† Fehéry Ákos (Fót 1882.08.15 - Csepel 1921.04.02)
játékos
edző
Kevés labdarúgó van aki orvosi tanácsra kezdett sportolni, Fehéry Ákos ezek közé tartozik. Erősödnie kellett és Ő a lehetőségek közül a focit választotta, ahol végül a válogatottba is sikerült bekerülnie. Akkoriban ritkaságszámba ment az észjáték, amit hátvédként produkált. Biztos labdakezelés és pontos helyezkedés jellemezte a játékát.
Budapesti TC, ?-?
...Magyar Úszó Egylet, ?-?
A Magyar Úszó Egylet balhátvédjeként egyszer (1903-ban) szerepelt a magyar válogatottban.Az elsők között volt 1902-ben, akik játékvezetői vizsgát tettek. A vizsgát követően, mint gyakorló játékvezető, azonnal bekapcsolódott a bajnoki küzdelmek irányításába. 1901-ben első és másodosztályba osztották az ekkor még kizárólag fővárosi klubokat. 1920-ban III. fokú - legmagasabb osztály - játékvezetőként az egyik legnagyobb szakmai tapasztalattal rendelkező sportember volt. Az első nemzetközi bíráink azok voltak, akik az ősidőkben a magyar-osztrák mérkőzéseket - (1902-1910) között - vezették. Eleinte ugyanis Budapest-en is, Bécsben is hazai bírák működtek. A született magyarok közül Horváth Ferenc, Herczog Ede, Fehéry Ákos voltak a magyar-osztrák mérkőzések első magyar bírái.
A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemezetek közötti válogatott- és klubmérkőzést vezetett. Az első nemzetek közötti válogatott mérkőzésére Budapesten, a Millenáris pályán került sor, a Magyarország–Ausztria (2:1) találkozón szolgálta a labdarúgást. A hadi-bajnokság I. nemzetközi mérkőzését, a Magyarország – Ausztria (2:1) találkozót a Vöröskereszt javára, 1914. október 4-én a Millenáris pályán irányította.
1917-ben megalakult a Magyar Futballbírák Testülete (BT), a közgyűlés a tanácstagok közé választotta.
1919-ben fogságba került, megbetegedett és nagyon fiatalon, 1921-ben elhunyt.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Pesti Hirlap, 1920. szeptember 25.
Áldozó csütörtökön zajlott le Ausztria és Svájc válogatott mérkőzése, a melynek megtekintésére 18.000 főnyi közönsége gyűlt össze a Práter pályán.
A mérkőzést Fehéry Ákos vezette osztatlan elismerés mellett.
Sporthirlap, 1918. május 13.
1904. április 3.
A Csepel és BAK természetellenes fúziója, természetes következményei már jelentkeznek. Fehéry Ákos, a csepeli csapat szervezője és kapitánya lemondott a BAK kapitányságról és a football sport nagy nyereségére újra bíráskodni fog. Okot a meghasonlásra az adott, hogy a BAK ban, mint mindig, most is többen határoznak a csapatösszeállításban; a Fehéry összeállitását többen kifogásolták és több régi BAK játékost akartak a csapatba.
Sportvilág, 1910. október 17.
BAK részére: Fehéry Ákos a feloszlott Csepeli AK-ból.
Nemzeti Sport, 1910. szeptember 17.
mélyen lesújtva jelenti, hogy a bírói karnak dísze, a labdarúgosport úttörő bajnoka
Fehéry Ákos
szöv, Játékbiró
1921. évi április 2-án hetekig tartó szenvedés után, az élők sorából elköltözött.
Mint játékos és bíró egyaránt mintaképe volt az önzetlen — a sportért minden áldozatra kész — sportembernek.
Munkás élete büszkesége volt a magyar bírói karnak, halála mélységes gyásza az egyetemes sportnak.
Emléke örökké élni fog közöttünk.
Nemzeti Sport 1921 április 5.
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9396-C14L-Q?i=441
Fehéry - Veisz Ákos Pál
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XX83-JMB
Forrás:
https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:XX83-JMB
Forrás:
https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GPB6-987?mode=g&i=14&wc=92SY-92Z%3A40678301%2C70226701%2C41288701%3Fcc%3D1452460&cc=1452460
— Gyenge fizikumú gyermek volt, orvosi tanácsra kezdett el sportolni. A labdarúgást választotta, ahol egészen a válogatottságig vitte. Az ún. „észhátvédek" akkoriban még kicsiny csoportjához tartozott. Jó helyezkedéssel és ügyes labdakezeléssel oldotta meg feladatát. Később kitűnő játékvezető lett (A magyar válogatottnak is vezetett három mérkőzést) Egy ideig a szövetségi kapitányi tisztséget is ellátta. Fiatalon, 1921-ben hunyt el.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig