Salgótarján, Salgó FC
bajnoki szereplések
| szezon | bajnokság | osztály | klub neve | hely | pontok |
|---|---|---|---|---|---|
| 1927/1928 | II.B. osztályú professzionista ligabajnokság | 3 | Salgó FC | 11 | 4 |
alapítás
1927. június 16.
klub színei
bajnokság
- (megszűnt csapat)
stadion
-
névváltozások
- Salgó Football Club (proficsapat)
1927(?) - 1928 - 1928-ban feloszlott
dicsőséglista
hivatalos honlap
kapcsolódó weboldalak
szurkolói csoportok
segítség
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Lássuk a történteket! Hosszú huzavona után 1926-ban a magyar labdarúgás háza táján is bevezették a profizmust. A patinás fővárosi klubok mellett a kisebb-nagyobb vidéki fellegvárakban is nekibuzdultak a sportág hívei és a helyi potentátok. A városok közötti presztízsversenyben Salgótarján sem akart lemaradni, így a bányavállalat és az SBTC ambiciózus vezetői a tettek mezejére léptek. Dicső elődeink kiváló szervezőmunkája révén, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., az Acélárugyár Rt., a helyi ipari és kereskedelmi lobbi és Förster Kálmán polgármester támogatásával, 1927. június 16-án Salgó FC néven megalakították a város profi csapatát.
A díszelnöki tisztséget dr. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár, országgyűlési képviselő töltötte be, míg fővédnöknek dr. Förster Kálmán polgármestert, Róth Flórist, a bányavállalat igazgatóját és Lipthay B. Jenőt, az acélgyár első emberét kérték fel. A vezérkarban jelen voltak a kőszénbánya és az SBTC ismert alakjai, így az alapító atyák közül Takács Ferenc, Eisele Ottó, Deszberg Herman, Bolner Pál, Hegyi Zsigmond, László Imre és mások. A város előkelőségei közül Krepuska Géza rt.-igazgató, Obrincsák Ernő építész és Krets Sándor földbirtokos és még számosan vállaltak vezetői tisztséget a Salgó FC mellett.
Az alakuló közgyűlésen arról is határoztak, hogy a csapat az SBTC pályáján játssza a mérkőzéseit, majd Hegyi Zsigmond intézőt megbízták, hogy utazzon el Budapestre edző és négy-öt játékos szerződtetésére. „A csapat többi tagja az SBTC játékosai közül fog kikerülni” – döntötték el az alapítók, és a Stécéből Szabó I., Szabó II., Magyar, Ménich A., Korn, Pál és Kosléder máris a Salgó FC-ben találta magát.
Az új profi gárdát a város és a vezető cégek részvények kiadásával, bankszámlanyitással segítették. A Salgó FC legénysége 1927. június 24-én, hazai pályán, a 33 FC elleni edzőmérkőzésen mutatkozott be a publikumnak. A történelmi összecsapáson a Juhász – Szabó II., Guttmann – Szekeres, Dinnyés, Bajor – Magyar, Ányos, Szabó I., Ménich A., Korn (Pál) összetételű gárda lépett pályára. A másfélezer néző előtt – a korabeli tudósítás szerint – „az erős iramú játékban nyomasztó fölénybe került a 33 FC”, mert „a Salgó FC egymást meg nem értő játékosai csak tapogatóztak”. A találkozót 3:0 (2:0) arányban az összeszokottabb fővárosiak nyerték. A Salgó FC a következő hetekben egyre-másra játszotta a gyakorlómérkőzéseit, váltakozó eredménnyel. A gárda első gólját a középcsatár Pápai helyezte a Pesterzsébet kapujába. Az első győzelmet a fiúk a Józsefváros ellen ünnepelhették, amikor Kaufmann és Lukács góljával 2:1-re nyertek.
A Salgó FC – első nógrádi alakulatként – az 1927/28-as idényben elindult a profi B-ligában. Az 1927. szeptember 4-ei idénynyitón a tarjániak a déli végekről érkező Kanizsa FC-t fogadta. „A mérkőzést hihetetlen érdeklődés előzte meg” – számolt be a helyi lap az eseményekről. A találkozón a tarjániak futballoztak fölényben, ám egy már-már tragikomikus gól megpecsételte a sorsukat: „a 21. percben a félpályán túlról Joós irtózatos erővel küldte a kapu felé a labdát, és a lövést Singer kapus érthetetlen okból elnézte, így a labda a hálóban kötött ki” – számolt be a tudósító a siralmas esetről. A Salgó FC, noha szép játékkal, állandó fölényben futballozott, képtelen volt kiegyenlíteni (0:1).
A folytatásban belelendültek a srácok, és szeptember 11-én megszerezték első győzelmüket. A tarjániak a II. Ker. FC otthonában iskolajátékot bemutatva Ménich A. révén már az 5. percben vezetést szereztek, majd egy félóra múlva Magyar növelte az előnyt, sőt a 40. percben az előző két gólt előkészítő Lukács vágta be a harmadikat. Noha a hazaiak 11-esből szépítettek, a tetszetősen adogató Salgó FC megőrizte 3:1-es előnyét.
A budai diadal után itthon mindenki várta a folytatást. Az Előre Csaba látogatott Tarjánba, ám a hazai fölény ellenére, a vendégek szereztek vezetést. Ezután rákapcsolt a Salgó FC, és „a 49. percben Szabó II. oxfordjával Magyar megfut, majd szépen ívelt labdája a kapu jobb sarkába esik”. Az egyenlítés után rohamozott a Salgó, de kisvártatva újabb gólt lőttek a viharsarkiak, s bezsebelték a győzelmet. A helyi lap nehezményezte: „már többször tapasztaltuk a Salgó FC meccsein, hogy a közönség egy része az ellenfél játékosait buzdítja, míg a Salgó játékosait ízléstelen megjegyzésekkel illeti”. A lap felhívta a figyelmet, hogy „a Salgó, mint profi csapat, nem egyes érdekeltek vagy vállalat alakulata, hanem Salgótarján város színeit viseli, így a mindannyiunké”.
A publikum érthetetlen ellenszenve nem vette el a fiúk kedvét: legközelebb Miskolcon a remek Ménich A. mesterhármasához Lukács két találattal csatlakozott a helyi MTE fölényes legyőzéséhez (5:0). Ám a diadal ellenére a következő hetekben a sajtó már nem annyira az eredményekről, mint inkább a Salgó FC körüli pénzzavarokról számolt be. A fővárosi játékosok szerepeltetése rengeteg pénzt emésztett föl. A vezetőség többször is a 10 pengős részjegyek vásárlására buzdította a közönséget, de mind nehezebben állhatták a magas költségeket. Az is beigazolódott, hogy az összevásárolt jó játékosok még nem alkotnak jó csapatot. Kiéleződött a helyi és a fővárosi focisták közötti ellentét is.
A csapat szereplését ismertető utolsó tudósítás szerint a mieink november 20-án, az Újpesti TSE otthonában 2:1-es vereséget szenvedtek az utolsó percben bekapott 11-es góllal. Végül arról olvashattunk, hogy az idényzárón a Salgó FC a Lipótvárost fogadja az SBTC-pályán, de a meccsről már egy sort sem írt a helyi sajtó. A csapatról szóló utolsó hír december 24-én arról értesíti a publikumot, hogy a Salgó FC szilveszteri mulatságot rendez a Bodó-féle üveggyári vendéglőben.
Utána – néma csend... A Salgó FC féléves nekibuzdulás után átadta magát az enyészetnek. Hol volt, hol nem, volt egyszer Tarjánban egy proficsapat...
Balás Róbert
forrás:
http://www.balasrobert.eoldal.hu/cikkek/sportolok/salgo-fc-----egy-elfelejtett-csapat.html