magyarfutball.hu

Amatör labdarúgásunk sorvadasa.

Négy esztendős elvi csatározás eredményeképen ez év őszén végre sikerült megtisztítani a magyar labdarúgást attól a szellemtől, amely a háborút követő evekben annyira aláásta szinte már nemzetivé lett sportunkat, hogy nemzetközi viszonylatban egymásután fájdalmas kudarcokkal kellett megelégednünk. Az amatőrök és álamatorök szétválasztása -yárakozásunl ellenére olyan sikerekkel lepett meg bennünket, hogy sokan már emiatt kezdtek aggódni, mert a jóból is megárt a sok. Igazuk lett. A csehek és osztrákok legyőzése fellelkesítette a közönséget, felrázta nemtörődömségéből a most már nyiltan hivatásos játékosgárdát; talán még jobban összeforrott a játékos a közönseggel, mint azokban a boldog békeévekben, amikor a magyar labdarúgást az FTC jelentette.
Most annyiban változott a helyzet, hogy a közönség kedvencei a hivatásos játákosok lettek és az amatőrökkel majdnem senki sem törődik, Labdarúgásunk szelleme megtisztult, megnemesedett, azonban a közönség szeszélye csak azt szereti, azért lelkesedik, annak a játékát nézi meg, amelyik pénzért rúgja a labdát. Ha alaposan megvizsgáljuk az okot, nem csodálkozhatunk a közönség viselkedésén, mert a mai elesett gazdasági viszonyok között kevés embernek van pénze szórakozásra, ha pedig mégis felkeresi a sporttelepeket, oda megy, ahol viszonylagosan a legjobbat, a legtökéletesebbet kapja. Budapesten, Szegeden, Szombathelyen, Debrecenben, Miskolcon és Kaposváron a legnagyobb klasszisu csapatok professzionátusok lettek, a magyar amatőr labdarúgás nemzetközi mértékkel mérve, máról-holnapra megsemmisült. Első pillanatra merésznek látszik ez a megállapítás, de - sajnos, - igy van.A budapesti első osztály közül a BEAC es a Törekvés maradt amatőr. A BEAC két esztendeig diadalmasan állta a harcctm az álamatőrökkel, azonban most az őszei négy legjobbja elszerződött hivatásos játékosnak s ezzel megszűnt az a vonzó, erő és.sportbéli érték, ami az egyetemiek csapatát mindég veszélyes ellenfélé és abszolút értékfe tette. A Törekvés nem sok vizet zavart az első osztályban, mert az álamator világban két csapatra való saját nevelésű válogatott játékosa /: Firzer, Urik, Viola, Ging, Tritz, Weber stb.:/ ment át nagyobb egyesületbe. Mindenki a BEAC-ban reménykedett, azonban az egyetem: csapat a vidékiekkel együtt árnyéka lett önmagának; ha pedig teljesitő képességüket mérlegeljük, bizony a budapesti volt második osztály szinvonalat alig ütik meg.
Ez a magyarázata a közönség elfordulásának a fővárosban és vidéken is. Szomorúan láttuk deczember 8-án a Magyar Kupa döntőmérközésén, hogy az egyesületi vezetők és a sajfőképviselői mellett, tizenkilenc fizető néző lézengett a Hungária úti pálya hatalmas tribünjei alatt, mert sem a BEAC-ban. sem a KAC-ban nem volt olyan név, amelyik vonzotta volna a közönséget.
Vidéken is hasonló részvétlenség kiséri az amatörök küzdelmeit és csak a hivatásos csapatok játékára özönlik a kiváncsiak tömege, de azért nincs okunk, a kétségbeesésre, mert az egész világon igy volt és igy van a szétválasztás utáni években, nnglia példája azonban azt mutatja, hogy a közönség idővel ismét visszatér első kedvenceihez, akik úgy hálálják meg az érdeklődést, hogy jobban játszanak elődjeiknél, tanulnak a professzionistáktól, ami végeredményben azt jelenti, hogy az amatör labdarúgás csak nyert a szétválasztásból, ha átmenetileg nagy hanyatlást is látunk.