hozzászólások

1. 
   Longinus

   # 2

   2023.02.21, 10:38

   Kakuszi Ferenc a Diósgyőri Vasas 1950-es csapatképén. Kép: mlsz.hu Facebook
    
2. 
   admin fgymat

   # 1

   2017.11.17, 12:06

   
   Kakuszi Ferenc emlékére
   
   Kakuszi Ferenc 1923-ban született Szegeden. 1939-ben az SZTK játékos a lett, majd 1942-ben a nagy hírű Szeged FC igazolta soraiba a tehetséges csatárt, Kakuszi, alias Kukac (mert így ismerték, így szerették a szurkolók Felsővárostól Alsóvárosig, Rókustól Újszegedig) esetében is beigazolódott a szólás-mondás, miszerint a betyárból lesz a legjobb pandúr. A védelem tengelyében vált országszerte ismert élvonalbeli labdarúgóvá. 1949-ben Diósgyőrbe tette át működése színhelyét. A kitűnő technikai adottságokkal rendelkező hátvédnek a fejjátéka volt a legnagyobb erénye. Deák, Kocsis, Szilagyi I. a légtér nagymesterei is megtanulták tisztelni a kitűnő ütemérzékkel és páratlan ruganyossággal rendelkező védőt. A kapu előterében fejjel nőtt a csatárok fölé. Csupán emlékeztetőül: Szilágyi I. 194 centiméterre nőtt, Kakuszi mindössze 170 centiméter magas volt. Közel egy évtizeden át küzdött a diósgyőri piros-fehér gárda sikeréért, mígnem az 50-es évek végefelé arra a bizonyos szögre akasztotta a futballcipőket. Az egykori társaktól, a sporttól azonban sohasem szakadt el. A DVTK létesítményeinek gondnoki teendőit végezte, „főhadiszállása " pedig egykori sikereinek színhelye, a stadion lett.
   Labdarúgó-pályafutásom egyetlen idénye köt az északi gyárvároshoz. Emlékszem, szinte valamennyi edzésünkön jelen voltál. A pálya egyik félreeső zugában rákönyököltél a küzdőteret szegélyező kerítésre és némán figyelted erőfeszítésünket. Most már elmondom, hogy nem csak az egykori remek elődöt, hanem a szerény sportembert is tiszteltük személyedben. Sokszor biztattad Salamon Jóskát — biztosan utódodat vélted felfedezni egykori játékostársad fiában — és elmondhatom, ő igyekezett megfogadni tanácsaidat. Emlékszel még arra a beszélgetésünkre? Én igen. Álltunk a játékoskijáróban és te nem akartad elhinni, milyen modern városrész épül gyermekkorod színhelyén, Felsővároson. Meg akkor is hihetetlenül csóváltad a fejed, amikor szót ejtettem a Hunyadi téri játéktér füvesítéséről. Nadrágod szárát felhúzva emlékeztél az egykori salaktengerre meg egy hajdanvolt mérkőzésre, amelyen az egyik ellenfeled szabálytalanul választott el a labdától. Nevetve jegyezted meg, hogy a fekete salak örökre beette magát a szöveteidbe, a sírba is magaddal viszed. Nem vitted magaddal! Érszűkület. . . műtét.. . sebészkés. . . Amputálták lábaidat. Azokat a „rugókat" , amelyek Kocsis, Deák és a többi klassziscsatár fölé röpítettek. Életed utolsó éveiben szobafogságra ítéltettél. Mondják , nem igen akartál mutatkozni az emberek , a szurkolók előtt. Aztán július 18-án a miskolci klinikán utolsót dobbant a szíved. A lábad igen, a szíved azonban nem hagyott cserben. A focivilágbajnokság eseményeinek megtekintésé t még engedélyezte számodra. A hír, a kétszavas rettenetes hír egy szürke keddi napon várt a szerkesztőségben. Egykori társaid — Gyurik, Ladányi, Szokoli, Ludas, Kalmár — telefonáltak, majd sógorod Báló Ferenc erősítette meg.
   Kakuszi Ferencet a diósgyőri temetőben helyezik örök nyugalomra.
   Thékes István
   

   
   
   Délmagyarország
   1982.07.31