Már egy órával a mérkőzés kezdete előtt valósággal ömlött a Népstadion felé a szurkolók tömege. Az idősebb korosztályúak ezúttal többségben voltak. Ezt nemcsak az arcuk árulta el, hanem a téma is, amiről szó folyt. Húsz év még ennél régebbi magyar—osztrák találkozókról vitatkoztak, emlékeztek.
Az osztrák öregfiúk fiatalosan vonultak az öltözőbe. Derűsen emlékeztek a múltra. Különösen Zemarin beszélt szívesen a régi találkozókról. Elsősorban a Megyeri utat emlegette. A magyar öltözőben mintha elfogódottan készülődttek volna a játékosait. Buzánszky kissé szorongva jegyezte meg: — Fele olyan súlyban vannak,mint mi. De azért nem félünk. Zúgott a lelkes taps, amikor kivonult a két csapat.
A himnuszok elhangzása után, 50 000 néző előtt, Balla K. (Harangozó, Póna) közreműködése mellett, így állt fel a két csapat:

Grosics — Buzánszky, Bányai,Sárosi, Bozsik, Szojka, Budai,Hidegkúti, Deák, Szusza, Babolcsay,
Zemann — Staubek, Stotz, Hasenkopf, Oslansky, Giesser, Horalt, Cejka, Störner II, Hammern, Höfer.

Igen kedvesek voltak az első percek. Minden játékos régi, híres cseleit, húzásait igyekezett bemutatni, sikerrel, csak egy kissé lassabban. Az első tíz perc a magyar csapaté volt. Hidegkúti, Szusza és Deák is próbálkozott lövéssel, Zemannon azonban nemigen látszott meg, hogy eljárt felette az idő. Nehezebbnél nehezebb labdákat hárított biztosan. Egy alkalommal Bozsik a saját 16-osáról négy-öt védőt kicselezve rúgta a labdát az osztrák térfélre, éspontosan tálalt Szusza elé. A szurkolók közöl felhangzott egy sóhaj: — Hol van ma ilyen fedezetünk! Időnként az osztrákok is vezettek néhány ötletes ellentámadást. A taps ezekért is kijárt. A28. percben esett a félidő egyetlen gólja. Deák pompásan ívelt be a jobbszélről. Hidegkúti mintegy 8 m-ről előrevetődve félmagasan fejelt védhetetlenül a kapu bal oldalába. 1:0 Magyarország javára. Régen zúgott félidőben olyan tapsvihar, mint amikor a két csapat pihenni vonult. A II. félidőben nemcsak a csapatok, hanem a játékvezetők is cseréltek. Hernádi lett a vezetőbíró, és Harangozó helyett Bokor a második partjelző. A magyar csapatban Deák helyett Machos, Babolcsay helyett pedig Illovezky állt be. Az osztrákoknál Körner II helyén Rieglif játszott. Hangulatos, látványos labdaadogatások és lövések közben állandóan zúgott a taps. Az 55. percben Hidegkúti óriási lövéssel búcsúzott, Csordás jött be. Mindenkit meglepett, hogy még gyorsabb lett a játék. Az eddigi öröm kieső alábbhagyott, amikor Riegler kiugrott és egyenlített. 1:1.A bánat azonban nem sokáig tartott, mert Bozsik forintos labdáját a 61. percben Machos a léc alá ívelte. 2:1. A 65. percben egészen addig morajlott a csodálat a nézőtéren, amíg Bozsik mesterien vitte fel a védők között a labdát, Ilovszky elé tálalta, a szövetségi kapitány 20 m-ről óriási gólt lőtt a bal felső sarokba. 3:1. Lábról lábra szállt a labda. Ha nem is nagy lendülettel, de mindig ésszel került egy-egy magyar játékos elé. Ennek lett az eredménye, hogy egy szép támadás végén Machos fejéről vágódott hálóba a labda. 4:1. Öt perccel a befejezés előtt szüntelenül zúgott a fergeteges taps, és tetőfokát érte el, amikor Budai labdája 14 m-ről, mint vihar vágódott a hálóba. 5:1. Nem tágított a szurkolósereg egyetlen pillanatra sem, végig lelkesen tapsolták az öregfiúkat. Ami a mérkőzés lefolyása után történt, olyant nemigen láttunk a Népstadionban az utóbbi időben. Többezer fiatal özönlötte el a játékteret és kanta vállára a nem éppen könnyűsúlyú magyar válogatott minden tagját.