magyarfutball.hu

Budapesti AK - MTK 0 : 1 15:15

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
mérkőzés értékelése
I. osztály 1913/1914
játékvezető : Benedek Aladár
nézőszámok:
  1. nela: 6.000
  2. Sporthírlap: 6.000

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: seamandarin
    2021.12.06, 19:26
    MTK — BAK 1 : 0 (0 : 0.)

    Nagy közönség előtt, az Üllöi-uti pályán folyt le ez a mérkőzés, amelynek szerencsétlen kimenetéről már fentebb megemlékeztünk. Az első félidő 18-ik percéig — amikor is a szerencsétlen­ség történt — igen tartalmas volt a mérkőzés. Innen kezdve azonban az agyonhandicapolt MTK az első félidő végéig úgyszólván állandóan védekezésre szorult és gyenge fizikumú csatársora sehogy sem boldogult a to­vább is durván játszó BAK védelemmel. Knappnak sok­szor nyílott alkalma szép védésre, amit megkönnyilett neki a nagyszerűen dolgozó Révész. A kék-fehér halfsor csak a második félidőben játszotta ki formáját. A csatár­sornak és az egész mezőnynek legjobb embere Rácz volt, akinek ideálisan lőtt goalja döntötte el a mérkőzés sorsát a MTK javára. Győzelme nemcsak 2 pontot hozott neki, de nagy erkölcsi elégtételt is.
    A BAK nagyot javult. Ifjú kapusa: Duschek, nagy­szerűen védett, kitűnő volt Ludwig, akinek azonban meg­könnyítette helyzetét, hogy ellenfelei nem mertek köze­lébe menni. Károlynak könnyű dolga volt a béna MTK csatársorral szemben, de még igy is inkább' a közönség­nek, mint a csapatnak játszott. A csatársorban legjobb volt a jobbszélsőt játszó Krausz. A mérkőzés egyébként tele volt durvaságokkal.
    MTK. kezd, de a játék azonnal a kék-fehér térfél­ben folytatódik; majd Tauszighoz kerül a labda, lefut, beadását Oven mellé fejeli. Krausz révén a BAK is tá­mad, de Csüdör biztosan ment. Hosszu ideig középen fo­lyik a játék, majd Tauszig és utána Kertész II. veszé­lyeztetik a BAK. kaput, de mindketten mellé lőnek. To­vábbra is MTK. támad, Kertész Il.-höz kerül a labda, jobb lábbal épen lőni készül, amikor Ludwig nekiront és teljes erővel bal lábába rug. (18. perc.) A rugás folytán mindkét lábszár csontja eltörött és a mentőknek kellett elszállítani. Még egy ideig ezután is a MTK. támad, kor­nert is rug, amely után azonban a BAK. fölénye kezd
    kidomborodni. Krausz vezet szép támadást, jó helyzetből azonban mellé lő, majd Okos jut jó helyzetbe, szép lövé­sét Knapp gyönyörűen kornerre védi. Sokáig a BAK. támad, Vágó. majdnem öngoalt csinál, majd a MTK. is átjut, Rudas kornert hibáz, amelyet Biró mellé fejel. Majd Tauszig vezet szép támadást, beadását Rácz Duschek kezébe lövi. Ezután Gállos fut le, Révész kornert vét, amely azonban veszély nélkül mulik el. Ujabb ered­ménytelen korner a BAK. javára. Félidő: 0:0. ,
    A második félidőben akcióba lép a MTK. Halfsora, aminek folytán a kék-fehérek vannak inkább offenzivában. Cseh gyakran faultol, a megítélt szabadrugások a BAK. térfelébe terelik át a játékot. Egy izben Hlavayhoz kerül a labda, szép egyéni játék után Rácznak passzol, aki védhetetlen goalt lő. (15. perc.) MTK. ez­után mindjobban belemelegszik, védelme nagyon előre­nyomul, ami Krausz veszélyes lefutását eredményezi, azonban Csüdör kornerre ment, amelyből Owen ujabb kornert hibáz. MTK. kiszabadul, Tauszig veszélyes lefu­tását a BAK. védelem kornerre menti, amelyet Vágó fö­lé lő. Ezután mindkét csapat fáradni kezd és veszélyte­len támadásokkal tölti a hátralevő időt.
    A mérkőzés pártatlan bírája Benedek Aladár volt, akinek csak az erélytelenségét kell megrónunk. Olyan rutirirozott bírónak, mint Benedeknek, -szigorúb­ban kellett volua fellépni, különösen, ha előre figyelmez­tetik egy bekövetkezendő eseményre.


    Pesti Hirlap, 1914 március 17.
     
  2. avatar: seamandarin
    2021.07.30, 21:26
    Riport egy goalról, meg egy lábtórésről.

    (MTK 72 perczig tiz emberrel játszva 1:0 arányban győz a BAK ellen. Ludwig eltöri Kertész II. lábát.)

    Erről a matekról külön czikkben kell beszámol­nunk, mert -tipikus magyar bajnoki mérkőzés« volt, elrettentő példája annak, hová vezet a pontokért való el­szánt és kíméletlen tülekedés. Tiszteletreméltó dolog az ambiczió, értjük a BAK ambiczióját, a mely a bajnoki lista hetedik helyén kullog, jogos érdeke tehát, hogy pon­tokat szerezzen, de különösen az MTK ellen, a mivel a két ponton kívül jól kamatozható dicsőséget is szerzett volna, ámde már az első tiz percznyi játék után sejtet­tük, hogy a BAK nem a győzelemszerzés helyes útját választotta. Még hagyján, hogy kezdettől rettenetes ira­mot diktált, a mit az MTK-val szemben nem tartottunk ugyan szerencsés taktikának, mert a kék-fehérek az őszi szezonban s most tavaszszal legnehezebb bajnoki matcheiket nagyobb állóképességük révén is nyerték meg, de kez­dettől olyan nyers és kíméletlen játékmodort folytatott a BAK, hogy nem csoda, ha bekövetkezett az, a mi a football-sport cronique scandaleuse-ét ismét egy súlyos eset­tel gyarapítja és a mely, sajnos, gondolkozóba fogja ej­ejteni a gondos szülőt, engedje-e footballozni a gyermekét,a mikor csak testi épsége árán űzheti azt a kétségkívül szép és egészséges sportot.
    Nem vádolunk senkit szándékossággal, mert soha igazságtalanok nem voltunk, de nem is vennők a felelőssé­günkre, hogy mi, a kik az inczidenst szabad szemmelnem láthattuk, vádlóként lépjünk fel. A sajnálatos eseta mérkőzés 18-ik perczében ekképpen történt: Az MTK volt támadásban, még pedig a BAK kapujának közvet­len közelében, Kertész II. éppen goalra rúgni készül (saját bevallása szerint már vissza is húzta a lábát), mikor a labdát védeni készülő Ludwig olyan erővel rúg bele Kertész II. jobb lábába, hogy sincsontja eltörött.A csontok ropogását a tribünig lehetett hallani, azon­nal sejtettük, mi történhetett. Kertész II. eszméletlenül terült el a földön, az MTK két angol trénere ölbe fogva vitte ki a pályáról és már folyt a küzdelem tovább...
    Lássuk most az esetet nem szigorúan sportszem­pontból, de emberi nézőpontból. A játékszabályok, igaz,megengedik, hogy a védőjátékos a kapuja előtt goalt rúgni készülő csatárt zavarja, a goalrugásban megakadá­lyozza, vagy igyekezzék a labdát a csatártól megkaparitani, de kérdezzük, ha a védőjátékos látja, hogy csak azon az áron akadályozhat meg egy esetleges goalt (eset­leges azért, mert a labda nem okvetlenül a kapuba jut,de meg a kapuvéd is elfoghatja), hogy játékostársa testiépségében kárt tesz, akkor egy amatőrjátékos, a kinek a football nem kenyere, és a ki ellenfelét a sportot szintén csak kedvtelésből űző amatőrként tiszteli, nem vetemedhetik arra, hogy egy esetleges goalt egy biztos lábtörés árán hárítson el. Ennyiben hibázott Ludwig,a BAK hátvédje, a ki nemcsak Kertész II. további sport-karrierjét tette lehetetlenné, de a ki egy fiatal ember­életet is megnyomorított örökre. És igaza van Ludwig-nak, a ki a játékszabályokkal takaródzik, mondhatni azt is, hogy peche volt Kertész Il-nek, hiszen hány véletlen baleset történik naponta, egy cserép is éppen úgy ráes­hetett volna a fejére. De mi sehogysem tudunk belenyu­godni abba, hogy ezt a tragikus esetet a szerencsétlen véletlen konstatálásával véljék elintézhetőnek, de mégkevésbé nyugszunk bele abba, ha azt akarnák belénk disputálni, hogy a mit Ludwig csinált, azzal a fair játékellen nem vétett, azt a szabályok megengedhetőnek tartják. De hiszen akkor pokolba az egész football-sporttal, ha valaki kötelességet teljesít, a mikor ellenfele lábát eltöri.
    Az inczidens után hamarosan ellenőrizhetetlen hírek keltek szárnyra, a melyek szerint Ludwig vasár­nap délelőtt állítólag úgy nyilatkozott volna, hogy Ker­tész Il-őt ma harczképtelenné fogja tenni. A hirek sze­rint Kertész II. édes atyja, a ki még soha mérkőzésen nem volt, vasárnap délután a match előtt azzal ment ki az üllői-uti pályára, hogy semmiáron sem engedi meg, hogy a fia ma játszszék, mert egy rokonától hallotta,hogy Ludwig azzal fenyegetődzött nyilvánosan a bor­bélynál, hogy ő ma Kertész II-ben kárt tesz. Az MTK, úgy hallottuk, a bűnvádi feljelentést már megtette és ha a szándékosság tényleg bebizonyulna, Ludwig a méltó büntetését nem kerülheti el. Szavahihető emberek állít­ják az itt elmondottakat, azért jegyeztük fel, s monda­nunk sem kell, hogy a magyar football-sport tisztasága érdekében nagy örömünkre szolgálna-, ha a szándékos­ság hírei valóknak nem bizonyulnának. Ludwigról mégcsak annyit, hogy régen retteget nevű játékos. Vala­mikor az Újpesti TE tagja volt, a mikor is a legbrutálisabban játszó hátvédek közé tartozott, majd Bécsbe került, a hol a WAC színeiben szerepelt s jól emlékezünk, milyen kíméletlenül játszott még akkor is, mikor mint a WAC tagja magyar csatárokkal állt szemben. A mióta a BAK kötelékébe lépett, már fékezi temperamentu­mát, játékának »stílusa« azonban félelmetesen kí­méletlen. Benedek Aladár derék kollégánk, a ki a mérkő­zést vezette, mondotta nekünk, hogy a bíró tehetetlen az olyan játékossal szemben, a ki a játékszabályok sze­rint legfeljebb erélyes, vagy energikus. A mig a labda­rugó szövetség azt tűri, hogy a Ludwig játékát megenge­detten fairnek tartja, egy bíró nem tehet kivételi.
    Ez a szomorú, tragikus eset, reméljük, mégis vál­toztatni fog a BAK egyes játékosainak játékmodorán, mert Ludwig korántsem volt az egyedüli, a ki ma a sza­bályok ellen vétett. Sajnálkozással láttuk, hogy a vala­mikor legnépszerűbb és legjelesebb magyar játékosok egyike, Károly is hányszor feledkezett meg magáról és hogy Cseh, Rudas, meg Deutsch is mennyire meg nem engedetten veszik igénybe a testi erejüket. Durva alatto­mos lökdösések, boxolások és az ellenfélnek kézzel való feltartóztatása visszataszítóvá tették a mérkőzést, a melyet az MTK is hasonló stílusban folytatott, mert Taussigban és Bíróban látszólag erősen égett a reváns vágya és Révész is egy ízben olyan kíméletlen durva­sággal gáncsolt — a levegőbe, hogy ha Gálost éri, a kinek a foul szánva volt, ma alighanem még egy súlyos sérülés­ről kellene beszámolnunk.
    A BAK rettenetes elszántsággal és sok lelkesedés­sel ment a küzdelembe, pedig ez utóbbi éppen nem sa­játja, hiszen hány mérkőzést veszitett már el, mert lát­szólag semmi ambiczió sem sarkalja a csapat játékosait. György és Gerendai örökébe a »33 «-as FC-nál nem fog­lalkoztatott Duschek lépett, a ki mindjárt első szerep­lésével feltűnést keltő bravúrral védett. A Zsák stílusában játszik, kitűnő szemű, biztos kezű kapuvéd, a ki egyik legnagyobb erőssége lesz csapatának. Ludwignak nagy­szerű napja volt, de Kertész II. súlyos megsérülése után annyival könnyebb dolga volt, mert azontúl senki a köze­lébe nem merészkedett. Kucsera nagyot javult. Kitünően játszott a halfsor, erélyesen, sok vehemencziával táma­dott a csatársor, a melynek Krausz jobbszélső a leg­jobb embere, az MTK goaljára azonban nem voltak veszélyesek, holott a második félidő jórészében fölényben voltak.
    Az MTK, a mig tizenegy emberrel játszott, sok ve­szélyes helyzetet teremtett a BAK goalja előtt, azalatt is tüntette ki magát Duschek Rácz és Kertész II-nek néhány remekül irányított magas labdájának a pompás kivédésével. Kertész II. távollétében is szünetig a kék­fehérek voltak frontban, a négy csatár azonban annál kevésbé érvényesülhetett, mert a balszélen játszó Owen helyén a második csapatbeli Konrád II állt, a ki ter­mészetesen még nem rendelkezik a szükséges rutinnal. Játékostársának szerencsétlen balesete különben anynyira deprimálta az MTK csapatát, hogy mikor a BAK a második félidőben újra öldöklő iramot kezdett, hosszú ideig deprimáltán, sőt kapkodóan játszott, de mikor a forszírozott iram a kék-feketéket kifullasztotta, ismét a szivósabb MTK kerekedett felül és akkor már biztosítva is volt a győzelme, a melyre valóban derekasan rászolgált a Kertész II. távollétével alaposan meghandicapelt csapat. Knapp ma kissé bátortalanul játszott, egy Vágó által hátraadott labdát olyan ügyetlenül védett, hogy az már feltartóztathatatlanul gurult az üresen maradt hálóba, a mikor Vágónak fél méterrel a goalvonal előtt még mentenie sikerült. Révész és Csüdör nagyszerűen dolgozott, hiszen a BAK-csatárok minden akcziója raj­tuk tört meg, Csüdör felszabadító rúgásai azonban tul rövidek. Az MTK kiváló halfsorában nekünk különö­sen Bíró tetszett az utolsó félórában produkált igen szép játékáért. Owen a balszélen nem elégített ki, nagyon rossz napja volt Taussignak, ellenben remek stílusban ját­szott Rácz, az ő érdeme is a mérkőzés egyetlen pom­pásan irányított goalja, a melyet a második félidő 15-ik perczében húsz méterről a jobb sarokba plaszirozott. Kornerarány 6:3 a BAK javára.
    . . . Ha azt találnák kérdezni, hogy hiszen ott volt a mérkőzésen egy rendőrtisztviselő, mit tett az inzultus után a játék megfékezésére, azt vagyunk kénytelenek válaszolni, hogy igenis ott volt az inspekcziós fogalmazó a sajtó-páholyban és jókat mulatott az apróbb és nagyobb erőszakosságokon. Az üllői-uti pálya törzsközönsége a tavaszszal elsőízben ott játszó MTK-át korántsem dédelgette, sőt a BAK-ot tapsolta a pályára lépésekor, majd mikor a kék-fehérek csak tizen maradtak és végül akkor is, amikor a BAK vesztesként hagyta el a pályát.

    Az Újság 1914 március 17.