magyarfutball.hu

Békéscsabai Előre FC - Haladás VFC 1 : 3 16:30

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
videók
mérkőzés értékelése

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: bbsz
    2016.12.12, 11:46 (szerk.: 2021.07.29, 12:22)
    Gólok fegyelmezetlenség miatt
    Békéscsabai Előre FC - Haladás VFC 1-3 (0-1)


    NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, 3 ezer néző
    V.: Hajdó (Varga S., Vida)
    Békéscsaba: Derdák 4 — Csehi 6—2=4 — Medgyesi 4, Sándor 5 — Ulici 4, Schultz 6, Major 4, Kovács T. 4, Kasik 3 — Szabados 4, Kulcsár 3. Edző: Silviu Iorgulescu
    Haladás: Király G. 0 — Tóth M. 7 — Koller 6, Varga K. 6 — Bonchis 6, Szekér 6, Kovács S. 7, Varsányi 5, Usvat 6 — Fehér 7, Negrau 8. Edző: Mihalecz István
    Csere: Varsányi helyett Lengyel (6) a szünetben, Ulici h. Varga M. (-) a 68., Major h. Illés (-) a 74., Medgyesi h. Balog Zs. (-) a 86. percben.
    Gólszerző: Tóth M. a 26., Schultz az 53., Negrau az 57., Negrau (11-esből) a 64. percben.
    Sárga lap: Koller (Kulcsár felvágásáért) a 13., Major (letalpalta Szekért) a 28., Csehi (szövegelésért) a 31., Sándor (Fehér felvágásáért) a 60., Lengyel (Sándort elkaszálta) a 62., Kasik (sípszó előtt elrúgta a labdát) a 63. percben.
    Kiállítva: Csehi a 64. percben.
    Szögletarány: 7:2 (6:1)

    Silviu Iorgulescu a mérkőzés előtt bizakodó volt, és remélte, hogy a két legutóbbi 1—0-ás vereség után javít a csapat.
    A szombathelyiek edzője, Mihalecz István pedig így vélekedett: ,A jó rajt önbizalmat adott labdarúgóinknak, és remek fizikai állapotban vannak. A békéscsabai pálya nagyon mély, ezért nagy jelentősége lesz annak, ki hogyan bírja az iramot."

    8. perc: Kovács T. remek beadását Schultz küldte kapásból a kapura, a labda a felső lécről vágódott vissza a mezőnybe.
    26. perc: Szabadrúgáshoz jutottak a vendégek 26 méterre a békéscsabai kaputól. Kovács S. legurítását követően Tóth M. elnyesett a sorfal mellett, Derdák jobbra futott, ám a labda a kapu közepébe vágódott, 0-1.
    53. perc: Major remekül emelt a 16-oson belülre betörő Schultz elé, aki a bal összekötő helyéről, éles szögből, nyolc méterről laposan kilőtte a bal alsó sarkot, 1-1.
    57. perc: Négy Haladás-támadó lódult meg három csabai védővel szemben a félpályáról. Szekér a balösszekötő helyén senkitől sem zavartatva nyargalhatott föl, majd átívelt az ötös jobb sarkán kitünően felugró Negrau fejére, akinek már csak be kellett bólintania a labdát a léc alá, 1-2.
    64. perc: Ismét egy remek szombathelyi kontratámadás viharzott végig a pályán, amelynek végén Fehér vette tűz alá a kaput. A kimerészkedő Derdák már verve volt, a gólvonalon álló Csehi viszont kapus módjára kinyújtott bal kézzel kiütötte a gólba tartó labdát. A játékvezető joggal mutatta föl a piros lapot a csabaiak védőjének, s egyben 11-est is ítélt. A büntetőt Negrau az ellentétes irányba vetődő Derdák mellett a bal alsó sarokba rúgta, 1-3. kép
    A békéscsabaiak gólszerzője, Schultz Levente húz el a labdával, őt Varsányi (8) kíséri. (Fotó: Lehoczky Péter)

    A negyvennyolc órája potyogó eső a mérkőzés előtt ugyan elállt, ám a nagy égi áldás megtette a magáét, igencsak mély talaj fogadta a két csapatot. Nem beszélve róla, hogy a mérkőzés első félidejének közepén újra szemerkélni kezdett az eső. De már ezt megelőzően, a melegítésnél látható volt, hogy több lesz a csúszkálás, mint a játék, és a szerencsének is nagy szerepe lesz.
    Szokatlanul kevés néző látogatott ki a csabai stadionba, ami nem csak a rossz időjárásnak köszönhető, hanem amúgy sincs mostanában elegendő hely, hiszen az állóhelyi lelátót még mindig átépítik, a lezárt területre senkit sem engednek föl.
    Egykori edzőm kedvenc szavajárása volt, amikor pilledni látta a társaságot: „Gyenge kezdés után erőteljesen visszaestetek, fiúk!” Nos, ez a csabai mérkőzésre annyiból volt igaz, hogy már a mérkőzés kezdetét jelentő sípszó után sem rontott egymásnak a két csapat, könnyedén lépdeltek, aztán tíz perc múlva visszavettek a kocogásból is. Az egyetlen esemény a csabai színekben először pályára lépő fiatal ferencvárosi kölcsönjátékos, Schultz kapufája volt. De ez sem hozott „felüdülést”. Nem is változott az iram egészen addig, amíg a szombathelyiek be nem varrtak a hibázó Derdák mellett egy szabadrúgásgólt.
    Attól kezdve felébredt a Békéscsaba, de a vendégek is rögtön ritmust váltottak. Ez viszont a mérkőzés javát szolgálta, ha a hibák száma nem is csökkent. Kiegyenlített mezőnyjáték folyt a pályán, igazi nagy alakítások nélkül. A kapuk pedig alig-alig kerültek veszélybe, ugyanis inkább körbelövöldözték azt a játékosok.
    A szünet után annyiban változott a játék, hogy egyre inkább fölénybe került a vendégcsapat, sőt a hibák számát tekintve is eredményesebb lett a Szombathely olyan értelemben, hogy precízebb lett a játékuk, míg a csabaiak továbbra is nagy hibaszázalékkal küzdöttek. Noha tetszetős játék végén egyenlített a Békéscsaba, nem sokáig örülhettek Schultz látványos góljának, ugyanis legalább ilyen szép találattal vette vissza a vezetést a Haladás, amely csapat sokkal nyugodtabban és korszerűbben játszott. Különösen Negrau volt elemében, aki minden akcióból kivette részét, mi több, góljaival eldöntötte a mérkőzés sorsát.
    A találkozó finisében teljesen összeroppant a Békéscsaba, míg a vendégek egyre könnyedébben futballoztak, a helyi publikum is elismerte, hogy e napon sokkal jobb volt a Haladás. Tény, hogy a szombathelyiek minden tekintetben felülmúlták vendéglátóikat, jól váltogatták a ritmust, kontrából ugyanúgy képesek voltak a kapuba találni, mint felállt védelemmel szemben.
    A vendégek rászolgáltak a győzelemre, a második félidőben enerváltan és egyre gyakoribb hibákkal játszó Békéscsabával szemben.

    Silviu Iorgulescu, a Békéscsaba edzője:
    — Az első játékrészben helyzet nélkül kaptunk gólt. Fordulás után ki kellett támadnunk, ezt viszont ügyesen kihasználta a Haladás. Hiába értünk el mi is gólt, utána két fegyelmezetlenség miatt kettőt kaptunk. Reális a vendégek győzelme.
    — Egy-egynél felcsillant a remény.
    — A mindenáron való győzni akarás miatt kinyílt a védelmünk, s elkövettünk egy-két durva hibát.
    — Sokan úgy vélték, nem kellett volna ennyire rohanni.
    — Olyat nem lehet kérni egyenlítő gól után, hogy álljon vissza mindenki, és védjük az eredményt. Az természetes, hogy a győzelem reményében hajtott a csapat. Persze az is igaz, senki sem mondta, hogy fejetlenül támadjunk, s hátul hagyjunk üres posztokat.
    — A csapat nem tudja azt nyújtani, amit a bajnokság elején.
    — Az a gond, hogy nem tudjuk megtartani a labdákat, és nagyon lassan játsszuk át a középpályát. Ami pedig még ennél is nagyobb baj, most már sorozatban adódik egy-egy nagyobb döntő hiba, ami miatt kárba vész minden kezdeményezés.
    — Újonc bíró vezette a mérkőzést. Jó ez?
    — Nem szeretek foglalkozni a játékvezetők működésével, de ilyen rossz felfogású bíráskodást csak a román bajnokságban tapasztaltam. Félre ne értsen senki: amikor elvállaltam ezt a feladatot, tudtam, hogy nehéz dolgunk lesz, s csak kemény, következetes munka hoz majd eredményt. Legyen tisztában a vezető és szurkoló azzal, hogy ez a csapat még nem NB I-es szintű, s éz most beigazolódni látszik.
    — Nagy a baj?
    — Nos, három vereség után azt kell mondjam, hogy a csapat nem tudja azt nyújtani, amit vártam tőle, főleg azért, mert hiányzik egy gyors csatár és egy jó irányító. Márpedig ezek hiányában vissza kell állnunk a régi harcmodorra, azaz a kontrákra kell építenünk a taktikát. A játékosokkal tudatosítani kell, hogy a jövőben még keményebben, agresszívebben kell küzdeni, és nem szabad pánikba esni, még bőven van idő a javításra.
    Mihalecz István, a Haladás edzője:
    — Kiegyenlített első félidő után a második játékrészben fölénybe kerültünk, többet támadtunk, jó néhány gólszerzési lehetőségünk adódott, megérdemelten győztünk. Az is igaz, hogy gyengébben játszottunk, mint hét közben a BVSC ellen, de most már nem vagyunk „kisbetűs” csapat.
    — Tavaly ilyenkor nem voltak rózsás helyzetben, most viszont elkapták a fonalat.
    — Tény, hogy tavaly sok problémával küszködtünk, de erre az évre összerázódott a gárda, egységes a csapatszellem. De a földön maradunk, hiszen jócskán van még mérkőzés a bajnokságból.
    — Az egyenlítő gól után nem féltette a csapatot?
    — Nem. De azt elismerem, jókor jött az újabb vezető gól, ami a hazaiakat rogyasztotta meg. A tizenegyes gól pedig végleg eldöntötte a találkozó sorsát.
    — A szünetben hiányolta csapatából a gyors, pontos játékot...
    — Valóban, mert mindig odacipeltük a labdákat, ahova pedig rúgni kellett volna. Ezzel saját magunkat fárasztottuk ki. Szünet után azonban kondícióban a csabaiak fölé kerekedtünk, és gördülékenyen játszottunk.

    3. Haladás 5 3 2 - 7-3 11
    ...
    10. Békéscsaba 5 2 - 3 7-6 6

    Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember 9.