magyarfutball.hu

Soltvadkerti TE - Balmazújvárosi Lenin MGTSz SE 5 : 4

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
mérkőzés értékelése
Szabad Föld Kupa
játékvezető : Jaczina Róbert
nézőszámok:
  1. Petőfi Népe: 4.000
  1. 0 - 1 3' URBÁN
    21' DOBSZAI 1 - 1
    30' Sörös Lajos 2 - 1
    41' Sörös Lajos 3 - 1
    51' FÁBIÁN 4 - 1
    4 - 2 59' MONORI
    4 - 3 72' URBÁN (11-es)
    74' MOGYORÓSI 5 - 3
    5 - 4 75' DOBÓ
  2. lapok: ?
Magyarország Soltvadkerti TE Magyarország Balmazújvárosi Lenin MGTSz SE
MAYER
MEZEI
WOLF
KISS
Meskó István
EILER (?' Szávay Zsolt)
FÁBIÁN
DOBSZAI (?' ERDŐS)
Sörös Lajos
MOGYORÓSI
Bozóky Géza
SZABÓ
ÚRI
LUPÓ
URBÁN
FERENCZI
HEGEDŰS
MONORI
SZITYÁK
OLÁH
JUHÁSZ (?' DOBÓ)
VÉGH (?' TÓTH)
vezetőedző:
Zsikla Tamás
vezetőedző:
Szabó Sándor
címkék :
  1. Hazai kupadöntő

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2018.04.06, 12:32
    Én emlékszem rá , hisz ott voltam 1975-ben játszott Szabadföld kupadöntőt a Balmazújváros Soltvadkerttel a Népstadionba . Újvárosról külön vonat indult , együtt ment a csapat a szurkolókkal a vonaton ! Csak a vonatra 1400 jegyet adtak el . Ezen kívűl még mentek TSZ buszok , autók /bár akkor még nem sok volt / Tehát Balmazi szurkoló lehetett szűk 2000 fő . Az ezt követő Magyar Kupa döntő sem lehettek 4 ezernél többen, pedig a Dózsa játszott a Haladással /3-2/ .Akkor a nagyközség /még nem volt városi rang / lakossága kb 17000 fő ! Még a fúvós zenekart is vitték magukkal . Sajnos 5-4-re kikaptak . De óriási élmény volt ! Szerintem egy kupadöntő megmozgatná a mostani lakosságot is . Főleg , ha lenne egy szervező , Mondjuk Tiba eléggé aktív e téren is . Újvároson még mindig nagyon sokan szeretik a focit az MLSZ "igyekezete" ellenére .

    http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9018140
     
  2. avatar: fgymat
    2015.02.05, 18:03 (szerk.: 2015.02.05, 18:03)
    kép

    Forrás:

    Feyyaz
    "Petőfi Népe" c.napilap
    1975.május 03.
     
  3. avatar: Feyyaz
    2013.07.29, 00:30
    A nagypapám testvérének volt a sógora Sörös LAJOS.
    Később aztán a megyei bajnokságból indulva az MTK-VM-ben is játszott.
    Sajnos 2005-ben elhunyt.
     
  4. avatar: fgymat
    2013.07.28, 14:58
    Időutazás futball labdával
    Megsárgult újság lapokat nyálazgatva a múltba tesz időutazást az ember. Lapunk 1975. évi számában a Szabad Föld Kupa döntőjéről olvasok tudósítást. Istenem, mint ha semmit nem változott volna ennek a szép játéknak a megítélése az eltelt harminc esztendő során!

    Május elseje volt, friss tavaszi széllel, mely vörös zászlókat lobogtatott és a Népstadionban az Újpesti Dózsa–Szombathelyi Haladás MNK fináléját játszották, melyre a korabeli tudósítás szerint alig több mint ezer néző volt kíváncsi. Ők is Soltvadkertről és Balmazújvárosból érkeztek, mivel szerencsés „árukapcsolással”, még együtt rendezték a Népköztársasági és a Szabad Föld Kupa döntőjét, márpedig lapunk trófeájáért a fenti két vidéki csapat szállt harcba.

    Azért álljon itt a szűkszavú tudósítás is: Soltvadkerti TE–Balmazújvárosi TSZSK 5:4 (3:1), gólok: Sörös (2), Dobszai, Fábián, Mogyorósi, ill. Urbán (2), Hegedűs, Dobi. Ami pedig a közönség vélekedését illeti, a falusi csapatok izgalmasabb csatát vívtak, mint az NB I-es focisták. Mint ha ma lenne…

    Nézem a győztes csapat fényképét. Joggal feszítenek a soltvadkertiek, akik között ismerős neveket találok: Szávay Zsolt, a teniszező kedvencünk, Ági édesapja mosolyog a fotón, mellette Bozóky Géza, akinek a neve fölöttébb ismerősen cseng. Hát persze, dr. Bozóky Géza, a kecskeméti tüdőkórház főorvosa lett a Bács–Kiskun megyei Prima Primissima egyik díjazottja. A gyógyító intézményben kerestem meg a főorvost és valójában csak egyetlen kérdésre szerettem volna választ kapni: mi történt a két dátum között, míg a Népstadion-béli díjátvételtől eljutott a rangos szakmai elismerésig?
    – A dolog ott kezdődött, hogy nagycsaládban nőttem fel. Heten voltunk testvérek, édesapámnak Soltvadkerten volt gyógyszertára, melyet 1950-ben elvettek. Mi, fiúk, mindig sportoltunk. Amikor apa hazajött a patikából, kezdődött a gyűrű, nyújtógyakorlat, aztán jöttek a barátok, és előkerült a labda. Futball, kézilabda, kosár… Amikor iskolába kerültem, atletizáltam, tornásztam. A labdarúgás valójában csak szükségből jött szóba.
    Apa nagyon vallásos ember volt és ez megjegyzésként szerepelt a felvételi lapomon. 1968-ban ez nem számított különösebben jó ajánlásnak, így amikor az egyik falubelim megsúgta, hogy jót tesz, ha egy kis focival megsegítjük a dolgot, hát a szegedi felvételi érdekében rúgni kezdtem a labdát.

    – Milyen sikerrel tette?
    – Bejutottam az orvosi egyetemre és két évig NB I-ben játszottam, a SZEOL csapatában. Később annyi lett a gyakorlat, a tanulni való, hogy nem tudtam összeegyeztetni az egyetemet és a sportot, így átmentem a Szegedi Vasutas NB II-es csapatába. A futballból tartottam fenn magam, hiszen hat testvérem még otthon volt.
    Amikor szigorló orvos lettem Kecskeméten, a vadkertiek szóltak, hogy ha van kedvem, vasárnaponként játszhatok náluk. Így sikerült a csapatot segíteni abban, hogy Szabad Föld Kupa döntőt játsszunk. Emlékszem arra a május elsejére, 1975-ben. Eufórikus hangulatban ünnepeltünk mi is és a közönség is, hiszen szép számmal elkísértek bennünket a fővárosba. Abban az évben diplomáztam és a sportágnak valamivel nagyobb volt a becsülete, mint ma.

    – Dr. Bozóky Imre, az MLSZ oly sokat támadott, korábbi elnöke, egy a hét fivérből – amint azt a vonásaiból kiolvasom…
    – Neki most ügyvédi irodája van. A futballt nagyon szerette, a szövetségi munkát szívvel–lélekkel végezte. Egyébként ez jellemző az egész családunkra.

    – Mit kell tudni az Ön orvosi tevékenységéről?
    – Belgyógyászként kezdtem, rengeteg beteggel egy nagy forgalmú osztályon. Később a vérképző rendszerek betegségeinek gyógyításával foglalkoztam, a Pannonhalmi apátság segítségével kijutottam a Brüsszel melletti Leuwenbe, ahol hosszabb időt töltöttem az egyetemi klinikán. Végeztem csontvelő átültetést, és az intenzív terápia számos csínját-bínját sajátítottam el. Rövid ideig dolgoztam Hódmezővásárhelyen és 1992-ben hívtak meg Kecskemétre, hogy vezessem a tüdő belgyógyászati osztályt.

    – Hogy lehet annyi szakmabeli közül kitűnni, hogy Ön kapta a megyében a Príma Primissima díjat?
    – Talán az az egyik magyarázat, hogy rengeteg beteggel találkozom, egy esztendő alatt kb. hét-nyolcezerrel. Ezt kell harminckettővel megszorozni. Én nehezen tudom megválaszolni ezt a kérdést… Minden esetre egyetlen alapelvem van, megpróbálom követni a Legnagyobb Gyógyítót. Az ő történeteihez hasonlót egyetlen egy vallás szent könyvében sem olvashatunk, ilyen egyedül a Bibliában van. Persze, a tudományos díjhoz nem ilyen indoklás kell, viszont több betegséget én írtam le először Magyarországon, számos tudományos előadás és publikáció fűződik a nevemhez, de ez már a díj indoklásakor elhangzott.

    – Hogy emlékszik vissza a díjátadásra?
    – Egy remekül megszervezett ünnepségen tíz jelölt volt a fődíjra, de ott még nem tudtuk, ki lesz a három nyertes. Valamennyien kimentünk a pulpitusra, azután a végén a borítékok felbontása következett. Én voltam a legutolsó ebben a sorban, akinek a nevét felolvasták.

    Miközben a sikeres főorvost hallgatom, végig a patikus édesapa jár az eszembe, aki a sport mániákus szeretetével bocsátotta útra a hét gyerekét. És akik életük végéig görcsösen őrzik ezt a családi örökséget.


    forrás:
    http://www.szabadfold.hu/csaladotthon/eletstilus/a_szabad_fold_kupa_tortenete_3.
     
  5. avatar: fgymat
    2013.07.28, 14:57
    1975: Az év sikeremberei: Jónyer, Hargitay, Verrasztó
    Jónyer István Kalkuttában egyéniben és párosban (Gergely Gáborral az oldalán) két világbajnoki aranyat nyert asztaliteniszben. Hargitay András és Verrasztó Zoltán világbajnoki címet szerzett a kolumbiai Caliban rendezett második úszó VB–n.

    A Szabad Föld Kupa döntőjére az Újpest–Szombathelyi Haladás MNK-döntő előmérkőzéseként került sor. A hangulatot a két vidéki gárda, a Soltvadkert és a Balmazújváros hívei keltették a lelátón. Hideg szél csípte pirosra az arcokat, ez azonban nem zavarta a Szabad Föld Kupa résztvevőit, akik a következő összeállításban kezdték a mérkőzést:

    Soltvadkert: Mayer – Wolf, Kiss, Meskó, - Eiler, Fábián, - Dobszai, Sörös, Mogyorósi, Bozóky, Szávay. Edző: Zsikla Tamás. Cs.: Erdős, Csernák, Tóth, Galántai.
    Balmazújváros: Szabó – Úri, Lupó, Ferenczi, - Hegedűs, Dobi, - Monori, Urbán, Satyak, Oláh, Juhász. Edző: Szabó Sándor. Cs.: Végh, Csibi, Jónás, Tóth.

    Még jóformán be sem melegedtek a csapatok, amikor Urbán a balmazújvárosiaknak szerzett előnyt, 0:1. Ez után a soltvadkertiek vették át a játék irányítását, s ugyan némi kapussegédlettel – Szabó a lába között engedte be Dobszai lövését –, de kiegyenlítettek, 1:1. A szél támogatását élvező vadkertiek az egyenlítésen fellelkesedve, Sörös két ügyes találatával 1:3-ra elhúztak.

    A második félidőre alaposan megváltozott a játék képe. Élesedett a csata, a szél immár a balmazújvárosiakat támogatta, mégis Fábián szerzett gólt az 51. percben, 1:4-re alakítva az eredményt. Ezután viszont előbb Hegedűs szépített (2:4), majd egy kezezés után Urbán büntetőből tette szorossá az eredményt (3:4). Következett egy menetrendszerinti kapushiba és Mogyorósi ötre növelte a már-már eltemetett soltvadkertiek góljainak számát. Dobi találata a szoros eredményhez volt elég, ám a Szabad Föld Kupát 5:4 arányú győzelmével a Soltvadkerti TE hódította el. A két csapatból Meskó, Dobszai, Sörös, illetve Urbán és Oláh játéka emelkedett ki.


    forrás:
    http://www.szabadfold.hu/csaladotthon/eletstilus/a_szabad_fold_kupa_tortenete_2.