Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Egy belga, akinek a szíve magyar maradt
Turner Csaba pályafutása Sopronból az SVSE serdülő- és ifjúsági csapatából indult.
Az egykori legendás kapus és edző Mátrai József (Stixi) irányította a lila-fehéreket. Oly veretes társaságban játszott szinte még gyermekként, mint Babos László, id. Borsos István vagy éppen Csuti Péter.
A tehetségéhez nem fért kétség, ezért már fiatalon nagyon kapós volt a játékos piacon.
– Hogyan alakult a további pályafutása? – kérdeztük Turner Csabát, aki januárban tölti be a hatvanadik életévét.
– Az SVSE-ből a helyi rivális Textileshez igazoltam. Itt előbb Gyurátz László egyengette az utamat, majd a felnőttek között Kertész Imre bácsi kezei alatt formálódott a játékom. A katonaidőmet a Bem SE-ben töltöttem, aztán a leszerelésemet követően egy rövid időre visszatértem Sopronba, de menet közben már aláírtam az MTK-hoz. Mezey György hívó szavára azonnal igent mondtam. Nagyon sokat tanultam tőle és sokat is köszönhetek neki.
– Majd az MTK-nál következett a Verebes-korszak...
– Csodálatos évek, szép sikerek, például 1987-ben magyar bajnokok lettünk. Józsi bácsi volt a másik kedvenc trénerem, neki is nagyon hálás vagyok. Tíz szép évet töltöttem az MTK-ban majd viszonylag későn, harmincegy évesen bajnoki címmel a tarsolyomban kezdtem meg a légióséletet.
– Hogyan fogadták a nyugati profi bajnokságban?
– Jól, de akkor még a magyar focinak volt tekintélye. A belga charleroi csapathoz kerültem remek közösségbe. Keményen megdolgoztam a helyemért, hisz bérelt pozíciók nem voltak. Három évet játszottam a belga élvonalban, majd egy sérülést követően abbahagytam a játékot és elkezdtem edzősködni.
– Milyen válogatottakban szerepelt játékosként?
– Olimpiai válogatott voltam, de egy fatális félreértés miatt sajnos a felnőtteknél nem kaptam szerepet. Egy alkalommal Bécsben játszott a csapat és előtte Sopronban töltötte az éjszakát. Másnap a szálloda igazgatója mérgesen számon kérte rajtunk, hogy a válogatott több játékosa, így én is, miért törtük össze a poharakat a bárban. Ez nem volt igaz, bántotta is az igazságérzetemet és ekkor mérgemben valóban földhöz vágtam egy poharat, hogy akkor legyen neki igaza. Az igazgató jelentette az esetet a szövetségi kapitánynak és ezek után nem is játszottam Bécsben. Ez a rossz emlék azóta is kísért.
– Huszonnyolc éve él idegenben: magyarnak vagy inkább már belgának érzi magát?
– Belgiumban élek, de a szívem örökké magyar marad és számomra Sopron a világ legszebb városa. Egyébként egy barátommal már régóta egy görög éttermet vezetünk.
– Mit üzen a hazai focirajongóknak?
– Addig nem lesz jó a magyar futball, amíg a kluboknál minden évben új csapatot kell építeni és nem lesz állandóság. Az utánpótlásra pedig bátran alapozzanak az edzők.
Turner Csaba (Sopron 1956.01.19 - ) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Turner Csaba pályafutása Sopronból az SVSE serdülő- és ifjúsági csapatából indult.
Az egykori legendás kapus és edző Mátrai József (Stixi) irányította a lila-fehéreket. Oly veretes társaságban játszott szinte még gyermekként, mint Babos László, id. Borsos István vagy éppen Csuti Péter.
A tehetségéhez nem fért kétség, ezért már fiatalon nagyon kapós volt a játékos piacon.
– Hogyan alakult a további pályafutása? – kérdeztük Turner Csabát, aki januárban tölti be a hatvanadik életévét.
– Az SVSE-ből a helyi rivális Textileshez igazoltam. Itt előbb Gyurátz László egyengette az utamat, majd a felnőttek között Kertész Imre bácsi kezei alatt formálódott a játékom. A katonaidőmet a Bem SE-ben töltöttem, aztán a leszerelésemet követően egy rövid időre visszatértem Sopronba, de menet közben már aláírtam az MTK-hoz. Mezey György hívó szavára azonnal igent mondtam. Nagyon sokat tanultam tőle és sokat is köszönhetek neki.
– Majd az MTK-nál következett a Verebes-korszak...
– Csodálatos évek, szép sikerek, például 1987-ben magyar bajnokok lettünk. Józsi bácsi volt a másik kedvenc trénerem, neki is nagyon hálás vagyok. Tíz szép évet töltöttem az MTK-ban majd viszonylag későn, harmincegy évesen bajnoki címmel a tarsolyomban kezdtem meg a légióséletet.
– Hogyan fogadták a nyugati profi bajnokságban?
– Jól, de akkor még a magyar focinak volt tekintélye. A belga charleroi csapathoz kerültem remek közösségbe. Keményen megdolgoztam a helyemért, hisz bérelt pozíciók nem voltak. Három évet játszottam a belga élvonalban, majd egy sérülést követően abbahagytam a játékot és elkezdtem edzősködni.
– Milyen válogatottakban szerepelt játékosként?
– Olimpiai válogatott voltam, de egy fatális félreértés miatt sajnos a felnőtteknél nem kaptam szerepet. Egy alkalommal Bécsben játszott a csapat és előtte Sopronban töltötte az éjszakát. Másnap a szálloda igazgatója mérgesen számon kérte rajtunk, hogy a válogatott több játékosa, így én is, miért törtük össze a poharakat a bárban. Ez nem volt igaz, bántotta is az igazságérzetemet és ekkor mérgemben valóban földhöz vágtam egy poharat, hogy akkor legyen neki igaza. Az igazgató jelentette az esetet a szövetségi kapitánynak és ezek után nem is játszottam Bécsben. Ez a rossz emlék azóta is kísért.
– Huszonnyolc éve él idegenben: magyarnak vagy inkább már belgának érzi magát?
– Belgiumban élek, de a szívem örökké magyar marad és számomra Sopron a világ legszebb városa. Egyébként egy barátommal már régóta egy görög éttermet vezetünk.
– Mit üzen a hazai focirajongóknak?
– Addig nem lesz jó a magyar futball, amíg a kluboknál minden évben új csapatot kell építeni és nem lesz állandóság. Az utánpótlásra pedig bátran alapozzanak az edzők.
Kép: mtk.hu, cikk: kisalfold.hu