magyarfutball.hu

bajnoki szereplések

szezon bajnokság osztály klub neve hely pontok
2019/2020 Pest megye, IV. osztály, Északnyugati csoport 7 Fóti SE 9 3
2018/2019 Pest megyei IV. osztály, Északnyugati csoport 7 Fóti SE 8 23
2017/2018 Pest megyei III. osztály, Északkeleti csoport 6 Fóti SE 11 13

összes eredmény, részletek »

címer: Fóti SE
teljes név
Fóti Sport Egyesület
Szurkolók
alias
FSE
FSK
FKSK
kapcsolódó csapatok
cím
2151 Fót
Kossuth Lajos utca 36.
Pest megye
 
elérhetőség
telefonszám +36 (20) 992 9939
fax. +36 (27) 538 470
e-mail zvica@citromail.hu, szabi911@freemail.hu
alapítás
1913
klub színei
lila - fehér
bajnokság (2020/2021)
névváltozások
  1. Fóti Sport Egyesület
    1913 - 1949
  2. 1927-ben beolvadt a klubba a Fóti Iparosok SE
  3. 1940-es évék végén egyesült Kisalag csapatával
  4. Fóti MSE
    1949 - 1951
  5. Fóti SK
    1951 - ?
  6. Fóti SE
    ? - ?
  7. 1950-es évek elején egyesült a Fóti Testvériséggel
  8. Fóti Községi Sportkör
    ? - ?
  9. Fóti TSZ SK
    1979 - ?
  10. Fóti SE
    ? - 2002
  11. Újpest FC-Fót
    2002 - ?
  12. Fót XV. ker. SE
    ? - ?
  13. Fóti Sport Egyesület
    ? -
dicsőséglista
  1. NBII/másodosztály 6. helyezett
    2000/2001
mérkőzések
hivatalos honlap
kapcsolódó weboldalak
szurkolói csoportok
segítség
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2013.05.06, 15:38 (szerk.: 2013.05.06, 15:39)
    kép
    kép
    forrás:
    Dominek József
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
    2011.10.11, 13:59 (szerk.: 2018.02.08, 17:28)
    kép
    kép
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
    2010.09.28, 17:23 (szerk.: 2010.09.29, 07:33)
    1999 nyara minőségi változást hoz a fóti labdarúgásban: ha a zöld gyepen nem is sikerül feljutni, a zöldasztalnál két osztályt ugrik az FSE - Balogh Sándor elnök megveszi az NB II-es (harmadosztályú) szereplés jogát a Palotástól, így az ezredforduló előtt - történelme során először - professzionális hazai csapat fut ki a fóti pályára (a kft.-ként működő sportvállalkozás ügyvezetői tisztét Vass György látja el, míg Barsi János technikai vezetőként működik közre). Az első szezon remekül sikerül, az új edző, Horváth Pál újjáalakított csapata a Keleti-csoport 5. helyén végezve feljut az átszervezett NB I/B-be, a Magyar Kupában pedig visszhangos sikert arat: 1999 őszén a fótiak Hajdú Norbert fejesével 1-0-ra legyőzik az élvonalbeli Diósgyőrt, s a továbbjutást érő gól a televíziók sporthíradóiban is látható (a menetelést később a BVSC elleni 0-3 zárja le).

    Az NB I/B-s szereplés csodája 3 évig tart: neves együttesek látogatnak Fótra, s bár az NB I-es Győr és a Siófok nyer a kupameccseken, a bajnokikról a Tatabánya, a Nyíregyháza és a Kaposvár is vesztesen távozik. A kispadon előbb az aktív pályafutását itt lezáró volt újpesti védő, Sarlós András, majd 2002-től Mészöly Géza ül, s a korábbi Vasas-hátvéddel éri el az FSE minden idők legjobb eredményét, az NB I/B 6. helyét, soraiban váci legendákkal (Nagy Tibor, Füle Antal, Nyikos József ), illetve az élvonalba később vissza is térő játékosokkal (Potemkin Károly, Márkus Tibor, Csordás Csaba). Eközben az ifjúságiak bajnokságot nyernek Liszkai Ferenc keze alatt a korosztályos küzdelmek egyik területi csoportjában (a nagyokétól eltérő mezőnyben), a helyi „csikóknak” azonban nincs esélyük beépülni a hivatásos labdarúgók közé.

    Egy év múlva Gergely Károly, a tavaly elhunyt egykori váci edző veszi át a felnőttek irányítását, s olyan fiatal, később a válogatottságig jutó futballistáknak adhat játéklehetőséget, mint Vanczák Vilmos, Vaskó Tamás és Kapcsos Vince. A Fót a 10. helyen zár, de az anyagi lehetőségek beszűkülnek, így a következő szezonban már csak az NB III-as csatározásokra nevez az egyesület. A 2003/04-es idényben a REAC-cal kötött együttműködés révén Balogh Béla edzővel egykori ifisták is érkeznek Rákospalotáról, ám ez csak ideig-óráig jelent megoldást - 2005 nyarán már Újpest FC-Fót néven, fiókcsapatként működik tovább a gárda. A hektikus változásokat nehezen követő, megcsappanó közönség edzőként még Véber Györggyel, majd Haász Sándorral és Szapor Gáborral találkozhat, ám a bennmaradást alig sikerül kiharcolni - s azt is csak a pályán.

    A szezon végén ugyanis eldől: Fót nem bírja tovább a versenyt - innen pedig ismert a történet. Balogh Sándor és partnerei kiszállása után az ifik addigi támogatójából elnökké (és szinte mindenessé) előlépő Lisai Józsefnek és segítőinek kell kizárólag helyiekkel - pályafutásukat befejezett idősebbek és kiöregedett volt ifisták reaktiválásával - újjáépíteni nulláról a fóti focit. Keserű évek jönnek: a megyei I. osztályban induló társaság Bessenyei János keze alatt pofozógépként zuhan ki a divízióból, s Mózes Imre vezetésével egy szinttel lejjebb is csak vergődik. 2008 elején Balogh Sándor újból mentőövet készül dobni, de már csak a több NB I-es csapatot megjárt, itt élő Horváth Pétert tudja a gárdához hívni - az egykori és reménybeli főszponzor váratlan halála szertefoszlatja az illúziókat, s az FSE kihullik a megye-kettes rostán is.

    A tavalyi „járási” szereplés mélypontjával pedig eljutunk a mába: a megyei II. osztályba Virágh István irányításával visszajutó, az őszt a dobogón záró, főleg helyiekből álló csapatra vár a fóti labdarúgás megtépázott nimbuszának visszaszerzése az immár Balogh Sándorról elnevezett sportcentrumban.

    Köszönetet mondunk a cikksorozat elkészítésében való közreműködéséért:

    • Fáb Sándornak az adatgyűjtés minden területén nyújtott segítségéért,

    • Dr. Reitter László újságírónak megyei sportösszeállítás-gyűjteménye rendelkezésünkre bocsátásáért,

    • valamint Pektor Józsefnek, Gyetván Józsefnek, Jozefiák Gyulának, Zanathy Ferencnek, Nagy Ernőnek, Erdei Györgynek, Lisai Józsefnek és Dobos Józsefnek.

    forrás:
    http://www.fotise.gportal.hu/gindex.php?pg=32206393&nid=5447762
     
  5. avatar: magyarfutball.hu
    2010.09.28, 17:22 (szerk.: 2010.09.29, 07:33)
    1979-ben a fóti labdarúgó-csapat nevében és működtetésében is változás áll be: a termelőszövetkezeten belül működő Fót-Épker vezérigazgatójának, Gránitz Ferencnek a kezdeményezésére - majd évekig az elnöksége alatt - a téesz átveszi az egyesület működtetését. Kisebb aranykor veszi kezdetét: focistáinkat Budai II. László, az Aranycsapat egykori jobbszélsője edzi, segítője Menczel Iván, 1968 olimpiai bajnoka, a Fóti TSZ SE névre átkeresztelt gárda pedig rögtön megnyeri a járási bajnokságot és a Szentendre elleni sikeres osztályozó után visszakerül a megyei I. osztályba. A Salgótarjánnal az NB I-et is megjárt kapus, Magyar Lajos, valamint Bedőcs József, Bódis László, Sipos Sándor, Spacsek János és Takács Károly alkotta gerincre épülő csapathoz egy év múlva csatlakozik Becsei József, az MTK egykori ördöngös csatára, s mindeközben a legalsóbb osztályban vitézkedő második gárda szintén bajnokságot nyer.

    Ekkor zajlik a nézőtér- és öltözőkorszerűsítéssel járó pályafelújítás is, így viszont a szép eredmények ellenére csak fővárosi „albérleteiben” (vagy a használaton kívüli kisalagi pályán) láthatják szurkolóink sikeres csapataikat. A későbbiekben cserélődnek a nevek: az egyesület élén előbb Bencsik Józsefet találjuk, majd visszatér Pektor József, az edzői posztot Jeszenszki István veszi át, a gárdához 1984-ben csatlakozó és 13 évig itt játszó Varga István pedig a fóti labdarúgás legendájává emelkedik: minden szezonjában tíz találat fölött „termel” és három gólkirályi címet szerez (1987-ben 20, ’88-ban 21, ’91-ben pedig 26 góllal). A ’80-as években kétszer is 6. helyen záró csapat további meghatározó játékosa Misnyovszki Tamás, Mózes Imre, Kökény Tibor, dr. Bíró Endre, Mayer László, Szkala Sándor és a kapus Gerdán János, de két évig fóti mezt visel a tragikus sorsú Roller János is, akiről tavaly decemberben emlékeztünk meg. 1989-ben a politikai változások a finanszírozásban is tükröződnek, ám Balogh Sándor zöldség-nagykereskedő beszállása és mind fokozottabb - előbb szakosztályvezetői, majd elnöki poszttal járó - szerepvállalása biztosítja az ismét Fóti SE névre hallgató csapat működését.

    A rendszerváltozás idejéből a fóti drukkerek Papp Sándor, Szilágyi Imre, Bursi Gábor és Ladjánszki János játékára gondolhatnak vissza jó szívvel; az újak és régiek optimális elegyét adó alakulat Takács Zoltán keze alatt 1990-ben a 4. helyen, egy év múlva pedig ezüstérmesként zár - csak egy pont hiányzik az NB III-as feljutáshoz! A világ dicsősége azonban gyorsan múlik Fóton is: többen távoznak, s a fiatalok nehezen épülnek be - az egykori ferencvárosi Németh Miklós irányította csapat közepes idényt fut, egy évvel később Szigeti Károly keze alatt pedig már kiesik az FSE. Két szezon kell a visszajutáshoz, a kispadon immár az Újpest és a magyar labdarúgás egykori fényes csillagával, Bene Ferenccel. Bene ekkoriban az atlantai játékokra eljutó olimpiai csapatnak is a pályaedzője, és 1995-ben a megyei II. osztályú bajnokcsapat jutalma az ötkarikás alakulat vendégeskedése (a nagy közönségsikert hozó találkozó 0-7-es eredménnyel zárul).

    Ebben az évben utánpótlás-válogatott mérkőzést is rendeznek a fóti sporttelepen: a magyarok 16 éves csapata 2-0-ra győzi le Svédországot. A következő két idényben ismét nagy neveket találunk a kispadon: Várhidi Pált, aki elődjéhez - egyben volt játékosához - hasonlóan szintén nem itt kerül először közelebbi kapcsolatba a lila-fehér színösszetétellel, majd a ’60-as évek Vasasának meghatározó labdarúgóját, Mathesz Imrét (a csapat mindkettejükkel az élboly üldözői között végez).

    1997 legnagyobb helyi focigáláján csurig telnek a lelátók: az újpesti öregfiúk településünkön fogadják és győzik le 13-3-ra a Real Madrid néven felálló spanyol veterán-vegyescsapatot. Néhány nevet emeljünk még ki ebből az érából: Henzel Lajos másfél évtizeden át edzi a fiatalokat, az ifjúságiakkal a ’90-es évek elején három bajnoki címet nyer, míg serdülőcsapatai kis túlzással örökös aranyérmesek. A csapat szakosztályvezetői posztját 1979-től 1992-ig Richter János látja el, intézőként a korszakokat átívelő - a ’60-as évek végétől kis híján negyven évig (!) a fóti labdarúgást szolgáló - Fáb Sándor dolgozik, 1993-tól már Ragó Sándor segítségével, míg a gondnoki és szertárosi feladatokat a Dobos-házaspár (több generációnak is: Józsi bácsi és Terike néni) látja el a ’80-as évektől. De térjünk vissza a „szép zöld gyepre”.

    Az évezred utolsó éveit két ezüstérem és egy remek fóti csapat színesíti, az NB III-as feljutás azonban - 1998-ban 105 (!) gólt lőve, ám a rangadókat elbukva, ’99-ben pedig csupán egy vereséggel, de sok pontot elhullajtva - újra meghiúsul. Kovalik János, Csuka Gergely, Galántai Zsolt, Kokavecz István, Juhász Csaba, illetve edzőként egykori remek csatárunk, Papp Sándor, majd Mezei Miklós neve fémjelzi ezeket az esztendőket, de a két újpesti veterán, Tóth József és Sarlós András, míg utóbb a Vasas volt kongói válogatott csatára, Claude is Fóton köt ki, a kapuban pedig Nagy Ernő és Rózsás János alakját idézhetjük fel.1999 nyarán aztán nagy változás történik: a pályán elmaradt nagyobb sikerek dacára az NB-s korszak következik.

    forrás:
    http://www.fotise.gportal.hu/gindex.php?pg=32206393&nid=5447756
     
  6. avatar: magyarfutball.hu
    2010.09.28, 17:20
    1945 után a jól ismert társadalmi változások mellett épült újjá a sportélet Magyarországon, így Fóton is. Helyi politikai döntések is hozzájárultak a Fóti SE erősödéséhez: az egyesület a ’40-es évek végén átmenetileg a kisalagi csapattal, majd a következő évtized legelején a Fóti Testvériséggel egyesült, s néhány évre a Fóti Községi Sportkör nevet vette fel. Közvetlenül a háborút követően még az országos harmadosztályt jelentő területi bajnokságban szerepeltek focistáink, így az FSE ellenfele többek között Almásfüzitő, Balassagyarmat vagy a komáromi vasutascsapat volt: utóbbi színeiben még ifjú titánként lépett - két bátyjával együtt - a régi fóti pálya gyepére az Aranycsapat későbbi balszélső-zsenije, a 43-szoros válogatott Czibor Zoltán. A régi pálya kitétel sem véletlen: 1948-ra megépült az egykori Károlyi-birtok részét képező faiskola helyén a sportcélra sokkal alkalmasabb (ma is ugyanott álló) új játéktér.

    A közigazgatási rendszer átszervezése - a megyerendszer bevezetése - a bajnoki küzdelmeket is érintette: 1951-ben indult a megyei bajnokság. Az első szezon a kétcsoportos első osztályban érte a fóti csapatot, innen azonban két év után kiesett a megyei másodosztályba a lila-fehér alakulat, ahová csak 1957-ben sikerült ismét visszakerülni, majd rapszodikus évek után 1962-ben ismét a búcsú következett (bár három esztendővel korábban még ezüstérmet szerzett a gárda). De nemcsak száraz adatokból állt e bő évtized, kitérünk a labdarúgókra is – főleg, mivel több olyan játékos öltötte magára ekkoriban a fótiak mezét, akiből legalább helyi szinten legenda lett, mások pedig egyenesen az NB I-ig vagy NB II-ig vitték.

    Így a csapatot egy évtizeddel később már edzőként irányító Koczó József a Ferencváros, Laukó István és Forgács József az Újpest kötelékébe tartozott (még ha többnyire az ifjúságiak vagy a tartalékok között számoltak is velük), míg a kapus Gyetván József a Szállítókban, Szabó (Kulacs) Sándor pedig a Pécsi Dózsában fordult meg. NB I-es (és válogatott!) pályafutását követően a kisalagi focihistóriában már bemutatott Kisalagi (Wohlram) János is az FSE-ben akasztotta szögre a stoplist, hogy később átvegye a csapat edzését. A csapatban megfordult további játékosok közül a teljesség igénye nélkül említjük meg Forgács István, Bóri Ferenc, Elek György, Balla (Podmaniczky) János, a kapuvédő Gáspár Zénó és Hőgye István, a másik két Szabó (Kulacs)- fivér, Ferenc és László, valamint a többször is házi gólkirályságig jutó Korecz Ferenc és Kóczián István nevét. A trénerek közül Stevkó Istvánt és Dobos Jánost lehet kiemelni, s a korszak legendás alakja volt a csapat mellett intézőként szolgáló Kaszner Ferenc is.

    A felsorolt játékosok egy része az évtized elején még az ekkoriban bombaerős ifjúsági csapatot erősítette: a fiatalok 1953-ban százszázalékos teljesítménnyel, 110-2-es gólaránnyal nyertek bajnoki címet - e helyütt kell szólnunk többek között Juhász (Vastag) Jánosról, Dudás Sándorról, a Skribek-fivérekről: Ferencről és Józsefről, valamint a külföldre távozott Mányi Istvánról. A csapat szállításáról a teherautós támogatók, Cseri János és Papházi János gondoskodtak a hosszabb utak során, de a közelebbi ellenfelekhez kerékpáron vagy lovas kocsikon jutottak el a játékosok. A magyar történelem tragikusan szép 1956-os évét két okból is ki kell emelnünk az FSE-ről szólva: ekkor került ide Pektor József, aki majdnem ötven éves koráig játékosként (sőt, hatvanon fölül még mindig az öregfiúk oszlopos tagjaként), majd később és elnökként is szolgálta a Fóti SE-t, s akinek nevét építészi és közéleti tevékenysége folytán nemcsak a szurkolók ismerhetik.

    Másik nevezetes fóti focieseményünk ’56-ból a májusban lejátszott nemzetközi barátságos mérkőzés: csapatunkhoz (még ha a „baráti Csehszlovákia” képviseletében is) a felvidéki magyarok alkotta Párkánynána csapata érkezett, majd távozott győztesen. Az ’50-es években az újpestiek NB I-es csapata is kilátogatott Fótra - kétszer is -, amely római katolikus templomunk felújítását szolgálta (a kor ismeretében ez meglepő ok, ám a focikedvelő Schaub Zoltán plébános legyőzte a történelmet), s a két mérkőzés a felajánlásokkal együtt 450 ezer forint bevételt hozott! Pektor József elnökségén kívül Gárdonyi Géza, Dobos János és Bánhegyi József jegyezhetjük még fel, mint az egyesület irányítóit, ami már átvezet az 1960-as, 1970-es évekre. 1965-ben ismét településünk vendége volt az Újpesti Dózsa a kor meghatározó magyar játékosaival, Göröccsel, Benével, Noskóval, Káposztával - s bár a számszerű eredményt a feledés jótékony homálya fedi, az biztos, hogy a papírforma nem borult fel...

    E korszakban továbbra is a korábbi hullámzás jellemezte az FSE szereplését, azzal az adminisztratív változással, hogy a megyei első osztály alatt megszűnt a másodosztály, így a legfelsőbb regionális szintről ki-kieső csapatunk olykor a területinek vagy járásinak keresztelt bajnoki divízióban vívta csatáit. Ezekben az években a legjobb helyezéseket a megyei első osztály 1969-es 9., majd ezt felülmúlva az 1972. év 7. helye jelentette; az eredmények elérésében elévülhetetlen érdemei vannak a gólerős Fonódi Pálnak, aki majd’ minden szezonban eljutott 10 találatig (legjobb évében, 1969-ben 15-ször köszönt be az ellenfeleknek), s ne feledkezzünk meg Papp Tiborról sem, aki ’72-ben 20 alkalommal zörgette meg a hálót.

    Csak válogatva a korszak további neveiből, tegyünk említést Dobos Istvánról, Márkus Lászlóról, Demján Józsefről, a többi Fonódi-testvérről: Jánosról, Lászlóról és a kapus Istvánról, valamint a Diósiakról: Györgyről, Zoltánról és Péterről. A viszonylag sikeres éra után a ’70-es évek végére - az 1977-esmegye-egyes „villámlátogatás” kivételével - már ismét a területi és a járási bajnokságokban találhatjuk az együttest, s csak 1979-től, a téesz-idők kezdetével stabilizálódik az FSE helye a megyei első osztályban - hogy aztán a rendszerváltás utáni flörtölés a profizmussal elvezessen a „véráztatta” jelenbe.

    forrás:
    http://www.fotise.gportal.hu/gindex.php?pg=32206393&nid=5447751
     
  7. avatar: magyarfutball.hu
    2010.09.28, 17:19
    A „boldog békeidők” utolsó évében, 1913-ban alakult meg a Fóti Sport Egyesület, egyetlen szakosztállyal, a labdarúgókéval. Alapítói, támogatói, pártolói főleg Újpestre, az Egyesült Izzó Váci úti gyárába jártak dolgozni, s valószínűleg e kötődés révén kapta az újpestiek lila-fehér színeit a fóti csapat is. A klubalapítás széles összefogás révén történt meg, de a kisiparosok, kereskedők, munkásemberek mellett főleg a helyi parasztság vette ki részét a csapat működtetéséből, arányuk a játékoskeretben volt leginkább meghatározó. Az FSE „atyái” közül ki kell emelni Neiwirt János gombkészítő és a csapat számára labdákat készítő Pinvicska István bőrdíszműves nevét, akik vezetőségi szerepet is betöltöttek a tényleges elnök nélkül működő egyesület élén. Ugyancsak ott bábáskodtak a fóti labdarúgás megszületésénél Patakházi József és Puskás Mihály cipészmesterek, akik labdarúgó-cipőkkel és stopligombokkal látták el a futballistákat, de említsük meg az alapítók között H. Madarász Lajos, Dudás István, Nagy Gyula, Dr. Lancz Kálmán, illetve Szeidler Lipót pénztáros nevét is, aki később Márkus Sándor főpénztáros keze alatt látta el tisztségét.

    A csapat első otthonául - 35 évig - a mostani nagytemető mögötti terület szolgált, a homokos-királydinnyés pályáról csak a második világháború utáni években költözött el a klub. Fontos szerepet töltöttek be az FSE kezdeti időszakában Fót vendéglátósai is: Dalmadi Győző, aki maga is a csapat tagja volt, saját vendéglőjét ajánlotta fel öltözőül és fürdőhelyül, a játékosok innen - a templomtér előtti kiszögellésen (a mai ’56-os emlékmű helyén) lévő üzletből - jártak ki a pályára, míg végül megépült a sporttelep melletti öltözőépület. Szintén a Fóti SE szolgálatában állt Brandtner Béla a volt mozi helyén álló vendéglátóegységével, majd később G. Elek József a vasúti felüljáró melletti, ma is Elek-kocsmaként emlegetett Sport Vendéglővel, ahol a csapat bankettjeit, mérkőzések utáni összejöveteleit tartották, valamint a klub megsegítésére szervezett jótékonysági esteket és amatőr színi előadásokat is rendeztek. Hamarosan csapatzászlóval is gazdagodott az egyesület: az alapítók mellett egyéb támogatók is vehettek pártoló tagsági jelvénnyel és a zászlórúdon elhelyezett névtáblával járó „téglajegyet”, s ebből magánszemélyeken kívül civil és egyházi egyesületek is kivették részüket, így az Evangélikus Egyház vagy a Református Dalkör, de a riválisok közül szintén csatlakozott a nemes akcióhoz a Rákoskeresztúri MTE és a Dunaharaszti MTK. A „zászlóanyaságot”, azaz a lobogó őrzésének tisztét a feljebb már említett Patakházi József és családja vállalta magára.

    Az ellenfelek kapcsán a Fóti SE ekkori szerepléséről annyi ismerhető, hogy a mai megyei szintnek megfelelő, vármegyén belül területi-járási beosztásokban vívták bajnoki küzdelmeiket. A hőskor futballistái közül az alapítók és támogatók némelyikén kívül fennmaradt e bő három évtizedes korszakból többek között Dudás Lajos, Haraszti István, Elek Sándor, Zanathy Jenő, Schrik István, Jakubecz József és Pleva István neve, akik jellemzően a kor teljesen amatőr körülményei között készültek, edző nélkül, önmagukat trenírozva. Az évszámokból kitűnik: a fóti labdarúgás fennállását mindkét világégés érintette, ám csapatunk mindaddig részt vett a bajnokságokban, amíg a sportéletet a harcok nem hátráltatták, és szerencsére arról sincs tudomásunk - szemben a kisalagiakkal -, hogy a besorozott fóti labdarúgók közül bárki is a fronton lelte volna halálát.

    A fóti foci hőskorának megkerülhetetlen része a negyedszázados időtartamig működő városi rivális, az 1928-ban alapított Fóti Testvériség csapata, amelynek teljes története alighanem rászolgálna a részletesebb ismertetésre, vagy akár egy külön sorozatra is. Amennyi dióhéjban a „Tesiről” tudható: a piros-fehér színeket viselő egyesület a helyi iparosok és gyári munkások csapata volt, alapítói és meghatározó alakjai mások mellett az Urbán-testvérek, István és József, illetve Kovács István szertáros-intéző, elnökei közül pedig Deszpot István és Puskás Mihály nevét kell feljegyeznünk. A csapat fő „támaszpontja” Cselőtei Sándor egykori, Liget utcai vendéglője volt, idővel pedig a MÁV is a támogatók közé lépett, a futballpályán azonban osztozni kényszerültek az FSE csapataival. A többes szám nem véletlen: voltak időszakok, amikor az FSE I., II., sőt, III. csapatot is versenyeztetett, így a Testvériséggel együtt Fóton hétvégenként négy gárdáért is szoríthattak a szurkolók - nem beszélve az ifj úságiakról és az öregfi úkról! Többször került sor hármas és négyes tornákra is, amelyeken Fót akkori csapatain kívül részt vettek a kisalagiak vagy a mogyoródiak is. Jelentős fordulat majd a háború után következik be.

    forrás:
    http://www.fotise.gportal.hu/gindex.php?pg=32206393&nid=5446372
     
  8. avatar: magyarfutball.hu
    2010.03.22, 17:05 (szerk.: 2018.02.08, 17:26)
    kép
    kép
    kép

    forrás:
    roripisti - email
    Chinoin SC klubház, Budapest, Tábor utca
     
  9. avatar: Sanyi-Hungaria
    2009.12.24, 10:46
    Igen ők voltak. Abban az időben több újpesti tartalékjátékos szerepelt Fóton.
     
  10. avatar: BZS1979
    2009.11.27, 14:44
    kép
     
  11. avatar: magyarfutball.hu
    2009.07.28, 14:23
    Ők voltak Újpest FC-Fót is?