magyarfutball.hu

2003.09.05 Varga Zoltán távozik a Győr csapatától!

A történtekkel kapcsolatban a Győri ETO FC az alábbi közleményt adta ki: "A pénteki nappal Varga Zoltán szakmai igazgató lemondott megbízatásáról. Elhatározását már korábban fontolgatta, de véglegesen a szerdán Bodajkon elvesztett Magyar Kupa-mérkőzés után döntött arról, hogy távozik.”
A jövő hét végéig külföldön tartózkodó Tarsoly Csaba az esetet külön nem kommentálta, az új edző személyéről a hazaérkezése után dönt.
A múlt megismételte önmagát…
Tavalyelőtt a Quaestor Rt. (e cég tulajdonosa Tarsoly Csaba) megvásárolta a Rába-gyár által magára hagyott Győri ETO FC-t és vele együtt a győri stadiont is, és az új tulajdonos Varga Zoltánt szerződtette edzőnek. A Ferencváros korábbi 12-szeres válogatott labdarúgója Németországból tért haza, és – mint az alábbi névjegyből is kiolvasható – a Ferencváros, a Kispest-Honvéd, a Dunaferr és a Diósgyőr csapatánál dolgozott szakvezetőként. Az akkoriban is másodosztályú Dunaújváros kivételével egyik klubnál sem tudott maradandót alkotni, ám 2001-es munkába állásakor Győrött nagy célokról beszélt, azt ígérve, hogy egy-két éven belül bajnoki címre vezeti az ETO-t, mivel mind a feltételeket, mint a játékosállományt tekintve erre alkalmas a gárda.
A 2001–2002. évi bajnokságban aztán elkezdődött a győri zöld-fehérek mélyrepülése.
Az alapszakasz első részének lezárása, azaz 11 lejátszott mérkőzés után a 11. helyet foglalta el a bajnoki táblázaton az ETO, és mindez arra késztette Varga Zoltánt, hogy bejelentse lemondását. Akkor a ma már a Vasasnál dolgozó Tamási Zsolt vette át a stafétabotot, és az ő vezetésével sikerült eloszlatni a csapat fölött egyre vészjóslóbban gyülekező viharfelhőket, és sikerült elérni, hogy a csapat az élvonalban folytassa. A következő bajnokságban Tamási Zsolttal még acélosabban szerepeltek a győriek, sokáig a táblázat élén állt a gárda, majd az ötödik helyen zárta a bajnoki évet (csupán azért nem sikerült előkelőbb helyezést elérniük, mivel a rájátszás öt mérkőzésén csak öt döntetlenre tellett).
Itt kell megemlíteni, hogy ekkor a klub tulajdonosa a Kisalföldnek úgy nyilatkozott: Varga Zoltánnal még előbbre tartana az ETO. E mondat előrevetítette a szakember visszatérését, amelyre 2003 januárjáig kellett várni.

A volt Fradi-kedvenc szakmai igazgatóként tért vissza, úgy tervezve a munkát, hogy Tamási Zsolt vezetőedzővel végzik közösen a feladatokat és kormányozzák együtt a sikerek útján a győri gárdát. Mindez azonban csupán csak tíz napig működött, amikor is Tamási Zsolt lemondott tisztségéről. "Olyan modell, ahol a vezetőedző fölött még szakmai igazgató is tevékenykedik, az véleményem szerint nem lehet működőképes…” – vélekedett akkor a posztjáról lemondó Tamási Zsolt. A vezetés pedig gyorsan döntött, Csertői Aurél lépett előre, de ekkor Varga Zoltán kiterítette a lapjait, és kijelentette: "Enyém a felelősség, így minden ügyben én döntök, én állítom össze a csapatot és én ülök a kispadon is.”
A nyáron aztán Csertői Aurél is távozott, és vele együtt szinte az egész szakmai stáb is kicserélődött. Új gyúrók, új edzők, új orvos került a klubhoz, és mindez Varga Zoltán kívánságára, a teljes frissítés jegyében. Ekkor fordult elő az a különös eset is, hogy a klubot 24 éven át becsülettel, tisztességgel szolgáló orvost, Szűcs Jenőt – finoman fogalmazva – elég különös módon távolították el a klubtól.
Július végén megkezdődött az új bajnokság, eddig öt forduló zajlott le, de Győrött nincs csapat, nincs elképzelés, nincs motiváltság, nincs speciális állóképesség, nincs semmi, csak egyre súlyosbodó hanyatlás.
A játékosok egyre idegesebbek voltak, és mindez a játékukon is kiütközött – Varga Zoltán győri munkálkodásának második része is teljes kudarccal végződött. Sokak szerint az egykori csodálatos képességű labdarúgó öntörvényű edzővé vált: Győrött összesen 31 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon, és ebből csupán csak három találkozót nyert meg irányításával a csapat, hazai pályán pedig összesen csak egyszer volt sikeres.
Összesen 47 játékost szerepeltetett, megvált 22 labdarúgótól, azonos összeállításban kétszer egymás után sem szerepeltette a csapatát, így nem csoda, hogy lemondás lett a munkálkodás vége. A győri csapatot már most, a bajnokság elején sokan biztos kiesőnek tartották, és valóban attól kellett tartani, hogy a jövőre a fennállásának századik évfordulóját ünneplő győri csapat 43 év után búcsút int az élvonalnak.
Az elmúlt napokban egyre inkább lehetett érezni: Győrött futballügyekben robbanásveszély van. A csapat hűséges – még meccsre járó… – szurkolói a mérkőzéseken tüntettek, és információnk szerint nagy tüntetést terveztek ma délelőtti Bacsfa elleni felkészülési mérkőzésre is.
Erre azonban – szerencsére – már nem kerülhet sor.
Varga Zoltán elhagyta az ETO-t…

Már nem húzott futballcipőt

És akkor Varga Zoltán…
A távozó edző útja Győrből először a szerkesztőségünkbe vezetett, hogy munkatársunkkal beszélgessen a döntéséről.
– Évekkel ezelőtt beszélgettünk utoljára, Cipruson, amikor ön a Fradi edzője volt és a csapatával edzőtáborozott a szigeten. Azóta sok minden történt: dolgozott Dunaújvárosban, Kispesten, majd ezt megelőzően Győrött, ám a Ferencvárossal elért Newcastle elleni UEFA-kupa sikert sehol sem tudta megközelíteni. Azért mondott le, mert belefáradt a kudarcokba?
– Elfáradtam. Nem is fizikailag, sokkal inkább mentálisan épültem le. Sajnos, megint nem sikerült befejeznem azt, amit elkezdtem, pedig decemberben úgy vágtam bele ismét a munkába Győrött, hogy ezúttal megmutatom mindenkinek, mire is képes a különcnek titulált Varga Zoltán. A kezdetkor abban maradtunk Tarsoly Csabával, az ETO tulajdonosával, hogy dolgozzak csak nyugodtan, ő türelmes lesz, és mindenben számíthatok rá. Akkor még itt volt velünk Tamási Zsolt vezetőedző, aki kezet adott a közös munkára, majd egy héttel később nagy dérrel-durral távozott.
– Azért ezt aligha bánhatta, hiszen így legalább az ön kezébe került a csapat irányítása. Vagy… Netán nem erre vágyott? Varga Zoltánt úgy ismeri mindenki, ha övé a csapat, akkor övé a felelősség is.
– Amikor újrakezdtük Győrött, akkor afféle menedzseri feladatról volt szó, de Tamási Zsolt távozásával valóban én lettem az edző. A nyáron ismét változott a helyzet… Túl sokan lettünk.
– Hiszen minden úgy történt, ahogyan azt ön akarta. Azokat a játékosokat küldték el, akik nem voltak szimpatikusak, és olyanokat hoztak a helyükre, akire rámutatott.
– A játékoskeret kialakítása valóban az én elképzelésem szerint zajlott, ám a szakmai stáb valamiért nagyobb lett a kelleténél. Eggyel többen voltunk az ideálisnál, ezt utólag be kell látnom. Rajtam kívül négyen tevékenykedtek a csapat körül, és én bizony már le sem vetkőztem, csak megbeszéltem mindent a segítőimmel, tréninget, taktikát, bármit. Belátom, hiba volt.
– Ez valóban furcsa: volt szerencsém a Ferencváros edzőjeként levezényelt sok-sok tréningjét végignézni, ahol rendszerint a térdig feltűrt mackóalsóban mutatta tanítványainak, hogyan rúgjanak telicsűddel, vagy éppen hogyan csavarjanak külsővel. Ehhez képest az ETO-nál civilben, a pálya szélén ácsorogva figyelte a gyakorlást. Enynyire megváltozott az évek alatt?
– Amikor még Csertői Aurél is itt dolgozott, beöltöztem néha, de akkor azt láttam, hogy neki egyszerűen nem jut feladat. Hát még amikor bővült a szakmai stáb, és igyekeztem mindenkinek munkát, feladatot biztosítani. No, de a kérdésére válaszolva: valóban megváltoztam. Nyugodtabb lettem, elmúlt belőlem az agresszivitás és kerültem a konfliktushelyzeteket. Úgy is mondhatnám, idomultam a közeghez, és már-már magyaros edzésmódszerekkel dolgoztam.
– Az sem dühítette fel, amikor Győrött kórusban kiabálták: "Varga takarodj!”?
– Egyáltalán nem. Megszoktam az efféle reakciókat. Tudja, meglehetősen lehangoló véleménnyel vagyok Magyarországról. Itt túl sok értelmes feladatot nem érdemes elkezdeni, és ezt nem csupán a futballra értem. Hát milyen ország az, amelyikben idegesek, udvariatlanok az emberek, ahol eldobáljáka cigarettacsikkeket, a szemetet, ahol a lelátón anyáznak, ahol a kissrácok mást sem hallanak otthon, mint a veszekedést és a káromkodást. Négy országban éltem, de ilyen lehetetlen viszonyokat sehol sem tapasztaltam.
– Úgy gondolja, hogy ön más, mint a magyar átlag?
– Igen, és én büszke vagyok arra, hogy őszintén élek, és mindig felvállalom a véleményemet.
– Viszont sikertelen edző.
– Igen. Sikertelen edző vagyok, legalábbis a statisztikák szerint.
– Azért a számokkal nehéz vitatkozni. Ahogy mondják: a tények makacs dolgok.
– Rendben. Írják le századszor, ezredszer, hogy Varga Zoltán harmincegy meccsből háromszor nyert, emeljék ki a vereségeimet. Ám akkor tegyék hozzá azt is, hogy a különböző kudarcok miért, és milyen körülmények között jöttek. Nem akarok itt vádaskodni, bundát, tippmixet és hasonlókat emlegetni, de bizony tudnék mesélni…

Bizonyítsanak a labdarúgók

– Erre mondják majd, hogy Varga Zoltán mindig magyarázkodik és örökké a körülmények áldozataként állítja be magát.
– Rendben, mondhatják ezt is. Azonban az mégiscsak tény, hogy most tavasszal hat hónap alatt négy játékosomat állították ki. Soha nem foglalkoztam a bírókkal, de nem lehet nem észrevenni, hogy engem soha nem fogadott el a szakma és a futballközeg. Nem akarok itt személyeskedni, ezért nem is mondok nevet, de mindenki tudja, ki irányít a háttérből, ki az a nagy hatalmú edző, vezető, aki döntéshelyzetben van. Rendben, tudomásul vettem, hogy nem fogadtak be, nem tartozom közéjük, mégis újra csak azt mondom, büszke vagyok magamra.
– A győri szurkolók viszont aligha büszkék a csapatukra, tudja, hogy óriási tüntetést szerveztek volna az ETO edzőmeccsére, ha nem mond le?
– Igen, hallottam. Sajnálom a csapatot, bár nem éreztem a fiúkon, hogy értem, vagy akár az ETO-ért megszakadtak volna a pályán. Legutóbb Bodajkon kupameccsen tízen maradtunk, de az ellenfél olyan gyengén játszott, hogy még így is győznünk kellett volna. Ekkor döntöttem el, hogy befejezem. Tiszta a lelkiismeretem, jó tanárhoz illően mindent megadtam és megtanítottam nekik. Kíváncsi leszek a folytatásra, mert eddig azzal takaróztak a játékosaim, hogy tessék, az edző, Varga Zoltán tehet mindenről, ő a vereségek és a kudarcok okozója. Ha ezután sem jönnek a győzelmek, el lehet gondolkodni, ki, vagy mi okozta a bajt.

Inkább itt marad bosszantani

– Szóval, még egyszer: tudja, hogy mindig a közeget említi az újabb és újabb kudarcai után?
– Jöjjön csak Győrbe dolgozni, meglátja, mennyire nem fogadják be az idegeneket. Tarsoly Csabának sincs könnyű dolga, őt is csak pesti üzletembernek emlegetik, azt mondják rá, nem idevaló.
– Nem érzi úgy, hogy cserben hagyta Tarsoly Csabát, aki kitartott ön mellett?
– Tisztelem őt, és most csak azzal tudtam segíteni neki, hogy lemondtam.
– Mondja, tényleg ennyire tragikus a helyzet a magyar futballban? Magam is látom hétről hétre a bajnoki mérkőzéseket, de örök optimistaként próbálok felfedezni apró pozitívumokat is.
– Mondok én magának valamit: mit gondol, Nyugat-Európában egy komoly klubnál mit csináltak volna Tököli Attilával, aki kijelentette, hogy nem hajlandó többet a Ferencvárosban futballozni? Vagy világgá zavarták volna, vagy eltiltják élete végéig. Micsoda dolog az, hogy egy játékos így beszéljen a klubjáról. Az a nagy baj, hogy a magyar sztárocskák azt csinálnak, amit akarnak, ajnározzák őket, és ez a szemlélet kihat mindenre és mindenkire. Egy megoldást látok: tizennyolc éves korban a tehetséges gyerekeket küldjék ki minimum két évre Spanyolországba, Németországba, bárhová, aztán amikor megemberesedtek, magukba szívták a futball iránti alázatot, és a munka szeretetét, jöjjenek haza és bizonyítsanak.
– Mit gondol, bizonyíthat még valahol edzőként?
– Jelen pillanatban szakmai nulla vagyok, ezt pontosan tudom. Ez a két győri kudarc teljesen lenullázott. Azonban imádom a futballt, és ha valahol bíznak bennem, hát elfogadom a lehetőséget. Azt pedig csak írja le nyugodtan: eszem ágában sincs elhagyni az országot, itt maradok bosszantani azokat, akik nem szeretnek. Ja, és még valami: sokkal többen vannak azok, kik szeretnek, amerre járok az országban, mindenhol örömmel mondják, hogy itt a Varga Zoli…