Ötévesen, 2003-ban kezdtem focizni Pilismaróton. Utána Esztergom, Újpest és a Dalnoki Jenő Labdarúgó Akadémia következett. Ide fiatal tehetségek kerültek, kispályán játszottunk, sokat jártunk tornákra Németországba. Az MTK Budapest előtti életemben nem kapus voltam, mezőnyben játszottam középső védő poszton. Amikor idekerültem, akkor állítottak kapuba és ott ragadtam. ³

Az MTK Budapest átvette a Dalnoki Akadémia ’98-as csapatát, azóta vagyok itt. Pesten kezdtem az U14-es korosztályban, ezután kerültem az agárdi akadémiára, ahol három évet töltöttem, majd visszakerültem Pestre, az NB III-as csapatba.³

Érdekes fél szezonon vagyok túl, de szerintem a végére belejöttem a felnőtt labdarúgásba. Sokkal nagyobb a felelősségtudatom, megtanultam, milyen magasabb színvonalon focizni, hiszen az NB II-ben sokkal erősebb a mezőny, mint az NB III-ban, ahol ezelőtt játszottam.²

Huszonegy évesen érkeztem a ZTE-hez, bizalmat szavaztak nekem, ezt sohasem felejtem el, köszönöm a klubnak. Hogy mit adott a karrieremhez a Zalaegerszeg? Mindent. Megkaptam a lehetőséget, amivel élni is tudtam, és klubtörténelmet írtunk a Magyar Kupa-győzelemmel, ráadásul bekerültem a válogatott keretébe. Voltak jobb és rosszabb meccseim, de összességében csodaszép időszak van mögöttem.
Mindenki tudja, hogy a ZTE-nél igyekeznek minél több fiatal játékosnak megadni a lehetőséget a bizonyításra, kinevelik, majd megpróbálják értékesíteni őket. A szerződésemből egy év volt hátra, jött egy mindenkinek jó ajánlat, a klub pedig elfogadta.¹

Nem tudok arról, hogy lettek volna külföldi ajánlataim. Szerettem Zalaegerszegen lenni, ám most új kihívás vár rám. A fejlődésemet is szem előtt tartottam, az idő majd eldönti, jól választottam-e. Bizonyítani akarom, hogy nem véletlenül adott értem pénzt az MTK. De a legnagyobb célom, hogy a válogatott keret stabil tagja maradjak.¹