magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
"Teasüti"
"Mr. Süti"
nemzetiség
Magyarország
életkor
57 éves
poszt
középpályás
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Pécsi MSC
1985 - 1990
RC Genk
1990 - 1991
Kispest-Honvéd FC
1991 - 1993
AS Cannes
1993 - 1994
Pécsi MSC
1994 - 1995
Hapoel Kfar Saba FC
1995 - 1997
Hapoel Petah Tikva FC
1997 - 1999
Hapoel Tel Aviv FC
1999
Pécsi MFC
1999
Hapoel Rishon LeZion FC
2000
Pécsi MFC
2000 - 2004
SV Güssing
2004 - 2005
Barcsi SC
2005 - 2007
eredmények / elismerések
Magyar bajnok (Kispest-Honvéd FC 1992-1993)
Magyar kupagyőztes (Pécsi MSC 1990)
Izraeli kupagyőztes (Hapoel Tel-Aviv 1999)

edző

pályafutás
Barcsi SC
? - ?
Pécsi Mecsek FC
2009 - 2009
Pécsi Mecsek FC U19
? - 2010
Kozármisleny SE
2010 - 2013
Pécsi Mecsek FC
2013 - 2014. június 23.
Kaposvári Rákóczi FC
2014. július 01 - ?
Pécsi Mecsek FC
2015. július 01 - 2018. július
?
2018 - 2019
BFC Siófok
2019. március 21 - ?
Zalaegerszegi TE FC
2020. február 10 - 2020. június 30
FC Fehérvár
2020. július 8 - 2021. február 17
MTK Budapest
2021. november 12 - 2022. április 3
HR-Rent Kozármisleny FC
2023. március 2 - 2023. június 9
Zalaegerszegi TE FC
2023. november 13 -
eredmények / elismerések
UEFA Pro licence
2018. július 1
fénykép helye
Nagyon korán kezdtem el futballozni, még csak kettő éves voltam, amikor a nagyszüleimnél a PVSK pályán – hiszen ők voltak ott a gondnokok – rúgtam a labdát.
1977-ben igazolt le a PMSC, de ott nem igazán éreztem jól magam. Megmondom őszintén, hogy alacsony és kicsit dundi gyerek voltam, ezért nagyon sokat piszkáltak a gyerekek, illetve az edzőim is. Szerintem ez egy rendkivül rossz pedagógiai dolog volt, hiszen ez nekem akkor nagyon rosszul esett. Emiatt váltottam, és 1978-ban átmentem a PVSK-ba, ahol egyébként akkoriban sokkal jobbak voltak a körülmények. 13 éves korom körül hirtelen 15 centit nőttem, így hirtelen vékony lettem, és ami nagy előny volt a számomra, hogy a növés nem ment a mozgásom, a koordinációm kárára. Ezek után visszakerültem a PMSC-be, ahol fél év alatt stabil csapattag lettem.1


Pécsi MSC, 1985-1990

Néhány évvel később megnyertük az országos ifjúsági bajnokságot és a kupát. Az a társaság volt a híres Garami féle ifjúsági csapat, amelyből később többen a felnőtt csapatot is erősítették. Ami viszont akkoriban érzékenyen érintett, hogy 1985 tavaszán Garami József lett az első csapat vezetőedzője, és amíg másokat – Lovász, Turi – felvitt a felnőtt kerethez, addig én „csak” az ifjúsági csapatot erősíthettem, pedig akkoriban én voltam a klubból az egyetlen stabil ifjúsági válogatott labdarúgó, és minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy jól is játszottam. Végül, 1985 nyarán sikerült odakerülnöm a felnőtt kerethez, ahol szerződést kötöttek velem – a feltételekről inkább nem is beszélek, hiszen annyira át lettem vágva, aláírtam a semmiért – és 1985 őszén bemutatkozhattam az NBI-ben.
Az első évben csak epizódszereplő voltam, majd később – amikor már a Róth Anti eligazolt – szép lassan bejátszottam magam a csapatba. Viszont megjegyezném, hogy elég nehéz időszakon mentem keresztül, hiszen eleinte kevés játéklehetőséget kaptam. Garami mesternek éppenséggel nem én voltam a kedvenc játékosa, azt kell hogy mondjam, majdnem mindegy volt hogy mit csináltam, nem voltam szimpatikus az edzőnek. Fiatal létemre abszolút nem kaptam segítséget, nagyon nehéz volt bekerülnöm a csapatba, biztos az én hozzáállásom és az életvitelem sem volt tökéletes, de az, hogy én abban az időben hogyan éltem, és hogyan viselkedtem – én azt szoktam erre mondani, hogy ok-okozat – az azon is múlott, hogy egyáltalán nem éreztem a bizalmat, a támogatást, és a segítséget, lelkileg nagyon nehéz volt sok mindent megemészteni.
...
Még 1988-ban, a jó játékomnak köszönhetően, megkeresett az akkori szövetségi kapitány Mezey György, és azt mondta, hogy a posztomon velem képzeli el a jövőt, balszerencsémre, három nap múlva lemondott. Ezután, az 1989-90-es szezonban nyújtott teljesítményem, elnyerte Mészöly Kálmán tetszését és 1990 áprilisában Ausztria ellen bemutatkozhattam a válogatottban. Nem sokkal később, Tatabányán, a Magyar Kupadöntőben 2-0-ra megvertük a Budapesti Honvédot, és engem választottak a mérkőzés legjobbjának, akkor már több külföldi klubnak is a látószögébe kerültem, így 1990 nyarán Belgiumba igazoltam.1


RC Genk, 1990-1991

A beilleszkedéssel nem voltak problémáim, hiszen ott játszott a Gyimesi Laci, aki rengeteget segített nekem, ő akkor már két éve kint élt. Ennek ellenére Belgium nem az én világom volt, nem beszéltem a nyelvet, az edző nem engedte, hogy a saját stílusomban játsszak, ezek után úgy gondoltam, hogy eligazolok, így hát közös megegyezéssel felbontottuk a szerződésemet.1


Kispest-Honvéd FC, 1991-1993

A Honvédban már 1991-92-es szezon közben mutatkoztam be, ahol végül bronzérmet szereztünk a bajnokságban. A szezon után nyáron, elköszöntek a Mezey Gyuri bácsitól, amit én személy szerint nagyon sajnáltam, hiszen őt a mai napig óriási szaktekintélynek tartok. Majd érkezett a Verebes Józsi bácsi, sajnos ő sem maradt sokáig a posztján. Őt Martii Kuusela váltotta, aki a véleményem szerint az egyetlen külföldi edző, aki eredményt tudott produkálni magyar közegben. Nagyon jó garnitúra volt az a Honvéd, még a kispadon is válogatott labdarúgók ültek. Az 1992-93-as bajnokságot meg is nyertük, amely után óriási ünneplés volt.1


AS Cannes, 1993-1994

1993 nyarán, kényszerből a francia Cannes labdarúgója lettem, amit utólag nem bántam meg. Az egykori francia válogatott labdarúgó Luis Fernandez volt az edzőnk. Vele mindenkinek jó volt a viszonya, és újonc csapatként végül a 6. helyet szereztük meg a bajnokságban, ami UEFA kupaindulást ért. Cannes-ban többek között a csapattársam volt Johan Micoud és Patrick Vieira, de ez mellett hétről-hétre olyan világsztárok ellen léptem pályára, mint Zinedine Zidane, Youri Djorkaeff, George Weah, vagy a brazil Rai, tehát az akkori francia bajnokság nagyon erős volt, így igen jó hatással volt rám az ottani közeg.1


Pécsi MSC, 1994-1995

Több hazai és külföldi csapattól volt ajánlatom, még a spanyol első osztályú Real Valladolid vezetősége is szerette volna, ha náluk folytatom, ennek ellenére én a PMSC-t választottam. Azt kérdezed, hogy miért? Azért mert hazacsábítottak! Az akkori vezetőség szinte mindent ígért, de semmit sem teljesített.1


Hapoel Kfar Saba FC, 1995-1997

A történet a következő: az utolsó válogatott fellépésem 1995 augusztusában volt Siófokon, pont az izraeli válogatott ellen. Én akkor már ismertem az izraeli szövetségi kapitányt, mivel Franciaországban volt egy izraeli csapattársam, akivel nagyon jó barátságban voltam és rajta keresztül ismertem meg a kapitányukat. A kapitány úr már 1994 nyarán egy izraeli klubhoz csábított, de én akkor hazajöttem Pécsre. Viszont a válogatott mérkőzés után – ahol engem választottak a mérkőzés játékosának – ismét ajánlatot tett, és mivel én csapat nélkül voltam, örömmel mondtam igent az ajánlatra. Gyakorlatilag így kerültem ki Izraelbe. A médiában a következő jelent meg: előbb említettem, hogy a válogatott találkozóval egyidejűleg nem volt csapatom. Ezért az újságokban szép kis cikkek jelentek meg akkortájt, hogy én lefizettem Mészöly Kálmánt, hogy behívjon a nemzeti csapatba. Csupa jó indulat!
Én és a családom is fantasztikusan éreztük magunkat Izraelben! Végigjártam a ranglétrát, hiszen egy kis-csapathoz kerültem ki, és ott egy év alatt olyan sztárrá váltam – amit kimerek jelenteni, hiszen az északitól a déli határig mindenhol megismertek – hogy szálloda megnyitókra hívtak díszvendégnek, a családommal együtt, a szurkolók a házunk elé jöttek énekelni, és még sorolhatnám, hogy mi mindenben nyilvánult ez meg. Ezt szavakkal nehéz elmondani, de gyakorlatilag akkoriban azt élhettük – Sallói Pistával, Pisonttal, és a többi magyar légióssal – át kicsiben, mint nyugaton a nagy világsztárok. Gyorsan hozzátenném, hogy nem azért mert nekem kék a szemem, hanem azért mert nagyon sokat tettünk érte. Ha egy mondatban kellene összefoglalni a kint eltöltött időszakot, akkor azt mondanám, hogy sikerekben gazdag, fantasztikus időszak volt. Példaként felhoznám, hogy 50 ezer néző előtt megnyertem az izraeli kupát. Annak idején hiába voltak olyan rosszindulatú megjegyzések, hogy mi homokozunk ott kint, meg lehet nézni, hogy manapság hol tart az izraeli labdarúgás, véleményem szerint, minden szinten előttünk.1


Hapoel Petah Tikva FC, 1997-1999

...

Hapoel Tel Aviv FC, 1999

...

Pécsi MFC, 1999

...

Hapoel Rishon LeZion FC, 2000

...

Pécsi MFC, 2000-2004

Ismét megkerestek, és én segíteni akartam a PMFC-nek. Szerettem volna úgy befejezni a labdarúgó pályafutásomat, hogy visszavezessük a csapatot az első osztályba, ami sikerült is, így 2004-ben a PMFC labdarúgójaként vonultam vissza az NBI-ből.1


SV Güssing, 2004-2005

...

Barcsi SC, 2005-2007

Az osztrák fél év nem tetszett, nem az én világom volt. Ezzel ellenben a barcsi csapatnál nagyon jól éreztem magam, megkaptam a tiszteletet, és végül ott fejeztem be az aktív játékot, 2007-ben.1
forrás
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2021.02.20, 12:11 (szerk.: 2021.02.20, 14:05)
    Fehérvárról való távozása kapcsán:
    Én nem bántom Mártont, ott vannak ehhez a mol drukkerei. Nagy fába vágta a fejszéjét,de ki az a hülye, aki nem vállalta volna el a helyében? Szakmai kihívás volt ez neki, na persze, a pénz sem utolsó szempont. Megpróbálta, nem sikerült, fehérváron ennyire futotta neki.

    Azért az még így is érthetetlen, hogy miért pont a teljesen indolens, a modern technikai eszközöktől finoman szólva is idegenkedő és komoly edzői tapasztalattal, pláne sikerekkel nem rendelkező Mártont nevezték ki. Nála itthon is vannak jobbak. Nem baj, lassan annyi kirúgott edzőt fizetnek, mint játékost smiley

    Egy szellemi projekt megbukott. A Csányi által kifejtett és burkolt üzenetet próbálta a mol megvalósítani. Mi szerint ha van sok pénz, vannak az átlagnál jobb( hazai, külföldi) játékosok, akkor akár magyar edző is képes lesz nemzetközi szintre vezetni a csapatot és ott tartani. Persze ha továbbgondoljuk ezt egy picit fricskának is szánhatta a Fradi jelenlegi gyakorlatával szemben. Nos, láthatóan ez megbukott. Lehet aztán a bizonyítványt magyarázni. Igaz arról már nem is szólva, hogy a kovács által vezetett játékospolitikájuk is gyenge. Lepukkant, hazatért külföldön leszerepelt focistákkal, akik képtelenek a jelen elvárásainak megfelelni a pályákon szintén kerékkötői egy általuk elképzelt részükről csak álomnak nevezhető vágyaknak.

    nyilván nem szerettem, s én bizakodó voltam, mikor az első interjújában már kötekedett ingerülten a riporterrel. ez már jelezte, hogy nem egészen neki való ez a helyzet, amibe került. gyűlölni nem gyűlöltem, a kissé arrogáns stílusa ellenére sem. ellentétben pl Nikoliccsal.

    nevetséges volt az elejétől...volt egy jó félszezonja előtte, megmentette a Zetét. bajnoki célokhoz kevés. mintha pl. kaszinóst szerződtették volna.

    nekem amúgy gőzöm nincs ki ő valójában, a ZTE-t szimpatikus volt ahogy kihúzta a gödörből, de amit szakmailag és emberileg Fehérváron leművelt utána, az az mb1 legsötétebb időszakát idézte, kiváncsi vagyok ezek után alkalmazzák e még bárhol (talán 2 hónap múlva Kispesten)

    Legsötétebb?
    Nikolic éra idején sokkal szemetebb volt ellenünk a MOL.
    Márton alatt megszünt a rangadó jelleg, próbálták játszani a játékukat, de nem ment.
    Nem rúgatott le minket, ezt azért írjuk a számlájára.

    Marton az elso olyan allomashelyen, ahol elvarasok voltak a gyozelem irant, konnyunek talaltatott. Mas volt az eselyesseg terhe nelkul, egy alapvetoen vedekezo csapattal dolgozni (ZTE), es mas egy, a bajnoki cimre legalabbis papiron eselyesnel. A fobunos azonban nem o, vagy legalabbis nem csak o. Elbaltazott jatekospolitika(Zivzivadze, Funsho), a Nikolics altal hatrahagyott csapat szetverese, koncepciotlansag. Nikolics minden hibajaval egyutt is jo edzo volt, marpedig jo edzot a legnehezebb talalni, mert abbol van a legkevesebb. A szakmai igazgatot is meneszteni kellene. O meg hibasabb az edzonel.

    Márton egy kicsit túl korán vállalta el a Vidit, ez lett a veszte.
    Ráadásul egy meggyengült játékoskeretű Videotonról van szó, amely nem mérhető a korábbi Lazovic-féléhez

    Márton védelmében csak annyit, hogy pontosan ott áll ez a csapat, ahová való. Visszavonult Juhászék generációja, Hangya és Bolla meg egyéb újak nincsenek felépítve még, gyakorlatilag építkező szakaszban van a csapat, irreális volt bajnoki címről beszélni, és talán túlzott nyomást is rakott mindenkire, emiatt garantált volt a bukás. Még az is teljesen reális, hogy a Hornyákkal már összeállt Felcsút előttük van, mégha a játékosanyag ott (papíron) rosszabb is.

    Nyilván Márton hibája is, hogy a Vidi ott tart ahol jelenleg tart. Már nyáron lehetett tudni, hogy bukás lesz. Juhász, Huszti, Nikolov, Pátkai, Elek...korábban a szerb légiósok elmentek, visszavonultak...Kit igazoltak a helyükre? Belső védő nincs, labdaszerző középpályas nincs...Van 5 "lyukasposzt". Így azért nem egyszerű.

    Amit feltetlen a hibajanak mondok, az a szokasos klisek pufogtatasa interjukban, ami arra utal, hogy o sem jobb a szokasos magyar szintnel(valszeg nem is lesz), ill. a meccseles. Osszessegeben a "szakmai" vezetest hibasabbnak erzem mint ot.

    azt nem mondhatjuk, hogy Márton sikeres volt a Vidinél, de a ZTE-nél például nagyon is. De kifejezetten sikeres volt Pécsen és Kaposváron is.
    Szerintem is gond, hogy képzetlen edzők nem esnek ki a rendszerből, de nálam Márton nem ez a kör.

    https://ulloi129.hu/2021/02/17/mar-nem-marton-a-fehervar-edzoje/
    https://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2810745
     
  2. avatar: Longinus
    2016.03.14, 19:09 (szerk.: 2017.04.14, 16:02)
    képMárton Gábor a PMSC és a Kispest-Honvéd csapataiban 193 NB I-es mérkőzésen 16 gólt szerzett. A válogatottban 21 alkalommal kapott helyet. Kép: nemzetisport.hu
     
  3. avatar: magyarfutball.hu