Befejezi játékos-pályafutását Takács Ákos, a Győri ETO FC volt válogatott védője. A győri klubnál utánpótlásedzőként számítanak rá. Mellesleg kitanulta az asztalosszakmát, s egyre több bútort készít saját műhelyében. Minderről labdarúgónk Szeitz Tibornak, a Kisalföld újságírójának beszélt.

Takács Ákos a 2013/2014-es NB I-es szezont teljes egészében kihagyta térdsérülése miatt, s bár az ezt követő műtétje jól sikerült, azt mondja, már nem tudna teljes intenzitással futballozni, ezért döntött úgy, hogy felhagy az aktív játékkal. Tavalyelőtt a Kisalföld osztályzatai alapján az év legjobb ETO-játékosa volt. Ritka, hogy középhátvédként valaki ilyen elismerést kapjon, az elmúlt 20 évben Győrött ez csak Lakos Pálnak és Stark Péternek sikerült.

– Ki döntött a visszavonulásról, ön vagy az orvosok?

– Én. Nyáron ugyan elkezdtem a felkészülést, de többször is bevizesedett, hol itt, hol ott fájt a térdem. Végül be kellett látnom, nem lehet így futballozni. Nem ez volt a terv, hiszen rengeteg munkát öltünk a rehabilitációmba a klubnál dolgozó Holanek Zoltánnal, Radó Krisztinával és Gál Bencével. Bár nagyon készültem a visszatérésre, azért néha elgondolkodtam, mi lesz, ha mégsem folytathatom. Talán emiatt nem élem meg annyira tragikusan a döntést.

– Mikor szerepelt utoljára a győri csapatban?

– A Maccabi Tel-Aviv elleni idegenbeli BL-selejtező lett a búcsúmeccsem. Nem gondoltam volna, hogy akkor lépek majd utoljára pályára az ETO-ban. Ráadásul azon a meccsen sérült meg a kezem, amit aztán műteni kellett. Ha ironikusan akarnék fogalmazni, mondhatnám, hogy a csúcson, a BL-ben hagytam abba a focit.

– Több mint száz élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára, kétszer volt magyar bajnok és kupagyőztes, légiós volt Dániában, a válogatottban ötször szerepelt.

– Úgy érzem, ennél is sokkal több volt bennem. Ennyit engedtek kihozni belőlem.

– Utóbbit hogy érti?

– Voltak csapatok, ahol szerintem nem a kvalitásomnak megfelelően kezeltek.

– Győrben a helyére került?

– Mindenképpen. Az egyik legszebb időszak volt számomra az ETO-ban eltöltött három és fél év. Sajnos az utolsó ezüstéremhez már nem volt sok közöm, de előtte harmadikok, aztán bajnokok voltunk. Harminc év után lett ismét aranyérmes az ETO, s nagyon büszke vagyok, hogy ennek én is a részese lehettem. Ezt a sikert már senki nem tudja elvenni tőlem, hálás is vagyok ezért a klubnak, a tulajdonosnak.

– Úgy fest, ez kölcsönös, hiszen nem kerül az utcára. Utánpótlásedzőként dolgozhat tovább Győrben.

– Több mint megnyugtató, hogy számolnak velem, s megbíznak bennem. Meglátjuk, mennyire leszek sikeres ezen a területen. Nem tagadom, a célom, hogy valamikor nagycsapat edzője is lehessek. Ami még fontos, hogy most talán több időm marad a hobbimra. Időközben kitanultam az asztalosszakmát, van is egy garázs, ahol dolgozni szoktam. Egyre több bútort készítek. A foci mellett ez az, amit igazán szeretek.