comments

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 5

   2018.10.15, 08:53 (szerk.: 2018.10.17, 14:46)

   
   via:
   http://www.tempofradi.hu/az-192425-evi-bajnoki-szezon-merkozesei
   http://www.tempofradi.hu/1927iii20
   http://www.tempofradi.hu/1927-x-16-hungaria-ferencvaros-2-3
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 4

   2017.09.29, 13:39

   Kohut karikatúrája:
   
   forrás: Nemzeti Sport, 1932. március 29
    
3. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2017.09.17, 11:32

   Kohut Vilmos jobbról a második (félig kifordulva) az 1930-as Nemzeti-Ferencváros mérkőzésen.
   
    
4. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2014.10.24, 11:31

   
   forrás:
   http://www.ebay.com/itm/Greiling-soccer-rookie-Hungary-legend-Vilmos-Kohut-/261636669652
    
5. 
   admin fgymat

   # 1

   2012.12.22, 14:48 (szerk.: 2019.07.17, 22:53)

   KOHUT (KOHAUT) Vilmos (1906), az FTC és a Ferencváros FC, majd az Olympique Marseille balszélsője, 1925 és 1938 között 25 alkalommal (szerk.: 26) játszott a legjobb tizenegyben és 13 gólt szerzett (szerk.: 14). (Kohut Vilmos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
   
   Tagja volt az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar csapatnak.
   
   – A zömök, erőteljes játékos szélvészgyors elfutásaival és hatalmas erejű lövéseivel vívott ki magának Európa-szerte nagy hírnevet. Bal lábbal a legváratlanabb helyzetekből is olyan erővel és pontosan lőtt, mint talán senki más. Az alapvonal közvetlen közeléből, az ún. „Kohut-szögből" szédületes erejű, szemmel alig követhető lövéseket zúdított kapura. Ezek a bombák a legnagyobb kapusokat is (a csehszlovák Planicska, az osztrák Hiden, az olasz Combi stb.) többször megoldhatatlan feladat elé állították. 1933 nyarán Franciaországba szerződött hivatásos játékosnak, de magyar állampolgár maradt. 1938-ban, hat évi szünet után, mint francia egyesület játékosa kapott helyet világbajnoki csapatunkban. Legjobb teljesítményét 1928. május 6-án, az Ausztria elleni találkozón (5:5) nyújtotta, amikor ellenállhatatlan játékára három ragyogó góllal tette fel a koronát.

   
   forrás:
   Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig