† Bene Ferenc (Balatonújlak 1944.12.17 - Budapest 2006.02.27)
játékos
edző
A legendárium szerint tehetségét Sebes Gusztáv, az Aranycsapat szakvezetője is megsüvegelte, amikor a negyvenes évek végén a Balaton partján edzőtáborozó marcali focisták között labdázgató ötéves kisfiúra állítólag azt mondta: „Ez a gyerek még viszi valamire!”
Ilyen környezetben cseperedett lelkileg és fizikailag is erős legénnyé Bene Ferenc, akit 12 évesen hamis igazolással játszatott a Marcali ificsapata a középcsatár posztján. Már stikli nélkül került 1960-ban Kaposvárra, az NB III-as Kinizsihez, és pillanatok alatt a város kedvencévé vált góljainak köszönhetően, egy év múlva azonban szemet vetett rá az Újpesti Dózsa. A legendás Szusza Ferenc helyére szemelték ki a mokány somogyi fiatalembert a támadósorba. Később is tapasztalható makacsságával nehezen adta be a derekát, azt mondta, akkor írja alá az átigazolási lapot, ha aznap este megnézheti a Népstadionban a Honvéd–Flamengo meccset. Megnézhette, aláírt, és elkezdődött egy tizenhét éves sikertörténet 1961 nyarától egészen 1978-ig lila-fehér mezben.
Marcali MEDOSZ, 1960
...Kaposvári Kinizsi, 1960-1961
...Újpesti Dózsa SC, 1961-1978
Bene 17 évesen Kaposvárról került a Megyeri útra, ahol 17 esztendőn át szerepelt. Nyolcszoros bajnok, ötszörös gólkirály, a BEK-elődöntőig jutott csapatban is szerepelt, 418 bajnoki mérkőzésén 303 gólt szerzett, az Európa-válogatottban is játszott.A legendás csatár a nemzetközi porondon a tokiói olimpián (1964) tette le névjegyét, 12 góllal járult hozzá az aranyérem megszerzéséhez. A válogatottban 76 mérkőzésen lépett pályára, s az angliai világbajnokságon (1966) nyújtotta a legemlékezetesebb teljesítményt.
Volán SC, 1978-1979
...Chinoin SC, 1981
...Sepsi 78 Seinäjoki, 1981-1982
...Dömsödi TSZ SE, 1981-1982
...Volán SC, 1982-1984
...Soroksári VOSE, 1984
...Kecskeméti SC, 1985
...
forrás
Készült az
1 - http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20060227elhunyt.html
2 - Magyar Nemzet, 2014. március 01. Deák Zsigmond
írásainak, interjúinak alapján.
1 - http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20060227elhunyt.html
2 - Magyar Nemzet, 2014. március 01. Deák Zsigmond
írásainak, interjúinak alapján.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
1961-ben ugyanis, Budapesten, brazil klubcsapatokkal, erre a három mérkőzésre került sor:
- Vasas SC - Canto do Rio,
- Újpesti Dózsa - Botafogo, és
- Bp. Honvéd - Madureira (mind a három vendég riói együttes).
Lásd:
Hetyei László: Brazil-magyar futballcsaták, Aposztróf Kiadó, Budapest, 2007.
(Igaz, Dunai Ede is erről ír az idén megjelent, "Bene, az újpesti mesterlövész" című könyvében.)
https://www.vatera.hu/bene-ferenc-foto-foci-3127289741.html
Somogyi Néplap
1960.09.23.
Sokat vitatott és jól ismert ügy a Marcali MEDOSZ-tól a
K. Kinizsihez igazolt, még serdülő korba tartozó Bene Ferenc kérelme. A fiatal fiú azzal a kéréssel fordult a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségéhez, hogy adjon neki játékengedélyt felnőtt csapatban való szereplésre is.
Lapunk munkatársa Hoffer Józseffel, a magyar ifjúsági labdarúgó válogatott szövetségi kapitányával beszélgetett Bene Ferenc játékengedély iránti kérelméről. Az ifi válogatott kapitánya elmondotta, hogy mind ő, mind pedig az ifjúsági válogatott edzője, Ka- pocsi Sándor jól ismerik a fiatal Benét, hiszed a fiú részt vett a tatai ifjúsági labdarúgótáborozáson.
— Ha Benének nem száll fejébe a dicsőség, akkor még viheti valamire. Minthogy testi felépítése a sportorvosi vélemény szerint is igen jó, fizikailag jól fejlett, javasoltuk az MLSZ-nek, hogy szerepelhessen az NB Hl-ban játszó Kinizsi felnőtt csapatában is — mondotta Hoffer József.
Most arról értesültünk, hogy az MLSZ hétfői elnökségi ülésén döntés született Bene já- tékehgédélyé ügyében. Eszerint Bene felnőtt csapatban is játszhat. Hogy a szombati K. Dózsa elleni rangadón helyet kap-e a csapatban, az természetesen Kiss István edzőtől függ.
Az MLSZ elnökségének döntése tehát pontot tett egy elég régóta húzódó ügy végére.
Somogyi Néplap
1960.10.12
https://www.ebay.co.uk/itm/FERENC-BENE-1973-HUNGARY-RUIROMER-CAMPEONATOS-NACIONALES-DE-FUTBOL-1973/391977321317
https://www.youtube.com/watch?v=7kUxnnVv7s4
https://www.youtube.com/watch?v=U9EkjuPan58
https://www.youtube.com/watch?v=q2h6wRI0Jgw
1992 decemberében az UTE labdarúgó szakosztályának a vezetői úgy álltak fel az asztaltól: „Bene Ferenc jól dolgozik, élvezi a bizalmat!”
1993 márciusában újabb tanácskozás – Benét kirúgják!
Vajon mi és hogyan történhetett a zárt ajtók mögött?
Lapunknak sikerült megszereznie a tanácskozás jegyzőkönyvét – amelynek a részleteit Bene Ferenc megjegyzéseivel közre is adtuk ’93 márciusán.
Ebből többek között kiderült, hogy a sikertelen szereplésben közrejátszott – a klikkesedés. „Volt a pécsi különítmény, azután a Véber-Aczél barátság, és a fiatalok, Tiefenbach, Füzesi, Szanyó… A mérkőzéseken nem voltak barátok, annyira, hogy egymást kisegítsék” – jelentette ki Bene az értékelés elején.
A kudarcban aztán a nem megfelelő erősítés is elmaradt.
„Amikor vezetőedző lettem, kértem játékosokat. Urbán, Kovács Ervin, Vincze István és Balog Tibor volt a névsor. És akkor még volt Eszenyi, Brockhauser és Cigannal is tárgyalásban voltak. Az új premizálási rendszert azonban nem fogadták el.”
A vezetők végül az edzőváltás mellett döntöttek.
Bene így kommentálta a döntést:
„Decemberben bizalmat kaptam. A felkészülés jó volt. Két mérkőzés alapján eldőlt, hogy nem vagyok alkalmas.”
Sport Plusz V. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM (1993. MÁRCIUS 13.)
hmgy
Bene Ferenc játékát még gyerek- és fiatalkoromban csodálhattam meg, igaz, csak a televízió képernyőjén. Mégis fűz hozzá egy személyes emlék, még ha mindössze 45 percig tartott is. És nem volt túl felemelő sem az a nap....
Alig léptünk az új évezredbe, 2001. szeptemberében Magyarország–Románia labdarúgó-világbajnoki selejtezőre került sor Budapesten, a Népstadionban. A kolozsvári napilap, a Szabadság képviseletében személyesen is részt vehettem a sorsdöntő meccsen. A sajtósoknak és meghívottaknak fenntartott helyek egyikén ültem, a kezdő sípszó előtt néhány perccel egy kopasz, tömzsi, mosolygós úriember foglalt helyet mellettem. Nagyon ismerősnek tűnt, de eltelt jó tíz perc, míg kapcsoltam: Bene Ferenc a szomszédom, az egykori gólzsák, akiről annak idején szüleim korosztálya annyit áradozott. Csendesen figyelte a pályán zajló eseményeket, de látszott az arcán, hogy nem örömünnepkként éli meg a magyar válogatott játékát. Ő, aki olimpiai bajnok volt, az Aranycsapat játékán nőtt fel, sokkal szebb időket megélt focihoz volt szokva. Megkérdezte, melyik lapnak tudósítok, én pedig elmotyogtam, hogy mekkora megtiszteltetés egy legenda mellett ülni a lelátón. Nagyjából ennyiben ki is merült a társalgásunk, mindketten a játékra koncentráltunk.
Fél óra elteltével 2-0-ra vezettek a románok. Bene a szünetben – borzasztóan mérgesen és csalódottan – biccentett egyet, és távozott a lelátóról. Néhány év elteltével hallottam róla ismét, amikor a halálhíréről kellett értesülnöm. A hajdani nagyszerű csatár alig múlt hatvanéves...
Hetven esztendeje, 1944. december 17-én Balatonújlakon született, és Budapesten hunyt el 2006. február 27-én. Marcali város csapatában kezdte a focit, majd Kaposváron folytatta. Az aradi születésű, a bukaresti Rapid, majd a Kaposvár egykori játékosa, Avar István fedezte fel és ajánlotta az akkor még kamasz Benét az Újpestnek 1961-ben. Hűséges típusnak bizonyult: 17 éven át, 1978-ig az Újpesti Dózsa játékosa volt. Később játszott még a Volán, a finn Seinäjoki, a Soroksár, majd karrierje végén a Kecskemét csapatában. 418 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 303 gólt szerzett ezeken. Ötször lett magyar gólkirály. 1974-ben BEK-elődöntőt játszott a Dózsa színeiben a Bayern München ellen. 1975-ben a nyolcaddöntőben a Benfica ellen egy máig emlékezetes gólt szerzett: a kapus kirúgás előtt eldobott labdáját zseniális helyzetfelismeréssel elpöckölte, s az a hálóban kötött ki. Az európai kupaforduló legszebb góljának választották.
Tizennyolc éves korában már a válogatottban is lehetőséget kapott, 1979-ig 76-szor szerepelt a nemzeti tizenegyben és 36 gólt lőtt. Mindössze 170 centiméter magas volt, de – akárcsak kortársa, az ugyancsak „apró” német gólzsák, Gerd Müller – fejjel is nagyon sok találatot szerzett. Vérbeli középcsatár volt, de Albert Flórián miatt a válogatottban hetes számmal jobbszélsőt játszott, így is ontotta a gólokat. Az Újpest–Juventus BEK-mérkőzés előtt a torinói csodakapus, Dino Zoff 900 perce nem kapott gólt. Bene már 60 másodpercen belül betalált az olasz kapujába...Tagja volt az 1964-es olimpiai bajnok csapatnak, 12 góllal ő lett a torna gólkirálya is, Marokkó ellen egymaga hat gólt lőtt. 1966-ban részt vett az angliai világbajnokságon, ahol az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta, mind a négy mérkőzésen sikerült gólt szereznie. Bekerült a világbajnokság álomtizenegyébe.
Pályafutásának első állomásán, Marcaliban utca viseli nevét.
Nánó Csaba, 2014. 12. 14. Erdélyi Napló
hmgy
Bene Ferenc még bőven velünk élhetne, ha nyolc éve, 2006. február 27-én, alig 61 esztendősen váratlanul nem ragadja el közülünk a halál. A csodás pályakép felvázolása mellett edzői szakmát választó fia, Bene Ferenc, valamint kiváló játékostársa-barátja, Dunai II Antal személyes vallomásai is fontos helyet kaptak összeállításunkban. A labdarúgó-NB I tavaszi nyitánya alkalmasnak tűnik arra, hogy elmerengjünk, mekkora különbség feszül a jelenlegi csatárok és Bene-szerű, nem is olyan régi klasszisok között.
Megye I-től NB III-on, NB II-n, NB I-en és a finn első osztályon át előkészületi meccseken, korosztályos- és felnőttválogatott-találkozókon, vb-n, Eb-n, olimpián keresztül különböző gálákig, Európa-válogatottságig bezárólag 1958 és 1985 között húzódó huszonhét éves pályafutása alatt 1430 labdarúgó-mérkőzésen lépett pályára Bene Ferenc. Ezeken 1390 alkalommal rezegtette meg az ellenfél hálóját. Igazi gólvágója volt tehát a magyar futballnak, olyan korban, amikor a sportág hazai legjobbjai még a világszínvonalat képviselték.
A legendárium – valamint 1984-ben megjelent életrajzi könyve – szerint tehetségét Sebes Gusztáv, az Aranycsapat szakvezetője is megsüvegelte, amikor a negyvenes évek végén a Balaton partján edzőtáborozó marcali focisták között labdázgató ötéves kisfiúra állítólag azt mondta: „Ez a gyerek még viszi valamire!” Kezdetben a család balatonkeresztúri házának falánál zajlott a „felkészülés” két bátyja segítségével, édesanyjuk cserepes virágainak a kárára. Feri hihetetlen szorgalma már akkor is megmutatkozott, széthintett szalmán gyakorolta a hanyatt vetődéses lövést, ráadásként ott volt a „magyar Copacabana”, a homokos Balaton-part, ahol hónapokig dúltak a fejelőpárbajok, focicsaták.
Hamis igazolás, emberrablás
Ilyen környezetben cseperedett lelkileg és fizikailag is erős legénnyé Bene Ferenc, akit 12 évesen hamis igazolással játszatott a Marcali ificsapata a középcsatár posztján. Már stikli nélkül került 1960-ban Kaposvárra, az NB III-as Kinizsihez, és pillanatok alatt a város kedvencévé vált góljainak köszönhetően, egy év múlva azonban szemet vetett rá az Újpesti Dózsa. A legendás Szusza Ferenc helyére szemelték ki a mokány somogyi fiatalembert a támadósorba. Később is tapasztalható makacsságával nehezen adta be a derekát, azt mondta, akkor írja alá az átigazolási lapot, ha aznap este megnézheti a Népstadionban a Honvéd–Flamengo meccset. Megnézhette, aláírt, és elkezdődött egy tizenhét éves sikertörténet 1961 nyarától egészen 1978-ig lila-fehér mezben.
Tervezett debütálása előtt volt kaposvári vezetői feljöttek Pestre, és egyszerűen elrabolták, hogy ne szerepelhessen a Dózsa Ózd elleni meccsén, mert ha így történik, a megállapodás szerint vissza kellett volna mennie Kaposvárra. Végül persze maradt a fővárosban, és egy hét múlva a Racing Paris ellen játszott először újpestiként, tizenhat és fél évesen a bátyja kézen fogva vezette be az öltözőbe, annyira remegett. Első bajnokiján, a Pécs ellen viszont mindjárt gólt szerzett, ezt még 417 NB I-es meccs követte, s ezeken 302 találat.
Bene berobbant
Átvitt értelemben és stílusából adódóan is berobbant a magyar labdarúgásba. Saját bevallása szerint Marcaliban és Kaposváron még nem adott és nem is kapott gólpasszokat, az összjátékot Újpesten sajátította el, Göröcstől és a többiektől. 1962 októberében játszotta első válogatottmérkőzését, 1979-ig összesen 76-szor húzhatta fel a címeres mezt, amelyben 36 gólt szerzett. A világ az 1964-es tokiói olimpián ismerte meg, amelynek gólkirálya lett 12 találattal, Marokkónak hatot rúgott. Ebben az évben tagja volt az Eb-bronzérmes nemzeti gárdának, majd 1966-ban mind a négy angliai vb-mérkőzésen gólt szerzett, beválasztották a világbajnoki álomcsapatba, igaz nem a középcsatár posztján, mert az nyilvánvalóan Alberté volt, hanem jobbszélsőként. A címvédő braziloknak a harmadik percben öt elképesztő csel után talált be, aztán a futballtörténet egyik legpompásabb akciója során gólpasszt adott Farkasnak, majd kiharcolt egy büntetőt, amelyet Mészöly értékesített.
Akkor még nem gondolhatta, hogy válogatott szinten ennél feljebb nem jut sem ő, sem – egy jó ideig legalábbis – a mieink. Miközben felállt minden idők talán legerősebb Újpestje, amely 1968-ban 102 gólja ellenére csak második lett az NB I-ben, aztán viszont zsinórban kilencszer – Benével nyolcszor – bajnok, a magyar nemzeti csapat az 1970-es és az 1974-es világbajnokságra sem jutott ki. Bene a csehszlovákok elleni 1969-es marseille-i bukást, valamint a svédek elleni 1973-as hazai 3-3-at is a pályán szenvedte végig.
Klubszinten az 1969-es VVK-döntő, az 1974-es BEK- és az 1962-es KEK-elődöntő a csúcs a számára. Amikor 1975-ben ötödször is NB I-gólkirály lett, már azt olvashatta különböző fórumokon, hogy az utódját keresik. Végül Töröcsikben megtalálták, Bene pedig ment, és az NB II-es Volánt segítette feljutáshoz, ahová rövid finnországi légióskodás után visszatért, és végül bőven a negyven felett Kecskeméten akasztotta szögre a focicipőt.
Edzőként nem kapott sok lehetőséget
Edzőként egy évig sem irányíthatta az Újpest nagycsapatát, de Varga István és Glázer Róbert mellett pályaedzősködhetett, az A válogatottnál Verebes József, az olimpiai csapatnál Dunai Antal munkáját segítette. Norvégiában is kipróbálta magát, valamint női vonalon a László Kórháznál, élete végén a strandlabdarúgó-válogatott, valamint a Fót szakvezetőjeként tevékenykedett.
2006 januárjában egy ártatlan műtétre vonult kórházba, február 27-én váratlanul elhunyt. Ahogy egy internetes hozzászóló említette: „Bene Feri még halálakor is segítette a magyar focit, a szörnyű tragédia híre megelőzte az MLSZ-elnökválasztást az újságokban, ezzel talán kicsit tompítva a blamát.” Bizony, ekkor lépett színre Kisteleki István…
A róla szólók mindegyike meggyőződéssel állítja, Bene Ferenc megelőzte a korát, ő már akkor igazi profi volt, amikor ez a szó itthon még nem hordozott pozitív jelentést. Ha felrúgták, nem fetrengett, nem törlesztett, egyszer sem állították ki. Igazi tudását egy nyugati nagy klubnál teljesíthette volna ki. Méltatását és stílusát egykori trénere, Kovács Imre mesteredző fogalmazta meg a leginkább találóan: „Elsősorban nem a játékot, hanem az eredményt alakította.”
Stílszerűen a Megyeri temetőben nyugszik.
Mindennap gondol rá
A legendás gólvágó fia, Bene Ferenc 35 éves, és immár tucatnyi éve a pálya mellett, minden idők legfiatalabb magyar prolicences trénereként működik. Jelenleg a DVTK utánpótlásának szakmai igazgatója. „A családi vérrel szívtam magamba a futball szeretetét, hároméves koromtól követtem apámat mindenhová, gyakorlatilag Újpesten nőttem fel. Természetes volt, hogy én is focizni kezdek, s végül eljutottam az NB I-ig, hat-hét évig profi szerződéssel játszottam, de szembesültem az összehasonlítással, azzal, hogy édesapám tudásától igencsak távol állok. Némi mentség, nemcsak én, hanem a jelenlegi legjobbak, a válogatottak sem érnek fel vele. Jómagam tudatosan készültem az edzősködésre, már 18-20 évesen jegyzeteltem, mit végeztünk a tréningeken, az elmaradt tapasztalatot megpróbáltam tanulással pótolni.”
Ifjabb Bene Ferencnek édesapja szakmailag is segített: „Sokat beszélgettünk a futballról, nagyon jól értette a játékot, olyan apróságokra hívta fel a figyelmet, amelyek meccseket dönthetnek el. Akik közel kerültek hozzá emberileg, azokkal végtelenül tisztességes volt, közöttünk pedig olyan gyermek-szülő kapcsolat alakult ki, amelyet nehéz szavakban kifejezni. Manapság sincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá.”
Bekeretezett kép
A játékostársak egy része kérlelhetetlen győzni akarása miatt inkább elismerte, mint szerette Bene Ferencet, kivéve például Dunai II Antalt, aki mindkettőig eljutott. „Ifjoncként még egymás ellen is fociztunk, ő a Kaposvár, én a Baja NB III-as csapatában. A 18 évesek utánpótlás-válogatottjában, majd az 1964-es olimpiai csapatban már együtt szerepeltünk. Tokióban vele és Káposzta Benővel laktunk egy szobában, nagy része volt abban, hogy Pécsről 21 évesen Újpestre kerültem, noha például a Fradi is hívott. Ferivel óriási élmény volt játszani, az utolsó percben, hátrányban is hajtott, edzésen az egymás közti játékban sem tudott veszíteni. Ha fénykorában kiengedik profi csapathoz, Puskás vagy Kocsis magasságába juthatott volna. Kubala László hívott mindkettőnket Barcelonába, de nem mehettünk.”
Azért Újpesten is nagyot alkottak: Dunai hét, Bene nyolc bajnoki címnek lehetett tevékeny részese. „Nagyon jól össze tudtunk játszani a pályán, persze rengeteget gyakoroltunk is külön, ennek köszönhetően ő ötszörös, én háromszoros gólkirály lettem. A nemzetközi siker viszont elmaradt, főképp azért, mert a védelmünk lyukas volt, ha Páncsicsot vagy Szűcsöt leigazolhattuk volna, állítom, kétszer megnyerjük a BEK-et.” Dunai II szerint Bene jobb edző volt, mint az kívülről látszik: „Nem kapott elég türelmet, egy évet se Újpesten, pedig szenzációs meglátásai voltak. Amikor magam mellé vettem pályaedzőnek az olimpiai csapathoz, az egyik meccs félidejében elkapta Preisingert: „Ötször álltál a védővel szemben, nem vetted észre, hogy ballábas? Cselezz a másik lába felé!” S mi lett belőle: 11-es!
Bene haláláról megrendülten beszélt a barát. „Találkoztunk a Héliában, mondta, hogy megy a kórházba, mert a bal rüsztjén van egy kinövés. Mondom neki: »Pont a balon, amivel a braziloknak lőtted azt a gólt?« Másnap hívtam, nem vette fel, átvitték az intenzívre. Elég ramatyul nézett ki, amikor meglátogattam, de azért azt hittem, hamarosan hazaengedik. Erre jött a hír, hogy meghalt, a temetésén nekem kellett beszélnem. A mai napig alig tudom elhinni, pályán nem lehetett eltaposni sem. Annak idején a 60. születésnapomon újra összeállt a legendás újpesti Fazekas – Göröcs – Bene – Dunai II – Zámbó csatársor. Az ott készült közös kép Ferivel azóta bekeretezve lóg a falamon.”
Forrás: Magyar Nemzet, 2014. március 01. Deák Zsigmond
hmgy
Elhunyt Bene Ferenc, a magyar labdarúgó válogatott egykori kiválósága
- Ő volt az első magyar labdarúgó, akiről hallottam. Édesanyám mesélte, születésem napján – 1964. október 23-án –, hogy édesapám azt kérte, hogy Ferencnek nevezzenek el.
Azon a napon ugyanis Tokióban a magyar labdarúgó válogatott Csehszlovákiát legyőzve olimpiai aranyérmet szerzett, a torna gólkirálya pedig (12 góllal!) Bene Ferenc lett. Édesanyámra viszont ez nem volt akkora hatással, így a „tiszteletbeli” névadás elmaradt...
Akkor még a rádióközvetítést hallgatva drukkolt az ország. Szepesi György így emlékszik vissza e napi közvetítésére: „Bene már a 16-oson belül járt, miközben én egyre csak azt kiabáltam a mikrofonomba: Lőj Feri! Lőj Feri! Ő azonban elképesztő hidegvérrel még egy cselt csinált, hogy aztán tényleg kapura küldje a védhetetlen lövést.” Sokan máig a legszebb góljának tartják azt a találatot, vagy legalábbis méltó párjának annak, amit az 1966-os angliai világbajnokságon a mérkőzés harmadik percében lőtt a braziloknak.
Azok közül, akik a 70-es években kezdték figyelni a magyar labdarúgást, valószínűleg sok újpesti drukker nőtt fel. Nem csoda, hiszen a lila-fehér csapat zsinórban nyerte a bajnokságokat, volt, hogy a Bajnokok Európa Kupájában a legjobb négyig jutottak. „Nem titok, nem csupán a fradisták, az újpesti vezetők is unták már, hogy zsinórban hétszer mi nyertük a bajnokságot.” – mondta egykor Bene.
1975-ben láttam először a „Dózsát” játszani, a Benfica Lisszabon volt az ellenfél, és egy felejthetetlen gólt kapott a magyar bajnoktól. A magyar csapat egyik csatára a kapus kezéből peckelte ki a labdát, és juttatta a hálóba! „Már a meccs elején észrevettem, a portugál kapus, mielőtt kézből kirúgná a labdát, magasan feldobja maga elé. Egyszer sikerült annyi merszet összegyűjtenem, hogy amikor megint a szokott módon messzire feldobta a bőrt, én egy szemvillanás alatt belepöcköltem! Ez annyira meglepte a kapust, hogy először nem a kapuja felé pattogó labda után indult, hanem énutánam. Mire észbe kapott, mi már ölelkeztünk.” – mondta később Bene Ferenc, mert hát ő volt ennek a szemfüles gólnak is a szerzője.
Ahogy a magyar válogatott 36, és a magyar olimpiai válogatott 18 góljának is.
Ahogy 418 magyar bajnoki mérkőzés 303 góljának is.
Ahogy az európai kupákban játszó Újpest 34 góljának is.
Bene Ferenc. Olimpiai bajnok, nyolcszoros magyar bajnok, három magyar kupagyőzelem, ötszörös gólkirálya az NB 1-nek, Európa bajnoki bronzérmes, kétszeres Európa-válogatott.
Harminckilenc éves koráig „kergette” a bőrt, pályafutását 1473 mérkőzés krónikája jegyzi, összesen 1390 góllal!
Most megszakadt e nagyszerű játékos életfonala. Amire leginkább „csak” gólokkal lehet visszaemlékezni, mert életéből hiányoztak az olyan epizódok, melyek a mai bulvárlapok keresett „címlapcsemegéi”. Ő „csak” játszott, alázattal és eredménnyel.
Idézzünk fel Bene Feriről néhány olyan véleményt, amelyek még éltében hangzottak el.
Szusza Ferenc, az Újpest kiváló játékosa és edzője: „Annyira szeretett gyakorolni, hogy többször valósággal le kellett zavarnom a pályáról. Nem bódította el őt a tokiói aranyérem és a hírnév, és a pályán a lelkét is kiadta volna.”
Billy Wright, egykori 105-szörös angol válogatott: „Bene legalább akkora kiválósága volt a korszaknak, mint Albert. Kevés olyan gólvadász portyázott akkortájt Európa tizenhatosainak környékén, mint az önök Benéje.”
El Mundo Deportivo (spanyol lap): „Bene mindent egyesít magában. Hidegkuti tisztánlátását, Puskás lövőkészségét, Kocsis fejjátékát és Czibor gyorsaságát.”
Vitray Tamás tévériporter: „Bene csapatkapitányként is, anélkül is, társai és saját érdekének harcos védelmezője. Kíméletlenül leinti a vitatkozókat, nem tűr el széthúzást. Láttam nagyszerűen játszani, pillanatonként feltartóztathatatlanul kirobbanni, hatalmas gólokat lőni. Láttam döbbenetes cselsorozatok végén demoralizáló „pici-okos” gólt pöccinteni. Sosem láttam szimulálva fetrengeni, sosem láttam törleszteni… és most jut eszembe: soha senkitől sem hallottam semmi rosszat róla…”
A legendás labdarúgót március 9-én, 14 órakor Budapesten, a Megyeri úti temetőben kísérik utolsó útjára. Bene Ferencet az Újpest FC, a budapesti IV. kerületi önkormányzat, a belügyminisztérium, a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság is saját halottjának tekinti. És még sok-sok ezer magyar szurkoló…
Oriskó Norbert,Szabad Újság, 2006. február
hmgy
1966-ban a Goodison Parkban /Liverpool, Everton-pálya/ a braziloknak lőtt gólja számomra a legemlékezetesebb.
persze akkor még voltunk VB-n, és megvertük a brazilokat...
Hol született? Marcali, Balatonujlak, Balatonkeresztúr is írva vagyon. Ha lehetne ezt pontosan tudni...
gyerekkorának háza ma eladó Balatonkeresztúron.
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2383121
forrás: http://www.ebay.com/itm/World-Soccer-Magazine-July-1971-Ferenc-Bene-Hungary-Valencia-/141228794911?pt=UK_SportsMemorabilia_Football_Memorabilia_ET&hash=item20e1e4641f
forrás:
http://www.ebay.com/itm/PORTUGAL-15-X-SOCCER-CARDS-TEAM-HUNGARY-ORIGINAL-60S-/291016926535
(Bene Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az 1966. évi világbajnokságon részt vett magyar csapatnak.
– Az újpesti gólzsák erényei közismertek: robbanékony, roppant lendületes, villámgyorsan cselez és minden idegszálával gólra tör. Lövései a legváratlanabb helyzetekből is „életveszélyesek". Kombinációs érzékének fejlesztése, a folyamatos összjátékban való tevékenyebb közreműködése szükséges ahhoz, hogy tehetsége maradéktalanul kibontakozhasson. Eddigi pályafutásának legértékesebb teljesítményeit a tokiói olimpiai torna mérkőzésein nyújtotta. Az angliai világbajnokságon szintén hasznos és eredményes tagja volt a magyar gárdának. Mind a négy mérkőzésen szerzett egy-egy gólt. Sokoldalúságát dicséri, hogy a legjobbak között – balszélső kivételével – a támadósor minden helyén szerepelt már.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig