hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 2

   2023.09.26, 21:49

   Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett férjem, édesapánk, apósom és nagyapánk
   id. PULAI JÁNOS
   életének 81. évében, boldog házasságának 54. évében, hosszú betegség után, hirtelen elhunyt. Temetése május 9-én, 15.45 órakor lesz a kecskeméti Köztemetőben.

   
   Petőfi Népe
   1995.05.08
    
2. 
   admin fgymat

   # 1

   2023.09.26, 21:45

   A Kecskeméti MÁV SE a napokban ünnepelte alapításának ötvenéves jubileumát. A meghívott egykori sportolóikat, vezetőket Pulai János vártta a vasutas kultúrotthon ajtajában. Mindenki ismerte, mindenkihez volt egy-két kedves szava, vidámság, életkedv tükröződött arcáról. Pedig — de ezt csak a legjobb barátai tudják a labdarúgópályák egykori kedvencéről — az utóbbi időben gyakran kínozta a betegség.
   Beszélgetésünk közben derült ki: hamarosan betölti 70. életévét.
   — Már 1931-ben a régi KAC második csapatában védtem a nagyon erősnek számító Délkeleti bajnokságban. Elég jól mehetett a játék, hiszen később Szentendrén katonáskodtam, s minden mérkőzésre kikértek a csapat vezetői. Amikor megalakult 1934 februárjában a MÁV SE, átkerültem az új egyesületbe, s részt vettem a Labdarúgó-szakosztály megszervezésében. Munkahelyemnek is a vasutat választottam, pályamunkásnak vettek föl. Jól éreztem magam az új környezetben, nagyszerűen megértettük egymást csapattársaimmal a pályán és azon kívül is. Emlékszem, az egyik idény végén két mérkőzésre átkért a MÁV-tól a kiesés ellen küzdő KAC. Három pontot szereztünk, s elkerültük a kiesést.
   Ekkor figyeltek föl Pulai Jánosra az élvonalbeli SZVSE csapatának vezetői, s 1941—42-es bajnoki idényt az NB I-ben játszotta végig. Akkoriban élvonalbeli játékosnak lenni egészen más volt, mint manapság ...
   — Kaptunk mi akkor is meccs- prémiumot. Nyolcvan pengő volt a havi fizetésem a vasútnál, s tíz-húsz pengő a mérkőzéspénz. De ezért elég keményen meg. kellett dolgozni! Havonta 350—400 órát voltam szolgálatiban, nemegyszer megtörtént, hogy 24 óra talponlét után álltam be a kapuba bajnoki mérkőzésen. Egyszer Hódmezővásárhelyre indultam egy szerelvénnyel, s végül Eszéken kötöttem ki, nem1 tudtak leváltani. Kezdőnek jelöltek a csapatba, s csak a hármas sípszóra érkeztem a pályára ...
   Mindez valószínűleg hihetetlenül hangzik egy mai labdarúgó számára. Akkoriban természetes volt. Egyéves élvonalbeli szereplés után Pulai János hazajött Kecskemétre. Ismét a MÁV-bam védett, majd újból kölcsönkérte a KAC, ezúttal azonban három éven át őrizte a nagy kecskeméti
   csapat hálóját. Közben kitanulta a mozdonyvezetői, a jegykezelői szakmát is, később pedig munkaügyes és csoportvezető volt a vasútnál. Negyvenéves korában még védett a MÁV-ban, 1955-től pedig az edzéseket vezette, elvégezte a segédedzői tanfolyamot. Ma a MÁV SE elnökségi tagja, a - gazdasági ügyek felelőse. Amikor csak teheti, elmegy a kecskeméti labdarúgócsapatok edzéseire. Ahogy ő mondja: ott van minden névsorolvasáson.
   — Sokszor kérdezgetik tőlem, hogy mi a különbség a mai és az időmbeli labdarúgók között? Nem a játéktudásban történt változás az évék sorén, hanem a szellemben. Mi igazi barátok voltunk. A mérkőzések után is együttmaradtunk. Volt egy étterem a tekepálya mellett, összejöttünk családostul, főztünk valami finomat és elbeszélgettünk egy ideig. Edzésen sem bántottuk egymást, tudtunk küzdeni a csapatért, a városért. Igaz, abban az időben még nem volt „divat” az átigazolás. Szegeden például csak két vidéki játékos volt, a többiek a városban nevelkedtek. Ez a jóbaráti szellem ma hiányzik.
   Látszik rajta, sokat elmélkedik ezen a változáson. Szívügye a labdarúgás, amellyel ötven esztendeje kötött „házasságot”. Ahogy ő mondja, nehéz, de szép volt az út az „aranylakodalomig”. Ám ez a jubileum nem jelenti sportmunkájánaik végét. Amíg erőivel bírja, a maga módján segíti a MÁV-egyesület munkáját.

   
   Petőfi Népe
   1984.06.21