Herczog Ede volt az első magyar játékvezető, aki nagy világtornán fújta a sípot az 1912-es olimpiai játékok Dánia-Hollandia 4:1-es elődöntőjében.

Herczog a mai Burgenlandhoz tartozó Pecsenyéden született 1885-ben.
A Magyar Munkás Úszó Egyletben (MÚE) kezdte labdarúgó-karrierjét, egyben a kötelező játékvezetői vizsga bevezetésétől kezdve (1901) egyesület játékvezetőként is tevékenykedett. 1903-tól az első Bíró Bizottság tagja, majd 1923-tól a Magyar Futballbírák Testületének társelnöke.
Az MLSz 1905-ben elsők között nevezte a nemzetközi játékvezetők közé, de csak 1907-ben lett tagja a FIFÁ-nak.

Első nem hivatalos mérkőzése az adatbázisunkban is fellelhető Bécs-Budapest találkozó volt.

1911-14, majd 1916-17 között a válogatott szövetségi kapitányaként működött.
A futball mellett másik kedvenc sportága az atlétika volt, remek sprinter is lehetett volna, ha a futást választja első számú sportjaként.
A sportvezetői karrier mellett újságíróként is dolgozott, ő volt a Nemzeti Sport egyik szerkesztője, majd a Sporthírlaphoz, végezetül a Magyar Hírlaphoz került rovatvezetőként.
1959-ban hunyt el 74 évesen.

Díjai: 1916-ban a magyar-osztrák mérkőzést követően köszöntötték.


Folytatjuk!