magyarfutball.hu

Magyarország † Kunos Ferenc (? 1939.12.04 - 1976)

alias
Győző
nemzetiség
Magyarország
életkor
† ? évesen elhunyt
(84 éve született)
poszt
csatár

játékos

pályafutás
Orosházi Kinizsi
? - 1961
Ferencvárosi TC
1961 - 1962
Szombathelyi Haladás
1962 - ?
Budafoki MTE
? - 1967
Egyetértés
1967 - 1969
eredmények / elismerések
?

edző

pályafutás
Gázművek MTE
1969 - 1972
Nagykanizsai Olajbányász
1974 - 1975
eredmények / elismerések
?
0 nemzetközi kupa
0 hazai kupadöntő
7 elsőosztályú bajnoki

Kunos Ferenc magyar bajnoki mérkőzései:

NB I 1962/1963

# dátum ford. mérkőzés csere lap gól eredmény
1 1962.08.05 1 Győri Vasas ETO - Szombathelyi Haladás 2 : 1
2 1962.08.12 2 Szombathelyi Haladás - Dorogi Bányász 1 : 4
3 1962.08.26 4 Szombathelyi Haladás - Szegedi EAC 0 : 1
4 1962.10.21 10 Szombathelyi Haladás - Újpesti Dózsa SC 0 : 6
5 1962.11.04 11 Vasas SC - Szombathelyi Haladás 2 : 1
6 1962.11.18 12 Szombathelyi Haladás - Debreceni VSC 0 : 1
7 1962.11.25 13 Budapesti Honvéd SE - Szombathelyi Haladás 3 : 2
7 mérkőzés
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: Longinus
    2023.09.11, 19:52
    képKunos Ferenc a Ferencváros tartalékcsapatának a fotóján. Kép: ftcbk.hu
     
  2. avatar: fgymat
    2019.10.03, 15:39
    Mementó

    Tizenegy néhány évvel ez-, előtt együtt futballoztunk a vidéki kisváros csapatában: Feri ügyes fiú volt! Jól bánt a labdával, s tehetsége mellett rendelkezett egy igen tiszteletreméltó tulajdonsággal: akarta vinni valamire ebben a sportágban...
    Később az élet elsodort egymástól bennünket. Jómagam nem lettem játékos, Feri viszont hamar kinőtte az NB II-es csapatot. Híres klub igazolta át. Fővárosi.
    A Ferencváros.
    Abban az időben nagyon sok jó labdarúgó jött össze a zöld-fehéreknél s Ferinek bizony csak a tartalékcsapat jutott. Ezt kevesellte, ő NB I-es játékos akart lenni. És lett is. Elment vidékre, Szombathelyre, s ott csapatot talált. Később ismét visszaköltözött Budapestre, de már kisebb csapatokban szerepelt. Aztán egyik nap betoppant a szerkesztőségbe, leroskadt egy karosszékbe s némi pátosszal, s egészen röviden bejelentette:
    — Edző lettem.
    — Őszinte részvétem — vágtam rá.
    — De én komolyan edző lettem — ismételte meg a bejelentést, mert azt hitte, hogy nem hiszem a dolgot.
    Megerősítettem, hogy komolyan nyilvánítottam részvétet.
    — Keserves szakma ez, Feri. Pláne ilyen fiatal korban!
    Mert még harmincéves sem volt.
    Bólogatott.
    — Tudom öregem. De mégis vállalom. Mert nekem a futball az életem...
    Kiscsapatnál kezdte az ed- zősködést, a Gázművek együttesénél. Aztán ment előre. A munkában lelkes volt, a szivét adta bele. So
    kat akart tenni, nagy dolgokat akart művelni, talán túlságosan is nagyokat. Segédedzője lett az MTK-nál dr. Kalocsay Gézának, majd az NB Il-es Olajbányász szakvezetője. Közben állandóan képezte magát, megszerezte a szakedzői képesítést. Sok mindent megtanult ezen a pályán, dá egy valamit sajnos nem. Hogy ez a pálya tele van buktatókkal, nehézségekkel, kudarcokkal s ezt el kell tudni viselni. Borongás napjaiban sokszor felugrott kiönteni a szívét, s mindig azzal tette be maga mögött az ajtót, hogy:
    .— Mi már nem lehetünk meg foci nélkül. Mert élet enélkül az élet?...
    Mint más megszokott túlzást, ezt is a maga helyén hagytam. Nem hittem, hogy valaha szó szerint kell vennem. Még ha annyiszor hallottam is már tőle.
    Karácsony előtt találkoztunk utoljára. Szomorú volt, levert. Mondtam neki: „Fel a fejjel öregem, előbb-utóbb rendbejön minden. Pihenj egy kicsit, utazz haza, azután kezdj újból mindent. Mert foci nélkül úgy sem bírod ki." Erre azt mondta, hogy majd hazaugrik Orosházára, s meghív engem is. A mama főz olyan tyúklevest, amilyent még soha nem ettem.
    De akkor mégsem mentünk el együtt Orosházára'. Később meg már csak egyedül mehetett. Napokkal ezelőtt temették el szülővárosa kis temetőjében. Meghalt, mert nem akart már élni. Nem bírta elviselni a sikertelenséget.
    Akkor, amikor mondta, nem hittem el Kunos Ferencnek, hogy a futball az élete. Most már bánom.
    v.s.

    Népsport
    1976.03.25