magyarfutball.hu

portré: Grosics Gyula
© Testnevelési és Sportmúzeum
alias
Grosits Gyula
Fekete párduc
Gyimesi Gyula
Gimesi Gyula
Grozdics Gyula
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 88 évesen elhunyt
(92 éve született)
poszt
kapus
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Dorogi AC
1943 - 1947
MATEOSz MSE/Budapesti Teherfuvar
1947 - 1950
Budapesti Honvéd
1950 - 1954
Tatabányai Bányász
1956 - 1962
Ferencvárosi TC
2008
eredmények / elismerések
Világbajnoki ezüstérmes (Magyarország 1954)
Olimpiai bajnok (Magyarország 1952)
3-szoros magyar bajnok (Budapesti Honvéd 1950 ősz, 1952, 1954)

edző

pályafutás
Tatabányai Bányász
1963 - 1963
Salgótarjáni BTC
1964 - 1965
Központi Sport Iskola
1966 - 1966
Kuvait - szövetségi edző és szakfelügyelő
1966 - 1968
eredmények / elismerések
?
Grosics Gyula 1960
1960-ban a Magyar Válogatottban
Én egy vallásos családból származom, mindig az igazság volt előttem a mérőzsinór. A családi elképzelés a jövőmmel kapcsolatosan az volt, hogy katolikus pap leszek. Ez az elképzelés akkor dőlt dugába, amikor Dorogon, nem egészen tizenöt évesen felhívtak az első csapatba. Onnantól kezdve már ott is ragadtam, nem pap, hanem futballista lettem. Aztán a Dorog felkerült az NB I-be és amíg ki nem esett, addig ott is maradtam.1


Dorogi AC, 1943-1947

...

MATEOSz MSE, 1947-1950

1947-ben kerültem fel a MATEOSZ-hoz Budapestre. Akkor én már válogatott voltam és miután a MATEOSZ-t – ami a Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetsége volt – államosították, engem bevonultattak. Negyvenkilenc tavaszán átvezényeltek a Sport Tisztképző tanfolyamra, és miután azt elvégeztem, 1950 nyarán már a Honvédban védtem. Sajnos ez ismerős a Fradi történelmében is, mert a Budai Laci és a Kocsis Sanyi is ugyanakkor kerültek a Honvédhoz, ilyen furcsa körülmények között, mint magam is.1


Budapesti Honvéd, 1950-1954

...

Tatabányai Bányász, 1956-1962

A Honvédból a forradalom után elég keserves úton jutottam le Tatabányára, ott játszottam 7 évet és ott vetődött fel konkrétan, hogy elhagyom a Tatabányát és feljövök Pestre a Ferencvároshoz. Ebben nagyon sokat segített Dr. Lakat Károly, aki a Fradi játékosa volt hosszú-hosszú ideig. Aztán Tatabányán dolgozott 6 éven keresztül, én meg pont 6 évig voltam a Karcsi játékosa. Először vele, majd a Tatabánya vezetőivel is megbeszéltük, hogy kimegyünk Chilébe a világbajnokságra, és mikor hazajövünk, leszerződök a Fradihoz. Aztán Chilében kaptam egy levelet, melyben tudatták velem, hogy ehhez a hivatalos sportvezetés nem járul hozzá. Akkor engem ez annyira megdöbbentett, hogy nem engednek a Fradihoz, hogy rögtön bejelentettem a visszavonulásomat.1


Ferencvárosi TC, 2008

Fradi-szurkoló voltam már gyerekkoromban is. Dorogon születtem, ott játszottam és már a Dorog is zöld –fehérben játszott akkoriban. Édesapám nagyon szerette a focit, ő vitt el a mérkőzésekre. A Fradinak kívülről fújtam az akkori csapatát, a stadiont is ismertem. 1947-ben kerülhettem volna először kapcsolatba a Fradival, de sajnos akkor a Dorog többet kért értem, mint ami illett volna. Akkor került a Fradihoz Henni Géza, akivel jó darabig rivalizáltunk a kapusposztért. Mivel nem sikerült ez a korai házasság, ezért sajnos várni kellett egy pár évet.1

Az ideigazolásom egy nagyon furcsa eset volt, mert én bent feküdtem a kórházban, a tüdőmmel voltak problémáim. Elestem és az egyik bordám megsértette a tüdőmet, és onnantól kezdve ötször lyukadt ki különböző helyeken. Én a kórházban feküdtem és megkeresett a Ferencváros vezetése. Az elnök úr pedig hozott magával egy átigazolási lapot. A történetet, hogy engem nem engedtek a Fradiba 62-ben, ismerték a Ferencvárosnál is. A Fradi elnöke hozott egy átigazolási lapot és azt mondta, ha van kedvem, írjam alá, mert szeretne a Ferencváros leigazolni. Ez nagyon jóleső érzés volt a számomra, bár tisztában voltam vele, hogy nem védeni hívnak a Ferencvárosba, a korom és az állapotom miatt. Én nem gondolkoztam ezen egy percet sem, azonnal aláírtam az átigazolási lapot, és büszkén mondhatom, hogy a mai napon is a Ferencváros igazolt labdarúgója vagyok! Aztán, amikor jött a Sheffield United barátságos mérkőzést játszani a Fradival, akkor szóltam a vezetőknek, hogy szívesen kimennék megnézni a mérkőzést. Akkor szóba került, hogy elvállalom-e a mérkőzés kezdőrúgását. Én természetesen igent mondtam, mert erre még éreztem magamban elég erőt, de amikor kimentem a mérkőzés napján a stadionba, akkor azzal fogadtak, hogy jó lenne, ha egy félidőt védenék. Akkor megmondom őszintén, megijedtem, mert nem egy félidőt, de egy fél percet sem tudtam volna a pályán tölteni, aztán hosszas egyeztetés után abban maradtunk, hogy kimegyek én is a játékosokkal a kezdésnél, és húsz másodpercig maradok a csapatban. Ez így is történt, tulajdonképpen felszenteltem a pályafutásomat a Ferencvárosnál.1
forrás
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: HSV
    HSV
    2015.11.11, 07:39 (szerk.: 2017.02.12, 19:18)
    Az év játékosa (1949-1950): Grosics Gyula

    Az év játékosa címért nagy versenyben volt egy egész sereg, ebben az évben remek formába jött játékos (Bozsik, Puskás, Kocsis, Hidegkuti), az elsőséget mégis a Teherfuvar kapusának kell juttatnunk. A 23 éves Grosics Gyula remek védések sorozatát mutatta be, s egyszerre a világ kapusainak élére szökkent, nem kis mértékben éppen annak a két döntetlennek (kétszer 1:1) köszönhetően, amelyet csapata a Honvéd bajnok együttesével szemben vívott ki. Bizony "kivédte Puskáséknak még a szemét is".

    A "Fekete párduc", persze, nem a semmiből bukkant elő. Már odahaza, Dorogon is a káprázatos bravúrok sorozatával ejtette bámulatba a szakértőket. De mivel a Dorog még Grosics remeklése közepette is sűrűn veszítette el mérkőzéseit, valahogy benne sem bíztak eléggé a szakvezetők. Csak nagy nehezen tudott bejutni a válogatottba és csak akkor vált az A válogatott elismert tagjává, amikor a B csapatban olyan sikereket aratott, hogy - többek között, egy ízben - a román sajtó egyszerűen a világ legjobbjának nevezte. "Világcsoda... rendkívüli jelenség" - írták róla. Ilyen kapusunk még nem volt! Nyolcvanhatszoros válogatottként fejezte be pályafutását. 36 éves koráig állt - Jasin mellett - a világ kapusainak élén.

    Forrás:
    Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
     
  3. avatar: NNS
    2014.06.13, 13:53
    Nyugodj békében, Fekete Párduc! :(
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
    2013.09.15, 16:13 (szerk.: 2017.02.12, 19:03)
    Grosics Gyula vendégei voltunk Ferenczi Attilával . Gyula bácsi a válogatottról és a Magyar labdrarúgás álldatlan állapotáról is kifejtette véleményét.
    A tradíciókutatásról készítendő videósorozatunk állomásaként látogattunk az Aranycsapat hálóőréhez. Minden lényeges a videóban

     
  5. avatar: fgymat
    2013.02.07, 21:37 (szerk.: 2017.02.12, 19:22)
    GROSICS Gyula (1926), a MATEOSZ, a Teherfuvar, a Bp. Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusa, 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, továbbá az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A dorogi származású „fekete párduc" a magyar labdarúgás legnagyobb kapusainak egyike. Csaknem két évtizedes élvonalbeli pályafutása során Domonkos, Zsák, Platkó és Szabó Antal méltó utódjának bizonyult. Nemcsak világklasszisokat jellemző képességei voltak, hanem „újdonsággal" is szolgált: szinte az egész saját térfelet működési területének tekintette. Nagyszerű érzékkel irányította a védelem munkáját. Együtt élt a játék minden mozzanatával. Szükség esetén kapuját messze elhagyva igyekezett elhárítani a fenyegető veszélyt. Ezért világszerte a magyar válogatott „negyedik hátvédjeként" emlegették. A labda azonnali és pontos továbbításával gyors ellentámadások indítására is lehetőséget adott. A kapusok speciális tulajdonságai közül különösen a ruganyossága és a reflexei voltak egészen kiválóak. Kivételes képességei megbízhatósággal is párosultak. Az „aranycsapat" egyik legbiztosabb pontja volt. Nevét éveken át a világ legjobb kapusai között emlegették. Világbajnoki szerepléseit azonban sorozatos balszerencse kísérte. Ő az első tatabányai labdarúgó, aki a legjobbak között szóhoz jutott. (Klubcsapatának bajnoki sikereiben is nagy érdemeket szerzett.) Rengeteg emlékezetes játéka közül az 1954. április 11-én, az osztrákok elleni találkozón (1:0) mutatott bravúrsorozatát véljük a legértékesebbnek.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig