Adamo Coulibaly beállása a DVSC-TEVA-MTK Magyar Kupa-döntő szünetében - Szelim Bouadla csatasorba állításával együtt - fordulópontot jelentett. Egy csapásra veszélyesebb lett a hajdúságiak támadójátéka, és bár a csatát lezáró tizenegyes-párbajban az elefántcsontparti felmenőkkel rendelkező labdarúgó volt az egyetlen debreceni, aki hibázott, mégis oroszlánrésze volt a Loki-siker kivívásában.
Coulibalyval a mérkőzés után beszélgettünk.

- Az volt a terv, hogy pihentet a mester, és csak végszükség esetén vet harcba. Aztán a szünet előtt bekaptuk a gólt, és hirtelen végszükség lett - magyarázta a 30 éves támadó. - Tény, hogy szerettünk volna pihenten kiállni a Győr elleni, idegenbeli meccsre, amit szuperrangadónak titulál a sajtó, ez most nem jött össze, rendesen kipukkadtam a végére, 75 percet játszottam a pokoli hőségben, de kit érdekel, amikor megvan a Magyar Kupa?
- Bíztál abban, hogy tudtok fordítani, amikor szünet után pályára léptél?
- Az önbizalmammal soha sincs baj, most is nagyon akartam gólt szerezni, de nem sikerült – helyettem is betalált Szakály Peti.
- És a tizenegyesek? Már te is megnyerhetted volna a Lokinak a kupát… Mi volt az elképzelésed?
- Semmi különös, egyszerűen be akartam rúgni – tudtam, hogy azzal már nyeregben vagyunk. Talán éppen ezért, meg azért, mert rettenetesen fáradt voltam, túlságosan is meghelyeztem a labdát, fölé ment. Sajnos, ez benne van a futballban.
- Mit jelent a pályafutásodban ez a kupa?
- Ez a második Magyar Kupám (mágyár káp, így mondja – a szerk.) a Debrecennel, plusz van egy magyar bajnoki címem 2010-ből, két szuperkupám, meg egy ligakupám. Most minden vágyam az, hogy meglegyen a második magyar bajnoki címem is. Három idényben ez nem lenne olyan rossz eredmény.
- Amikor alig hat éve még a francia hetedik osztályban futballoztál amatőrként, és éjszakánként Poussyban, a Peugeot-gyárban villástargonca-kezelőként kerested meg a baguette-re valót, vajon gondoltál arra, hogy egyszer Magyarország, a magyar bajnokság egyik sztárja leszel?
- Tudod, mindig is szerettem volna jó profi futballista lenni, a reményt sohasem adtam fel, még akkor sem, amikor targoncát vezettem. És a jóisten megsegített, még a Bajnokok Ligájában is sikerült pályára lépnem a Debrecennel. S ha minden jól megy, ősszel megint sikerülhet!
- Már így is roppant népszerű vagy Debrecenben!
- Oké vagyok, nem panaszkodom, szeretnek a debreceniek. És szeretnék azzal kedveskedni nekik, hogy kijutok a csapattal a Bajnokok Ligájába, az Európa Ligába. Óriási lenne a városnak is, nekünk is!
- Ha majd egyszer visszavonulsz, sok-sok év múlva – hiszen még csak 30 éves vagy – innen, Debrecenből szeretnél nyugdíjba menni?
- Nem tudom… A jelenlegi szerződésem június 30-án lejár, az újat még nem kötöttük meg. Az utolsó bajnokit követően leülök beszélgetni az elnök úrral, majd meglátjuk, mi a szándéka.
- De te szívesen maradnál?
- Persze, miért is ne?!