hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 2

   2021.11.29, 16:55

   MTK - III. KTVE. 2:1. (1:0)
   
   Biró Sugár. 3000 néző. Ismét egy gólnyi differeniával vesztette el mérkőzését a III. ker. csapata első sorban azért, mert néhány játékosa faulok-kal igyekezett képességét pótolni. Az I. félidőben'Óbuda a többet támadó fél és Knappnak határo­zottan több munkája akadt, mint a kitünően védő Kösztlernek, akinek méltó partnere volt a reprezentáció jelölt Szabó és Hönich IT. A 40. percben rugja Kovács a MTK. vezetőgólját egy kapu előtti kavarodásból. Helycsere után a test­gyakorlók támadnak többet s a 14 percben ismét Kovács rugja az MTK. gólját, ugyancsak egvkapu előtt kavarodásból, amire a III. kerület a 28 percben Guttmann helyezett góljával felel. A félidő II. részében eldurvul a játék, ugv hogy ab iró Szabót és Nagyhegyit a III. kerületből, Bírót a NTK-ből kiállítja.
   
   Sport-Világ 1913 november 3.
    
2. 
   seamandarin

   # 1

   2021.07.25, 22:14

   MTK —III. ker. TVE 2:1.
   
   (Határ-utczai pálya.) A pályaavató — mert\' hiszen ez volt az első igazi nagy mérkőzés a határ-utczai pályán — nem sikerült. A sikertelenség nem az eredményben föltüntetett vereségre vonatkozik, mert az csak dicsé­retét tartalmaz, a IÍI. kerületi TVE képességeire, hanem az óbudaiak csúnya játékmodorára, a mely az ellenfél játékosainak sorozatos megsebesülését vonta maga után, a rendezésre, a mely a náluk szokatlanul nagy tömeg veszélytelen elhelyezésében bizonyult járatlannak, és az óbudai publikum viselkedésére, a mely még a vala­mennyire elfogulatlan óbudai sportsmantól is a leg­nagyobb megbotránkozást váltotta ki.
   A III.-ik kerületi Torna- és Vivó-Egyletnek, a mikor elhatározta, hogy pályaválasztási jogával minden esetben élni fog, számolnia kellett volna a fent említett körülményekkel s csak akkor lett volna szabad a ren­dezést magára vállalnia, ba annak kifogástalan keresztül­vitelét garantálni is tudta volna. Mi, a kik a III. kerületiek becsületes törekvéseit mindig a legnagyobb melegséggel pártfogoltuk a kellett, melléje álltunk, biztattuk és védelmeztük őket, most éppen úgy kötelességünknek tartjuk, ugyancsak az óbudaiak jól felfogott érdekében, hogy rámutatva a tapasztalt hibákra, azoknak javítását, elitéivé az‘ inkorrektségeket, azoknak megszüntetését követeljük s megjelöljük az egyedül czélravezető utat, a melyet az óbudai csapat ma még teljesen félreismert, hamis eszközökkel keres.
   Nem akarunk ma, a magyar footballsport másfél évtizedes fennállása, után oktató tanácsokat adni egy nagy és tiszteletreméltó vezetőséggel rendelkező egye­sületnek, de rá kell mutatnunk a szombaton tapasztalt. szembeötlőbb hibákra, hogy a III. ker. TVE elnökségé­nek azután a reorganizálás munkájában annál könnyebb dolga legyen.
   Súlyos vereséget \'szenvedett az MTK elleni mér­kőzésen a III. ker. TVE, a legsulyosabbat talán fennállássa óta. Az egyesület életműködésének már volt egy súlyos mozzanata, a mikor a Magyar Labdarugó Szövetség tanácsának határozata folytán »istenítélettel« kiesett az első osztályból, akkor azonban meg volt az a megnyug­vása, hogy a sportközönség rokonszenve kisérte útjában. Most pedig a mintegy négyezer főnyi publikumból,- a legfanatikusabb óbudai látogatóktól eltekintve — nem volt egy ember sem a pályán, a ki ne úgy gondolkodott volna, hogy ha a III. ker. TVE legénysége továbbra is az ezúttal produkált játékmodort kultúrálja, rövidesen elveszti az oly nehezen megszerzett szimpátiát és az MLSz játékrendet ellenőrző bizottsága által megcsonkí­tandó csapat nem lesz képes elsőosztályu jellegét meg­őrizni.
   Kezdjük azon, hogy magyar bírónak még talán sohasem volt nehezebb dolga, mint Sugár Istvánnak ez alkalommal. Sugár bíráskodásának klasszisa ma kétség­telenül felette áll az összes magyar birákénak, sőt nem túlozunk, ha őt egy sorban említjük a legelső angol ligabirókkal. Abszolút, korrektsége, éles szeme, évtizedes sportmunkássággal megalapozott hozzáértése és megközelithetetlensége már eleve megköveteli, hogy a közön­ség és a mérkőző felek az ő ítéleteit mindig a legnagyobb megnyugvással fogadják. ítéleteinek jóhiszeműsége vitán felül áll, személye illetékes körökben, sőt az egész sporttársadalomban az intaktság példaképe, egyaránt szereti és becsüli őt ellenfél és jóbarát. Annál csodálatosabb tehát, hogy a III. kerületiek folytonos tiltakozással, fo­gadtak ítélkezéseit, a III. ker. TVE publikuma pedig a gyalázó kifejezéseknek valóságos áradatát tzuditotta feléje és a match végén még testi épségét is félteni kellett. Ezek után valóban gondolkozóba ejti az embert, érdemes-e a közt tisztességgel, becsülettel szolgálni, hogy. azután jutalmul sárral dobálják meg ? A sors kedvezése volt, hogy a matchet Sugár vezette, mert. erélytelenebb bíróval -a legsúlyosabb-botrányokról kellene most beszámolnunk.
   Ha csak sejtettük volna, hogy a footballspprtoí, a labdarugó játékot ennyire megcsufoló tülekedésnek leszünk a tanúi, a leghelyesebb lett volna a bírói sip szabálytalanságot jelző megszólalása számának a feljegy­zése, a mely hü tükrét szolgáltatta volna ennek a minden emberi érzést felháborító küzdelemnek. Közel százszor állította meg a biró a »játékot« a kétszer negyvenöt pereznyi időtartam alatt s így aránylag mindén perczre esett egy szabálytalanság. Különösen a mérkőzés második fele hemzsegett a szabálytalanságoktól, a mikor úgyszól­ván minden akczió egy-egy foul-lal volt kapcsolatos. Játékról ekkor már szó sem volt, úgy hogy nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy évekre visszamenőleg nem lát­tunk nivótlanabb, durvább, visszataszitóbb matchet, mint ez volt. Az MTK talán fennállása óta nem rúgott egy mérkőzésen annyi szabadrúgást, mint szombaton, nem szenvedett annyi sérülést mint ez alkalommal s egész bizonyosan nem örült még annyira a match végét jelző sípszónak, mint a mikor elhagyhatta a szombati küzdelem színhelyét.
   Pedgi a III. ker. TVE csapatának a játéktudása oly klasszist képvisel, hogy erre a durva modorra igazán nincs szüksége. E mellett az elkövetett szabálytalanságok, legnagyobb részben teljesen oknélküliék, sőt mi több, czélnélküliek voltak. Olyankor, támadtak ^rá az ellen­félre, a mikor a legkisebb eshetőségük sem vplt a labda birtokba vételére, a gáncsolások csak a legritkább eset­ben szolgáltak az MTK támadásainak a leszerelésére. Előljártak a durva játék bemutatásában Guttmann és Hönich L, a kiknek úgyszólván egyetlen akcziójuk sem volt ment a szabálytalanságtól. Különösen hibáz­tatjuk Hönich I. durva játékmodorát, mert tudomásunk szerint ő az egylet kapitánya és footballintézője s igy kétszeresen kellene vigyázni a jó példaadásra. Addig, a mig a III. kerületiek fairen játszottak — ilyen szaka is volt a mérkőzésnek — a kis pályán, a publikum lelkes biztatásainak hatása alatt teljesen egyenlő erejű ellen­félnek mutatkoztak és csak a csatárok izgatottságán múlt, hogy az alatt a matchet nem tudták a maguk javára eldönteni. A mikor azonban a szerencsét durvasággal próbálták megkorrigálni, egymásután állíttattak ki játé­kosaik, győzelmi esélyeiket pedig teljesen elvesztették. Intő példa a jövőre, hogyan nem szabad játszani.
   A rendezés, a melyet különben is megnehezít a hely minimális volta, a melyen éppen csak hogy elfér a kis pálya és tribün, nagyon kezdetleges volt. Pedig az MTK múlt heti rendezéséből tanulhattak volna a III kerületiek. Ember-ember hátán állott, a feljárókat mind elállták, a páholyok — a hírlapíróké is — illetéktelen emberekkel teletömve, a nézőteret a pályától egy lépés választja el, a játékosok és a biró a közönség tömegén keresztül jutnak a pályára és az öltözőbe, rendező sehol, mind olyan hibák, a miken al egsürgösebben kell segíteni. És végül a közönség! Értjük, hogy a helyi csapatért lelkesülnek, kiabálnak, ordítoznak, de mindennek van határa s a mily dicséretes a lelkesedés, épp oly elitélendő az ellenfél és a nehéz, felelősségteljes biró működésének lecsepülése, legyalázása. Ennek megváltoztatása is a
   III. ker. TVE elnökségének a feladata. A III. kerületi TVE-nek létérdeke, hogy a lehető legnagyobb szorgosság­gal kiküszöbölje a hibákat, mert szilárd meggyőződésünk, hogy ha az FTC—.III. ker. TVE match is hasonló keretek között folyik majd le, hosszú ideig nem tarthatnak majd a határ-utezai pályán elsőosztályu bajnoki mérkőzést.
   A játékról, miután ilyen nem igen volt, kevés a mondanivalónk. Az első félidőben a III. ker. TVE kitünően játszott és gyors csatársora révén sokszor veszélyeztette az MTK jól védett kapuját. Mind a két csapat több goalhelyzetet elhibáz, végül a 41-ik perczben Kovács kava- rodásbőF megszerzi áz MTK vezető goalját.
   Félidő .1:0 az MTK javára.
   Szünet után a Testgyakorlók nagy fölénybe jutnak és az óbudaiak csak lerohanásokkal kísérleteznek. Az MTK ismét Kovács révén jut goalhoz, a ki kornerból két lépés­ről juttatja a labdát á bálóba. A 16-ik perczben a Biró Gyulát ok nélkül szabálytalanul megrohanó Szabó bal­szélsőt, hét perczczel később pedig a Szabó helyére menő és a Knappot megrugó Naphegyit állitja ki a biró. Á 27-ik perczben a III. ker. TVE Guttmann révén lerohanásból goalt rúg. A 37-ik perczben Biró Gyulát is kiállitják, nézetünk szerint indokolatlanul.
   Az MTK-ban hiányzott a katonáskodó Taussig, a kit Klement gyengén helyettesített. Igen jó volt a véde­lem és a szélső fedezetek. Rossz és goalképtelen volt azon­ban a csatársor. ;•;/ ,,
   A III, ker. TVE-ben kiválóan játszott a védelem, mig a csatársor legjobb embere Hönich II., a gyors jobb­szélső.
   Sugár István ezúttal is kiválóan bíráskodott, s egyetlen hibájául azt rójuk fel, hogy a legsúlyosabb bün­tetést, a 1 játékosok kizárását megkésve alkalmazta.
   
   Az Újság 1913 november 4.