magyarfutball.hu

bajnoki szereplések

szezon bajnokság osztály klub neve hely pontok
2018/2019 Komárom-Esztergom megyei I. osztály (Atlasz Geodézia) 4 FC Esztergom 8 38
2017/2018 Komárom-Esztergom megyei I. osztály (Atlasz Geodézia) 4 FC Esztergom 6 48
2016/2017 Komárom-Esztergom megyei I. osztály (Atlasz Geodézia), Alapszakasz 4 FC Esztergom 10 27

összes eredmény, részletek »

címer: FC Esztergom

Segítség Felhasználók által beadott adatok

2014.06.04, 23:42 matyika89 cím

részletek »

teljes név
Futball Club Esztergom
Szurkolók
alias
Esztergomi MÁV, FCE
kapcsolódó csapatok
cím
2500 Esztergom
Gőzhajó utca 2.
Komárom-Esztergom megye
 
elérhetőség
telefonszám +36 (70) 371 5427
e-mail egomfoci@gmail.com, fcesztergom@fcesztergom.hu
alapítás
1955
klub színei
piros - fehér
bajnokság (2019/2020)
névváltozások
  1. Esztergomi Vasutas Sport Egyesület
    ? - 1946
  2. 1946-ban egyesült az Esztergomi MTE csapatával
  3. Esztergomi MVSE
    1946 - 1948
  4. Esztergomi VSE
    1948 - 1949
  5. Esztergomi SzDSE
    1949 - 1950
  6. Esztergomi DSE
    1950 - 1951
  7. Esztergomi Vasas
    1951 - 1955
  8. 1955-ben kivált a klubból az Esztergomi Sportárugyár
  9. Esztergomi Szerszámgépgyár
    1955 - 1957
  10. Esztergomi Vasas SC
    1957 - ?
  11. MIM Vasas Sportegyesület
    ? - ?
  12. Esztergomi Sport Club
    ? - ?
  13. Futball Club Esztergom
    ? -
dicsőséglista
mérkőzések
hivatalos honlap
kapcsolódó weboldalak
szurkolói csoportok
segítség
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: minarikede
    2017.12.05, 10:50
    Nemrég találtam meg egy internetes archívumban, hogy nagyapám testvére volt az EMVSE, majd EVSE ügyvezető elnöke az 1940-es években.
     
  2. avatar: fgymat
    2016.02.10, 18:35
    NIM Vasas biztos nem volt (mert az egy pesti női röplabdacsapat volt). MIM (Műszeripari Művek-Marógépgyár) Vasas volt a hivatalos név, a SZIM Vasas SE elméletileg egy másik gyár (Szerszámgépipari Művek) klubja volt, nem mindig volt labdarúgó szakosztály és a gyár sokszor támogatta a MIM Vasast. Talán ebből van a nevek cserélése, majd a megyei tabellák feldolgozásával, ezt is tisztázom.
     
  3. avatar: raps
    2016.02.10, 15:43
    Akkor ez most NIM Vasas, MIM Vasas, vagy SZIM Vasas volt???????? A Dolgozók Lapja rendszeresen keverte a neveket. Van úgy hogy hetente váltogatta...
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
     
  5. avatar: magyarfutball.hu
    2011.07.18, 13:45 (szerk.: 2018.02.07, 18:44)
    kép
    kép
    forrás:
    Rorbacher István - email
     
  6. avatar: magyarfutball.hu
     
  7. avatar: fgymat
    2011.01.16, 14:03 (szerk.: 2011.01.16, 14:08)
    Esztergomi sporttörténelem



    1950-ben nagyszabású mozgalom indult meg, azok az egyesületek, amelyek nem épültek valamely üzemre, intézményre, az egyes szakszervezetek bázisán működtek tovább. A labdarúgók Esztergom Szakszervezeti Dolgozók Sportegyesületében (ESZDSE) versenyeztek továbbiakban.

    Az MLSZ az 1950/ 5l-es esztendőben bevezette azt a rendelkezést, hogy minden bajnokságban a játékosok csak számozott mezben szerepelhetnek, 1951 ben csoportváltozásokat hoztak létre. Az NB I-ben 14 csapat szerepelt, s mellette négycsoportos NB Hes vonalat építettek ki, 14-14-es csapatokkal. Ebbe a csoportbeosztásba nem került be az esztergomi csapat, így csak Komárom megye bajnokságáért indulhatott új néven, Esztergomi Vasas elnevezéssel.

    1951-ben a megyei labdarúgó-bajnokságot két cso­portban bonyolította le az NTSB. A kétcsoportos baj­nokság nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A megye legjobb csapatai nem kerültek egymással szembe és így nem tisztázódtak az erőviszonyok. A megyei bajnokságban ez időben Esztergomnak három csapata szerepelt E. Vasas, E. Dózsa és a járási bajnokságból felkerült Esztergom-tábori Bányász.

    Az 1952-es bajnoki évad tavaszi idényét a Vasas az első, a Dózsa a 9. helyen zárta. Ősszel is folytatta jó szereplését a Vasas és megérdemelten nyerte el a bajnoki címet. A bajnokság kezdetétől fogva végig minden mérkőzésükre felkészültek, hazai pályán minden mér­kőzést megnyertek és idegenben is mindössze két vere­séget szenvedtek. A csapat edzője Hevesi Sándor volt. A vesenykürás szerint osztályozó mérkőzéseket kellett játszaniuk. Ez sem jelentett akadályt a játékosoknak, mert négy mérkőzés után az első helyen végeztek. A megyei bajnokságot, illetve a felkerülést kiharcoló csapat leggyakrabban a következő összeállításban szerepelt: Szölgyémi, - Nagy, Mihályú, Jakab - Laczkó, Schmieder, - Müllner, Petz, Pfluger, Kertész, Szalontai.

    Az MLSZ az Esztergomi Vasast az NB II. közép­csoportjába osztotta be. A tartalékcsapat a megyei bajnokságban indult. Szerepeltetésével az utánpótlás problémák megoldását kívánták végrehajtani. A szak­osztály azonban nem sokat törődött az utánpótlással. Gyakran elmaradt a tartalék mérkőzés, mert a Vasas játékosok egy része nem jelent meg, másik részének nem volt meg az érvényes igazolása. Az első csapat­centrikusság már 1953-ban is nagy hiba volt. A Vasas első csapata az NB Il-es mezőnyben újoncként jól vette a rajtot és a tavaszi idényt a 7. helyen zárta. Nehéz szakasz volt, mert a csapat nem ismerte az ellenfeleket, azok játéktudását és maga a csapat sem volt összeszokott. Kisebb problémát jelentett Finta, Müller, Horváth és Varga sérülése. A fiatalok közül helyet kapott a csapatban Sinkovics és Kerekes. A csapat mögött bázisvállalatként a Sportárutermelő Vállalat és a Szerszámgépgyár állt. A két gyár vezetősége biztosította a csapat számára a nyári egyhetes üdülést. Az ősz folyamán a 25. forduló után Hevesi Sándor edzőt Dobra János váltotta fel. A bajnokságot a csapat végül is a 13. helyen zárta 25 ponttal, 32-47-es negatív gólaránnyal. Az edzői csere miatt a csapat összeállítása is többször megváltozott. Az évad sorcív~ kátékhoz jutott: Szilasi, Szabó, Nagy, Mihályú, Schmieder, Jakab, Finta, Sípos, Kerekes, Kársai, Fényi, Zsoldos, Gurszki, Lukács, Meszes, Kertész, Kukol, Lakat, Müller, Laczkó.
    A megyei bajnokságban az Esztergomi Dózsa a 13., a Tábori Bányász 14 és a Vasas II. a 18. helyen végzett.

    1954 tavaszán a vezetőség leigazolta Szombathelyről Szőllősit, aki I. oszt. játékos volt, a Viscosából pedig Sütő és Gábriel érkezett. Felgyógyult Müllner és visszajött Garamvölgyi II. is. Szilas és Szabó kapusok mellé leigazolták Vastagh Istvánt is. Az új idény edzői változást is hozott, Dobra János helyett Magyar Ferenc lett az edző. Néhány hét leforgása után viszont ismét Dobra Károly veszi át a csapat irányítását. Alig telik el egy-két forduló és Dobra Károly is átadja helyét Bankó Zsigmondnak. Majd két forduló után újra Dobra Károly lett az edző. A gyakori edzői változás a játékosok állandó cserélgetése, a belső vezetési problémák oda vezettek, hogy a csapat 2 éves szereplés után kiesett az NB II-ből. Nagyon hiányzott a kollektív irányítás, elmérgesedett a helyzet a vezetők, játékosok és szurkolók között.

    Az NB II-ből kiesett Vasasból két megyei I. osztályú csapatot alakítottak, Esztergomi Sportárugyár és Esztergomi Szerszámgépgyár néven.

    Az esztergomi labdarúgók, akik még néhány hónappal a különválás előtt együtt kergették a labdát, már mint ellenfelek szerepeltek. A két megyei I. oszt. csapat mellett a dorogi járási labdarúgó-bajnokságban szerepelt az Esztergomi Honvéd és az Esztergomi Előre.

    1955-ben a Sportárugyár csapata a mezőny végén, a Szerszámgépgyár a megyei bajnokság élmezőnyében végzett. Október 30-án a Komáromi Törekvés Viscosa mérkőzés sorsa határozta meg a Sportárugyár kiesését. Ha a komáromiak kikapnak, kiesnek az I. osztályból, ha viszont győzött volna a Sportárugyár esett volna ki. A Viscosa nyert, a Komárom óvott. A megyei LSZ kivizsgálása megállapította, hogy több szabálytalanság történt. Az MTSB úgy döntött, hogy a komáromiak becsületes állásfoglalása, valamint a Sportárugyár érdemtelen kiesése miatt az eredeti tervtől eltérően a megyei I. oszt. 16-os létszámát nem csökkenti hanem az Oroszlányi Bányász és a Sportárugyár is az I. osztályban szerepelhet.

    A nagy létszámú nézősereg a megyei bajnoki mér­kőzéseken az előző évekhez képest tizedrészre csökkent. A két gyár vezetősége között a torzsalkodás olyan nagy mérvű volt, hogy teljesen elzárkóztak egymástól. Nagy kárnak bizonyult, hogy néhány egyet nem értő vezető miatt maradt minőségi labdarúgás nélkül az esztergomi szurkolótábor.

    Az 1956-os megyei bajnokságban a két esztergomi labdarúgócsapat fej-fej mellett, egymás ellen versenyezve haladt. A tavaszi fordulók után a Sportárugyár a 4., a Szerszámgépgyár az 5. helyen végzett, azonos pontszámmal. Az őszi szezonban, szeptember 9-én a Sportárugyár hazai mérkőzésén botrány tört ki, Thurzó Andor játékvezetőt tettlegesen bántalmazták. A megyei TSB kivizsgálta az ügyet, és az egyesületet tette felelőssé, mert rendező gárdája nem biztosította a mérkőzés


    zavartalan lebonyolítását. Emiatt a pályát március 31-ig betiltották, Cserhalmi szakosztályvezetőt 1 évre mindennemű sporttevékenységtől eltiltották. A betiltás következtében a Sportárugyár a hazai bajnoki mérkőzéseit kénytelen volt a Viscosa pályán rendezni. A megyei bajnokságban végül a Szerszámgépgyár 5., a Sportárugyár 6. helyen végzett mindkét csapat azonos pontszámmal.

    1957-ben a bajnoki rendszer áttér az őszi-tavaszi idényre. Az MLSZ-bajnokságokból önhibájukból kívül maradt falusi és MEDOSZ sportkörök részére a tavaszi idényre Megyei Falusi Bajnokságot írtak ki. Az 1957-58-as bajnoki évadban az Esztergomi Vasast az átszervezés eredményeként az NB III közép-dunai csoportjában találjuk, ahol a Viscosa, Pécel, Vác, Gödöllő, Nagykőrös, Adony, Pilisi Bányász, Pilisi Kinizsi, Tokodi Bányász, Balinkai Bányász, Ercsi Kinizsi, Szentendrei Honvéd, Martonvásár, Fehérvári Honvéd, Annavölgyi Bányász, Székesfehérvári MÁV csapataival küzd a bajnoki pontokért. Az MLSZ 1958 januárjában körlevélben előírta a megyei felnőtt labdarúgó-válogatottak tornáját. Komárom megye válogatott csapatának edzői tisztségét Bárdos Sándor látta el. A megyei válogatottba több esztergomi játékos is bekerült. A szereplők között találjuk Kaiser Györgyöt, Gerendás Gyulát, Winkler Jánost, Tóth Bélát, Molnár Imrét és Krischneider Lászlót is.

    A Sportárugyár csapata a tavaszi szezon kezdetén megszűnt. Az 1958/59-es NB III-as bajnokságban az alábbi játékosok szerepeltek: Magyarovics, Mészáros, Mihályú, Zöld, Elekes, Winkler, Scheszler, Oswald, Gerendás, Tóth, Szendi.

    A csapat gyengén szerepelt és simán kiesett az NB Ili­ből. A csapat ugyan kiesett, viszont egy igen ragyogó új esztergomi sporttelepet avattak július 7-én. A pályaavató mérkőzésen a helyi Vasas a Budapest Honvéd NB l-es csapatával játszott (0:6). A válogatott Bozsik József elragadtatással dicsérte a pálya jó talaját.

    Az NB III-ból kiesett Vasas a megyei bajnokságban indult és az 1959/60-as évad őszén a többi megyei csapatot a bajnoki mérkőzéseken szinte lesöpörte a pályáról. Az őszi jó szereplés után tavasszal mindjárt három vereséggel kezdett a csapat és ekkor az üldöző csapatok ráeszméltek, hogy még ők is beleszólhatnak a bajnokság végső kimenetelébe. A nagy és izgalmas hajrát megérdemelten nyerte a Vasas, s egy évi kihagyás után ismét megnyílt előtte az NB III kapuja. A siker egyik fő és alapvető oka az volt, hogy a két gyár vezetősége tanult az előző időszakok torzsalkodásaiból, és megalapozottá tették az egyesített sportkörben a munka vezetését. Az egyesületnek közel 700 fizető tagja volt. A csapat az 1960/61. évi bajnokságban az V helyen végzett.

    Ebben az évben Komárom megye ifjúsági válogatottja országos bajnok lett. A csapat edzője Csabai Lajos volt. E válogatottban szereplő Kertész, Dóka és Kopónyi esztergomi játékosok voltak. A két bázisvállalat között az együttműködés nem sokáig tartott. 1961-ben újból szétválik az egységes sportegyesület és megalakul a MIM Vasas. Az új egyesület négy szakosztályt, evezős-, úszó-, vízilabda- és labdarúgó-szakosztályt működtetett. A labdarúgó-szakosztály Kertész Tibor és Cserhalmi László munkálkodása révén, az 1961/1962. majd 1962/1963. évadban egyre jobban szerepelt és elérték, hogy 1963-ban egy osztállyal feljebb szerepelhessenek. A siker elsősorban a jó kollektív szellemnek volt köszönhető. A csapat fiatal erőkből állt és ez alapot nyújtott a további jó szerepléshez.


    10 év az NB E-ben (1963-1973)

    1961-ben az alakulás évében a MIM Vasas még eléggé lassan fejlődött. Fejlődését elsősorban a szervezetlenség, a meg nem értés, a gyámoltalanság gátolta. Lehner Károly és Pálmai László gazdasági vezetőknek és a gyár kollektívájának köszönhető, hogy a fellendülés útján elindultak. A MIM Vasas Egyesület életében központi helyet foglalt el a labdarúgócsapat sikeres szereplése.

    A feljutás után megfelelő erősítésként három dorogi játékost igazoltak. A fiúk közül elsősorban Hegedűs bemutatkozása sikerült a legjobban. Az NB II-be bejutott csapatnak sikerült előbb a félfordulós bajnokságban, majd az ezt követő bajnoki évadban megkapaszkodnia. Az első tapasztalatok után, az edzői poszton történt háromszori csere, valamint a játékos állomány erőviszonyainak ismerete alapján az 1964-es évad végén több személyi változtatást hajtottak végre. Az edzői posztra Csabai Lajos került (Csabai edző előzőleg a megyei válogatottal kiváló eredményt ért el, országos bajnokságot nyert csapatával). A meglévő játékos állományból néhányat a vezetőség eltanácsolt kifogásolható és sportszerűtlen életmódja miatt. A szakosztály vezetősége Kertész Tibor agilitásával megfelelő erősítésről gondoskodott, így került a csa­pathoz az 1965-ös évad előtt Kertes László és Pálmai Sándor a DAC-ból, Magyar György a Jászberényi-Le­helből, Horváth István a Mohácsi TE-ből, Vígh Benjámin a Tatai Honvédből és Görgényi István a Tatabányai Építőkből.

    Az 1965-ös esztendő jól indult, 8 forduló után még veretlen a csapat. A sikeres szerepléssel a nézőszám is megugrott. A csapat Csabai edző vezetése alatt gyorsan kialakult, néháv~y szerkezeti változtatás után leginkább az alábbi összeállításban szerepelt: Horváth, Magyar, Dinnyés, Zöld, Tarnóczi, György, Dunai, Oswald, Pálmai, Kertes, Szendi. A csapat csak a II. fordulóban, Győrött a Dózsa ellen veszíti el veretlenségét. A jó szereplés mellett azonban gondok is jelentkeztek. Az árvíz nem kímélte az igen jó talajú füves pályát sem. Levonulása után 10 cm-es bűzös iszap maradt vissza, a pálya kerítése több helyen bedőlt. A felbecsült kár egymillió forint köri' 1 mozgott. Az árvíz miatt felcserélt pályaválasztói jog terven felüli utazásokat jelentett a csapat számára, aminek természetesen az anyagi kihatásai is jelentősek voltak. Nagy problémát jelentett a pálya játékra való alkalmasságának biztosítása. Újjáépítésének meggyorsítására, az anyagi fedezet növelésére felkérték a színészek együttesét egy mérkőzésre. A felkérésnek a színészek eleget tettek, és Esztergomban 5000 néző előtt a MIM Vasas öregfiúk csapatával megmérkőztek. A bevétel nagy segítséget jelentett a rendbehozatalban. Az árvíz ellenére a csapat a hetedik helyen végzett. A Marógépgyár járási csapata az MNK küzdelmei során bejutott a 32 közé és ott a listavezetővel a Budapesti Vasassal szemben (11:0) esett ki. A MIM Vasas csapata 1965. év végén a pálya rendbetétele, füvesítése miatt utolsó mérkőzéseit a szigeti "Dózsa"- pályán rendezte.

    Az 1966-os évben edzőcserére került sor. Csabai Lajost Buzánszky Jenő jdző váltotta fel. A csapat a ta-"VSraTszereplés során, főleg idegenben gyengén szerepelt. A csatársor a mérkőzéseken kialakult helyzeteket nem tudta kihasználni, az idegen pálya légköre bénítólag hatott az együttes játékára. Az NB Il-es csapajjjyzánszky edző vezetésével 1966-ban végül a 6. helyen végzett.
    A hatodik hely ellenére a MIM Vasas az idényben többször is ízelítőt adott abból a tudásból, amely jobb eredményre, sőt feljebb jutásra is érdemessé tehette volna. Volt azonban jó néhány olyan mérkőzés is a szezonban, amelyen a csapat ha megfelelő akarattal küzd, pontot vagy pontokat szerezhetett volna. Tényként kell viszont megemlíteni, hogy az árvíz miatt a felkészülés nem volt zavartalan. Az NB Il-es csapat árnyékában az ifjúsági csapat megyei bajnok lett.
    Az 1967-es esztendőben a csapatnál újabb edzőcsere történt. Buzánszlry Jenő Dorogra való távozása után Kónya István lett az edző. A csapatot a 3 csoportos NB II-ben a középcsoportba sorolták. A csoportokban 16 csapat szerepelt. A tavasz eléggé nehezen indult, majd fokozatosan javult a teljesítmény. A tavaszt az 5. helyen zárták, ezt megelőzően azonban az MNK-ból kellemeden vereséggel búcsúztak. (A megyei osztályban szereplő Viscosától 3:0 arányú vereséget szenvedtek).

    A Marógépgyár csapata a megyei bajnokságban az évad végén az V helyen végzett. Az NB Il-es csapat ősszel folytatta jó szereplését és a bajnoki tabellán a III. helyet szerezte meg. Kedvezőbb tavaszi rajttal még szorosabban felzárkózhatott volna a 8-10 ponttal megugrott Nagybátony és III. ker. TTVE nyomába. Azonban így is Esztergom labdarúgásának történetében a legsikeresebb évet zárták a 3. hellyel. A bajnoki évadban szerepeltek: Horváth, Dóka, Magyar, Dinnyés, Takács, Zöld, Szén, György, Markó, Nóvák, Szeneli, Virágh, Tambor, Kertes, Tarnóczi, Mészáros. Az MLSZ az 1968-as bajnoki kürásában úgy rendelkezelt, hogy az új szezonban egy kapust és egy mezőnyjátékost cserélni lehet a mérkőzés folyamán. így a csapaton belül több játékos szerepeltetése lehetővé vált. Erősítésként Szikora Ferenc Viscosából, Turai József Szombathelyről, Balázs János Sárisápról érkezett. A csapattól távozott Horváth István a Videotonba, Tambor Ferenc Tatabányára, míg Magyar György az ifjúsági csapat szerződtetett edzője lett.

    Újabb edzőváltás történt az NB Il-es csapatnál, megint Buzánszky Jenő lett az edző. A szakosztály vezetésében is változásokat hajtottak végre. Ebben az időszakban az egyesület elnöke: Lázár József, titkár: Pálos Imre volt. A csapat 1968 végén az 5. helyen végzett. A megyei labdarúgó-szövetség Haraszti Andrást az ifi és tartalékcsapat intézőjét elismerő oklevéllel tüntette ki.

    1969-ben az MLSZ a MIM Vasas csapatát az északi csoportba sorolta. Igazolás során Szobról Fiedler József és Foltin Jenő kerültek a csapathoz. Buzánszky edző a csapat védelmét nagy gonddal szervezte meg és ennek eredménye az lett, hogy a csapat még idegen pályákon is komoly játékerőt képviselt. Beépült Csorna, Fiedler, Csapó és előrelépett a fiatalok közül Cserép és Göbölös. 1969-ben is az 5. hely jutott a csapatnak. Az évad utolsó mérkőzésén Pesterzsébeten búcsúzott az aktív játéktól a kiváló esztergomi labdarúgó, Dinnyés Mihály.

    Az ifjúsági csapat a megyei NB-s ifjúságibajnokságot nagy fölénnyel nyerte, a tartalékcsapat a 4. helyen végzett. A SZIM Vasas csapata a megyei bajnokságban a középmezőnyben végzett. Az 1970-es esztenBőben újabb játékosokat igazoltak. így került Esztergomba Laczkó István, Debre Péter és Kara Dániel Dorogról. Az ifjúsági csapatból felkerült Engelbrecht Zoltán. 1970 tavaszán csak félfordulós bajnokságot bonyolítottak le, mivel az MLSZ a következő szezontól újból az őszi-tavaszi játékrendszert vezette be. A csapat kapus posztján problémák merültek fel. Az eltávozott Szikora helyére

    Foltin, Slavoczki, majd az if fiúsági Takács került az I. csapat kapujába. A félfordulós bajnokságot kísérletezésre használták fel és nemigen törődtek a helyezéssel. Ennek tudható be az, hogy a csapat 12 ponttal a 13. helyen végzett. A félfordulós bajnokság befejezése után egy nemzetközi mérkőzést is játszottak a hazánkban vendégszereplő Burma nemzeti válogatottjával. Az 1970/7l-es bajnoki évadban továbbra is az NB II északi csoportjában szerepelt a Vasas csapata. Újabb igazolás révén Kalocsáról Fodor Ferenc, Budapestről Deésy György kapusok, valamint Szobról Czibik Géza csatár érkezik. Buzánszky edző irányításával 31 pontot gyűjtenek a bajnokság során, s ez a pontmennyiség a 8. helyet jelentette.

    1971/72-ben Buzánszkyt Kertes László váltja fel az edzői poszton. A csapat mérsékelt teljesítménnyel a 15. helyen végzett, s már ebben a bajnokságban is igen szétesően játszott. A csapatjátékosaiból hiányzott a tűz, a lelkesedés. A szerény technikai, taktikai tudást nem tudták pótolni nagyobb akarattal, mert az akarat is sokszor hiányzott. Az 1972/73-as bajnoki évadban tovább sülyedt a csapat "hajója". A bajnokság során végig csak bukdácsoltak és fordulóról-fordulóra a mezőny végén tanyáztak. Sok küszködés után a bajnokságot keserű szájízzel zárta a csapat, tíz esztendős NB Il-es szereplés után búcsút kellett mondani a nemzeti bajnokságnak.

    Kieséstől-feljutásig (1973-1979)

    Az NB II-ből kiesett MIM Vasas csapata a 9 cso­portos NB III. dunamenti csoportjába nyert besorolást új edző, Oswald Béla vezetésével. A csoportban szereplő csapatok szerény játékerőt képviseltek. Itt szerepelt többek között Szigetújfalu, Törökbálint, Sütőipar, Keltex, Pilisvörösvár. Az őszi évadot a tabellán az 5. helyen zárták, amit egy jó tavaszi szerepléssel feledtetnek, amivel a bajnokságot megnyerik. Az 1974/75-ös évadban az átszervezés és az új kiírás értelmében a 9 csoportos NB III helyett csak 4 csoportban, 20-as csapatokkal bonyolították le az NB III-as küzdelmeket. Esztergom az észak-nyugati csoportban szerepelt. Ez a bajnokság a MIM Vasas csapata számára magas mércét jelentett, amit nem tudott "átugrani". A bajnokság végén 17. helyen végeztek, ami azt jelentette a versenykiírás értelmében, hogy a csapat az NB III-as küzdelmektől elbúcsúzott.

    Az 1970-es évek elejétől már a külső szemlélő is ta­pasztalhatta azt, hogy a csapat házatáján nincs minden rendben. Hiányoztak a csapatból azok az erények, amelyek a sikeres esztendők során csillogtak mint az állóképesség, az önfeláldozó, fáradhatatlan játék, a küzdő képesség. A vezetés területén is problémák merültek fel. Az NB Il-es szerepléssel járó anyagi, személyi gondokat, terheket nem minden esetben tudták megnyugtatóan rendezni. Az évek során szinte "kiárusítás" folyt, amit többek között Horváth, Csepecz, Csorna, Deésy, Czibik, Engelbrecht távozása is bizonyít. Lakás- és elhelyezési problémák miatt az Esztergomba igazolást csak nagyon ritkán lehetett végrehajtani. A egyesület vezetése sok esetben még az ifjúsági csapatból feljövő saját nevelésű tehetséges játékosokat sem tudta megtartani. Az NB Il-es bajnokságból való kiesés után tovább gyengült a játékosállomány. Távozott Fiedler, Takács, Ormándi, Hernádi, Mészáros, Hurai, Fürstenczeller, többen pedig abbahagyták. A nemzeti bajnokságbólvaló kiesés után nehéz és keserves négy esztendőnek kellett eltelnie ah­hoz, hogy a csapat a talpmállás mellett a feljebbjutást is

    feladatul tűzhesse ki. Ebben a munkában óriási feladat hárult az egyesületi és szakosztályi vezetésre. Takács Gábor szakosztályvezető irányításával a szakvezetés erélyes kézzel fogott a múlt hibáinak kijavításához. A labdarúgó-szakosztály belső élete stabilizálódott. A szakosztály vezetősége, az elnökség tagjai valamennyien olyan felelősségteljes és lelkiismeretes munkát végeztek, hogy annak eredménye biztosította feljutást.

    Az 1978/79-es bajnoki évben a MIM Vasas veretlenül, tíz pont előnnyel nyerte a megyei bajnokságot. Az osztályozó mérkőzésen Paks csapatának legyőzésével (5:2) jogot nyert arra, hogy az 1979/80-as bajnoki évadban négy év után a nemzeti bajnokság II. osztályában szerepeljen. A siker kivívásában részt vett: Bulfán-Flórián, Kiss, Varga, Weiser, György, Balogh, Pellinger, Markó, Schalk, Bartalos, Lelkes, Zöld és az edző Oswald Béla. Esztergom város labdarúgó törté­nelmében eddig két ízben (1952 és 1963) volt NB Il-es nyitány. 1979 őszén a szurkolók nagy örömére, harmadszor került sor erre.

    A szép siker alapján a Labor MIM vezérigazgatója, Módi Mihály anyagilag zöld utat biztosított az NB II-ben való szereplésre, amelyhez anyagilag társult még a Látszerészeti Eszközök Gyára, a Medicor, a Városi Tanács, a Kályhagyár, a Vasipari Szövetkezet, az Új Élet MGTSZ is. Hosszú évtizedek után elérték azt, hogy végre a város valamennyi vállalata, intézménye szívügyének tekintette az Esztergomban is leginkább kedvelt sportág jó szereplését. A városi összefogást tükrözte az az apró kis néwáltozás is, amely a hivatalos bejegyzés szerint nem Esztergomi MIM Vasas, hanem "csak" Esztergomi Vasas. A MIM elmaradás jelzi a régi anyavállalat nagyvonalúságát: nem ragaszkodott továbbá a kizárólagos névhasználathoz (bár továbbra is a MIM volt az egyik legfőbb támogató). A szakvezetést is megerősítették, vezetőedzőnek Monostori Tivadar volt válogatott játékost, a TBSC volt "mesterét" szerződtették. Elődje Oswald Béla mint pályaedző maradt a csapatnál. Erősítésként visszakerült Ilosvay az MTK-VM tartalékcsapatából, sikerült átigazolni Peszeki Jenőt a Dorogi Bányászból és néhány fiatal játékos (Holczer, Ipolyi, Szerencsi) került fel az I. csapat keretébe.

    A MIM Vasast az egyik legnehezebbnek vélt NB Iles csoportba sorsolták. Itt szerepelt többek között az ötszörös magyar bajnok Csepel, a volt NB l-es Vasas Izzó, a SZEGLAK. A MIM Vasas labdarúgói napi két edzéssel, intenzív terheléssel készültek a bajnokságra. A csapat jó szellemű játékosokból állt. A kemény fel­készülés meghozta a gyümölcsét, mert az első két forduló után a csapat a 9. helyen állt. Ezután sajnos jött a törvényszerű hullámvölgy. Egyre jobban kiütközött a játékosok gyengébb technikai és taktikai felkészültsége, amely párosult nagymérvű önbizalomhiánnyal. Az őszt sajnos csupán 14 megszerzett ponttal zárták és ez a 19. helyre volt elegendő. A csapatból Bulfán, Varga, Weiser és Peszeki Jenő játéka volt meghatározó és eredményes. A csapat további célja a beatmaradás, a 14-16. hely elérése volt, amit 1980 tavaszán újabb 14 szerzett ponttal nem sikerült elérni. Az 1979/80-as bajnoki évadot az Esztergomi Vasas a 19. helyen zárta és kiesett az NB II-ből.(38 8 12 18 37:56 28 pont) A bajnokságban az alábbi játékosok szerepeltek: Bulfán, Markó, Varga, Huszák, Weiser, György, Kemenes, Szenczy, Peszeki Jenő és Géza, Schalk, Babai, Eckl, Pellinger, Ambrus, Lelkes, Balogh, Dr. Bartalos, Ilosvay. Az NB II-ből való kiesés okai az alábbiakban foglalhatók össze:

    - A csapat erősítése (Babai, Molnár Tatabányáról) csak

    formális volt, a támadójáték nem volt eredményes, sok esetben "vérszegénynek" bizonyult.

    - A saját nevelésű fiatalok beépítése elmaradt (Kemenes,

    Szenczy, Eckl).

    - A játékosállomány nem rendelkezett megfelelő
    erőnléttel és küzdeni tudással.

    - A kiesési rangadókat (Dunakeszi, 22 sz. Volán) még a

    hazai pályán sem sikerült megnyerni.

    - Nem alakult ki megfelelő kapcsolat az edzők és a já-

    tékosok között.

    A kiesés után a játékosok közül többen (Huszák-Pénzügyőr, Babai-Oroszlány, Schalk-Dorog, Eckl-Lá-batlan, Kemenes-Karcag) távoztak. Az edzői tevé­kenységet Monostori Tivadar helyett Kertes László vette át. Az 1980/81 évi megyei bajnokságot a csapat simán vette az akadályokat (30 19 9 2 97:29 47) és felkerült a területi bajnokságba.

    Mivel a magyar labdarúgásban a játékszínvonal nem volt megfelelő, ezért az OTSH az MLSZ-szel egye­tértésben az NB Il-es bajnokság átszervezését határozta el, amelynek következtében a 78 NB-s csapat számát az 1982/83-as idényre 36-ra csökkentették (16 csapat NB I-ben, 20 csapat az NB II-ben). Az átszervezés következtében új területi bajnokság indult (Fejér, Komárom, Pest megyékből, valamint budapesti csapatokból kialakítva). Megyénket a területi labdarúgás Duna-csoportjában négy csapat képviselte (Rákóczi SE, Oroszlány, Tatai AC és Esztergom). Az esztergomi csapat Kertes edzővel jó tavaszi szerepléssel a 7. helyen végzett az 1981/82-es bajnokságban. A csapat leginkább c~z alábbi összeállításban lépett pályám: Bulfán-Huszák, Varga, Zöld, Ilosvay, György, Ormándi, Szenezi, Mórecz (Ipolyi), Peszeki, Markó, Vígh (Lipóth).

    A bajnokság utolsó előtti mérkőzésén hazai pályán kedves ünnepség keretén belül búcsúztatták az aktív labdarúgásból visszavonuló, a 40. évében járó "csupa­szig JMark^Bélát^^ játszott.

    Á következő bajnoki évadban (1982/83) a csapat
    egyenletes játékkal a Dunaújváros, a Budafok és a BBSC
    mögött a 4. helyen végzett (32-13 1118 50:40 37 pont).
    Az 1983/84-es bajnoki évadot a csapat igen
    szerencsétlenül kezdte, sorozatban veszítette el bajnoki
    pontjait, az első tíz mérkőzés után 45%-os
    teljesítménnyel a táblázaton a 12. helyet foglalta el (10 4
    15 17:14 9 pont). Ali. mérkőzésen a hazai pályán a
    Viscosa csapatától elszenvedett l:0-s vereség edzői
    váltást is eredményezett, Kertes László edzőt Szén János
    váltotta fel. A csapat összeszokottsága, a játék stílusa, a
    küzdőszellem, a korszerű támadójáték, a lelkesedés, az
    akarat hiánya mutatkozott, a játékosok

    önbizalomhiányban szenvedtek. A bajnokság végére kissé összeszedte magát a társaság és a középmezőnyben a 8. helyen végeztek. (34-15 8 11 58:34 38 pont). A következő évadban (1984/85) is a Dunacsoportban szerepeltek az esztergomi labdarúgók (Radics György, Varga, Zöld, Ilosvay, Mészáros, Hernádi, Czomba, Bankó, Bádi (Ormándi), Peszeki, Vígh, Szilágyi) Szén János edző vezetésével ahol a 6. helyet szerezték meg ( 34-12 14 8 59:44 38 pont).

    Az Esztergomi MIM Vasas SC labdarúgó-szakosztálya 1985 nyarán vezetőedzőnek Mezei Józsefet, pá­lyaedzőnek Eick Lászlót szerződtette. A fővárosban lakó és onnan Esztergomba lejáró edzők vállalták, hogy a 3 éves szerződésük alatt Esztergom csapatát a nemzeti sajnos nem járt sikerrel, mert a vezetésükkel a megerősített játékosállomány 19S6-ban a 4., 1987ben az 5. és 1988-ban az NB III Duna-csoportjában csak a 3. helyet tudták elérni (32-19 7 6 64:35 45 pont). Az elért 3. hely feljogosította a csapatot arra, hogy a szekszárdiakkal valamint a miskeiekkel osztályozó mérkőzéseket vívjanak az NB II-be kerülésért. Szekszárdon a csapat 4:l-re, Miskén 3:2-re kikapott, s ezt a hátrányt Esztergomban már nem tudták kiegyenlíteni és a Szekszárdi Dózsa megérdemelten (6 pont, 15:4 gólarány) került az NB II-be. 1988-ban Esztergomban megalakult a "Focisuk", amely a helyi általános iskolák tehetséges labdarúgóinak szervezett felkészítését és versenyeztetését vállalta fel. Elsődleges célja a diákfoci felkarolása a városban. A Focisuli elnöke: Őze László. A Focisuknál nem az eredményességet tűzték ki elsősorban, hanem fő szempontként a diákok rendszeres sportoltatását tartották. Különböző korosztályokban (fociovis, előkészítő I. és II. csapat, serdülők) volt labdarúgók munkálkodtak (Spáth Gotfried, Vinkler János, Zöld István, Ormándi Imre stb. ).
    Az edzők szerződése lejárt, Mezei József már janu­árban megvált a csapattól, a játékosok zöme a nyári átigazolásnál eltávozott. Az új bajnoki szezonban (1988/1989) újra Kertes László vette át a csapat irá­nyítását. Az NB Il-es szereplés elmaradása miatt egy sereg labdarúgó távozott, az AISH rendelkezései szerint járó átigazolások összegéből mikrobuszt, Ikarusz-buszt, teherautókat vettek. Ezekkel belföldi és külföldi utakra bérfuvarozást vállaltak. Az egyesület bevételét kívánták növelni lottó-totó üzlet, a sportruházati üzlet nyitásával és a Labor MIM sokszorosító üzem működtetésével.

    Kertes László edző vezetésével a csapat a bajnoki évadban az NB III Duna-csoportjában a 8. helyet szerezte meg. Az 1989/90-es bajnoki évad játékosai: Shromeisz, Bulfán, Várközi, Meszes, Ormándi, Zöld, Bankó, Martin, Cserép, Szoboszlai, Molnár, Hernádi J., Stréhli, Engelbrecht, Csapucha, Rosta, Gömbös, Hernádi P., Balogh az NB III. Duna-csoportjában a 8. helyet szerezte meg. A bajnokság végén a MIM Vasas csapata a harmadosztályú csapatok nemzetközi tornáján a Rieter Pfmgstcup tornán szerepelt, ahol 10 csapat két csoportban szerepelt a helyezésekért. A döntő mérkőzésen Esztergom csapata 8:l-re verte a Traktor Niederheim csapatát és így tornagyőztes lett. A legjobb játékos díját Cserép Gyula, a legeredményesebb játékos címet Csapucha Vendel szerezte meg.

    Az 1990/9l-es NB III-as szereplés a Duna-csoportban a 3. helyezést, a bronzérmet hozta. Az 1991/92-es bajnoki évad nem jó előjelekkel indult. Augusztusban a dunai árvíz következtében a pálya, az öltözők közel 1 méteres víz alatt álltak. A szakosztály több csapattal felcserélte pályaválasztási jogát, az edzéseket a felkészülést a tokodi LTSC pályáján tartották. A csapat eredményességét hátráltatta tovább az a tény, hogy két állandó csapattag, Fogarasi és Bankó sérülés miatt nem játszott. Tényként kell rögzítenünk, hogy Kertes edző 1988 nyarán egy szétszedett, teljesen leépült labdarúgócsapatot vett át, melyből tudatos fiatalítással, igazolásokkal két év alatt az NB III-as mezőny élcsoportjában szereplő csapatot formált (Schromein-Csapucha, Ormándi, Szoboszlai, Herr, Meszes, Cserép, Gömbös-Spáth, Kovács, Engelb­recht, Veress, Molnár, Faragó, Stréhli, Martin, Zöld, Magyar).

    A MIM Vasas vezetése 1991 végén abban remény­kedett, hogy az állami sporttörvény létrehozása az egyesület anyagi helyzetén segíthet. A törvényt nem

    fogadták el s ez a remény is "kútba esett". Esztergom város önkormányzata jelentős összeget irányzott elő költségvetésében a sport támogatására, amelyből sajnos csupán a MIM Vasas labdarúgó utánpótlásán minimális 100 E Ft biztosítottak. A fentiekből is kitűnik a '90-es esztendők legégetőbb kérdése a labdarúgásban is az anyagi támogatás, a fenntartás biztosítása.

    A Labor MIM Vasas SC egykori támogatója a Labor MIM 1990 október l-jén létrehozta az ECOM Rt-t, amely az egyesület számára átengedte a sporttelepet úgy, hogy annak fenntartási költsége a sportegyesületre hárul. A Labor MIM majd ECOM Rt. felszámolásával a Vasas labdarúgó-szakosztálya - támogató hiányában - nehéz, válságos helyzetbe került. A jelentősen megemelkedett működési költségek miatt a szakosztály egyik napról a másikra tengette csupán az életét. Az NB II-be való feljutás reménye felfelcsillant, viszont az anyagi támogatás szűkössége sokszor az NB III-ban való szereplést is megkérdőjelezte. A gyenge szereplés jelei a munkanélküliséggel együtt jelentkeztek.

    A felnőtt csapat árnyékában a fiatalok képzését el­hanyagolták, nem törődtek azok eredményeivel, pedig az esztergomi labdarúgás mindig ontotta a fiatal tehetséges labdarúgók egész sorát (Lakat Jenő, Kertes László, Pálmai Sándor, Bartalos József, Csorna László, Csepecz János, Ormándi Imre, Engelbrecht Zoltán, Egyed Lajos, Szendi Gábor stb.). A Spori Print Kft. mint az egyesület gazdálkodó vállalkozása, mint alapítóként a labdarúgás támogatására alapítványt hozott létre. Az alapítvány neve: "Esztergomi Football Club". Székhelye: Esztergom, Schweidel u. 50. A kuratórium elnöke Vincze Ferenc. Tagjai: Zöld István és Engelbrecht Zoltán. Az alapítvány elsődleges célját

    - az esztergomi labdarúgás fellendítésében, - a labdarúgás megszerettetésében,

    - a tehetségek felkutatásában,

    - a sportlétesítmények fenntartásában,

    - a labdarúgó sportesemények szervezésében határozták
    meg.

    Az alapítvány nyitott. Csatlakozhat hozzá bármely külföldi vagy belföldi, természetes vagy jogi személy. Új működtetési rendszert, új amatőr szellemet és felfogást kívánták létrehozni. Megalakították a Vasas Labdarúgó Baráti Kört, amelytől szintén anyagi támogatást vártak, számítottak a vállalkozókra, a jól működő gazdasági szervezetekre, magánemberekre, a sportot szeretőkre.

    Az 199l-es esztendő igen sikeres volt a Focisuk életében. Gál Kálmán csoportja a Focisuk I. az év során lejátszott 17 kupamérkőzésből 16-ot megnyert és egyszer döntetlenül játszott. Győzedelmeskedett az Országos Kölyök-kupa a Hungary Cupon, és a Hungary Kun­kupán. A sikercsapat játékosai: Mezőfi Gergely, Kovács Roland, Meszes György, Molnár János, Villányi Richárd, Nagy Gábor, Thier Gergő, Koloszár Dávid, Riegler Gábor, Marosi László, Hídvégi Péter, Takács Dávid, Hajnal Tamás, Kovalecz Ádám, Lukácsi Ferenc.

    Az 1991/92 bajnoki évadban a labdarúgók téli fel­készítése nem volt izgalmaktól mentes. 1992. január elsejétől a csapat tagjai heti hat edzéssel készültek a tavaszi szezonra. Az egyesület súlyos anyagi gondokkal küszködött, és várta az önkormányzat és a szponzorok támogatását. A nehézségek ellenére (anyagi támogatás hiánya, a sporttelep tulajdonjogának rendezetlen helyzete, az önkormányzati sporttámogatás 2,5 millió forintból csupán 140 E Ft támogatás) a csapat az NB III-ban 1992/93 is a középmezőnyben szerepelt. (Duna-csoport 9.

    hely).

    A csapat játékosállományának javarésze munkanél­küli-segélyen volt, ami az álláskeresés és a jövedelem­szerzés miatt az edzések gyenge látogatottságában, fegyelmezetlenségben jutott kifejezésre. A csapattól a kilátástalan helyzet miatt többen távoztak. Nehezítette a klub helyzetét az, hogy a városban elterjedt az a hír, hogy párhuzamos szakosztály létesítését kívánja a város Both József budapesti edzővel létrehozni. A sportvezetők körében ez a hír igen kaotikus helyzetet teremtett. A csapat edzője Kertes László a bajnoki évad végén 1993. július l-jével lemondott. Átmeneti időszakra Szendi Gábort bízta meg a klub az edzői teendők ellátásával, aki az utánpótlás-neveléssel foglalkozott az egyesületnél.

    A sporttelep tulajdonosa Szívek Ferenc vállalkozó lett, és mivel a helyi önkormányzat a labdarúgást szerény összeggel támogatta, az esztergomi labdarúgás fennmaradása érdekében szervezkedés indult, amely során a szakosztályi igazgató Rozgonyi Miklós lett. Megtörtént a pálya felújítása, amelyet segített Vince Ferenc, a klub elnökhelyettese. A szakemberek kivá­lasztását Rozgonyi Miklós végezte, döntése alapján a felnőtt labdarúgók vezetését Gaal Kálmánra bízta, akinek munkáját Szendi Gábor mint pályaedző segítette. A csapattól az átigazolási időszakban távozott Shromeisz, Gömbös és Molnár. Az új szakosztályvezetés több támogatót nyert meg (Budapest Bank, GranAFÉSZ, Kalmár Kft., Spori Print Kft., Rumpolt Kft.).

    A fiatal játékosokból álló rutintalan csapat az ősz fo­lyamán csak vegetált és mint sereghajtó szerepelt (összesen két győzelmet és két döntetlent értek el).

    A Labor MIM Vasas SC 1994. januári közgyűlésén a szakosztályvezetés lemondott, új szervezeti és név­változtatást hoztak létre. A jogutódlást a labdarúgók örökítették tovább Esztergomi Futball Club (EFC) néven, ahol Both József és Baranya István mint klubvezetők szerepeltek. A néwáltoztatásban talán szerepet játszott az is, hogy a jogelőd MIM Vasasnak 10 M Ft tb-tartozása volt. Mivel az új klub bejegyzése nem történt meg, így a csapat jónéhány újonnan igazolt budapesti labdarúgóval, Baranya István edzővel 1994 tavaszán az NB III-ban szabálytalanul szerepelt (Megyeri, Varga, Szilágyi, Nagy A., Somogyi, Mészáros, Lőrincz, László, Nagy J., Oparszky, Kneiszel, Rézműves).

    A mostoha felkészülési és támogatási körű' lmények miatt az óhajtott eredmények nem jöttek, ezért az EFC vezetői 1994 tavaszán az NB III 24 fordulója után hivatalosan bejelentették visszalépésüket a baj-nokságból(2 2 20 28:79 6 pont).

    A csapat 3-4 hónapos szünet után Dóka János edző vezetésével a megyei labdarúgó-bajnokságban folytatta szereplését. Sárisápról Kovács János kapust, Anna­völgyről Szurdi Istvánt igazolták. A csapat rendelke­zésére állt Olasz Tibor is. A játékos kepeihez tartozott: Kovács, Faragó, Meggyes, Pásztor, Szurdi, Olasz, Varga, Mankó, Gömbös, Nagy, Lábas, Dóka, Horváth, Fehér, Bökő, Rézműves, Dékai, Monostori. A hazai mérkőzéseket a ferences pályán (volt SZIM pályán) játszották. A csapatnak a városi Sportcsarnokban, a vendégcsapatoknak az EHE spomelepen biztosítottak öltözőket. A 1994/95-ös megyei bajnokságban a 7. helyet szerezték meg (30 II 7 12 48:43 40 pont). Az 1995/96-os bajnoki szezonra ismét Kertes Lászlóra bízták a csapat irányítását és mivel a megfiatalított csapat (Németh, Pintér, Csonka, Fehér, Szeibert, Mankó, Dékai, Mohos, Maródi, Benke, Kiss, Kneiszel) a megyei bajnokságban

    csupán a 12. helyet szerezte meg az ősz folyamán, újból edzőcserére került sor. Baranya István vezetésével a tavaszi mérkőzések 50%-os teljesítményével a 10. hely megszerzésére telt. (30 9 9 12 44:47 36 pont). A csapat legeredvaényesebb góllövői: Benke ( 13 ), Kneiszel ( 7 ), Maródi (4). 1996 tavaszától az EFC új elnöke Simon Tibor lett. Az esztergomi labdarugós pénzügyi hátterének megteremtésére 1997. február 5-én alapítványt hoztak létre, abban bízva, hogy a támogatásra meg lehet nyerni az esztergomi és környéki váltakozókat, valamint az újonnan letelepedett nagyvállalatokat. Az Esztergom-Budapesti Érsekség és Esztergom város közösen állt a kezdeményezés élére. Dr. Paskai László bíboros-prímás Esztergom-budapesti érsek és Dr. Könözsy László polgármester közösen létrehozták az Esztergom Labdarúgásáért Alapítványt, amelynek alapítótőkéjét -100 ezer forintot - személy szerint ketten biztosították. Az alapítvány nyitott, bárki pénzbeli vagy természetbeni adománnyal, vagyonrendeléssel csatlakozhatott. A kuYatórium tagjai: az Esztergomi Football Club mindenkori elnöke, valamint az alapítványtevők által felkért négy személy (Dr. Ámon György, Dr. Ember István, Dr. Kiss-Rigó László és Szánthó Barna).

    További kétéves megyei bajnokságban való szereplés után az 1997/98-as bajnokság megnyerése jelentette azt, hogy öt év után Esztergomnak újra NB-s csapata lett. Az EFC kimagasló teljesítménnyel (109 rúgott és 16 kapott góllal 78 pontot gyűjtve) jutott fel az NB III-ba. Az EFC kerete: Pleskó, Czifra, Farkas, Pfeiffer, Szálai, Gálicz, Gömbös, Győri, Hajdú, Kurdi, Mankó, Monsotori, Pásztor, Rigler, Rezsőfi, Veizer, Benke, Bökő, Fekete és Tóth László.

    Az NB III-as bajnoki mérkőzéseket a volt MIM pályán rendezték, melyet a Strigon Kft. gazdasági társaságtól bérelték. Egyenletes, jó tavaszi teljesítménnyel, a csapat az NB III Duna-csoportjában 1998/1999-es bajnoki évadban a 4. helyen végzett (15 7 8 57:43 52 pont). Az őszi idegenbeli szereplés sok kívánni valót hagyott maga mögött. A labdarúgószakosztály anyagi támogatása az önkormányzat részéről, 8,5 M Ft volt. A csapat gerincét Pásztor, Farkas, Tóth L., Fekete, Bökő, Nagy Gy., Harmat alkotta.

    Az 1999/2000-es bajnoki évadot azzal a nem titkolt céllal kezdték, hogy az NB III Duna-csoportjában a bajnokságot megnyerjék. Ennek érdekében számos változtatást hoztak létre (átigazolások, erősítések, anyagi támogatások). A sok pozitív érték mellett megfeledkezett a jövő építéséről, nevezetesen az utánpótlás-nevelésről. Elődeink mindig azt vallották "akinek kezében van az ifjúság irányítása, azé a jövő". Hiába van több száz tehetséges "labdarúgó-palánta" ha azok felnőve nem kapnak lehetőséget. Az esztergomi labdarúgásban egyszer sem fordult elő még az, hogy a "királyi város" ifjúsági labdarúgócsapata az NB III Duna-csoportjában sereghajtó. Az EFC vezetősége helyesen döntött 2000 év elején, amikor úgy rendelkezett, hogy az EFC szakmai igazgatójaként Baranya István vegye kézbe az utánpótlás­nevelés irányítását. A szervezeti, személyi változtatás után Pleskó László a felnőtt csapat edzője, az ifjúsági csapatnál Bombitz László, a serdülőknél Winkler János, a kölyökcsapatnál Spóner József lett a felkészítő és irányító szakember. Ezzel a döntéssel talán néhány év után ismét saját nevelésű esztergomi játékosoknak szurkolhat a lelkes szurkolótábor.


    forrás:
    sjosé
    http://forum.index.hu/Article/showResultList?o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=236024&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9157369
     
  8. avatar: fgymat
    2011.01.16, 13:36
    1946. szeptember 11. Egyesült az Esztergomi Munkás Testedző Egyesület és az Esztergomi Vasutas Sport Egyesület. Ez a fúzió 1948 februárjáig állt fenn.


    forrás:
    http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/pifko_peter/00_bevezeto.htm
     
  9. avatar: fgymat
    2011.01.11, 19:34 (szerk.: 2011.01.11, 19:35)
    Szerintem:
    Volt (vagy van?) Esztergomban egy Esztergomi Marógépgyár nevű cég. Ez 1963-tól a Szerszámgépipari Művek tagja lett. Magyarázat az 1969-es és az 50-es számra a zászlón: a gyárat 1919-ben alapították (1919+50=1969).

    forrás:
    http://www.szerszamgepgyartas.hu/hun/factory/szim/szim_05.htm

    MIM:
    Labor Műszeripari Művek (Labor MIM). A Labor MIM patronálta például Esztergomban az akkor még eredményeket is felmutatni tudó Vasas futball klubot, mely nevébe bele is illesztette a MIM szócskát.


    forrás:
    http://www.esztergom.hu/wps/portal/historiak?docid=AAMN-7K9GP9

    Vagyis két különböző gyár, de, hogy a SZIM-nek mi köze a MIM Vasashoz, az rejtély.
     
  10. avatar: Sanyi-Hungaria
    2011.01.11, 16:25
    Itt SZIM Vasasként szerepel és a bajnoki múltba is stimmel a tabella

    https://www.magyarfutball.hu/hu/bajnoki-vegeredmeny/377
     
  11. avatar: magyarfutball.hu
    2011.01.11, 15:38 (szerk.: 2018.02.07, 18:40)
    A képen látható SZIM Vasas SE Esztergom, milyen viszonyban állt a MIM Vasassal? Nem lehet, hogy ez egy másik egyesület?
    A honlapon sem egyértelmű az alapítási év, szerepel 1955 és 1949 is. A zászlón 1969-es évszám szerepel, gyanítom ekkor készítették a zászlót, alul egy 50-es szám, gondolom ez valami évfordulóra utal, ami esetleg nem alapítás (1919) ? Az Eszergomi Vasas adatlapján van egy belinkelt drukkerkocsmás fórum, ott foglalkoznak a klubbal, de sehol nem említik a SZIM-et. Ha jól tudom a MIM az Műszeripari Művek volt, de mi lehetett a SZIM?

    kép
    forrás:
    Kecskés Balázs - email
     
  12. avatar: fgymat
    2010.10.04, 09:22
    ESZTERGOMI MIM VASAS SC

    Alapítás: 1949
    Cím: 2501 Esztergom, Rudas László út 44, Sportiroda, telefon: 70/199 mellék (levélcím: 2501 Esztergom, Postafiók: 53)
    Technikai vezető telefonja: ugyanaz
    Pálya: Esztergom, Május 1. sétány, telefon: nincs, 10.000 néző
    Szín: piros-kék


    forrás:
    Sport zsebkönyv '74-75
     
  13. avatar: magyarfutball.hu
     
  14. avatar: Balazs
    2010.04.20, 22:01
    fgymat!

    Én küldtem, de én sem tudom, azért kérdeztem. Szerintem egyébként a MIM Vasas színe piros-kék volt úgyhogy lehet, hogy ez a zászló az általad említett röplabdaklubbé, sajnos már nem emlékszem hogy került hozzám.
     
  15. avatar: fgymat
    2010.04.20, 19:04
    Miért nem kérdezzük meg azt aki küldte?
     
  16. avatar: NNS
    2010.04.20, 09:43
    Ha M lenne, olyannak kéne lennie mint hátul, nem?
     
  17. avatar: fgymat
    2010.04.19, 22:12
    Nehéz eldönteni, hogy N vagy M lehet az első betű. De úgy tudom a NIM (Nehézipari Minisztérium) SE röplabdaklub volt és 1981-ben a Vasasba olvadt.
     
  18. avatar: Balazs
    2010.04.19, 21:53
    Nem lehet, hogy ez rossz helyre került ez nem NIM Se hanem MIM Se?
     
  19. avatar: magyarfutball.hu
    2010.04.19, 21:45 (szerk.: 2018.02.07, 18:33)
    kép
    forrás:
    Kecskés Balázs - email
     
  20. avatar: Giovanni
    2010.01.24, 15:00
    A Szabad Föld Kupa döntőjébe az Esztergomi Marógép és a Vecsési VIZÉP jutott.

    Az esztergomiak 100:22-es gólaránnyal nyerték a járási bajnokságot, az MNK-ban kiverték a Tatai Honvédot, a Tokodi Bányászt és az Almásfüzitői Timföld NB III-as gárdáját. Három hónapig víz alatt állt a pályájuk, az edzéseket az utcán és a grundokon tartották. A vecsésiek a Népköztársasági Kupában legyőzték a Salgótarjáni Kohászt, a Salgótarjáni Bányászt és döntetlent játszottak a Budapesti Spartacussal.

    Mike játékvezető sípjelére így kezdtek a csapatok:
    Esztergom: Vastagh – Gerendás, Kaposvári, Szabó – Baranyai, Mészáros – Schesser, Barabás, Börcsök, Elekes, Kastner. Edző: Hevesi.

    Vecsés: Bogár – Molnár, Trasszel, Leimetter – Horváth, Fekete – Makovecz, Schiessler, Mercz, Varga, Szokolai. Edző. B. Nagy László.

    Az első félidő hajrájában Schesser elvette a labdát a tétovázó Trasszeltől és Bogárt kicselezve a hálóba talált, 1:0. A második félidőben a csereként beállt Szűcs fejelt a hálóba, ezzel alakult ki a végeredmény. Hosszabbítás nem volt, az alacsonyabb osztályú, az MNK-ban legtovább jutó Vecsés nyerte a Szabad Föld Kupát. A mérkőzésről lapunkat Peterdi Pál tudósította, aki szerint a meccs felfedezettje az ördöngösen cselező esztergomi Kastner volt.

    B. Nagy László ezt mondta a meccs után: – Tavaly kiestünk a megyei I. osztályból, úgy látszik, ez jót tett a csapatnak. Előbb szégyenkeztünk egy kicsit, aztán kezdtük elhinni, hogy ennél azért többet érünk...


    forrás Szabad Föld
     
  21. avatar: pancso