magyarfutball.hu

portré: Zakariás József
© Testnevelési és Sportmúzeum
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 47 évesen elhunyt
(94 éve született)
poszt
középpályás
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Kábelgyári SC
1941 - 1944
Gamma FC/Budai Barátság/Budai MSE/MATEOSz MSE/Budapesti Teherfuvar
1944 - 1950
Budapesti Előre
1950 - 1951
Budapesti Bástya/Budapesti Vörös Lobogó
1951 - 1956
Egyetértés SC
1957 - 1960
eredmények / elismerések
Világbajnoki ezüstérmes (Magyarország 1954)
Olimpiai bajnok (Magyarország 1952)
Európa-kupa-győztes (Magyarország 1953)
Közép-európai Kupa-győztes (Budapesti Vörös Lobogó 1955)
2-szeres magyar bajnok (Budapesti Bástya 1951; Budapesti Vörös Lobogó 1953)
Magyar kupagyőztes (Budapesti Bástya 1952)

edző

pályafutás
Április 4. Gépgyár
1960 - 1960
Szigetszentmiklós
1960 - 1960
Guinea - szövetségi edző
1961 - 1967
ERDÉRT
1969 - 1971
eredmények / elismerések
?
fénykép helye
A MATEOSZ, a Bp. Előre, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó balfedezete, 1947 és 1954 között 35 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.

– „Zaki" volt „az aranycsapat szürke eminenciása". Ebben a tizenegyben a kék-fehérek kiváló fedezete a negyedik hátvéd, mai kifejezéssel: a „beállós" szerepkörét töltötte be. A technikailag-taktikailag egyaránt kitűnően képzett „Zaki" lemondott az egyéni csillogásról. Minden megmozdulása a csapatjáték céljait szolgálta. Fegyelmezett és éppen ezért nagyon értékes labdarúgó volt. Pompásan helyezkedett, kitűnő ütemben lépett közbe. A megszerzett labdát rendre jól továbbította. Nagy nyugalma, fáradhatatlan munkabírása, töretlen küzdőszelleme a legnehezebb helyzetekben is kisegítette. A támadásokat is nagyszerűen támogatta, de elsőrendű feladatáról, a védekezésről soha nem feledkezett meg. Tökéletesen kiegészítette társa, Bozsik József, játékát. Az 1954-es világbajnokság után minden átmenet nélkül kimaradt a legjobb tizenegyből. (Pedig a világbajnoki döntő elvesztésében semmivel sem játszott nagyobb szerepet, mint bármelyik más játékostársa...) A válogatottban szinte minden alkalommal tudása legjavát adta. Legkiválóbb teljesítményét talán 1953. május 17-én, az Olaszország elleni mérkőzésen (3:0) nyújtotta.


Kábelgyári SC, 1941-1944

...

Gamma FC, 1944-1950

...

Budapesti Előre, 1950-1951

...

Budapesti Vörös Lobogó, 1951-1956

...

Egyetértés SC, 1957-1960

...
forrás
Készült az
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
írásainak, interjúinak felhasználásával.
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: Longinus
    2015.07.28, 17:12 (szerk.: 2017.06.22, 19:21)
    képZakariás József akcióban a magyar válogatott csapatban. Forrás: labdarugo.be
     
  2. avatar: fgymat
    2013.02.07, 21:56 (szerk.: 2017.06.22, 19:27)
    A legnagyobb zongoracipelő
    Zakariás József a visszaemlékezések szerint rendelkezett és élt is azzal a kiváltsággal, hogy a válogatott mérkőzések előtt is megihatott egy savanykás fröccsöt. Némelyek szerint azért tehette ezt, mert Sebes Gusztáv szövetségi kapitány falubelije lévén (mindketten budafokinak számították magukat, bárhol laktak is életük során) nem volt nehéz megértetnie a szakvezetéssel, hogy akinek a szervezete fiatal korában megszokta a kisfröccsöt, annak nem szabad a közérzetét, erőnlétét kockáztatnia azzal, hogy olykor elmulasztja a napi penzumot.

    Zakariás József (jobbra, Bozsik Józseffel) híres volt ragyogó megelôzô szereléseirôl
    No, de természetesen méltatlan volna, ha Zakariás Józsefről a kisfröccs jutna eszünkbe, már csak azért is, mert nála profibban gondolkodó, fegyelmezettebben élő és futballozó játékost keveset ismert a huszadik század. Zakariás az Aranycsapat néven legendává lett futballcsapat alig észrevehető, de nélkülözhetetlen tagja volt, olyan futballista, akinek a jelenléte nem tűnik fel senkinek, de aki nélkül egyszerűen nem működik az együttes. Olyan futballista, akinek megvolt minden intelligenciája és minden felkészültsége ahhoz, hogy azzal járuljon hozzá az Aranycsapat játékához, amire ott szükség volt, amivel igazán segíthetett. Arra volt szükség, hogy szerezzen annyi labdát, amennyit csak lehet, és azt azonnal passzolja le a hozzá legközelebb helyezkedő társnak. És ezt Zakariásnál senki sem csinálta jobban, ezért lehetett sokáig az övé a magyar válogatott 6-os számú meze, akkor is, amikor a posztján csillogó klasszisok próbáltak hiába a helyére kerülni.

    Meccsek a cégligában

    Névjegy

    ZAKARIÁS JÓZSEF
    Született: 1924. március 5.
    Posztja: balfedezet
    NB I-es meccsei/góljai száma: 116/2
    Válogatottságai/góljai száma: 35/–

    Klubjai játékosként: Gamma (1944), Budai Barátság (1945), MATEOSZ, Teherfuvar (1946-1950), Budapesti Előre (1950-1951), Budapesti Bástya (1951-1956), Egyetértés (1957-1960)
    Legnagyobb sikerei: olimpiai bajnok (1952); vb-ezüstérmes (1954); Európa-kupa-győztes (1953); Közép-Európa-kupa- győztes (1955); magyar bajnok (1951, 1953); MNK-győztes (1952)

    Klubjai edzőként: Április 4. Gépgyár (1960), Szigetszentmiklós (1960), guineai szövetségi edző (1961-67), Erdért (1969-71)
    Pedig ifistaként még Zakariás is sokszor játszott csatárt a Budafoki MTE-ben, ahol egyébként cipészmester édesapja elnökségi tag volt. A fiatal futballista (az akkori szokások szerint egyáltalán nem egyedi módon) évekig egyszerre játszott a Budafokkal az amatőr első osztályban és a Kábelgyár csapatával az úgynevezett cégligában, azaz egy hétvégén két tétmecscsen lépett pályára. A magyar futball igen sűrű mezőnyére jellemző, hogy több, még alacsonyabb osztályú és egy NB III-as idény előiskoláját kellett kijárnia, míg szerződtette őt a Gamma (a Szeged és a Kispest elől vásárolták meg a játékost), és húszéves volt már, amikor bemutatkozott az NB I-ben. Az Újpest ellen, 1944-ben, méghozzá balösszekötőként, Puskás posztján! Első meccsén a támadófeladatok mellett a híres edző, Kalmár Jenő megbízta azzal is, hogy semlegesítse Szusza Ferencet… No, ez annyira nem sikerült, hiszen nyert az Újpest, de Zakariás megkezdte profikarrierjét, és egyre híresebbek lettek megelőző szerelései, pontos, sallangmentes játéka. A bajnokságot ugyan hamarosan elsodorta a háború, de amikor Budai Barátság néven újjáalakult a csapat a háború után, Zakariás már ismert futballistának számított. Még akkor is, ha újra a másodosztályban találta magát, amikor a MATEOSZ játékosa lett. A teherfuvarozók csapatával azonban 1947-ben visszajutott az NB I-be, és a következő három évben meghatározó NB I-es játékossá vált, itt játszott először egy csapatban Grosics Gyulával, a világklasszis kapussal is. És a MATEOSZ játékosaként bemutatkozott előbb a B, majd 1947. október 20-án, Albánia ellen (3-0) az A válogatottban, méghozzá nem kisebb fedezettárs, mint a legendás Nagymarosi Mihály oldalán. A meccs után Bozsik József még kissé féltékenyen nyilatkozott, mondván, fájhat a szövetségi kapitány feje, hogy ezután őt vagy Zakit játszatja, nem tudta, hogy ők ketten együtt alkotják majd a verhetetlen magyar válogatott fedezetsorát éveken át. Hogy mennyire felkészült és univerzális labdarúgó volt Zakariás József, annak bizonyítására egy korabeli nyilatkozat Jakubcsek Jánostól, a MATEOSZ egykori elnökétől: "Mindent tud, amit egy futballistának tudnia kell, és amit tud, azt minden poszton érvényesíteni tudja. Jobb láb, bal láb, neki mindegy, szélső, belső csatár, fedezet, ahogy tetszik! De nemcsak a pályán, a privát életben is igazi mindenes, aki az égvilágon mindenre használható. Nagyszerű gyerek az, kérem, nem hiába irigykednek rám miatta."

    Forradalom a védelemben

    …és Guinea felkerült a futballtérképre

    Ez pedig nagy részben Zakariás József érdeme. No meg magyar társaié, Szépföldi Józsefé, Csanádi Ferencé, Budai I Lászlóé és Bán Nándoré. Ők voltak azok, akik megalapították a nyugat-afrikai ország futballját, akik csapatokat szerveztek, bajnokságot hoztak létre, edzőket képeztek, és irányították a válogatottat. És ebben a munkában főszerep jutott az Aranycsapat világhíres játékosának, Zakariás Józsefnek. Rendkívül sok és sokféle munkát végzett a guineai labdarúgó-szövetség alkalmazottjaként azért, hogy meghonosodjon a futball az országban. Amikor 1961-ben megérkezett, még sokszor kígyókat kellett lehajigálnia a földes pályáról edzés előtt, két év múlva harmincezres stadion épült a fővárosban, Zakariás távozása után egy évvel pedig már (Budai I László segítségével) kijutott a mexikói olimpiára a guineai válogatott, mi több, ott legyőzte Kolumbia csapatát.
    1950-ben feloszlott a MATEOSZ, ám játékosainak nagy részét átvette az ugyancsak a Sport utcában szereplő Budapesti Előre, a BKV elődje. A közlekedési csapat kiesése után aztán már fel sem vetődött, hogy Zakariás József ne az NB I-ben folytassa: ekkor szerződtette a kor egyik sztárcsapata (értsd: a világ második legjobb csapata a Budapesti Honvéd után), a Budapesti Bástya névre keresztelt MTK.

    Tulajdonképpen Bukovi Márton volt az, aki meglátta benne, hogy még annál is sokkal többre képes, mint amit a többség gondolt a tehetsége alapján. Bukovi építette be abba az MTK-ba, amely nem- csak őt, de Lantos Mihályt, Hidegkuti Nándort, Palotás Pétert, Sándor Károlyt és Gellér Sándort is adta a válogatottnak, sőt a futballt forradalmasító "hátravont középcsatár" szisztémáját is az MTK műhelyében dolgozták ki.

    És az Aranycsapat első nagy sikerének idején, a helsinki olimpián lett végleges és stabil tagja a válogatottnak Zakariás József. Bármilyen furcsa, az ő személye és szerepe nagy-nagy jelentőséggel bírt a tökéletes csapategység, és csapaton belüli egyensúly kialakításában az Aranycsapat történetében. Hiába játszottak ugyanis a posztján talán népszerűbb és karakteresebb futballisták, hiába szerették volna sokan a parádés tudású, már-már Bozsik vetélytársaként kezelt Kovács Imrét vagy a Ferencváros fáradhatatlan balfedezetét, Lakat Károlyt (a későbbi edzőzsenit) Zakariás helyén látni, Sebes Gusztáv és segítői pompásan ismerték fel, hogy a sokszor "szürkének" titulált Zaki a helyes megoldás. Abban a csapatban ugyanis tökéletesen elég volt, hogyha Bozsik és Puskás, esetleg olykor Hidegkuti szervezte a játékot, nem egy újabb stratéga kellett melléjük, hanem olyasvalaki, aki hiba és feltűnés nélkül volt képes a kezük (lábuk) alá dolgozni. És Zakariás ilyen volt. Ahogyan a legenda szerint egyszer Bukovi odavetette neki egy edzésen: "Zakikám, tudja, hogy magának hét meccs óta egyetlen rossz passza sem volt.…?"
    Így aztán részese volt a 42 meccsen veretlen válogatott minden jelentős sikerének, 35 találkozón szerepelt az Aranycsapatban. Akkor lett csapattag, amikor az együttes világhírűvé lett, és a Nyugat-Németország ellen drámai körülmények között elveszített világbajnoki finálé volt az utolsó meccse a címeres mezben. Hogy miért, miért nem, arra vannak bizonyíthatatlan történetek, amelyeket bizonyíthatatlanságuk, csekély jelentőségük és a nagyszerű sportemberi pályafutáshoz méltatlan emlegetésük miatt e helyütt kár lenne idézni. A legvalószínűbb, hogy a vb idején 32 esztendős Zakariás már nem fért bele a későbbi kapitányok elképzeléseibe. 1957 nyaráig még játszott az MTK-ban, majd a Egyetértés csapatában vezetett le, olyan társakkal, mint Lóránt Gyula vagy Bozsik József két bátyja. A klub sajátossága volt, hogy megélhetés gyanánt egy kocsmát, presszót vagy vendéglőt biztosított játékosainak, Zaki is kapott egy jól menő helyet a belvárosi Király utcában, amelyet feleségével sikeresen üzemeltetett is, ameddig az Egyetértés játékosa volt.

    Aztán kiscsapatok edzőjeként tért viszsza a futballba, mígnem 1961-ben egzotikus kísérletre vállalkozott: elfogadta a FIFA-ba abban az évben belépett, még csak három éve független Guinea labdarúgó-szövetségének hívását. Ma már mondhatjuk, hogy tevékenységével megalapította a futballt a nyugat-afrikai államban, amelynek a kenyerét hat évig ette, többnyire úgy, hogy a családja csak ritkán, itthon töltött szabadsága idején találkozhatott vele.

    Végleges hazaköltözése után visszatért az Erdért vállalathoz, amelynek korábban is polgári alkalmazottja volt, és elvállalta a futballcsapat szakvezetői feladatait. Játszott az öregfiúk-válogatottban, többnyire Bozsik oldalán, és a mindig egészséges Zakariásról senki sem gondolta, hogy ő lesz az Aranycsapat első halottja. 1971-ben, 47 éves korában váratlan érrendszeri problémái miatt "mellkasi műtét közben fellépő agyembólia következtében érte a halál" - írja életének lelkiismeretes krónikása, Szeidl József, aki az idén könyvben jelentette meg, amit a hajdani "mágikus magyarok" csapatának talán legismeretlenebb tagjáról fel lehetett kutatni. Rácáfolva ezzel azokra, akik titokzatos, Afrikából hazacipelt kórra gyanakodtak.

    Egy igazi egyéniség

    Végezetül álljon itt egy rövid idézet Szepesi Györgytől, a legendás rádióriportertől, aki megvilágítja, hogy milyen volt a pályán szürke eminenciásnak mondott, de azon kívül igazán színes egyéniségű, tájékozott, cikkeket író, előadásokat tartó Zakariás József civilben: ,,1970 nyarán Debrecenben játszott az öregfiúk-válogatott. Hazafelé a buszon egymás mellett ültünk, sokat mesélt az afrikai évekről. Szolnok mellett megálltunk egy csárdában mulatni. Zaki leült zongorázni és énekelt is hozzá. Nagyon szerette az életet…"
    No, lám. A zongoracipelő, aki a csapatból egyedüliként zongorázni is remekül tudott… SZÖLLŐSI GYÖRGY

    http://www.nemzetisport.hu/migralt_cikkek/20021028/a_legnagyobb_zongoracipelo