hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 1

   2022.11.21, 23:18

   III. ker. FC—Bástya 2:0 (1:0)
   
   Napsütés, szélcsend a Dunaparton. Ilyenkor a III. kerületi polgár jókedvű, béketűrő, kedélyes. Ezt azért kell előrebocsátanunk, hogy megértsük azt a viszonylag álmos hangulatot, amely vasárnap a III. kerületi-Bástya mérkőzés alatt elömlött a határ utcai pálya nézőterén. Nincsenek sokan, talán mindössze ezeren.
   Ugyan minek izgulni ilyen szép őszi napon? A mérkőzés megkezdése előtt még van egy kis „mozgalom”, a bíró ad rá okot, holott még nem is mutatkozik. Sőt éppen azért. Az első ligában most debütáló Anspitz ugyanis késik, a csapatok már régen a pályán vannak, de bírónak még nyoma sincs.
   Végre, negyedórás késés után, a két csapat így áll fel akezdéshez:III. kerület: Neuhaus — Kenyeres, Semsey — Warner, Magyar, Hauser — Drössler, Schiller, Konyor, Lengyel, Rábl. — Bástya: Beneda — Weiglhoffer, Emmerling — Simóka, Tóth, Kronenberger — Varga, Schwarz, Possák, Wahl, Solti.
   De figyeljük tovább a mérkőzést, amely lendületes és változatos. A Bástya-csatársor mintha veszélyesebb lenne. Possák néhány mesteri húzása sikerül, átsiklik a védőkön, de lassú ahhoz, hogy akcióját befejezni tudja. Varga agilis, többször megugrik a halljától, de Senkey rutinos fellépése megakasztja. A másik oldalon Dróssler rohamoz, ám a biztos fellépésű Emmerling őt sem hagyja élni. Kronenberger is a nyakán van, egyszer el is nyomja a tizenhatoson belül, de a helyzet nem olyan, hogy érdemes lenne érte tele torokkal tizenegyest követelni. Még Konyornak a 16-osról a kapu mellett elsivító lövése ad okot a reménykedésre, azután vérfagyasztó pillanatokat élnek át az óbudai drukkerek. Tóth passzával Varga kiszabadul, átmegy Senkeyn, már csak Neuhaus tétovázik előtte, de a szegedi jobbszélső lövése elszalad a kapu előtt és a túloldalon kimegy. Majd Emmerling hosszú labdáját Varga fejjel Possák elé tálalja, ez testcsellel szabad utat nyer, ám hosszan szökteti magát és Kenyeres előtt éri el a labdát.
   Ismét Varga nyer egérutat, egy lépésre megközelíti a kaput, plasszhozás helyett lő és a labda a felső sarok mellett süvít el. Végre Konyor nekilódítja a III. kerületi csatársort, pechére Ráblt szemeli ki partneréül, s a balszélső elköveti első ügyetlenségét, amit a meccs folyamán egész sora a baklövéseknek követ. Egyébként Ráblnak ez az akciója alkalmat ad Benedának az első parádés védésre, amennyiben nagyszerű rávetéssel szedi le az egy lépésre levő csatársor lábáról a labdát. A 20. perc döntő fontosságú a mérkőzés sorsára. A Bástya ekkor szalasztja el a legjobb alkalmat. Possák hosszú labdával szökteti Vargát, akit senki sem fedez. A jobbszélső csak az elébefutó Neuhaus-szal áll szemben, ki akarja driblizni, de átesik a labdára vetődő kapuson.
   Most hirtelen átfordul a túlsúly a III. kerület oldalára. A szegedi halfsor visszaesik, annál impozánsabban nyomul fel a III. kerületieké. Ezzel újabb lendületet kap a csatársor, amelyben most kezd akcióba lépni az eddig keveset foglalkoztatott Lengyel. Az impulzust Simóka adja neki, aki alaposan belefaultol. A III. kerületi csatár erre nekibuzdul, gyors dribli után lő és Beneda csak mesteri robinzonáddal tudja kornerre tolni a bombát . Most már az óbudaiaké a szó. — Harsog,a „Tempó Vívó!” s a 38. percben bent van a gól Emmerling hendszet vét a 16-os előtt, Konyor a szabadrúgást, balra küldi, ahonnan a rosszul fedezett Lengyel biztosan fejeli a labdát a hálóba.
   Alig van idő egy csésze forralt bor lehörpintésére, máris kezdődik a második félidő. A III. kerületiek fölénye most már döntően alakult ki. A szegedi halfsor nem tud többé lábrakapni, de, nagy hiányosságok mutatkoznak a csatársorban is. Possák teljesen leáll, és az sem tudja felrázni, hogy két, összekötője helyet cserélt. Igaz, hogy a helyzet ezzel nem változik, mert Wahl éppen olyan gyenge a''jobboldalon, mint volt a balon és Schwarzon sem javít a baloldali játék, de annál többet árt Soltinak. Nincsen élet a szegedi csatársorban, annál jobban pezseg az életerő a fedezetektől lelkesen támogatott III. kerületi csatárokban. A játék egyoldalúvá válik és mégis érdekes. Ezzé teszik a szegedi bekkek okos taktikai fogásai és Beneda pompás védőakciói. Sok III. kerületi helyzet megy veszendőbe a jól diszponált kapus biztos fellépésén, de Rábl és Drössler váltakozó ügyetlenségein is. Konyor is sokat tétovázik a középen.
   Nagy a fölény és még sincs gól. Ez unalmas,— gondolja Senkey, s hogy felpezsdítse, a Bástya csatársorát, „beleszáll” Possákba. Ebből az akcióból külön kis párharc fejlődik a szegedi center és a III. kerületi bekk között. Possák feje egy alkalommal— véletlenül — érintkezésbe kerül Senkey kezével, de nem eléggé lendületesen, hogy óbudai felfogás szerint, pofonnak lehetne nevezni ezt a kontaktust. Possák azonban, úgy látszik, mégis annak érezte, mert egy következő alkalommal ő tussolja Icát. A párviadalba most már beleavatkozik a többi játékos is, minden oldalról egyberajzanak, de a fenyegető helyzetet megmenti a bíró gyors intézkedése, s a szegedi center mehet a kabinba folytatni a pályán megkezdett alvását.
   A közönség, miután izgult egy kicsit, visszaesik őszi hangulatába, s folyik tovább a játék Possák nélkül. A szegedi csatársornak mintha használt, volna a vércsapolás. A négy csatár élénkebben mozog, mint azelőtt és olykor veszélyesek is. De végül megint csak fölülkerekednek a III. kerületiek s hogy az igazságnak elég legyen téve, Emmerling elkövet ismét egy szabálytalanságot — elrántja a kiszökni készülő Konyort — s a megítélt tizenegyest Senkey belövi. Ez a fájdalomdíja a Possák faultjáért. Vége a meccsnek.

   
   Sporthirlap, 1928. november 26.