hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 2

   2018.04.21, 23:43

   Megrendültén, mély fájdalommal tudatom, hogy forrón szeretett férjem,
   LENDVAI JÁNOS Liki
   türelemmel viselt hosszú betegség után csendesen elhunyt. Hamvait október 16-án, 14 órakor helyezzük örök nyugalomba a pécsi központi temetőben.
   Bánatos szerető felesége

   
   Új Dunántúli Napló
   2001.10.11
    
2. 
   admin fgymat

   # 1

   2018.04.21, 23:38

   A nela.hu szerint Lendvai Miklós, 1926-os születésű, a PVSK-ban és Szombathelyben is játszott. Ezzel szemben a cikk alapján: János nem Miklós, 1914-es születésű és nem játszott Szombathelyen.
   

   A fűzős bőrlabdák, a térdig érő gatyák, és a bakancsszerű focicipők korában kezdte sikeres sportolói pályafutását Lendvai (Lichtenstein) János a PVSK labdarúgó-históriájának legidősebb élő szemtanúja.
   
   Őstehetségnek számított Lendvai János (84), ezért aztán összesen egy ifjúsági mérkőzésen szerepelt a PVSK színeiben, utána rögtön a felnőttek közé került. Mindez az évszázad harmincas éveiben történt Pécsett. Miután meghallotta, hogy egyik barátja a vasútnál igazi csapatban focizik, gyorsan döntött. A grundok világát felcserélte a nagypályára. Jobb oldali csatárként került az együttesbe.
   A Lichtenstein családi nevet 1941-ben magyarosította Lendvaira, de a régi játszótársak azután is csak „Likinek” szólították, mit sem törődve a legújabb hivatalos változattal.
   Az 1946-os esztendőben szerepelt az akkor első alkalommal élvonalba került focicsapatban. Balszerencsés körülmények között estek ki az NB I-ből, hiszen egyetlen gólon múlott a búcsú.
   A MÁV egykori vizsgáló főkalauza 36 évesen fejezte be az aktív játékot, de a focitól és a sporttól nem szakadt el. 1967 és 1970 között a PVSK elnökeként vezette az egyesületet. Szinte hihetetlen, de játékvezetőként - serdülő mérkőzésen - még hetvennégy esztendős korában is fújta a sípot.
   Meglepő, de a televízióban a magyar mérkőzéseket szinte alig kíséri figyelemmel, még hitvese is többet néz meg belőlük. A nemzetközi összecsapásokat viszont gyakran megtekinti.
   - El sem tudom képzelni mikor, de egyszer letértünk a jó irányról - merengett el Lendvai János. - Napjaink játékosai sem erőnlétben, sem lelkesedésben nem vehetik fel a versenyt a korábbi generációkkal. Néha az az érzésem támad, mintha kapura lőni sem tanultak volna meg tisztességesen az utódok. Éppen ezért nem is bosszantom magam a képernyő előtt.
   Az egykor fürgeléptű Lendvai János ma már bottal sétál, mivel idős korában - egy balszerencsés baleset után - nem vállalta azt a lábműtétet, amivel „kiegyenesíthették” volna többször sérült lábának sípcsontját. A focipályán eltöltött hosszú évtizedeket viszont nem bánja egy pillanatig sem, azokra örökké szívesen emlékszik vissza.
   Pucz Péter

   
   Új Dunántúli Napló
   1998.05.08.