hozzászólások

1. 
   lattila2

   # 1

   2017.10.08, 22:27

   Gyengén játszott a MÁV
   Szolnoki MÁV—Diósgyőri Bányász 0:0
   Szolnok, MÁV sporttelep, 3000 néző. Vezette: Pásztor Budapest (Vadas—Major I.) Szolnok: Cselényi — Sándor, Abonyi. Kegyes — Draskóczi, Pintér — Tóth, Csábi, Szekeres, Sós, Dobos Edzö: Fazekas László.
   Diósgyőr: Stadinger II. — Kiss, Verba. Kárpáti - Tóth, Sinkó — Szabó I., Szabó II., Bujtor, Pesti. Stadinger I. — Edző: Nagy György.
   Az eredmény csak azok számára meglepetés, akik nem látták a két csapat Küzdelmét. Szolnok kezdett szél ellen, de m ár az első percekben kitűnt, hogy nem lesz a mérkőzés olyan könnyű, mint ahogy elképzelték. Az első jó lövést is a feltűnően harcosan küzdő Bányászok adták le é s Cselényi a kellemetlenül pattogó labdát kiejtette. Csak nagy üggyel-bajjal mentettek szögletre, amiből bizony majdnem gólt kaptunk.
   Nehezen szabadult fel kapunk a nyomás alól: ellentámadásaink erőtlenek voltak. Feltűnt, hogy a higanyként mozgó Csábira ketten is vigyáztak —
   A Diósgyőr szervezetten védekezett, de ha lehetőség kínálkozott, igen veszélyesen támadott is. A 10. percben P esti fejjel a lesen álló Bujtor elé adott, aki kiugrott és Cselé nyi mellett a hálóba lőtt. Major határjelző határozottan lest intett és megkérdezése^ után a játékvezető visszavonta a gólt. A Bányászok rövid reklamálás után ismét teljes erővel támadtak. Könnyen zavarba hozták védőinket, akik többször is meginogtak. Az egyik diósgyőri támadás u tán Cselényi csak az utolsó pillanatban mentett, sőt a Bányászok újabb lesgólt is elértek.
   Szünet után mindenki azt várta, hogy a szolnokiak felül tudnak kerekedni. Sajnos, a csapat nem tartotta be az edzőtől kapott utasításokat, továbbra is középen erőltették a játékot, míg a széleket teljesen elhanyagolva, tervszerűtlenül csapkodtak. A meddőség rövidesen rányomta bélyegét a védelem munkájára is. Előbb a fedezetsor „tűnt el. — Sem a védekezésben, sem a támadás-indításban nem voltak láthatók. A bizonytalankodás egyre jobban éreztette hatását a közvetlen védelemnél is. Kapkodva, rengeteg hibával játszottak, s bizony jónéhányszor csak az utolsó pillanatban mentettek. Ezzel szemben a Bányászok határtalan önfeláldozással — sokszor saját testük bedobásával akadályozták meg a szolnoki próbálkozásokat. A szerencse is a vendégcsapat lelkes játék át segítette Csábi fejesénél, amikor a gólba tartó labda a vetődő kapus fejéről visszapattant a gólvonalról. — Kegyes szabadrúgása u tán — amit Stadinger remekül védett — egyre jobban feljött a MÁV. Percenként zúduló pergőtűzszerű támadások megtörtek a jól záró Bányász védelmen és sikerült elvinni az egyik értékes bajnoki pontot.
   A MÁV csapata ezen a mérkőzésen hihetetlen gyenge teljesítményt nyújtott* ami érthetően leverte a nézősereget. A kudarcnak beillő félsikerben nagy szerepe van annak az oktalan elbizakodottságnak, amely ellen hiába küzdenek azok. akik nem a' tabella, hanem a tényleges erő viszonyok alapján nézik a helyzetet. Az ellenfél lebecsülése, a taktikai éretlenség, az edző utasításának mellőzése vezetett oda, hogy a csapat m ár az első félidőben sem tudott felülkerekedni. Ha az együttes m ár az első perctől kezdve úgy küzd. m int a mérkőzés utolsó negyedórájában, akkor most nem kellene keseregni a hazai pályán könnyelműen elherdált pontért.
   A diósgyőri csapat sem mutatott „nagy” játékot, de bemutatta, hogyan kell és hogyan lehet az utolsó leheletig küzdeni, idegen környezetben is. Tanulhatunk tőlük.
   A játékvezetői hármas körültekintően, higgadtan vezette a kemény férfias küzdelmet.

   
   Forrás: Szolnok Megyei Néplap, 1961-03-21