hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2016.01.04, 22:04

   1969. augusztus 2.
   
   Négyszemközt gólkirályokkal
   
   - Megvédi-e gólkirályságát?
   
   Dunai II. nemet int a fejével és nemet is mond:
   
   - Nem hiszem, de nem is hajtok rá… Sokkal inkább sorsdöntő gólokat szeretnék lőni. Olyanokat, amelyek bajnoksághoz segítik csapatomat, az Újpesti Dózsát.
   - Tavaly 31 gólt lőtt a bajnokságban. Most tavasszal csak hetet. Ez duplán is csak 14…
   - Így van. De majd Bene Ferike átveszi tőlem a gólkirályságot…
   - Kozma?
   - Ő is lehet gólkirály… Csak a bajnokságot mi nyerjük! Persze úgy lenne szép, ha a csapat bajnokságot, Bene pedig gólkirályságot nyerne. Azt hiszem inkább így lesz.
   
   Távirati stílusban – Újpesti Dózsa
   
   Kilenc válogatott játékos távollétében csak az itthoniakkal dolgozott Baróti edző. Különösen három dolog fejlesztésére fektette a fő súlyt: a ruganyosságra, a gyorsaságra és a frissességre. Ez utóbbi miatt még aggódnak a lila-fehéreknél. A jól bevált csapaton egyébként nem változtatnak. Ha csak valami közbe nem jön, ez a gárda kísérli meg a bajnoki cím megszerzését: Szentmihályi,Káposzta,Solymosi,Bánkuti,Dunai III.,Noskó,Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Zámbó. „Csapatom a legjobb korban van, érett, összeszokott gárda” – nyilatkozta Baróti, s nem titkolja, számít a bajnokság megnyerésére.
   
   1969. augusztus 3.
   
   Öröm ma az Újpestnek szurkolni
   
   Szurkolói ankétra kaptunk meghívást Újpestre, a Chinoin gyár kultúrtermébe. Kíváncsian vártuk Barótiék és a csapat leglelkesebb híveinek a találkozását. A hangulatos, majd háromórás baráti beszélgetés során megtudtuk, mi is érdekli jelenleg a legjobban az újpestieket. A teljesség igénye nélkül néhány képet villantunk most fel erről a találkozásról.
   
   Baróti
   
   A mester halk szóval, barátságos jó estét-tel köszöntötte hallgatóit. A közel félezres társaság vastapssal válaszolt. Nehéz volna visszaadni azt a megbecsülést, ami Baróti Lajos munkáját övezi ma Újpesten, s amit az egymás után szólók kivétel nélkül kifejezésre is juttattak. Az edző kissé meghatottan jegyezte meg később: „Bárcsak előbb jöttem volna…” A dicséreteket pedig játékosaival osztotta meg: „A fiúké az érdem, akik megértették, hogy mit akarok, s mindez csak a jó szereplést segíti elő…” Egy szó, mint száz, ilyen – sok edző által csak álmodott – légkörben öröm lehet dolgozni.
   
   Több szubjektív vélemény és kérdés is elhangzott. Például: keményebb embereket a középpályára; ki a jobb játékos a fradista Juhász vagy Dunai III; szerezzék meg a kecskeméti Fajtot; miért nem kérik egy pszichológus segítségét Dunai II. gólképességének visszaszerzéséhez és így tovább… Kővári Imre váchartyáni plébános, a lila-fehérek régi, lelkes szurkolója viszont ezt kérdezte Barótitól: „Nem volt-e hiba a sérült Bene beállítása a Tatabánya elleni második félidőre?” Az edző csendesen válaszolt: „Jót akartam, talán hibáztam. Benét kímélni akartam, de jobb lett volna, ha az első félidőben szerepeltetem, s pihenhetett volna, ha a teljes csapattal bebiztosítjuk a győzelmet.” Mi példázná jobban e kérdésnél és válasznál a találkozó családias, baráti légkörét?!
   
   A válogatott
   
   Többek után talán Szalay László öntötte a legjobban szavakba a gondolatot: „ A szurkoló azért jön ki a pályára, hogy csapata győzelméért izguljon és szép, jó játékot lásson. Hosszú éveken át mi sajnos kizárólag csapatunk kedvéért járhattunk ki a mérkőzésekre. Most viszont öröm az Újpestnek szurkolni!” De azután arról is beszélt, hogy az lenne az igazi büszkeség: „Ha a mi újpesti fiaink a válogatottban, Prágában is megmutatnák! Ha játékosaink a válogatott csapatban is tudásuk legjavát adnák, mert a válogatott szereplése ma újpesti kérdés is lett.”
   
   Göröcs
   
   Az is kiderült, hogy a játékosok képviseletében megjelent csapatkapitánynak, Göröcs Jánosnak, milyen fontos szerepet tulajdonítanak, aki most a beteg Albert helyett a válogatottban is kapitányi megbízást kapott. A technikás „professzortól” példamutató küzdeni akarást, a többiek irányítását várják. Azt, hogy ragadja magával a válogatottat is, legyen szellemi vezére a mexikói repülőjegyért harcoló tizenegynek és a bajnokságért küzdő újpesti csapatnak egyaránt. Az biztos, hogy Titi barátunk felelősségérzetét alaposan felébresztették ezen a Chinoin gyári estén.
   
   Keményebb edzések
   
   Kálmán László, már a fiatalabb nemzedékhez tartozó újpesti szurkoló érdekes, figyelemre méltó kérdést feszegetett: „Nem tervez-e Baróti keményebb, elsősorban az erőnlétre, a fizikai képességekre jobban ható edzéseket?” A mester őszintén felelt. Jogosnak tartotta a kérdést, aminek megvalósítására azonban az idő, a zsúfolt program azonban nem adott lehetőséget. S ezt a labdarúgás egészének fejlődését alapjaiban befolyásoló kérdést – ahogyan ezt Kálmán László is jól érzi – a bajnoki rendszer időbeosztásának javasolt változtatása önmagában nem oldja meg. Arról viszont, hogy milyen lesz a felkészülés, nagyon kevés szó esett az utóbbi időben…
   
   Az Ipoly
   
   No, nem a Kárpátokban eredő, s a Dunába ömlő felvidéki kis folyóról, hanem a Pozsonyi úti presszóról, a játékosok törzshelyéről van szó. „Emlékszik még Lajos bácsi, hogy mikor idekerült, felhívtuk a figyelmét erre a presszóra – emlékeztetett Kis Pál, majd hozzátette: - De a játékosok előtt mostanában csak kávét vagy gyümölcslét látunk.” Az edző újra őszinte volt: „ Az Ipolyban én is törzsvendég lettem, s a játékosok nemcsak mindig gyümölcslét isznak. Egy-egy kisfröccs vagy sör azonban nem árthat, a fiatal játékosok esetében egy-egy kilengés is érthető. A baj a több sörnél, a sorozatos kimaradozásnál kezdődik. Ilyen viszont egyes rosszindulatú híresztelések ellenére sincs ma nálunk a csapatban!”
   
   Hajrá, Dózsa!
   
   Az újpestiek fiatal, lelkes szurkológárdája, Farsang Endre szakosztályvezetői beszámolójában, ha úgy tetszik; hivatalos dicséretet kapott. Az igazi, az újpesti hagyományokhoz is méltó szurkolás azonban a lila-fehér együttes buzdítása mellett az ellenfél elismerését is jelenti. „Buzdítsátok továbbra is ilyen lelkesen csapatunkat, de legyetek az ellenfelekkel szemben egy kicsit szelídebbek” – intette kedvesen ezen a találkozón is a „Hajrá, Újpest” hímzésű zokniban, lila-fehér csíkos ingben megjelenő fiatalokat Szimák István volt pedagógus, aki négy évtizede él-hal a csapatért. A fiatal társaság egyik beat frizurás, ballon zekéjének hátán „Hajrá, Újpest és OMEGA,Bene,Titi és Kóbor” feliratot viselő tagja megértően bólintott hozzá.
   
   A szurkolótábor legnagyobb vágyát azonban a házigazda Darvas József, a Chinoin gyár vezérigazgatója, a népszerű Csibi bácsi így fogalmazta meg: „Nekünk csak a bajnokság hiányzik…” De ebbe, még az Üllői útról, sőt Kispestről is beleszólhatnak!
   
   Tartalékbajnokság
   
   Dunaújvárosi Kohász- Újpesti Dózsa 0:1 (0:0)
   Dunaújváros, 15.15 ó., 2.000 néző, V.: Molnár
   
   Dunaújváros: Mohács-Simon II.,Andriska,Kőrös-Somogyi,Ködmön-Jáksó,Szabó Z. (Bartók),Nagy E.,Takács,Czigler.
   Ú. Dózsa: Borbély-Komáromi,Horváth,Szini-Hartyáni,Simon-Nagy J. (Zielbauer),Hegyi,Juhász,Nyírő,Tóth A.
   
   Gólszerző: Simon
   
   Jó: Mohács,Nagy E. illetve Horváth,Hartyáni,Juhász,Nyírő.
   
   Az újpesti tartalék nehéz küzdelemben megérdemelten győzött. Helyzeteit tekintve mindkét csapat több gólt is lőhetett volna.
   
   
   Idegenben is esélyesebb az Újpesti Dózsa
   
   Dunaújvárosba utazik a tavaszi listavezető, az Újpesti Dózsa.
   
   Az Újpesti Dózsa a megszokott összetételben lép pályára. A kupamérkőzéseken jó formát árult el, s ezért teljesen indokolt Baróti edző derűlátása, aki győzelmet vár fiaitól. A két csapat közt játéktudásban nagy a különbség. Egy zömében válogatottakból álló, jól összeszokott együttes játszik a hazaiak két újoncot pályára küldő, toldozott-foldozott gárdájával. A Dunaújvárosnak a hazai környezeten túli hajtóereje az, hogy a kiesés ellen küzd. Egy csupa szív, lelkes csapat pedig már komoly ellenfél még akkor is, ha képességek terén nem emelkedik az átlag fölé. A lila-fehérek nagy esélyesek. Tipp: 2.
   
   Könnyed játékkal nyertek a lila-fehérek
   
   4:0 után lefékezett az Újpest – Három kapufát lőtt a Dunaújváros – Nagy tudásbeli különbség volt a két csapat között
   
   Dunaújváros- Újpesti Dózsa 0:4 (0:2)
   Dunaújváros, 17 ó., 6.000 néző V:Bíróczky (Schopp,Balla B.)
   
   Dunaújváros: Aczél-Ajtony-Formaggini,Oláh,Nagy F.,Szentesi-Mihály,Kovács-Szimacsek,Végh,Józsi.
   Edző: Palicskó Tibor
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó,Bánkuti-Dunai III.,Göröcs-Fazekas,Bene,Dunai II.,Zámbó.
   Edző: Baróti Lajos
   
   Csere: Kovács h. Simon (szünetben), Nagy F. h. Csepecz (57p.)
   
   Gólszerző: 0:1 Bene (8p.), 0:2 Dunai II. (12p.), 0:3 Dunai II. (52p.), 0:4 Solymosi (60p.-11-esből).
   
   Szögletarány: 7:8 (3:5)
   
   Dózsa rohamokkal kezdődött a találkozó. Sok volt a pálya középső harmadában a taktikai szabálytalanság. Ebben a dunaújvárosiak jártak elöl, a 7. percben Szentesit figyelmeztette is a játékvezető. A 8. percben Zámbó a tétovázó dunaújvárosi védők között elvitte a labdát. Benéhez játszott, aki 7 m-ről senkitől sem zavartatva lőhetett a bal sarokba. 0:1. Könnyedén, szellemesen játszott az Újpest, Göröcs és Dunai III. vezényletével. Szép akciókat vezettek. A 12. percben újabb gólt ért el a vendégcsapat. Szimacsek rossz átadását Bánkuti elcsípte, Dunai II.-t indította a bal szélen, aki Benéhez játszott, majd a visszakapott labdát a vetődő Aczél fölött a háló közepébe helyezte. 0:2. A második újpesti gól után Oláh és Ajtony helyet cserélt, Oláh visszakerült régi szerepkörébe, sepregető lett. A 15. percben Dunai II. gólba tartó labdáját Szentesi vágta ki, majd a 17. percben Szimacsek beadást Szentmihályi kiejtette, a labdára futó Végh „elakadt” a kapusban, de a játékvezető nem látott szándékosságot Végh feltartásában.
   Továbbra is az Újpest kombinált szellemesen, a Dunaújváros vergődött, és bár szoros emberfogással igyekezett kikapcsolni a játékból az újpestieket, a lila-fehér játékosok gyorsasági és technikai fölényük révén könnyedén elszakadtak őrzőiktől. A 23. percben Bánkuti 25 méteres bombája a hálótartó vasra pattant, majd ugyanebben a percben Szimacsek nagy lövése csak kevéssel kerülte el a bal felső sarkot. A 30. percben Kovács a 16-osról az üres kapu fölé lőtt. A 32. percben előbb Bene, majd Bánkuti nagy lövését tisztázta nagy védésekkel Aczél.
   
   A második félidőt gyors Göröcs – Bene támadás vezette be, Bene azonban mellé lőtt, majd a 47. percben Aczél 25 méteres kifutással mentett az egyedül kapu felé robogó Bene elöl. Utána két perc alatt három szögletet harcolt ki a Dunaújváros. A harmadik szöglet után Nagy F. lövését Szentmihályi védte. Ismét az Újpest vette át a játék irányítását és az 52. percben Zámbó a jobbösszekötő helyéről Dunai II. elé játszott, Oláh nem tudott közbeavatkozni és Dunai II. közelről a hálóba vágta a labdát. 0:3. A 60. percben a kapura törő Benét Szentesi a 16-oson belül buktatta. Tizenegyes. Solymosi a büntetőt laposan lőtte a bal sarokba. 0:4. A 63. percben már sakk-matt volt a dunaújvárosi védelem, de Dunai II. tíz méterről az üres kapu fölé vágta a labdát. Húsz perc után alábbhagyott az újpestiek lendülete. Lélegzethez jutottak a hazaiak, viszonylag sok támadást is vezettek, de lövéseik nagyon pontatlanok voltak. Háromszor is a kapufát találták el.
   
   ×××
   
   Az Újpesti Dózsa kapujában Szentmihályinak nem akadt komoly védeni valója. A hátvédek közül Bánkuti játéka emelhető ki, akinek az erejéből még veszélyes kapura lövésekre is futotta. A középpályán Dunai III. és Göröcs igazi motorja volt a lila-fehérek játékának. Elől Bene játéka emelkedett az átlag fölé, Dunai II. bár két gólt is lőtt, nagyon sok helyzetben hibázott.
   
   Baróti Lajos: A vártnál biztosabban győztünk, véleményem szerint a Dunaújváros hamar feladta.
   
   
   A jóslatok nem váltak be
   
   A Dunaújváros- Újpesti Dózsa mérkőzés előtt a két edző – Palicskó és Baróti – udvariasan beszélgetett.
   
   - Boldog lennék, ha egy góllal győznénk – így Baróti.
   - A döntetlen talán sikerül – mondta erre Palicskó – ha nem sértődsz meg érte, Lajos bácsi…
   
   Nos, az Újpesti Dózsa jó játéka biztos lila-fehér győzelmet hozott. Még a vártnál is biztosabbat. A Dunaújváros megerősített védelme sem volt képes komolyan ellenállni a fürge, helyüket sokat változtató újpestieknek. Dunai III.-ra és Göröcsre nem ügyeltek eléggé. Ők ketten pedig nem csak hasznosan, hanem igen látványosan éltek is a kapott lehetőséggel. Egyenlőtlen lett tehát a játék, egészen a 60. – 65. percig, míg le nem fékezett az Újpesti Dózsa. De hát akkor már 4:0 volt az eredmény, s bár a hazaiak Simon, Mihály, majd újra Simon révén három kapufát is lőttek, ez nem jelentette a játék kiegyenlítettségét.
   Az Újpesti Dózsa – az őszi forduló nyitányának tanúsága szerint – jó formában van, csapatjátéka szinte hiba nélküli. És frissességükkel sincs baj, amelytől leginkább tartott Baróti edző.
   
   
   4:0 és : : :
   
   Négyszer dörgött az égbolt Dunaújváros felett, négy pompás lila gól surrant be a hazai hálóba.
   Háromszor dörgött a kapufa Szentmihályi jobbján és balján, de hát a kapufákat legfeljebb a hét furcsaságai között jegyzik, az eredményrovatba nem kerülnek be.
   
   - Rossz a szabály – szólt a dunaújvárosi közvélemény – ki kéne mondani, hogy mától három kapufa egy gólt ér.
   
   És akkor mi van? 4:0 helyett 4:1 a Dózsa javára. Ez a bajnokság úgysem gólarányon dől el.
   
   Nemzeti Sport, Képes Sport
   
   hmgy