hozzászólások

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2017.01.25, 11:02 (szerk.: 2021.07.11, 17:38)

   Negyedórás ritmusváltás után
   Nagykanizsa - Békéscsabai Előre FC 0-3 (0-0)
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Nagykanizsa, 3500 néző.
   V.: Kiss Géza (Arany, Molnár J.)
   Nagykanizsa: Csáki 4 — Keszeg 4, Dudás 5, Szalai 3 — Gyulai 4, Agics 5, Hornyák 4, Hegedűs 4, Balogh Cs. 5 — Szőcze 4, Vidóczi 5. Edző: Szabó Imre
   Békéscsaba: Baji 0 — Szenti 6, Csató S. 6, Zahorán 5 — Mracskó 7, Vlaicu 6, Balogh Z. 5, Horváth L. 4, Kasik 6 — Fodor 6, Kulcsár 7. Edző: Pásztor József
   Csere: Hornyák helyett Fehér (5), Horváth L. h. Szarvas (7), mindkettő a szünetben, Szőcze h. Kiss (-) a 67., Zahorán h. Csató J. (-) a 71. percben.
   Gólszerző: Mracskó az 56., Kulcsár a 65., Csató J. a 72. percben.
   Sárga lap: Balogh Cs. (Szenti visszahúzásáért) az 5., Dudás (Kasik feltartásáért) az 55., Zahorán (Hegedűs buktatásáért) az 57., Balogh Z. (Fehér lerántásáért) a 63. percben.
   Szögletarány: 4:7 (2:3)
   
   A házigazdák egy alaposan felforgatott csapatot állítottak ki annak reményében, hogy ez a gárda megzavarhatja a békéscsabaiakat és nyerni is képes a viharsarkiak ellen.
   
   Sokáig, a 22. percig kellett várni az első valamirevaló eseményre, amikor Kulcsár szögletét Csató S. 6 méterről alig fejelte a kapu mellé.
   Három perccel később Vlaicu visszagurítását Mracskó 18 méterről alig lőtte a hazai kapu jobb felső sarka mellé.
   A 35. percben egy villámgyors békéscsabai akció végén Kulcsár átadását Mracskó balról, 12 méterről hajszállal a jobb alsó sarok mellé pöckölte.
   Még az első játékrész lefújása előtt Vidóczi 25 méteres váratlan lövése zúgott el a léc fölött.
   
   Szünet után az 50. percben Agics nagy hibájából Vlaicu középre adott, Fodor előtt ott tátongott az üres kapu, de nem találta el jól a labdát, így ordító helyzetben fölé emelt.
   Az 56. percben megszerezte a vezetést a vendég gárda. Egy szabadrúgáshoz leállított labdát Csató S. balról Mracskó elé tolt, a válogatott labdarúgó 23 méterről laposan kapura lőtte. Csáki úgy tűnik, a védőktől nem láthatta a labdát, mert balra elmozdult, a pettyes pedig a kapu közepébe gurult, 0-1.
   Egy perccel később Fehér lövése a védők lábán megpattant és szögletre vágódott.
   A 65. percben egy újabb nagy védelmi hibát követően Szarvas elé került a labda. A csereként beállt mozgékony csatár középre adott, Kulcsár pedig 6 méterről nemes egyszerűséggel a kapu közepébe emelt, 0-2.
   A 72. percben Szarvas könnyedén cselezte át magát a hazai védősoron, középre adott, s az éppen hogy csak pályára lépő Csató J. első labdaérintésével a kapu közepébe továbbított, 0-3.
   A 88. percben Fehér teljesen tisztán vezette a csabai kapura a labdát, óriási lehetősége volt a szépítésre, de a kapujából kimozduló Bajit találta telibe, ahonnan a labda szögletre vágódott.
   
   Érdekes taktikai csata alakult ki már az első percekben. Az tudott volt, hogy a hazaiaknak égetően szükségük van a három pontra ahhoz, hogy elkerüljék a biztos kiesést, ennek ellenére megilletődötten játszottak és nem mertek rohamozni méltán nagyobb nevű ellenfelükkel szemben.
   A kanizsaiak elsősorban a védelmet biztosították, hiszen Hornyák szinte második középhátvédként a söprögető Dudás előtt játszott, lényegesen több volt a védekező feladata. A házigazdák óvatossága valamennyire érthető volt, hiszen a csabaiak csapata az egyik legjobban kontrázó magyar első osztályú együttes. Ezért még csak eszükbe sem jutott, hogy a robogó vendégcsatárokkal, vagy a menetrendszerűen ugyancsak villámként érkező középpályásokkal szemben lestaktikát alkalmazzanak.
   A csabaiak viszont láthatóan kivárásra spekuláltak, a pálya közepéig rövid passzokkal haladtak előre, majd gyorsan ritmust váltottak. Ebből adódóan a kapuk csak ritkán forogtak veszélyben.
   Az persze látszott, hogy a vendégek csapata képzettebb, egységesebb és az sem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az első negyvenöt percet Pásztor József együttese jobbára félgőzzel focizta át.
   A szünetben végrehajtott cserék azt sejtették, hogy mindkét csapat a támadójátékot próbálja szorgalmazni. Mégsem lett egyik oldalon sem három csatár, hiszen Fodor és Vidóczi is hátrébb lépett egy sorral. A vendégek most már nem sokáig voltak óvatosak, érezték, hogy ebben a kanizsai csapatban sem bátorság, sem erő nincs. Gyors, pontos játékkal építgették akcióikat. A kimaradt nagy helyzetet, majd a védelmi szarvashiba után esett első gólt követően már azt csinálta a Csaba, amit tud, pontosabban amit akar.
   A Nagykanizsa összecsuklott, s bebizonyosodott, hogy az őrségváltás sem hozott semmi változást. A néhány meccsen akaratgyengén focizó idősebbek után a náluk ifjabbak is csődöt mondtak.
   A Békéscsaba stílszerűen, békésen játszott, minden különösebb erőfeszítés nélkül nyerte a mérkőzést.
   Nagykanizsán most már tényleg csak a csodában bízhatnak, bár a sportszerű közönség vastapssal jutalmazta az öltözőbe vonuló győztes vendégcsapatot. A csabaiak egyébként egy hosszan tartó döntetlenhullám után szereztek három pontot, s mivel sok rivális eredménye is kedvezően alakult számukra, ezért újra szorossá vált a dobogóért folyó harc a labdarúgó NB I finisére.
   
   Edzői nyilatkozatok
   Szabó Imre, a Nagykanizsa edzője:
   — Sajnos úgy tűnik, hogy a szombati vereségünkkel reményeink elszálltak. A bekapott szerencsétlen gól után kinyíltunk, fellazultunk és védelmi hibáinkat egyből kihasználta a Békéscsaba, amely teljesen megérdemelten nyert.
   Pásztor József, a Békéscsaba edzője:
   — Sajnálom a Nagykanizsát, a szurkolóikat, ahol korábban 8—10 ezer ember látogatta a hazai mérkőzéseket. Ők igazán megérdemelnének egy NB I-es csapatot. Ugyanakkor ezzel a vereséggel igen nehéz helyzetbe kerültek az újoncok. Mi viszont hosszú szünet után nyertünk, amelyre ilyen különbséggel is rászolgáltunk.
   — Két ellentétes félidőt láthattunk. Az első nem azt mutatta, hogy könnyű győzelmet arat a Békéscsaba.
   — Tény, hogy az első játékrészben nem ugrottunk neki vendéglátóinknak, inkább a kivárásra játszottunk. Ennek oka szinte kizárólag a borzasztóan nagy meleg volt, ugyanis ilyen hirtelen jött változás után nincs olyan magyar csapat, amelyik kéj egyforma félidőre is képes. Egyébként a Nagykanizsa az első játékrészben is sok hibát követett el, de ezt nem tudtuk kihasználni.
   — Nagyot változott a játék a fordulás után. Ez minek köszönhető?
   — Szarvas beállításával könnyen ritmust tudott váltani a csapat. Ettől kezdve sokkal veszélyesebbek voltunk a kapura. Az első gólnál még szerencsénk volt, ám ezután egyre felszabadultabban játszott a csapat és olyan teljesítményt nyújtott, mint a régi szép időkben.
   — Kikkel volt elégedett?
   — Bajinak nem sok dolga akadt ezen a mérkőzésen, ám 3—0-nál egy óriási ziccert fogott. Csató Sándor magabiztos volt a védelemben és Szenti is hozta magát. Mracskó javuló formáról tett tanúbizonyságot. A hosszú időt kihagyó Szarvas 20 percig tündökölt, nagyon hasznos motorja volt a csapatnak.
   — Összegezve: mivel sikerült megfogni a sereghajtót?
   — Látszott a nagykanizsaiak játékán, hogy félnek tőlünk. Az első félidőben egy épkézláb támadást sem vezettek a mi kapunkra. Pedig azt vártam, hogy hazai környezetben nekünk rontanak, hiszen számukra volt igazán fontos a pontszerzés. így nem is nagyon volt szükségünk ebben az időszakban az eredetileg elképzelt kivédekezésre. A fordulás után pedig - mint mondtam - ritmust váltott a csapat, ami győzelemre vitte a gárdát.
   (Bodor Ferenc)
   
   6. Békéscsaba 27 10 13 4 42-29 43
   ...
   16. Nagykanizsa 27 6 6 15 22-53 24
   

   Békés Megyei Hírlap, 1995. május 29.
   

   Szőcze és Balog sem csak a kép tanúsága szerint vívott egyen­lőtlen küzdelmet. (Szakony Attila felvétele)

   
   Zalai Hírlap, 1995. május 29. (Arcanum DT)