Ukrajnában, 2. világháborúban, a német hadvezetésnek az az ötlete támad, hogy Hitler születésnapján a magyar munkaszolgálatos század tagjaiból verbuvált focicsapat mérkőzzön meg német egységek csapatával. (A téma egyébként megtörtént eseményeken alapult.) A legendás hírű válogatott focista Ónodi II (Dió) vezényletével a magyar muszosok megverik a németeket, akik a zendüléstől tartva sorra lelövik a győztes magyar csapattagokat. A fociőrület és a haláltábor pszichológiájának egybejátszatásában Fábri lélekábrázoló művészetének csúcsára jutott. A foci tizenegy ember számára csillantja meg az életben maradás lehetőségét: a kétballábas, a beteg és az öreg is játszani akar; a kenyérért, a pihenőért, a borzalmaktól való szabadulásért. A válogató Ónodi (Sinkovits Imre) viszont halálosan komolyan veszi a focit. Nem hősöket, hanem életteli figurákat látunk. Fábri az érzelmek, indulatok, hangulatok pillanatok alatt végletesen változó, hatalmas, tragikomikus skáláját vonultatja fel, miközben a játék élet-halálharccá válik. Noha a film kiemelkedett az évtizedfordulón mélyponton álló filmkínálatból, Fábri és Sinkovits Imre megkapta a magyar filmkritikusok díját, a film elismerő oklevelet nyert Bostonban 1962-ben, a jövőt mégsem ez, hanem az ugyanakkor készülő Megszállottak, Makk Károly markáns, modernizmust előlegező munkája jelentette.

A teljes film:


Mafilm, Hunnia Filmstúdió, ff, 120 perc
Rendező: Fábri Zoltán
Forgatókönyvíró: Bacsó Péter
Dramaturg: Thurzó Gábor
Operatőr: Szécsényi Ferenc
Vágó: Szécsényi Ferencné
Zeneszerző: Farkas Ferenc
Hangmérnök: Pintér György
Díszlettervező: Fábri Zoltán
Gyártásvezető: Föld Ottó

Ónodi: Sinkovits Imre
Steiner: Garas Dezső
Pogány: Márkus László
Rácz: Molnár Tibor
Géza: Koltai János
Koczina: Suka Sándor
Tankó Sándor: Gera Zoltán
Ferenczi: Velenczey István
Szabó szakaszvezető: Horváth József
Sztepan: Szilágyi Gyula
Tankó Pali: Végvári Tamás
Lipták: Rajz János
Eberhardt: Görbe János
Cica: Apor Noémi
Ezredes: Fenyő Emil