Beregszászi FTC, 1929-1932

...

Sparta Praha, 1932-1937

A beregszászi helyi labdarúgócsapatban kezdte pályafutását, majd 1932-ben a cseh nagycsapat, a Sparta Praha játékosa lett. Nagyon sikeres hat évet töltött a kontinens legjobbjai között számon tartott prágai gárdában, amellyel csehszlovák bajnok, háromszoros ezüstérmes és Közép-Európa Kupa-győztes lett.

A nemzeti csapat mezét is magára ölthette, sőt, tagja volt az 1934-es világbajnokságra utazó keretnek. A csehszlovák válogatott végül az ezüstérmet szerezte meg a tornán, így Kalocsai Géza lett az első magyar, aki világbajnoki medált nyert – igaz, nem a meggypiros-fehér mezben... A vb-n nem lépett pályára, hisz posztján konkurense a kor egyik legkiválóbb balszélsője, Antonín Puc volt.

Lille OSC, 1937-1939

1937-ben a francia Olympique Lille csapatában folytatta légiósként, kupadöntőbe jutott, ráadásul bekerült a ligaválogatottba is.

Kispest FC, 1939-1940

1939-ben igazolt Magyarországra, a Kispestbe, majd egy szezon után a Ferencvárosba szerződött, a fővárosi zöld-fehérekkel magyar bajnok lett. Még a kispestiek játékosaként került be a magyar nemzeti csapatba, 1940 március 31-én, az Üllői úton debütált, Svájc ellen. Első válogatottságán gólpasszt adott dr. Sárosi Györgynek, és 3–0-s győzelemhez segítette a nemzeti csapatot. Másodszor Németország ellen, egy 2–2-es döntetlennel végződött meccsen lépett pályára a válogatottban.

Ferencváros FC, 1940-1941

...

Újpest FC, 1941-1943

Pályafutását 30 évesen az Újpest játékosaként zárta le, majd jogi diplomát szerzett.

Sebes Gusztáv „csábította el” edzőnek, hosszú tréneri munkássága alatt a Nyíregyházi Madisz, a Pápai Perutz, a Debreceni Dózsa, a Debreceni VSC, a Szegedi Honvéd, a Vasas Izzó, a Pécsi Dózsa, a jugoszláv FK Partizan, a belga Standard Liége, az Újpesti Dózsa, az algériai Husszein Dey, a lengyel Górnik Zabrze, a Ferencváros, a Videoton, az MTK és az egyiptomi National szakvezetője volt. Magyarul valódi világjáró…

Edzőként bajnoki címet nyert Belgiumban, Algériában, Egyiptomban és Lengyelországban is, kupagyőzelemig vezette a Partizan Beogradot, a Górnik Zabrzét és az al-Ahlit. Ő tette le 1966 és 69 között a Górnik Zabrze „aranycsapatának” alapjait, a lengyel gárda egy évvel távozása után KEK-döntőt is játszhatott.