magyarfutball.hu

fénykép helye
nemzetiség
Magyarország
életkor
62 éves
poszt
középpályás
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Zalaegerszegi TE
1978 - 1980
Haladás VSE
1980 - 1985
Budapesti Honvéd SE
1985 - 1989
Panathinaikos Athens
1989 - 1990
Panionios
1990 - 1990
Újpesti Dózsa
1990 - 1991
SZE-FI LSE
? - ?
eredmények / elismerések
3-szoros magyar bajnok (Budapesti Honvéd 1985-1986, 1987-1988, 1988-1989)

edző

pályafutás
Budapest Honvéd FC - utánpótlás-igazgató
? - 2002
Budapest Honvéd FC
2002 - 2002. augusztus 27
Ózdi FC
2002. december 6 - 2006
Ózdi FC
2007 - ?
SZE-FI LSE
? -
eredmények / elismerések
?
fénykép helye

Zalaegerszegi TE, 1978-1980

...

Haladás VSE, 1980-1985

...

Budapesti Honvéd SE, 1985-1989

A honvédelmi miniszter meg négy-öt ember tárgyalt velem. Nem akartam eljönni Szombathelyről, ezért dupla árat mondtam a tárgyalásnál, mint amiben korábban megegyeztünk. Komora Imrének vörös lett a feje, tajtékzott, hogy akkor menjek vissza a Haladáshoz. Én elégedetten jöttem ki a szobából, hogy ez megvan, maradhatok a Halinál, ám Imre bácsi utánam jött, és azt mondta: elfogadták a követelésemet. De nem bántam meg végül, hogy így alakult. Megszerettem a Honvédot, nagyon jó társaságba, kiváló csapatba kerültem.1


Panathinaikos Athens, 1989-1990

1988 őszén vett meg a Panathinaikosz, már ki is fizette értem a háromszázezer dollárt, amikor kipattant a botrány. Engem is bevittek. Kihallgattak, aztán elengedtek. Az elvtársak szerencsémre elkövettek egy hibát, nem vonták be az útlevelemet.2

...

Panionios, 1990

...

Újpesti Dózsa, 1990-1991

...

SZE-FI LSE, ?-?, játékos-edző

A feleségemmel néhány éve klubot alapítottunk Szentendrén, ahol a legkisebbektől a felnőttekig van csapat. Ez a város egyetlen klubja, és ez szomorú. Amúgy, amolyan mindenes vagyok a SZE-FI LSE-nél, edző, igazgató, intéző, sőt még a csapatban is játszom a megye III-ban. Nem tudok visszavonulni. A fiam most tizennégy éves, és korkedvezménnyel már ő is szerepelhet a felnőtt csapatban. A két Fitos a két belső védő.1
forrás
Készült az
1 - archivum.magyarhirlap.hu
2 - https://magyarnemzet.hu/sport/2021/09/nem-tert-meg-de-koveti-a-helyes-utat-az-egykori-fenegyerek
írásainak, interjúinak alapján.
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: heimo
    2015.12.28, 19:34 (szerk.: 2017.02.02, 15:34)
    Fitos nem tud visszavonulni

    A SZE-FI a mindene a volt honvédosnak

    Már rég nem akar NB I-es edző lenni, de futballszeretete változatlan. Fitos József ötvenkét évesen is futballozik a megye III-ban, s tizennégy éves fia mellett belső védőt játszik a SZE-FI LSE-ben. És nem csak játékosa, hanem edzője, vezetője, mindenese a csapatnak. Sorsszerű, hogy az egykori vagány, a nagy csibész éppen Szentendrén találta meg a számítását.
    – Rákerestem önre az interneten, s az első bejegyzés rögtön egy helyreigazítás volt, amely arról szólt, hogy mégsem fejelte le a bírót az egyik meccs után, és nem csavargatta a nemi szervét. Izgalmas meccs lehetett, mi volt ez az eset?
    – A Szentendre–Piliscsaba ifimeccs után azt írta a bíró mérkőzés utáni jelentésében, hogy én lefejeltem, és markolásztam a mogyoróját az öltözőfolyosón. Ez persze nem igaz, de az ellenfél edzője a meccs jegyzőkönyvét elküldte az egyik szülőnek, aki aztán eljuttatta a sajtóhoz. Először az Index közölte, de legalább rákérdezett, hogy igaz-e. Mások nem vették a fáradságot, tényként közölték a hírt, mire én perrel fenyegettem őket. Mivel bizonyítani nem tudták az esetet, kénytelenek voltak helyreigazítást közölni.
    – De mégis, mi történt azon a mérkőzésen?
    – Ezt az egészet azok kreálták, akik korábban itt, Szentendrén előttünk használták a pályát. Nagyon le volt a gyep robbanva, mi felújítottuk, és fizetünk érte havi százezer forint plusz áfát. Nekik ez nem tetszik, és így próbáltak lejáratni bennünket. Valakinek a barátja volt ez a bíró, és rávette, hogy hazudjon. Az esetből persze vizsgálat lett, s eltiltottak hat hónapra. Miután fellebbeztem, ezt ötre mérsékelték. De mivel téli szünet volt, ez voltaképpen csak két meccset jelentett. Amit a játékvezető állított, nem tudta bizonyítani. Idézném az MLSZ fegyelmi bizottság döntésének utolsó mondatát: „Az öltözőfolyosón történtekkel kapcsolatban csak általános kifejezések hangzottak el. Senkire nem született bizonyíthatóan terhelő vallomás.”
    – Akkor miért tiltották el?
    – Mert szidtam a bírót. Ezt vállalom is, de a legnagyobbak is szokták néha szidni a játékvezetőt, még Mourinho is. Nem volt ez annyira kirívó eset. Mindenesetre pert indítottam a bíró ellen a jó hírnév megsértése miatt. Nem volt más lehetőségem.
    – Mit vár a pertől?
    – Azt, hogy bebizonyíthatom az igazamat, és hogy nem lehet büntetlenül vádaskodni. Meg némi anyagi kártérítést is remélek, amit az egyesületem kap majd meg. Lesz mire költeni, háromszáz gyermekkel foglalkozunk.
    – Melyik korosztály az öné?
    – Szinte mindegyik csapattal van kapcsolatom. A feleségemmel néhány éve klubot alapítottunk Szentendrén, ahol a legkisebbektől a felnőttekig van csapat. Ez a város egyetlen klubja, és ez szomorú. Amúgy, amolyan mindenes vagyok a SZE-FI LSE-nél, edző, igazgató, intéző, sőt még a csapatban is játszom a megye III-ban. Nem tudok visszavonulni. A fiam most tizennégy éves, és korkedvezménnyel már ő is szerepelhet a felnőtt csapatban. A két Fitos a két belső védő.
    – Hogy játszik a gyerek, lehet belőle futballista?
    – Már most 183 centiméter magas, és talán mindent elmondok azzal, hogy a Panathinaikosz is vinné.
    – És elengedi?
    – Még nem.
    – Mire vár, ott azért talán többet fejlődhetne.
    – Ez így van, ám még nagyon kötődik a családhoz, és ragaszkodik környezetéhez. De egy-két év, és Athénban játszik majd.
    – Vannak más ügyes gyerekek is Szentendrén?
    – A napokban vittek el tőlünk egy ritka tehetséges, kilencéves srácot, s lett is belőle vita a Dalnoki Akadémiá­val, mert nem kérték ki őt. Nonprofit klub vagyunk, nem volt szerződésünk vele, és nem is vártuk, hogy száz­ezreket fizessenek. De úgy gondolom, az a minimum, ha valaki vinni akarja, akkor elkéri tőlünk. Minden további nélkül odaadtuk volna, tudjuk, hol a helyünk, mi kis klub vagyunk, máshol jobb körülmények vannak, és a gyerek fejlődését is az szolgálja, ha előrébb lép. Szóval pénzt nem adtak, de mondjuk öt labdának örültünk volna. Elegáns megoldás lett volna. Nagyon bánt az eset, de tanultunk belőle.
    – És mire jutottak?
    – Ez a helyzet még rendezetlen Magyarországon, és a nagyobb klubok csúnyán visszaélnek ezzel. Amatőr szerződést kötünk a gyerekekkel, tehát nevelési költséget kell majd fizetni értük. Nem akartuk, hogy ez bekövetkezzen, de a körülmények rákényszerítettek bennünket. A Budapest Honvéd már észbe kapott, együttműködési szerződést kötünk velük. De ez nemcsak a mi problémánk, a többi kisebb egyesületet is sújtja. Nem jó ez így.
    – Mit kellene tenni?
    – Szerintem államilag támogatni a nevelő egyesületeket. Én reggeltől-estig ott vagyok a pályán, ami nem baj, szívesen csinálom, de jó lenne pár edző, aki segít, ám pénzünk nincs erre. Hét közben edzés, hét végén meccsek.
    – NB I-es mérkőzésekre, a Bozsik Stadionba jár még?
    – Á, nincs rá időm.
    – És ha edzőnek hívnák?
    – Nem akarok én már az első osztályban dolgozni. Imádom ezt a kis klubot, ez az életem. Amíg élek, ezt szeretném csinálni. Nagyon hálás vagyok a szülőknek a kétkezi munkájukért, Szentendrén büszkék lehetnek erre az egyesületre.
    – Futballistaként, úgy tudom, Görögországban imádták. Oda sem vágyik vissza?
    – A görögök minden futballistát az Olümposzra helyeznek, és az az atmoszféra, ami ott körülveszi a labdarúgást, már-már földöntúli. Például amikor 1989-ben a Panathinaikoszhoz szerződtem, és megérkeztem az athéni reptérre, az elnök és néhány klubvezető várt. A csomagjaimmal együtt a hátsó ajtón át vittek ki. Kérdeztem, nincs útlevél-ellenőrzés, azt mondták, ne foglalkozzam semmivel. El­autóztunk egy athéni ruhaboltba, rám adták a klub formaruháját, és mentünk vissza a reptérre. Már az egyesület zöld-fehér öltönyében kellett kilépnem a váróból, ahol rengeteg tévés, újságíró és fotós várt.
    – A görög szurkolók nem csak imádni, szidni is nagyon tudnak. Volt, hogy megtalálták?
    – Engem szerencsére nem, de az egyik csapattársamat igen. Az Apollón Athénnal játszottunk kupameccset, ez nagyjából olyan csapat, mint itthon a Csepel vagy a REAC. A lényeg, hogy kikaptunk kettő egyre. A meccs után sírva jött az öltözőbe az egyik játékostársam, Szaravakosz, hogy felgyújtották a vadonatúj BMW-jét. Egy hétre rá az Olimpiakosszal mérkőztünk, és az ő góljával nyertünk. Az ezt követő első edzés után két darab, masnival átkötött ugyanolyan kocsi várta őt a parkolóban. A szurkolók és az elnök dobta össze rá a pénzt. Velem csak olyan fordult elő, hogy aranyláncokat akasztgattak a nyakamba örömükbe a drukkerek. Nálunk ilyen elképzelhetetlen, de azt hiszem, máshol is, talán csak egy-két mediterrán országban történhet hasonló.
    – Még ma is fölismerik, ha Görögországba utazik?
    – Hajaj. Nekem a határátlépés minimum három órába telik. A vámosok kérdezgetnek, mi van velem, mit csinálok. Mindenkivel meg kell innom egy italt, ha nem, megsértődnek. Nagyon nehéz szabadulni tőlük.
    – A szocialista rendszer már ingott, amikor a Panathinaikoszhoz szerződött, a Honvédhoz való igazolásakor, 1985-ben viszont még stabilan állt. Hogyan került Kispestre?
    – A honvédelmi miniszter meg négy-öt ember tárgyalt velem. Nem akartam eljönni Szombathelyről, ezért dupla árat mondtam a tárgyalásnál, mint amiben korábban megegyeztünk. Komora Imrének vörös lett a feje, tajtékzott, hogy akkor menjek vissza a Haladáshoz. Én elégedetten jöttem ki a szobából, hogy ez megvan, maradhatok a Halinál, ám Imre bácsi utánam jött, és azt mondta: elfogadták a követelésemet. De nem bántam meg végül, hogy így alakult. Megszerettem a Honvédot, nagyon jó társaságba, kiváló csapatba kerültem.
    – Honvéd-szurkoló volt gyerekkorában?
    – Nem. A Fradit szerettem, mint minden gyerek.
    – A SZE-FI LSE-nél is fradisták a gyerekek?
    – Remélem, nem.
    – Fontos az, hogy legyen a gyereknek kedvenc csapata, játékosa?
    – Nagyon is. Onnan kap mintát, ösztönzést. És úgy látom, szeretik a gyerekek Ronaldót vagy Messit, de igazi példaképet általában közvetlen környezetükből választanak. Úgy akarnak cselezni, lőni, öltözni, járni mint a nagy bálvány.
    – És ez Szentendrén lehet Fitos József is?
    – Elvileg lehetne, de ezek a gyerekek már csak az öreg Fitost látják futballozni hétvégenként. Az meg, ugye, már túljutott a csúcson.

    Pályakép

    Fitos József (1959. november 4., Nova) volt válogatott középpályás

    Klubjai: Zalaegerszegi TE (1978–1980), Haladás VSE (1980–1985), Bp. Honvéd (1985–1988), Panathinaikosz (1989-1990), Panioniosz (1990), Újpesti Dózsa (1990–1991). Magyar válogatott (1985–1989, 12 mérk./0 gól). Edzőként: Budapest Honvéd FC (2002). Eredményei: Magyar bajnok (1985–86, 1987–88, 1988–89), Magyar Kupa (MNK)-döntős (1988), görög bajnoki bronzérmes (1988–89).

    archivum.magyarhirlap.hu

    hmgy
     
  2. avatar: Longinus
    2015.08.28, 11:20
    képFitos József a 80-as évek közepén az utánpótlás válogatottban, jobbról a második. Alul a Kispest utánpótlás edzőjeként.képForrás: nso.hu