magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
Zavadszky István
Etienne Zavadski
Pista
Pistou Zavodi
Pichta Zavodi

Zavadszky Gábor bácsikája
nationality
Magyarország
age
† deceased at age of 76
(born 113 years ago)
poszt
csatár
related person
related websites

játékos

pályafutás
MÁVAG SK
? - 1932
SO Montpellier
1932 - 1939
FC Séte
1939 - 1944
SO Montpellier
1944 - 1945
FC Antibes
1945 - 1946
SO Montpellier
1946 - 1947
eredmények / elismerések
?

edző

pályafutás
SO Montpellier
1950 - 1951
FC Séte
1954 - 1954
SO Montpellier
1956 - 1958
eredmények / elismerések
?
fénykép helye
A Mester utcai iskolában érettségizett, és már a suliban felfigyeltek a tehetségére. Korát messze megelőzve, egészen fiatalon a MÁVAG-ba került Számos alkalommal szerepelt az amatőrválogatottban, aztán eljött 1932, a nagy fordulat éve: meghívták a nagyválogatottba.

MÁVAG SK, ?-1932

...

SO Montpellier, 1932-1939

Sebes Guszti bácsi ajánlatára ment ki. Akkor 26 éves volt. Megnézték az első edzőmeccsen, és azonnal eldőlt a sorsa. Rengeteget köszönhetett az Erdélyből származó Kulcsár Józsefnek, aki istápolta, segítette a beilleszkedését. Szerették a szurkolók, sokszor érte mentek ki a mérkőzésekre. Fürdött a népszerűségben. A nagy világégés előtt időnként hazarendelték. Miután érettségizett, karpaszományos tizedes lett. Sokszor keresték, de valahogy mindig ki tudták magyarázni a dolgokat. Volt egy rokon a hadügyminisztériumban, és félrerakták a kartonját. Sosem bántották, focizott tovább. Azt vallották róla a klub vezetői, hogy francia állampolgár. Pedig egészen 1980-ig magyar volt, csak akkor kérte a honosítást, amikor már nyugdíjban volt, s kellett a megélhetéshez. Azonnal megkapta. Egyébként többször is írta, tisztelték azért, mert mindig magyarnak mondta magát.

FC Séte, 1939-1944

...

SO Montpellier, 1944-1945

...

FC Antibes, 1945-1946

...

SO Montpellier, 1946-1947

...
Jóval túl volt már a harmincon, amikor abbahagyta. De a cipőt nem akasztotta szegre. Azonnal megbízták a fiatalok okításával. Amíg az egészsége bírta, segítette a srácokat.
forrás
Készült az
1 - http://www.nemzetisport.hu/sportnaptar/zavadszky-gabor-bacsikajarol-palyat-neveztek-el-2063277
írásainak, interjúinak felhasználásával.
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2016.03.21, 21:11
    Sohasem játszott a magyar élvonalban, mégis válogatott volt. Sohasem volt idehaza profi labdarúgó, mégis hivatásos játékosként szerepelt másfél évtizedig – Franciaországban. Magyar állampolgár volt egészen nyugdíjas koráig, mégis Franciaországban élte le az életét. Újabb részéhez érkezett piros-fehér-zöld évfordulós retrosorozatunk, amelyben a mieinknek a nyári Európa-bajnokság résztvevői ellen elért győzelmeit ünnepeljük. A dátum ezúttal 1932. március 20-a, a nevezetes siker pedig a Csehszlovákia felett aratott első idegenbeli magyar diadal. S hogy ki az a labdarúgó, akiről az első három mondat szól? Nos, ő Závodi-Zavadszky István, a tragikusan fiatalon elhunyt négyszeres válogatott támadó, Zavadszky Gábor nagypapájának a fivére.

    Hősünket négy nappal a nagy mérkőzés előtt mutatta be a Nemzeti Sport. Illetve ő mutatta be saját magát.
    „Már vagy 10 éve futballozom. Először a polgáriban kezdtem, majd a mesterutcai (sic!) kereskedelmiben folytattam. Itt játszottam az iskolaválogatottban is. (...) Érettségi után rögtön a MÁVAG-hoz kerültem, ahol azonnal az első csapatba tettek. Sem az ifiben, sem a II-ben nem játszottam. (...) A MÁVAG-ban rövid megszakítással már több mint két éve játszom. Tavaly lettem először amatőrválogatott, mikor a BLASZ csapatában szerepeltem a Közép ellen.”
    „Mint balösszekötő kezdtem, aztán jobbösszekötő is voltam egy ideig. És mind a két lábbal egyformán tudok bánni a labdával. A legtöbb 11-est bal lábbal lőttem” – fogalmazott a Budapesti Labdarúgó-alosztály (BLASZ) I. osztályában szereplő MÁVAG Sport Kör jeles jobbszélsője, akinek nevét „Zavaczky”-ként tüntette fel a szerző.

    „SÉTÁLTAM A KÖRÚTON...”
    Az 1906-os születésű Závodi-Zavadszky lett a magyar labdarúgás történetének első amatőr játékosa az 1926-os profi–amatőr szétválasztás, vagyis a profizmus magyarországi bevezetése óta, aki pályára léphetett a nagyválogatottban.
    „A kis Déri (Károly a Törekvés színeiben – a szerk.) ugyan az ősszel válogatott volt, de csak a Csikók (ma junioroknak mondanánk – a szerk.) együttesében” – teszi hozzá a Nemzeti Sport, amelynek 1932. március 16-ai számában Závodi-Zavadszky így beszél arról, hogyan értesült a beválogatásáról: „Sétáltam a Körúton, amikor az egyik kirakatban láttam kifüggesztve a válogatottat: Zavaczky, Avar... Alig akartam elhinni...”
    Hozzáfűzi a lap: „Nagyon szerény, szűkszavú fiú ez a Zavaczky. Amolyan második Sárosi Gyuri.”
    GÓL A PRÁGAI MACSKÁNAK

    A jobbszélső nem lámpalázas első nagyválogatott fellépésén, nagyjelenete a 65. percben – 1:1-es állásnál – érkezik el a prágai mérkőzésen, amikor Kalmár Jenő labdát szerez, Turay József centerhez játszik, aki kipöccinti az újoncnak a labdát. „...Aki teljes gőzzel spurtol rá a tiszta labdára”, majd 12-13 méterről jobbal, élesen kilövi a kor egyik legnagyszerűbb hálóőre, František Plánička, a Prágai Macska kapujának bal sarkát: „2:1. Vezetünk!”

    Hat perc múlva Toldi Géza is betalál, 3:1 ide. Az eredmény már nem változik: Magyarország története során először fekteti két vállra Prágában a cseh(szlovák) válogatottat! 1906 óta a nyolcadik meccsen, négy döntetlent és három vereséget követően érkezik el az első idegenbeli diadal a mienk számára.
    A Nemzeti Sport másnap ennek megfelelő hangnemben, címlapján öles betűkkel tálalja a bravúrt: „A fiatalok csapata fiatalos tűzzel, lángoló lelkesedéssel harcolt”; „Magyarország–Csehszlovákia 3:1 (0:0)”.
    Ennél is nagyobb betűméretben hirdeti a hajtás fölött: „Prága várát is bevette végre a magyar futball”. (A csehszlovák labdarúgás akkori színvonalára jellemző, hogy a válogatott 1934-ben világbajnoki ezüstérmet nyert.)
    Zavadszky így írja le a találatát: „Kivártam, hogy ne szaladjak lesbe, azután teljes erőből ráfutottam, a hátvéd csak a gól után tudott felvágni. Annyi baj legyen!”

    NÉMI HEZITÁLÁS UTÁN IRÁNY MONTPELLIER!
    Zavi – ahogy társai becézték – még egyszer (1932. április 24.) szerepelt az A-válogatottban, majd az erdélyi származású francia válogatott centerhalf, Kulcsár-Kaucsár József invitálására még az év júniusában Franciaország felé vette az irányt. Igaz, augusztusban meggondolta magát („... őszintén megvallva, nekem elment már a kedvem attól, hogy elmenjek...”; 1932. aug. 12., NS), noha új klubja, az SO Montpellier addigra már kifizette érte az 1200 pengős lelépési díjat.
    Sőt ekkor a Hungária is „közbelépett”: bejelentkezett az akkor már teljesen tanácstalan Závodiért... Aki szeptember elején mégis vette a kalapját; „Závodi (...) még egy pár napig Budapesten tartózkodik, aztán csomagol, és utazik új állomáshelyére, Montpellier-be” – számolt be róla a Nemzeti Sport.
    Az ottaniak által csak Pistou vagy Pichta néven illetett labdarúgó 1947-ig játszott a francia első és másodosztályban, a Montpellier-n kívül a Sete és az Antibes profija is volt. Az ötvenes években edzősködött, majd következett a civil élet. Bár Závodi-Zavadszky István 1980-ig csak a magyar állampolgárság birtokában volt, a franciák annyira megszerették, hogy halála után hét évvel, 1994-ben pályát neveztek el róla Montpellier-ben.

    http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/a-blasz-i-ben-kezdett-fenyleni-montpellier-magyar-csillaga-2490783
     
  2. avatar: Longinus
    2015.07.08, 21:43
    képZávodi István, az 1933-as Montpellier csapatképen a guggoló sor bal szélén Étienne Zavadski néven. Forrás: ftcbk, pari-et-gagne-com.kép
     
  3. avatar: fgymat
    2013.01.11, 20:20 (szerk.: 2017.06.22, 20:07)
    ZÁVODI (ZAVADSZKY) István (1906), a MÁVAG jobbszélsője, 1932-ben 2 mérkőzésen kapott helyet a legjobbak között és 1 gólt szerzett.

    – A sokszoros amatőr válogatott játékos alsóbb osztályú együttesből került a nemzeti tizenegybe. A gyors, ügyesen cselező, jól adogató szélső bátran tört kapura is. Prágai bemutatkozása alkalmával egy nagyszerű gólt lőtt a világhírű Planicska hálójába.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig