magyarfutball.hu

Szurkolók
  1. Szurkolók / 1. Szurkolói kultúra Magyarországon 1. rész

    Az itt olvasható, folyamatosan bővülő, máshol nem publikált cikk-gyűjteményt elsősorban azoknak ajánlom, akik nem élték át a magyar ultramozgalom fénykorát a ´90-es évek végén.

    Néhány mozzanat és összefüggés felidézésével kísérletet teszek arra, hogy érthetővé és érezhetővé tegyem a lelátó nézőre gyakorolt “varázslatát”, amely engem mintegy másfél évtizede rabul ejtett és amely fontosabbá tette a körítést (lelátó) a menünél (meccs).

    Mindezt annak szellemében és tudatában teszem, hogy a lelátói életet, mozgalmat és KULTÚRÁT továbbra is reklámozzam és kísérletet teszek annak megértésére, hogy milyen ég és föld közötti különbség van e fórum “Szurkolók” részében szereplő csoportok és az az összesen csupán 15 igazi magyar szurkolótábor (köztük a “6 nagy”) között minőségi és mentalitásbeli szempontból. “Kiscsoportosként”, az NB I-től megfelelő távolságra, semelyik nagy klubbal sem szimpatizálva, viszont néhány megbízható kontaktussal rendelkezve, igyekszem objektív képet festeni múltról, jelenről, jövőről.

    Fontosnak tartom mindezt az elmúlt néhány hét néhány kiemelt meccse és főleg keserű szájízű balhéi után, hiszen a mozgalmat megszégyenítő események mellett ott ragyognak a múltbeli, letagadhatatlan tények, amelyeknek köszönhetően 10 éve Európa 10 legjobb lelátói (ultra-)mozgalmaként tartották nyilván a magyart.

    Lássuk a medvét:

    1. rész: A magyarországi szervezett szurkolás kialakulása

    A ´90-es évek elején jártunk. Végre Magyarországon is általános “divattá” vált a szektorok “kitapétázása”, a lelátó látványosabbá tétele, a szurkolás átalakítása minőségi és mennyiségi szempontból. A kerítésekre és korlátokra egyre több, egyre színesebb, egyre szebb zászló került, a csapatnak és a játékosoknak címzett tartalommal. Kezdetben szórófestékkel fújt lepedők, klubszínü zászlók, nemzeti lobogók voltak. Néhol varrott zászlók, egységes betűtipussal, elfogadható külsővel, a korhoz képest igényes kivitelezéssel.

    Megjelentek az elsö “csoportneves” transzparensek (Red Front, Red Boys, Ultra Viola Newpest, Gladiators, Front, Eagles, …), az első igazi jelképek és az első idegennyelvű szlogenek (Viva de Legio, You´ll never walk alone, I love you Újpest, …). A ´70-es években domináns rudas zászlók erdeje helyett legfeljebb egy-két fej fölé húzható lepel jelentett némi látványt. Pirotechnika terén a petárdázás vitte a prímet. (És ez alatt itt és most tényleg petárdát tessék érteni, nem a firkászok által “petárdává” összemosott füstbombát, görög- és bengáli tüzet, vulkánt, rakétát stb.!)

    1991/´92-re már a szektorok kitapétázása vált általánossá sok-sok, főleg kisebb méretű zászlóval, még viszonylag sok ilyen-olyan méretű, hosszúságú, színű, szagú stb. kockás és csíkos egyeddel, amelyek a csoportneves transzparensek és a nagyobb, egységesebb külsejű drapik megjelenésével értelemszerűen egyre inkább visszaszorultak és eltűntek. A kezdeti korszakban az 1-1,5 m magas zászlók képezték a készlet nagy részét, a megmagasított kerítésű stadionokban gyakran két sorban egymás alatt lógva, gyakran az egész kanyar vagy szektor pálya felőli részének minden négyzetcentiméterét eltakarva…

    Az 1992/´93-as szezonban tette meg a mozgalom az első nagy lépést: az ország minden szegletében szurkolói, pontosabban magukat ultráknak nevező csoportok alakultak, akik a névtelenségből kilépve hangzatos talján vagy albioni, esetleg teuton nevet akasztottak magukra. (Magyar neveket ekkor keresve is alig lehetett találni.) Viszont mindenhol megjelentek az egyre nagyobb méretű, egyre szebb és igényesebb kivitelű csoportneves transzparensek, amelyekhez értelemszerűen már saját jelképek és első csoportneves ajándéktárgyak is párosultak, idővel kiszorítva az addig elterjedt és használt külföldi (főleg olasz) nyakbavalókat. A saját pólók és sálak térhódításával párhuzamosan néhány helyen visszatértek a(z egy)rudas zászlók, megjelentek a komolyabb pirotechnikai eszközök (füstbombák, bengáli tüzek, …) és egyre fontosabbá vált a szervezettség, mely a csoport külső és belsö struktúráját átalakítva megváltoztatta a csoportok arculatát és szurkolását.

    Folytatás következik

    (Várom a kérdéseket, ötleteket, javaslatokat, kritikákat és pontosításokat!)
dátum: 2011.02.10, 20:12
szerző: AMiUtunk
Magyarfutball Blog

A Magyarfutball.hu blogja - érdekességek, kuriózumok, anekdóták a magyar labdarúgás mindennapjából.

Kategóriák
  1. egyéb (14)
  2. Bolhapiaci kincsek (50)
  3. Fan Art (7)
  4. Focis játékok (8)
  5. Futball és művészet (15)
  6. Gépház blog (17)
  7. Grund focipályák (4)
  8. Így szeretlek Magyar Futball! (4)
  9. Játékvezetők (2)
  10. Külföldi példák (3)
  11. Magyar foci mindenhol (24)
  12. Magyarfoci in English (3)
  13. Magyarfoci máshogy (29)
  14. Meccsen jártunk (4)
  15. Mezek (6)
  16. Programajánló (17)
  17. Retro (1)
  18. Szurkolók (3)
Kapcsolat / contact
info@magyarfutball.hu
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: NNS
    2013.03.20, 00:14
    Csak csatlakozni tudok zotyasa-hoz, várjuk a folytatást!
     
  2. avatar: Coimbra
    2012.08.23, 21:19
    Azért durva, hogy a 92/93-ban megkezdett albioni, talján, teutoni névválasztás még mindig tart, nálunk pl. szinte csak albioni nevek vannak.
     
  3. avatar: zotyasa98
    2011.02.12, 22:41
    teuton...
    Sándor Misi legszebb hagyományait követve.
    Kíváncsian várom a többit.