magyarfutball.hu

portré: Géczi István
© tempofradi.hu
alias
Vörös
Kapuskirály
Géczi Pista
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 74 évesen elhunyt
(75 éve született)
poszt
kapus
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Ferencvárosi TC
1962 - 1975
eredmények / elismerések
Olimpiai ezüstérmes (Magyarország 1972)
EB 4. helyezett (Magyarország 1972)
5-szörös magyar bajnok (Ferencvárosi TC 1962-1963, 1964, 1967, 1968, 1975-1976)
2-szeres magyar kupagyőztes (Ferencvárosi TC 1972, 1974)
VVK-győztes (Ferencvárosi TC 1964-1965)
VVK-döntős (Ferencvárosi TC 1967-1968)
KEK-döntős (Ferencvárosi TC 1974-1975)
UEFA-kupa elődöntős (Ferencvárosi TC 1971-1972)

edző

pályafutás
Ferencvárosi TC - kapusedző, a tartalékcsapat edzője
1975 - 1980
eredmények / elismerések
?
fénykép helye
A zaránki három tantermes általános iskolába jártam, s testmagasságomnál fogva már negyedikes koromban bekerültem az iskolacsapatba, természetesen kapusként. Az akkori szokás szerint a szomszédos falvak iskoláinak csapatai rendszeresen megmérkőztek egymással. Sikeres felvételi után kerültem az Egri Közgazdasági Technikumba, középiskolásként az Egri Sportiskola csapatában védtem. 1960-ban megyei ifi válogatott lettem, majd a Hoffer-Kapocsi vezető duó meghívott az ifjúsági nemzeti 11-be, amelyben 1962-ben háromszor, majd 1963-ban még két alkalommal szerepeltem.

A Heves megyei ifjúsági válogatott, amelynek én voltam a kapusa, az Üllői úton 1:0-ra legyőzte Dél-Budapest válogatottját. Az igazat megvallva, kétszer mentünk át a félpályán egyszer a félidőben a térfélcsere kapcsán, majd a gólnál, amit mi rúgtunk. Volt tehát védenivalóm. Több egyesület, így a Budapesti Honvéd és az Újpesti Dózsa játékosmegfigyelői is megkörnyékeztek, sok mindent ígértek. Az említett mérkőzést látta Mészáros „Dodó” bácsi, a Fradi akkori edzője is, az ő hívó szava volt a döntő, amely nagyjából így hangzott: „Gyere a Ferencvárosba. Nem ígérek mást, de ha úgy állsz hozzá a munkához, ahogyan én szeretném, akkor válogatott kapust csinálok belőled.” Így lettem 1962. július 1-jén a Fradi igazolt játékosa, és mindketten be tudtuk tartani az ígéretet.1


Ferencvárosi TC, 1962-1975

Összesen 509 mérkőzésen szerepeltem a Fradiban, ebből 309 bajnoki, 154 nemzetközi és 46 hazai díjmérkőzés volt. Élvonalbeli pályafutásomat a Fradiban kezdtem és ott is fejeztem be. Azok közé tartozom, akik még a régi, fatribünös Fradi-pályán is szerepeltek. 1962. szeptember 29-én a Tatabányát 1:0-ra vertük, akkor szenvedtem ujjtörést. Több mint 11 évig a Népstadion volt az otthonunk, sok szép emlék fűz ahhoz az időszakhoz. Az utolsó bajnoki meccsem 1975. szeptember 3-án az új Üllői úti stadionban volt, 30 ezer néző előtt. A Salgótarjáni BTC volt az ellenfél. Az első félidőben védtem, amikor kialakult a 4:0-s végeredmény. A második félidő már egy másik meccs volt… 1979. augusztus 7-én volt még egy fellépésem az Üllői úton, a hivatalos búcsúmérkőzésemen csapatkapitányként 10 percet védtem az FC Bruges ellen, ezalatt két ziccert fogtam ki. A csapat végül 3:0-ra győzött.

32 évesen hagytam fel az aktív játékkal. Az egyik ok a zalaegerszegi sérülésem volt, amikor az esős meccsen egy vetődésnél a felkarcsontom kiugrott a helyéről. Ez a sérülés nem múlt el nyomtalanul. Annak ellenére, hogy szívvel-lélekkel csináltam továbbra is a dolgomat, magam döntöttem, mint az életemben sok fontos esetben (például, hogy Egerbe jelentkezem a Közgazdasági Technikumba, hogy a Fradiba igazolok, hogy felvételizem a TF-re), befejezem. Én mentem a vezetőséghez, hogy abbahagyom a játékot, megelőzve azt, hogy esetleg ők szólítsanak fel erre.1
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2018.09.10, 20:22 (szerk.: 2018.09.10, 20:31)
    Pár hónapja is láttam még a shopban, szíven ütött ez most :(
    Óriási játékos volt, az egyetlen magyar kapus, aki 3 nemzetközi kupadöntőn védett.
    Tőle sose lehetett hallani, hogy bezzeg a mi időnkben, a pályán kívül is sikeres, doktor volt. Vállaltan baloldali emberként kevesek egyike volt, aki nem párt keretekben gondolkodott, bárkivel összefogott, aki a Fradi vagy a sport érdekeit képviselte.
    Közvetlen, kedves ember volt, nagy öröm volt vele találkozni.
    Stílusos volt a távozása is, a ‘60-as évek egyik legnagyobb hazai győzeleme, a Honvéd 7:1-es agyonverésének évfordulóján mutatkozik be az égi Fradiban.
    Nyugodj békében , Isten jutalmazzon meg gazdagon a sok örömért, amit millióknak szereztél!

    Pista,a Liverpool elleni bravúrjaid máig bennem élnek,Toschakot az őrületbe kergetted.Egy igaz Fradistát vesztettünk el megint.Mindig segített ha a klub bajban volt.Amikor kizárták a csapatot az NB l-ből az elsők között volt aki a klub kérésére tagsági kártyát váltott 155 sorszámmal.Mindig lehetett rá számítani,pótolhatatlan veszteség.Mi mindent kell kibírnia a Fradiszívnek.Nyugodj békében.

    Gyerek koromban mindig ott volt a XV. kerületi diáksport rendezvényeken, és még az utóbbi időben is utaztam vele együtt a metrón. :( Nyugodjék békében!

    Gyerekkorom legendája. Láttam az első és az utolsó (búcsú) meccsét is. Mennyi szép emlék. Könnyezem. Néhány éve találkoztam vele Rákospalotán. Nagyon rosszul ment, sántított. Montam neki nem tetszik nekem a járása. Azt mondta az nekem se. Örülök hogy ismerhettem, kiváló ember volt.
    Nyugodjon békében!

    fiatalkorom egyik legendaja - mindig biztam benne, gyerekfejjel mindig mondtam "ha Geczi all a kapukaban akkor mi nem kaphatunk ki"

    ezernyi boldog perc kotodik hozza - Isten Veled

    Nálam Ő volt a KAPUS. Remek testi felépítés, hatalmas termet. Duzzadó erő és végtelen magabiztosság. A fekete kapusmezben úgy nézett ki mint egy rendíthetetlen szoborkolosszus. A kapu előterében korlátlan úr volt. Nyerő típus. Amúgy meg a pályán kívül egy kedves, barátságos és mosolygós megnyerő küllemű intelligens ember. Hasonló képességű és mentalitású kapust most is elfogadnék a kapunkba. Igaz, most Ő az egyre növekvő számú fenti társak közé ment, magával vitte sok sok szurkoló szeretetét. Ez fogja éltetni odaát is, akár lent a földön éltette. Isten veled Géczi Pista!

    Az első Fradi meccs,amely élénken él bennem,amikor Malmöben a csikócsapat kapuját védte.Ő képviselte a rutint.Rúgtunk nekik kint egy hármast.Sosem felejtem el.Mindent köszönünk.Isten Áldjon Géczi Pista.

    Fantasztikus ember volt. Egy iskolaavatáson találkoztam, és beszélgettem vele néhány percet, ott bújt meg önkormányzati képviselőként, nem csinált presztízst abból, hogy tolakodjon mások elé. Nagyon szerény, értelmes, jó kedélyű ember volt. Nagyon sajnálom.

    De sokat szedtem a kapuja mögött a labdát. Nyugodj békében! Meghatározó élmény volt a Liverpool elleni visszavágó! Nekünk a 0:0 továbbjutást ért! Úgy jött ki a kapuból, hogy pattogtak le az angolok. smiley

    BEST of FRADI: GÉCZI-Novák, Mátrai, Szücs, Páncsics- Nyilasi, Lipcsei, Gera, Rákosi - Varga, Albert
    A valaha volt legjobb kapus távozott. Hatalmas termetű, biztos kezű hálóőr volt, nem láttam, hogy potyagólt kapott volna. Az égi Fradi jól erősített. Nyugodjon békében! LEGENDA hagyott itt bennünket.

    Korának messze a legjobb magyar kapusa volt,de a válogatottban legtöbbször indokolatlanul mellőzték ,miközben nála sokkal gyengébb kapusok kaptak bizalmat.Az 1974 -es VB re való kijutás is azon ment el.hogy sorsdöntő meccsen lllovszky újonc kapust állitott be ,aki aztán két igencsak védhető gólt kapott.

    igen fájó az a 74-es VB selejtező. A másik hiányérzet amiatt lehet, hogy ha még egy évig véd, akkor tagja a 76-os bajnokcsapatnak. Nyugodjon békében.

    Nemcsak hogy korának legnagyobb kapusa volt, hanem azt hiszem a Fradi történetének a három legjobb kapusa közé is nyugodtan be lehet tenni, biztosan ott van a dobogón. Az élet már csak ilyen sajnos, emberek jönnek és mennek, születnek és meghalnak, de egy nagy sportoló elmenetele mindig szomorú.

    Kalaplevéve és megrendülve állok a képzeletbeli sírjánál, pedig akkor örültem, ha kedvenc csatáraimtól (Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II. Zámbó) gólt kapott. (Tévedés ne essék, nem a belügyi kötődés miatt voltam Újpest szurkoló, hanem mert 9 évesen a lila-fehér színt találtam legszebbnek, meg rokonaim éltek Újpesten.)
    Viszont: most találkoztam először azzal az információval, hogy azért volt csak kevésszer (23-szor) válogatott, „...mert az akkori rendszer döntése értelmében öt évre száműzték a nemzeti együttestől”. Ugyan dolgozza már fel a Nemzeti Sport ezt a sztorit, mert így nem tűnik hitelesnek. Való igaz, hogy 1964 októberében két barátságos meccsen is válogatott volt (mindkétszer cserével állt be, tehát nem volt első számú kapus), majd 1971-ig, tehát nem 5, hanem 7 évig mellőzték. De, hogy a mellőzés mögött valamiféle politikai hátterű döntés lett volna, az már nyilvánosságra került volna a rendszerváltás óta eltelt 28 évben! Tudtommal senki sem beszélt erről, ő sem, pedig milyen jó sztori lehetett volna!

    Újpest szurkolóként tiszteletem a sportteljesítménye előtt
    Magyar állampolgárként kis fenntartásom, mert az állampárti utolsó parlament tajaként a rendszer- módszer váltáskor az volt a legfontosabb, hogy még a zsiguli- lada kiutalás rendben legyen(az akkori Kertészeti Egyetem testnevelés tanszékén volt, gőzerővel ebben intézkedett a váltáskor)
    Ami meg tévesnek gondolok, Vb- n mikor védett, 70- ben és 74- ben sajna nem jutottunk ki, 78-ban kijutottunk, de már ő nem védett, esetleg a 66-os vb-n védett vagy talán tán annak a csapatnak kerettagja volt, de ott Szentmihályi és Gelei védett
    aki ezt tudja jelezze, de pontosan, nem blöffizmus

    Nem mellesleg-bár lehet,hogy ez most nem ide tartozik-Gábor fia jégkorong kapus volt egykor,míg Anikó lánya kézilabdázott,ha jól emlékszem!

    Géczi Istvánnak minden válogatott mérkőzése fent van a neten, könnyű ellenőrizni. 1964. október 11-én, alig több mint 20 évesen a debütált Budapesten Csehszlovákia ellen (2-2), amikor a 70. percben állt be. Két héttel később, 1964. október 25-én szintén a Népstadionban a második félidőben védett Jugoszlávia ellen (2-1 ide). Legközelebb 1971. Július 22-én (tehát hét év kihagyás után) Rio de Janeiro-ban, a Maracanában védett Brazília ellen (0-0). Való igaz, hogy az állampárti országgyűlés tagja volt, tehát elég valószínűtlen, hogy politikai okokból száműzték volna a válogatottból 1964 és 1971 között. Ezt a rendszerváltás utáni Baróti-könyben olvasni lehetett volna, de Baróti Lajos - aki a Szabad Európának is adott interjút Londonban - nem említette, hogy 1966-ban Géczit akartam a londoni világbajnokságra vinni, de a pártállam nem engedte. Baróti ezt annál is inkább megmondta volna, mert szerinte a kapusokon múlott (Szentmihályi, Gelei), hogy nem jutottunk a legjobb 4 közé. A portugálok ellen Szentmihályi, a szovjetek ellen Gelei lepkézett.

    Pontosítok, mert a neten minden ott van: 1966-ban Baróti Lajos kivitte Géczi Istvánt a londoni világbajnokságra, vagyis kerettag volt, de harmadik számú kapusként nem jutott szóhoz. Baróti szakmai balfogása lehetett tehát, hogy akkor nem kapott helyet a csapatban, még az is lehet, hogy túljutottunk volna a szovjeteken és vb-t nyertünk volna. Hogy utána öt évig miért nem volt Géczi válogatott, az talány, de a politikai hátteret bizonyítani kellene, mert tudtommal nincs rá konkrét információ.

    1969 tavaszán vitt ki édesapám először a Népstadionba. Csak bámultam tátott szájjal. Fradi Pécsi Dózsa meccs volt. A 2 kapuban két nagyszerű kapus Géczi István és Rapp Imre állt. Akkor még tiszta fekete szerelésben. Nagyontetszett a játékuk.
    Nekem akkor az tűnt fel, hogy Géczi simán kidobta a labdát a félpályáig. Aztán amikor már rendszeresen kijártam ezt jegyeztem meg:
    Géczi Vépi Páncsics Bálint Meggyesi
    Juhász Szűcs Szőke Branikovics Albert Mucha
    Stílusosan játszó jő kis csapat volt. Nem volt meccs nélkülem. Aztán jött a generációváltás a kapubasn Zsiborás Gábor Nyilasi Ebedli és a többiek.
    Lassan eljár felettünk az idő. A sok nagyszerű védés emléke megmarad nekünk.
    Együttérzek a családdal.

    https://ulloi129.hu/2018/09/10/elhunyt-geczi-istvan/
    http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2657291
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
     
  4. avatar: heimo
    2015.12.28, 15:41 (szerk.: 2016.05.30, 09:38)
    És akkor érte jött a nagy fekete autó

    Géczi István: Mindörökké Ferencváros

    A hatvanas-hetvenes évek Ferencvárosának egyik kiválósága volt Géczi István. Több mint félezerszer védte a Fradi kapuját, és a válogatott összeállítása huszonhárom alkalommal az ő nevével kezdődött. A sporttól ma sem szakadt el, mellette pedig Heves megye és a XV. kerület díszpolgára is.

    – Mivel foglalkozik manapság?
    – Az ifjúsági- és sportbizottság igazgatója vagyok a XV. kerületi önkormányzat által fenntartott intézményben. Nagyon szeretem a munkámat, imádok emberekkel foglalkozni.

    – A Fradival milyen a kapcsolata?
    – Amilyen eseményre meghívnak, ott vagyok, örömmel megyek, vasárnaponként pedig a Népligetben az öregfiúk kispályás csapatában játszom. Jó nagyokat nosztalgiázunk.

    – Hogyan lett futballista?
    – Sajóörsön születtem, és Zaránkon jártam iskolába. Negyedik osztályos voltam, amikor meghívtak
    az iskolaválogatottba, természetesen kapusnak.

    – Gondolom, kisgyerekként már Fradi-szurkoló volt.
    - Nem, nem voltam az. Egyszerűen a magyar futballnak szurkoltam. Bár attól a pillanattól fogva, hogy a Fradi leigazolt, már csak a Ferencváros létezett számomra.

    – Hogyan került a Fradihoz?
    – Na, az sem volt egy egyszerű történet. Konkoly Béla bácsi, aki az Újpesti Dózsa egykori csodálatos, melegszívű játékosmegfigyelője volt, nagyon gyakran megfordult nálunk, Egerben, s mindig kapacitált, hogy igazoljak a Dózsához, annál is inkább, mert Török Gábor, a csapat kapusa lábtörést szenvedett. Én vacilláltam. Aztán egyszer a zaránki házunk előtt megállt egy fekete Volga, kiszállt belőle két egyenruhás, vörös csíkos nadrágos ember, az édesanyám pedig amint ezt meglátta az ablakból, apámhoz fordult, hogy: „Mit csináltál, Lőrinc?” Apám szólni sem tudott, s már bent is volt a két férfi, és mondta, hogy ők a Honvédtól jöttek, és szeretnének leigazolni. Amikor elmentek, szegény édesanyám tördelte a kezeit, mondván: kisfiam, döntened kell. Én meg döntöttem, hogy nem megyek sehova.

    – Akkor miként került a képbe a Ferencváros?
    – Az egri sportiskolával ifistaként jártuk a megyét. A megyei ifi­válo­gatottal bekerültünk az országos hatos döntőbe, Tatára. Budapesten, az Üllői úti FTC földes pályáján játszottunk a Fradi–Honvéd ifire épített válogatottal. Szinte át sem mentünk a félpályán, ám egy váratlan ellentámadás után a füzesabonyi Gulyás Pista gólt lőtt, és nyertünk 1–0-ra. Ezt a meccset látta Mészáros József, a Fradi edzője. Különösen az volt a szimpatikus Dodó bácsi szavaiban, hogy nem ígért semmit, csak azt, hogy ha úgy állok a munkához, ahogy ő szeretné, akkor válogatott kapust csinál belőlem. Állta a szavát.

    – Mikor mutatkozott be az NB I-es csapatban?
    - 1962. augusztus 26-án kikaptunk a Vasastól 2–0-ra a Népstadionban. Másnap alig mertem kinyitni a sportújságot, hogy vajon mit írnak rólam. De szerencsére az volt a kritika, hogy a fiatal Géczi a vereség ellenére remekül mutatkozott be. Ezt még ötszáznégy mérkőzés követte, és pontosan háromszáz alkalommal voltam győztes Ferencváros-játékos. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy az egyetlen magyar kapus vagyok, aki három európai kupadöntőben is védett. 1965-ben Torinóban, a Juventus ellen megnyertük a Vásárvárosok Kupája döntőjét, azt követően pedig, 1968-ben a Leeds United ellen elveszítettük ugyanezt a kupát, és 1975-ben pedig Bazelben, a Dinamo Kijev ellen szenvedtünk 3–0-s vereséget.

    – Legemlékezetesebb meccse?
    – Felsorolni is nehéz. Ugye érthető, hogy soha nem felejtem az előbb említett torinói döntőt, ahol, úgy érzem, részem volt abban, hogy idegenben tudtunk győzni, mégpedig Fenyvesi Máté góljával. És büszke vagyok arra, hogy válogatottként nem kaptam gólt a riói Maracanában, a braziloktól, és egyébként is sikeres volt az az időszakom, hiszen hat válogatott meccsen csak egy lövést nem tudtam védeni.

    –   Van, ami kimaradt az életéből?
    –   Talán csak egy apróság. A Wemb­ley-ben soha nem védtem, bár egyszer lett volna alkalmam rá, de akkor éppen a feleségemet vezettem oltár elé a rákospalotai Magyarok Nagyasszonya-templomban.

    – Miként érintette, amikor a korábbi játékostársról, Novák Dezsőről kiderült, hogy besúgó volt?
    – Megpróbáltam átérezni azt a lelki állapotot, amit Novák érezhetett, amikor beszervezték. Nem, nem ítéltem el, ha valakit egyszer behívtak az arra illetékes helyre, annak két választása volt: vagy börtönbe megy, vagy aláír. Dezső aláírt, de ma is jó viszonyban vagyunk egymással.

    – Pályafutása befejeztével a politikai pályával is kacérkodott, s 1985-től 1990-ig országgyűlési képviselő is volt.
    – Igen, a környéken, ahol mind a mai napig élek, több ember megkeresett, hogy legyek tanácstag. Kértem őket, térjünk erre vissza, majd, ha abbahagyom a focit. Vártak, és visszatértünk rá. Azért arra büszke vagyok, hogy 75,3 százalékkal választottak meg, bár valószínű, hogy ebbe belejátszott a ferencvárosi évek eredményessége. Ami pedig a parlamenti munkámat illeti, javaslatot tettem az ifjúsági és sportbizottság létrehozására, amit a parlament elfogadott és megválasztottak a bizottság elnökének.

    – Hogy él most a Géczi család?
    – Negyvenhét éve élek a feleségemmel, akinek nagyon sokat köszönhetek. Van egy lányunk, Anikó, aki negyvennyolcszoros válogatott kézilabdázó volt. Jelenleg Brémában él, és van egy tehetséges fia, az unokám. Anikó egyébként természetgyógyász. A fiam, Gábor jégkorongkapus volt, a Dózsában védett, negyvennégyszeres magyar válogatott. A Testnevelési Egyetemen tanít, és a jégkorong edzőképzésében is dolgozik. Náluk is van két unokám: Rita a KSI-ben ökölvívó, korábban évekig kosárlabdázott; Gergő pedig a Fradi első csapatában hokizik.

    – Gondolom, figyeli őket.
    – Ez nem is lehet kérdés.

    – És a Fradit, a focistákat?
    – Hogyne, meg hát a válogatottat is. Lelkesen szurkolok mindkettőnek.

    – Mit gondol, mikor lesz újra bajnok a Fradi?
    – Ha az én lelkesedésemen múlna, akkor legkésőbb holnap.

    Géczi István, labdarúgó-kapus, edző (1944. március 16., Sajóörös)
    Klubja: Ferencváros (1962-1975). Legjobb eredményei: a Ferencvárossal VVK-győztes (1965), VVK és KEK-döntős (1968 és 1975), ötszörös magyar bajnok, a válogatottal: olimpiai bajnoki ezüstérmes, Európa-bajnoki 4. (mindkettő 1972-ben), világbajnoki 6. (1966). A Fradi örökös bajnoka, a válogatott mezét 23-szor ölthette magára.

    http://archivum.magyarhirlap.hu
    hmgy
     
  5. avatar: Longinus
    2015.08.05, 21:06
    képGéczi István búcsúmérkőzése 1979. Forrás: ftcbk
     
  6. avatar: magyarfutball.hu
    2013.11.09, 15:51 (szerk.: 2017.02.07, 18:05)
    Háromnegyed óra Géczi Istvánnal
     
  7. avatar: fgymat
    2013.03.16, 11:06 (szerk.: 2019.03.16, 13:48)
    GÉCZI István (1944),. az FTC kapusa, 1964-ben 2 (szerk. 23) mérkőzésen védte a válogatott csapat hálóját. (Géczi István mérkőzései a Magyar Válogatottban)

    – A zöld-fehérek nyúlánk, jó adottságokkal rendelkező labdarúgója a tokiói olimpia idején kapott helyet a válogatott tizenegyben – cserejátékosként. Azóta sokat fejlődött és egyre megbízhatóbb kapussá válik.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig