magyarfutball.hu

portré: Mátrai Sándor
© tempofradi.hu
alias
Magna Sándor
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 69 évesen elhunyt
(86 éve született)
poszt
csatár
hátvéd
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Orosházi Kinizsi
1949 - 1953
Budapesti Kinizsi/Ferencvárosi TC
1953 - 1968
Egyetértés SC
1968 - 1969
eredmények / elismerések
3-szoros magyar bajnok (Ferencvárosi TC 1962-1963, 1964, 1967)
Magyar kupagyőztes (Ferencvárosi TC 1958)
VVK-győztes (Ferencvárosi TC 1964-1965)
EB bronzérmes (Magyarország 1964)
Az év labdarúgója (1965)
fénykép helye

Orosházi Kinizsi, 1949-1953

...

Ferencvárosi TC, 1953-1968

...

Egyetértés SC, 1968-1969

...
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
     
  3. avatar: Longinus
    2015.05.22, 17:10 (szerk.: 2017.04.14, 16:31)
    képMátrai Sándor. Forrás: labdarugo.be
     
  4. avatar: fgymat
    2013.03.01, 20:23 (szerk.: 2018.11.20, 13:59)
    MÁTRAI (MAGNA) Sándor (1932), a Bp. Kinizsi és az FTC hátvédje, 1956 és 1967 között 80 alkalommal (szerk.: 81) játszott a válogatottban.(Mátrai Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban.)

    Tagja volt az 1958., 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.

    – A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült azonban, hogy a hátvédsorban – középen és a jobb oldalon – egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Atléta múltjának eredményeként éveken át a leggyorsabb magyar labdarúgónak bizonyult. Gyorsaságához az elröppent esztendők folyamán egyre több „szakmai", labdarúgó erény csatlakozott. Technikailag sokat csiszolódott. Labdakezelése biztonságossá, a bal lába is „használhatóvá" lett. Fejjátéka kezdettől fogva kitűnt. Nagyszerű ütemérzéke, valamint bátorsága révén a becsúszó szerelésnek valóságos mesterévé vált. A szélsőhátvéd helyén jól kamatoztatta a csatársorban szerzett tapasztalatait. Gyakran futott fel a támadásokkal, és pontos beadásokkal teremtett lehetőséget a támadók előtt. Taktikai érzéke is jó volt. Az utóbbi években a „söprögető" szerepkörben sorozatosan kitűnő teljesítményt nyújtott. Küzdőképessége és sportszerűsége szintén kifogástalan volt. Legnagyobb sikerét talán 1962. szeptember 2-án, a jobbhátvéd helyén aratta. A Lengyelország elleni találkozón (2:0) a mezőny kimagaslóan legjobb játékosának bizonyult. 1968-tól az Egyetértés csapatát erősítette és ott fejezte be sportolói pályafutását.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig