját körében tekintette lezártnak az idénybeli
   izgalmakat: a PMFC az aranyérmet, a Lombard-Haladás a második hellyel
   járó feljutást ünnepelte együtt közönségével.
   Az utolsó fordulóban tehát kiviláglott: csapatunk mellett a szombathelyi
   gárda lett a második feljutó, a ma látott két együttes ezáltal ott lesz az
   NB I. július 25-i rajtján, így akár egy hónap múlva újfent összecsaphatnak
   a felek – immár a legjobbak mezőnyében.