magyarfutball.hu

portré: Fenyvesi Máté
© tempofradi.hu
alias
Fenyvesi I. Máté dr.
Tüske
Fenyő
Fenyvesi dr.
Fenyvesi Máté dr.
Mathe Fenyvesi
nemzetiség
Magyarország
életkor
85 éves
poszt
csatár
kapcsolódó személy
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Kecskeméti Kinizsi
1951 - 1953
Budapesti Kinizsi/Ferencvárosi TC
1953 - 1969
eredmények / elismerések
4-szeres magyar bajnok (Ferencvárosi TC 1962-1963, 1964, 1967, 1968)
Magyar kupagyőztes (Ferencvárosi TC 1958)
VVK-győztes (Ferencvárosi TC 1965)
VVK-döntős (Ferencvárosi TC 1968)
VVK-elődöntős (Ferencvárosi TC 1963)
EB bronzérmes (Magyarország 1964)

edző

pályafutás
Balassagyarmat
? - 1979
eredmények / elismerések
?
fénykép helye
1933-ban született Jánoshalmán, a hatgyermekes család első gyermekeként. Szülei gazdálkodók voltak. Nyolcéves korában kezdte el a foci alapelemeit még rongylabdával elsajátítani, amit a Jókai utcabeli gyerekekkel órákon keresztül rugdostak.
Ügyességére hamar felfigyeltek, és bekerült az iskola csapatába, természetesen már akkor is balszélsőként. Jóllehet, kezdetben jobblábas volt, de erős sípcsont-fájdalmak miatt megtanult bal lábbal rúgni. Szülei kezdetben nem vették jó néven, hogy fiuk futballozik, később azonban belenyugodtak. Látták gyermekükben a nagy elszántságot, azt, hogy a családi földeken elvégzett munka után nem a lovas szekéren ment haza, hanem hazafutott, az udvarban pedig gyors vágtákat gyakorolt.

Kecskeméti Kinizsi, 1951-1953

A következő állomás a helyi csapat, az NB III-as Jánoshalmi SE volt, majd az NB II-es Kecskeméti Kinizsin keresztül vezetett az út 1953-ban a Fradihoz.
Ez a lépés a testvércsapatok összefogásának volt köszönhető, mert a tehetséges balszélsőt több egyesület is megkereste, többi között a Bp. Honvéd megbízásából Bozsik József is. A meggyengített csapatba együtt került Orosszal, Mátraival, Gulyással és Kertésszel.
...

Ferencvárosi TC, 1953-1969

...
1953. március 15-én azután sor került a bemutatkozásra az első osztályban. Ezt a mérkőzést még 343 bajnoki mérkőzés követte, összesen 84 rúgott góllal, ami egy balszélsőtől nagyon szép teljesítmény. Dr. Fenyvesi Máté pályafutásának adataihoz tartozik még 207 nemzetközi és hazai kupamérkőzés és az ezeken elért 73 gól.
A kezdetektől fogva mindig úgy léptem pályára, hogy a maximumot kell nyújtanom. Egy kicsit sem szabad lazsálni, mert akkor legközelebb még többet enged meg magának az ember. Tulajdonképpen ez volt az ars poétikám. Rengeteget gyakoroltam. Sós Károly volt az edzőnk, aki a korábbi sokszoros válogatott ferencvárosi balszélsőt, Gyetvai Lászlót kérte meg, hogy foglalkozzon velem. Gyetvai a beadások mestere volt. Az edzések után különedzéseket tartott számomra, ahol számtalanszor gyakoroltam az elfutást, azt a mozdulatot, helyes lábtartást, ami ahhoz volt szükséges, hogy a pörgő labda a kapu előterében megfelelően lefelé csapódjék, tehát visszafelé pörögjön. 1

Ha nincs 1966 őszén a súlyos sérülés, akkor csak később kezdtem volna el a visszavonulással foglalkozni. A másik dolog, ami miatt szintén el kellett ezen gondolkodnom, az az volt, hogy 1967-ben a csapathoz igazolt a nálam tíz évvel fiatalabb Katona Sanyi. Kiszorultam a csapatból, nem volt felemelő érzés a tartalékcsapatban focizni. 1967-ben mindössze három mérkőzésen szerepeltem az első csapatban, amely bajnok lett. Az 1968-as bajnokcsapatban még tizennégyszer pályára léptem, de 1968. december 15. volt az utolsó bajnoki fellépésem dátuma. Győrben 3:2-re győztünk. Az 50. percben álltam be Katona helyére, és a mindent eldöntő gólt a 72. percben Albert Flórián fejelte az én beadásomból. Negyedszer vehettem át a bajnoki aranyat. Tizenöt csodálatos, rengeteg élménnyel, emlékekkel teli év zárult le! Hivatalosan még 1969 augusztusában a két Vienna elleni mérkőzésen Mátrai Sanyival együtt elbúcsúztattak. Megható volt!1


Rendkívül lelkiismeretes, céltudatos, nagy munkabírású játékos volt. Sportszerűségét, fegyelmezettségét mi sem jellemzi jobban, hogy egyetlen egyszer sem állították ki. Amellett, hogy ideális, rendkívül gyors és jól cselező szélső volt, a rábízott taktikai feladatokat is messzemenően ellátta, segítette a védőmunkát, zavarta az ellenfél támadóit. Szorgalmát leginkább egykori edzőjének, Mészáros Józsefnek A Fradi New Yorkban című könyvéből vett idézettel lehet a maiak figyelmébe ajánlani: „Fiatalok, hadd árulkodjam Fenyvesi dr. edzésmódszerének egy részletéről: képes akár százszor is gyakorolni egy rúgásfajtát vagy egy cseles megoldást, hogy agyában és izomzatában rögzítse a helyes mozdulatot.”
forrás
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: heimo
    2015.12.28, 19:09 (szerk.: 2016.08.23, 10:23)
    Előre készült a civil életére

    Fenyvesi doktor a Fradi legendája lett

    Fenyvesi Máténak a parlament volt a legnehezebb terep az életében. A pályán és a pálya mellett is különbözött az átlagos futballistáktól dr. Fenyvesi Máté: a mérkőzések előtt és után a kártyalapok helyett a könyveket tanulmányozta. A Ferencváros legendás szélsője két világbajnokságon is szerepelt, állatorvosként több mint negyven évig praktizált, s egyik legnagyobb büszkesége, hogy országgyűlési képviselőként (FKGP, majd Fidesz) felújíttatta szülővárosa, Jánoshalma templomát. Ma Budapesten éli nyugdíjas mindennapjait.

    – A mai Ferencvárossal kapcsolatban a sikerek helyett a pénztelenségről szólnak a hírek. Az önök idejében még máshogy volt, a pénzről senki sem beszélt, a sikerek mindent felülmúltak. Hogyan született meg az a legendás csapat?
    – Volt a Fradiban egy begyakorolt taktikánk, ami a játékosok adottságaiból következett. Ott volt a sokat futó Rákosi, mellette pedig én. Támadtunk és védekeztünk, nehezen tudtak minket kicselezni, mert mindketten mozgékonyak voltunk, de ha mégis sikerült, ott volt mögöttünk Szűcs Lajos. Ő mindig a legjobb ütemben kapta el az ellenfél támadóját. Már Mészáros József és Tátrai Sanyi bácsi alatt is ezt játszottuk, aztán jött Lakat doktor, és ő finomított rajta. Ragyogó védelmet épített, és fantasztikusan fel tudta tüzelni a csapatot. Olyan hangulatot teremtett, hogy azt várta az ember, hogy végre kimehessen a pályára, és szétszedje az ellenfelet. Emellett kielemezte az ellenfél hibáit, sebezhető pontjait, erre építette elképzelését.
    – Régebben azt nyilatkozta, hogy sokszor túlizgulták magukat. Ki volt az, aki higgadt maradt?
    – Kispéter Miska, később Vilezsál, aztán Albert Flóri. Ott állt középen, és ránk szólt, hogy ne mi fussunk, hanem a labdát izzasszuk.
    – Ön milyen típusú játékosnak tartotta magát?
    – Én inkább a játékommal próbáltam irányítani. A szélről beláttam az egész pályát, elkértem a labdát, aztán vagy beadtam vagy meghúztam a vonal mellett, próbáltam lendületet adni. Ez hozta igazán tűzbe a közönséget, egy-egy elfutás óriási hangulatot teremtett, és ki is követelte a Fradi-tábor. Nem szabadott hátra játszani, ha valaki kétszer-háromszor hátra passzolt, már fütyültek.
    – Mészáros József azt mondta önről, hogy a második félidőben jobb volt, mint az elsőben, mert kiismerte az ellenfelet.
    – Ha valakit nem ismertem korábbról, akkor kifürkésztem, milyen gyors labda nélkül, mennyi előnyt lehet neki adni. Ha gyors volt, akkor el kellett mozgatni a helyéről, hogy legyen területem, de ha nem, akkor kevésbé kellett odafigyelni a precizitásra. – Ön köztudottan sokat edzett, arról volt híres, hogy edzések után száz-százötvenszer gyakorolta a szögleteket.
    – Ha láttam egy jó cselt, akkor megpróbáltam megtanulni. Ismertem egy uruguayi jobbszélsőt, aki ördöngösen cselezett. Amikor kint voltunk Montevideóban a válogatottal, Baróti Lajos szövetségi kapitány azt kérte, hogy vegyem le a pályáról. A hazai közönség előtt olyan cseleket mutatott be, hogy csak néztem. Volt, hogy vitte a labdát, úgy tett, mintha befele húzna, majd hirtelen felugrott a labda tetejére, és kihúzta a vonal felé. Mire feleszmélt az ember, már elszáguldott. Megbeszéltük, nem engedem, hogy rávigye Dalnokira a labdát, mert ha ő felrúgja ezt a gyereket, még a végén belőnek a pályára. Aztán ennél a cselnél persze egymásnak szaladtunk. Hazaérve sokat gyakoroltam a mozdulatsort, az edzőmeccseken már egészen jól ment, na mondom, majd a lassú Káposztával szemben bevetem a Dózsa ellen. Vezettem a labdát, méregettem a Benőt, majd felugrottam a labdára, mintha befelé mennék, visszahúztam, de a Benő nem követett. Gondolta, hadd menjek, majd csinálnak velem valamit. Így a látványos csel elmaradt, mert nem vette be. Mások ellen, ha jó ütemben csináltam, sikerült.
    – Nem csak a pályán, a pálya mellett is sokat tanult. Mikor döntötte el, hogy állatorvos lesz?
    – Még gyerekkoromban. Jánoshalmán születtem, az apám állatokkal foglalkozott, én is, így jött, hogy állatorvos akarok lenni. Amíg futballoztam, a budapesti Nagyvágóhídon voltam higiénikus állatorvos, aztán a biatorbágyi téesznél dolgoztam három évig. Utána főállatorvos lettem, előbb Balassagyarmaton hat, majd Jászberényben húsz évig. Nagyon szerettem a szakmámat.
    – Igaz, hogy a pólós Kárpáti Györgynél lakott, miután felköltözött Pestre?
    – Igen, fél évig. Akkoriban nehéz volt albérletet találni, de Kárpátiék magukhoz vettek. Mi fradisták segítettünk egymásnak. Mátrai egy atléta gyereknél lakott, Orosz Pali Dalnokinál.
    – Négy testvére is futballozott, és József öccsével évekig együtt játszottak a Fradiban. Úgy tudom, Salgótarjánon a két Fenyvesi góljaival lettek bajnokok.
    – Igen. Kemény meccs volt, nyernünk kellett mindenképp. A Tarján igyekezett, de nagyon görcsösek voltak, előbb az öcsém talált be, aztán én.
    – Már huszonegy évesen bekerült a válogatottba, ráadásul az aranycsapatba. Milyen érzés volt bekerülni Puskásék közé 1954-ben?
    – Óriási szerencsém volt, mert Kocsis Sanyi a pártfogásába vett. Elintézte, hogy közös szobában legyünk. Nagyon rendes ember volt, elmondta, hova adjam a beadásokat, hogy figyeljek Puskásra, ha felnéz, akkor rögtön induljak, hogy oda tudja rúgni a labdát.
    – Hogyan emlékszik, milyen volt a hangulat az elveszített világbajnoki döntő után?
    – Milyen lehetett? Borzalmas. Aztán itthon. Itthon Puskásra különösen haragudtak, s eltűnt a közönség régi lelkesedése. Később a játékunkat látva megbocsátottak, hiszen ha jó a futball, a néző mindent elfelejt.
    – Önnek melyik volt a nagyobb csalódás, az 1958-as vagy az 1962-es vb?
    – Mindkettő. Ötvennyolcban kicsit éretlen volt a társaság, egyszerű dolgokban hibáztunk. A forradalom, az aranycsapat szétesése után hirtelen a második vonal került előtérbe, de még nem voltunk elég érettek. Hatvankettőben már igen, az ragyogó együttes volt! A csehek ellen vezettünk, de nyomtunk, nyomtunk tovább, és bekövetkezett a legrosszabb: ők rúgtak gólt. Már nem tudtunk felállni. A bíró, az orosz Latisev engedte a csehek kemény játékát, a fejünkről is lerúgták a labdát. Mi meg mentünk, harcoltunk, ahelyett hogy lehiggadtunk volna, kicsit járattuk volna a labdát, és kihasználtuk volna a réseket. Pedig Sándor Csikar és Albert Flóri is nagyon jó formában játszott, Göröcs ragyogó volt, mégsem jött össze a gól.
    – A Juventusnak fejelt góljára minden Fradi-szurkoló emlékszik. Önben él még az a gól?
    – Hogyne élne. Azzal nyertük meg Torinóban a VVK-t. Az olaszok úgy védekeztek, hogy kilökdösték a fejelő játékost a labda alól. Természetesen Flóri volt a célpont, hiszen ő fejelt a legjobban közülünk. Felfedeztem, hogy mindig behull a labda a mögötte lévő területre, a vége felé sikerült odakerülnöm, s előrevetődve befejeltem. – Melyik volt még különösen emlékezetes meccse?
    – 1954-ben játszottunk Puskásék ellen a Népstadionban, s az első félidőben 4–0-ra vezettek, de a vége 4–4 lett. A negyedik gólunkat én rúgtam a felsőbe, na, akkor szinte felrobbant a Népstadion. Természetesen telt ház volt.
    – Hol szeretett jobban játszani, az Üllőin vagy a Népstadionban?
    – A stadionban. Nagyobb terület volt, szellősebb a védelem, ott lehetett futni igazán. A Fradi-pályán beállt védekezni az ellenfél, keskenyebb, rövidebb a pálya, ott már többet kellett ütközni, nem lehetett csak a cselre és a futásra építeni.
    – Melyik volt a legjobb csapat, amelyikben játszott?
    – A Mészáros József alatti Fradi.
    – Hol boldogult nehezebben? A pályán, a rendelőben, a parlamentben?
    – A parlamentben. Rettenetesen fárasztó volt az ügyek elintézése. Persze jó dolgokat is átéltem, felújítottuk a templomot Jánoshalmán, támogattuk a kisembereket, munkát szereztünk másoknak. Volt sikerélmény is.
    – Most hogyan él?
    – Mint a többi nyugdíjas. A nyugdíjam nyolcvanegyezer forint. Ennyi. Futballoztam, negyvenhárom évig praktizáltam, két cikluson át országgyűlési képviselő voltam, sajnos nem maradt semmim. Talán csak a szurkolók szeretete.
    – Árulja el, hogy egy labdarúgó-legenda unokája hogyan választhatta az amerikai futballt?
    – Nem tehet róla, ezt szereti. Magas, erős fiú, igazán illik hozzá.

    Pályakép

    Dr. Fenyvesi Máté (1933. szeptember 19., Jánoshalma) Posztja: balszélső.

    Klubja/mérkőzések száma/gólok: Jánoshalmai SE (1951–1953), Ferencváros (1953–1969) /343/84. Válogatottság: (1954–1966), 76/8. Eredményei: a válogatottal Európa-bajnoki harmadik (1954, Spanyolország), világbajnoki ötödik (1962), világbajnoki tizedik (1958), a Ferencvárossal Vásárvárosok Kupája-győztes (1965), VVK-második (1968), négyszeres magyar bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), kupagyőztes (1958).Az FTC örökös bajnoka.

    http://archivum.magyarhirlap.hu

    hmgy
     
  3. avatar: HSV
    HSV
    2015.11.30, 10:39
    Az év játékosa (1962-1963): Fenyvesi Máté dr.

    Ebben az évben rendeztek egy amolyan népszerűségi versenyt. A sportközönség - óriási többséggel - dr. Fenyvesi Máté mellett sorakozott fel. A zöld-fehérek "Tüské"-je érdekes karriert futott be. A jánoshalmai játékos szülőhelyén kezdett focizni, majd Kecskemétre, utána Budapestre került. Nagy várakozás előzte meg fővárosi bemutatkozását. Azután megállapították: igen, igen, nagyon jó kis játékos, gyors, lendületes, kitűnően használhatók a beadásai, abszolút korrekt, e tekintetben a mintaszerűen viselkedő játékosok közül is kiemelkedik.

    De... Azután más tekintetben mutattak rá, mint mintapéldányra. Középiskolai tanulmányait vasszorgalommal fejezte be (stílszerűen: a Vas utcában), majd az Állatorvosi Főiskolán folytatta tanulmányait. Szorgalma legendássá vált: míg a hosszú túrákon a játékosok zöme kártyázott, magnózott, olvasott, szórakozott - a "Tüske" tanult, tanult. Ledoktorált.

    De... A válogatottban már régen befutott, hiszen konkurense nem akadt. A közönség rajongott érte, a társai úgyszintén - de... A szakemberek sehogy sem akarták elismerni, hogy az apró termetű játékos - nagyság! Szemére vetették, hogy nem elég "korszerű" a játéka. Nem húz kapura, cselezései mind egyoldalasak, nem lő gólt - csak a többiekkel lövet. Nem kapcsolódik be a helycserékbe. Bár eleget hátramegy labdáért, mégsem száguldja be az egész pályát.

    Jó tulajdonságait feledve olyan erényeket hiányoltak, amelyek megszerzésére nem is törekedett Fenyvesi. Mintha egy ökölvívónak azt vetnék a szemére, hogy minden ellenfelét bal egyenessel üti ki! Miért nem jobb horoggal?! Tüskének nem volt elég, hogy mérkőzések sorozatát nyerette meg társaival, a kritikusok folyton csak azt nehezményezték: miért nem fordul be?...

    Hosszú évek során nyújtott állandóan magas színvonalú teljesítménye alapján a szurkolók, a népszavazás pirított rá az okoskodókra: a közönségnek éppen elég, hogy Fenyvesi tökéletes szélső! Nem kívánja, hogy közben pankrátor vagy gólkirály is legyen! És 30. életévét elérve elérte, hogy - nemcsak százezrek ismerték el rangelsőnek! Az "okosok" is!


    Forrás:
    Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságainak (1945-1986)
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
     
  5. avatar: magyarfutball.hu
     
  6. avatar: magyarfutball.hu
    2013.09.20, 18:43 (szerk.: 2017.01.30, 22:47)
    9.TV Heti Portré Dr. Fenyvesi Máté egykori labdarúgóval

    Születésnapi interjú Fenyvesi Mátéval:
    http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=nUEFYuo88FQ
    Fenyvesi doktor volt a Reggeli Start vendége
    http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=WWvMtgN4wnE
     
  7. avatar: magyarfutball.hu
    2013.09.19, 13:06
    Születési dátumként hol szeptember 19., hol 20. szerepel a dokumentumokban, a róla szóló írásokban, mivel édesanyja éjféltájt – az akkori szokás szerint – otthon hozta a világra. A család általában 20-án ünnepel, egybevonva a másnapi Máté nappal.

    forrás:
    http://www.ftcbaratikor.hu/2013/09/05/beszelgetes-dr-fenyvesi-mateval/?utm_source=feedly
     
  8. avatar: magyarfutball.hu
    2013.08.19, 16:05 (szerk.: 2017.01.30, 23:05)
    tovola: Lakat Karcsi bácsi volt az edzőnk, a Honvéd ellen a Stadionban, és valahogy állt a Csapat, nem jött össze semmi. Már a második félidő közepén járhattunk null-null , amikor a Karcsi bácsi ( a Stáb ott ült néhány méterre az oldalvonaltól, egy hosszú padon) jó hangosan megjegyezte, " azért ez a Tüske se a régi már, nem megy már neki, úgy, mint régen."
    Egy odavetett szemvillantásból látszott, hogy a Fenyvesi Doktor mindezt jól hallotta, és kb. egy perc múlva visszafutott, a mi térfelünk közepéig, elvette a labdát az egyik játékostól két-három csellel, és a rá jellemző lendületes futással előre az ellenfél tizenhatosáig, beadta és gól!!!
    Aztán kinézett a kispadra, No mit szóltok, ki nem a régi?
    A Karcsi Bácsi meg akkor már sokkal halkabban, - látjátok, ha nem szólok, még mindig null-null az eredmény.
    Fenyvesi az édesapám egyik kedvenc játékosa volt, nagyon sok labdát szerzett, lendületes elfutásai voltak, és nagyon jól tudott beadni és gólokat is lőtt szép számmal.
    Jó egészséget, és sok boldogságot kívánok a Tüskének!
    A megérdemelt kitüntetéséhez pedig Gratulálok!

    forrás:
    http://ulloi129.hu/2013/08/19/fenyvesi-mate-allami-kituntetese/
     
  9. avatar: fgymat
    2013.02.22, 16:37 (szerk.: 2017.01.30, 23:03)
    FENYVESI I Máté dr. (1933), a Bp. Kinizsi és az FTC balszélsője, 1954 és 1966 között 76 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 8 gólt ért el. Tagja volt az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A zöld-fehérek népszerű, „Tüske" néven becézett, szűkszavú játékosa a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozott. A válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (Klubcsapatában – kevesebb taktikai megkötöttséggel – gólerősebbnek bizonyult.) Lelkiismeretességét és fegyelmezettségét dicséri, hogy egyéni sikerek keresése helyett elsősorban a rábízott feladatokat igyekezett jól megoldani. Pályafutása során gyenge formában többször is játszott, de lelkesedés, teljes erőbedobás nélkül – egyszer sem. Legemlékezetesebb sikerét 1961. május 28-án, a Wales elleni mérkőzésen (3:2) aratta. Ekkor a sáros, mély talajon óriási munkabírásával és mozgékonyságával a mezőny kiemelkedően legjobb játékosának bizonyult. 1968-ban az FTC bajnokcsapatának tagjaként fejezte be sikerekben gazdag sportolói pályafutását.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig