hozzászólások

1. 
   (boz)

   # 1

   2020.08.12, 23:13

   A 18. percben egy pápai visszagurítást követően 19 méterről, középről tüzelt
   a vendégjátékos, kísérlete a felső lécet találta telibe.
   A 20. percben érkezett a pécsi válasz: Sipos alig lőtt fölé 21 méterről.
   A 25. percben Gaál váltotta Kutast. A félidőben Horváth S. helyére Berdó
   állt be.
   A 64. percben egy bal oldali vendégakció során egy visszagurított labdát a
   vendégek támadója 9 méterről lőtte a kapu bal oldalába (0-1).
   A 71. percben Márton bal oldalról elvégzett szabadrúgása után Jokisics az
   5-ösről fejjel a kapuba továbbított (1-1).
   A középkezdés előtt Horváth Gy. helyére Závoda érkezett.
   A 83. percben a saját térfelén veszítette el a labdát a Pápa, ebből
   indulhatott a pécsi akció: Márton jobbról keresztbe ívelt, amire Kulcsár
   érkezett, „Kuli” a földre fejelte a labdát, mely a hosszú sarokban landolt
   (2-1).
   
   Igazi strandidő fogadta a csapatokat, a pályára kifutó játékosok azonban nem
   heverészhettek a forró napsütésben, nekik egymással kellett megküzdeniük, és
   természetesen a nem éppen hűsítést elősegítő, színes szerelésüktől sem
   szabadulhattak meg ezalatt. „A pápa már öreg, le kell győzni!” – alapozta
   meg a kedélyes lelátói hangulatot egy szurkolói bekiabálás.
   A PMFC-nek a szezon alatt mindvégig őrzött újmecsekaljai veretlenség
   megtartása, a vendégeknek a tisztes helytállás lebeghetett a szemük előtt a
   célkitűzéseit már korábban teljesítő csapatunkkal szemben.
   A két kispad élete egyszerre volt feltűnő és jellemző a találkozó során:
   míg a pápai szakvezető, Pintér Attila állandóan felugrált, az újdonsült
   bajnokcsapat mestere, Nagy Tamás – szokásától eltérően – nyugodt szemlélője
   volt a pályán történteknek.
   Az első félidőben langyos mezőnyjáték folyt. Nem csoda hát, ha ezen
   időszakban egyik kapu előtt sem alakultak ki igazi lehetőségek, valódi
   gólhelyzetek.
   Csapatunknál néhány – az előző szezonról kísértő – taktikai hiba ugyan
   előfordult, ehelyütt mégsem mennénk bele ennek elemzésébe – egyfelől
   mert éppen a csekély tétből kifolyólag fértek, férhettek be ezek a
   megmozdulások, melyekkel ugyanakkor – mint tudjuk – egy osztállyal feljebb
   óvatosan kell bánni, mert a mindenkori ellenfél gyaníthatóan nagyobb
   százalékkal él(ne) majd a védelmi megingás vagy pontatlan átadások okozta
   lehetőségekkel. Másrészt már csak amiatt is igazságtalanok lennénk
   Mártonékkal szemben, ha egy győztes mérkőzés értékelésében a rosszul
   kivitelezett megoldásaikat fejtegetnénk, hiszen amikor a piros-feketéknek
   váltani kellett – 0-1-es állásnál –, valóban tettek is érte: a gólhátrányt
   követő percekben tartósan áttevődött a játék a vendégtérfélre – ekkor még
   az is megesett, hogy egy pápai felszabadító rúgás a sajtóhelyen
   – szerencsére nem az ablaküveges felén – landolt...
   A Pápa küzdött, akart, ám az az időszak, amikor a PMFC
   összeszedte magát és magasabb sebességfokozatba kapcsolt, a piros-feketék
   számára elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy két gólt szerezzen, ezzel a maga
   javára fordítsa a meccset. Csapatunk tehát végül kiszolgálta a strand helyett is őket választó nézőket.