† Szuromi Antal (Andornaktálya 1943.06.21 - 2020.11.25)
játékos
Újpesten laktunk, közel volt a Vízművek-pálya, és abban az időben még sokan járták az utcákat, tereket, grundokat, figyelték a tehetségeket. Engem Licskó Gyula bácsi vitt le a Vízművek kölyökcsapatához. Az utcából hárman mentünk, és egyedül én ragadtam meg. Rögtön csatár lettem, és az első szezonban ötvenhat gólt lőttem. Szerettem edzésre járni, mert a végén tejet kaptunk. Az édesapám a Beszkártnál dolgozott közalkalmazottként, az anyukám pedig varrónő volt. Nagyon jó tanuló voltam, és a szüleim azt remélték, hogy diplomás ember lesz belőlem. Nem lett. Ők aztán később megbékéltek vele, hogy egyszerű futballista lett a gyerekükből. Újpestiként teljesen egyértelmű, hogy a Dózsának szurkoltam. Ha csak tehettem, ott voltam minden meccsen, és áhítattal néztem Szusza, Göröcs és a többiek játékát. Ma is jól emlékszem, nem volt szabad lekésni a meccs kezdetét, mert akkor az ember már lemaradt egy-két gólról.1
Dorogi Bányász, 1962-1965
Buzánszky Jenő lett az edző Dorogon, hívott, és 1962-ben, tizenkilenc évesen bemutatkozhattam az NB I-ben. Na a dorogi csapat sem volt híján kiváló játékosoknak: Monostori, Ilku, Kertes, Csóri, Pálmai, Prohászka, Karába. Később Szűcs Lajos. Negyedikek lettünk az NB I-ben. Rendszeresen tíz-tizenkétezer néző előtt játszottuk a bajnokikat, de ha a Fradi jött, akkor voltak húszezren is. Nem is tudom, hogyan fértek be annyian abba az apró stadionba.1
Tatabányai Bányász, 1965-1968
Jobb körülmények voltak Tatabányán, mint Dorogon. És itt kapcsolódik megint a pályafutásom az Újpesthez, mert Baróti Lajos bácsi szeretett volna a Dózsához vinni, de nem adtak ki. Így pedig ki kellett volna várnom egy évet, én meg nem akartam futball nélkül létezni. Most is fáj a szívem emiatt, mert azt követően lett hétszer bajnok az Újpesti Dózsa.1
MTK, 1968-1971
Az MTK és a Tatabánya abban egyezett meg, hogy az MTK bázisvállalata könnyűipari üzemet létesít Tatabányán, ahol a bányászfeleségek dolgozhatnak. Így oldódott meg az én átigazolásom. Nagyban szerepet játszott a döntésemben, hogy Tatabányán Hidegkuti Nándor volt az edzőm, és ő is az MTK-hoz került. Amikor oda igazoltam, mindenki nagy terveket szövögetett a Hungária körúton, aztán a nagy tervekből az lett, hogy egyszer megnyertük a Magyar Népköztársasági Kupát. Olyan jó középcsapat voltunk, de a bajnoki címbe semmi beleszólásunk nem volt.1
VM Egyetértés, 1971-1974
Abban az időben a vendéglátással kacérkodtam, és az Egyetértésnél ezt lehetővé tették számomra. A meccsek után kimaradoztunk, belenéztünk az éjszakába. Voltak pianinóbárok, ahol sok klubból összejöttek a futballisták, és egy-egy, na jó, két-három ital mellett olykor újrajátszottuk a meccseket, rangadókat. Nem voltam eminens, de ez számomra csak meccsek után létezett, én csütörtöktől még tévét sem néztem, úgy készültem az éppen következő meccsre.1
MTK-VM, 1974-1975
...Sokat gondolkodtam azóta is az edzőségen, de mindig oda lyukadok ki, hogy a vendéglátás olyannyira lekötötte a figyelmemet, energiámat, nem tudtam volna az üzletben és a pályán is, mondjuk a gyerekek között megfelelni.1
forrás
Készült az
1 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
https://www.facebook.com/mtk.baratikor/posts/3673221209366428