magyarfutball.hu

szerintem NS kacsa.
Larsson amúgy már edző, Carew meg hati 20.000 fontos fizujáról tuti nem mondana le. Mondjuk én örülnék, ha tényleg ki tudna egy magyar csapat vásárolni egy válogatott támadót a Premier leagueből

Valaki olvasta a mai Nemzeti Sportot, hogy mégis hogy gondolják Fehérváron Carew és Larsson leigazolását?

Ősztől indul az újabb sokadik reménykedés...

Vasárnap este a Majna-parti Frankfurtban "public viewing"-oltam, vagyis a helyi tömeg részeként éltem meg a német-ausztrál meccset nagykivetítön a város egyik legnagyobb terén, többezres sál- és zászlóerdöben.

Egész életemben nem voltam senkire irigy, de most igenis haragudtam a mi "aranylábúinkra", akik az ilyen élményektöl (is) megfosztanak minket. Mégis csak más (lenne) "sajátjainknak" szurkolni nagy eseményen, mint csupán mások meccseit nézni és "végigszurkolni". Haragszom, mert a foci mégis más, mint egy teremsport vagy egy olimpia, amely ugyancsak képes elvarázsolni az embert. Örök élmény, amikor teszem azt, a 4-6-oson szorongva tudja meg az ember, hogy "megvan a harmadik arany" és futótüzként terjed a hír a villamoson, a kávézókban, a tereken, a parkokban stb.! De a foci mégis más kategória...

Az objektivitás kedvéért persze illik leírni, hogy a németek egészen jó alaphangulatot produkáltak és a laza 4:0 hatására elvétve még félig-meddig komoly szurkolásba is kezdtek. Dehát persze teljesen össze-vissza, szervezetlenül és sokszor a szokásos ötlettelen-egysíkú és primitív módjukon "szurkolgattak", állandóan ezeket a szörnyen idegesítö vuvuzelákat smárolva...
Dehát én "divatszurkoló" nem szólhatok egy szót sem, ha egy futball-fiesztára készülve csak egy ultrapólót kapok magamra és még csak szines paróka, mez, virágfüzér és nyolc sál sincs rajtam, mitöbb az arcomat sem vagyok hajlandó kifesteni (amit mellesleg már óvodáskoromban is dedós marhaságnak tartottam). Hogy miért kellene a magyar trikolórban vagy akármilyen más nemzet szineiben pompáznom, végképp nem tudom. A szurkolás és az ultra nem bohóckodásról és magamutogatásról szól, a válogatott meccsek pedig végképp nem a primitív önlejáratás alkalmai!

Az est fénypontja ennek értelmében nem is a meccsnézés és két számomra teljesen közömbös csapat összecsapása volt, hanem egy többórás beszélgetés az Ultras Frankfurt néhány húzóemberével és néhány bergamói ultrával.

A 2002-es "drukkballon"-ra emlékszik-e még valaki? Az később Magyarországot is megjárta, voltak válogatott meccsek ahol az LG osztogatott ingyen-drukkballonokat.
Ugye nem kell említenem hogy mennyire béka segge alatti volt a hangulat...

Amit egyébként nem értek: állítólag azért fújják hogy a saját csapatuk (azaz dél-afrika) hallja, érezze hogy velük vannak.
De akkor meg minek kell fújdogálni az összes többi meccsen is ahol nem a saját csapat játszik? Mert ugye ha mindenki fújja, akkor a játékos (attól most eltekintve hogy agyhasmenést kap), nem igen fogja tudni eldönteni hogy éppen ki dudál azaz ki "szurkol" érte.

Az biztos hogy ez a hosszú vékony "hangszer" volt?
Én egy vastag, rövid fajtát ismerek, aminek a végén fólia is van, majd próbálok képet szerezni. De az közel sem képes olyan hangos és idegesítő hangot létrehozni mint a vuvuzela barátunk...

A vuvuzelát most a Dél-Afrikában rendezett világbajnokság miatt mindenki az ország sajátosságának próbálja beállítani. Gondolom, mások is voltak rajtam kívül Lengyelországban bajnoki vagy válogatott mérkőzésen. Ott ugyanezt a trombitát fújta mindenki. Többek között 2003-ban Chorzówban, a Lengyelország-Magyarország EB selejtező mérkőzésen, amelyen 50 ezer néző volt, sokezren fújták ugyanezt a trombitát, melyet néhány zlotyért bárki megvásárolhatott a stadionnál az árúsoktól. Furcsálltam is, hogy mindezt eddig senki nem írta még, jelezve, hogy ez a trombita már régen elindult hódítóútjára, és régebben sem zavart senkit a játékban.
Lengyel trombita, vagy vuvuzela egyre megy. Az a lényeg, hogy szurkolók élvezik, jó hangulatot lehet vele teremteni, akit pedig ez zavar a játékban, azt más is zavarja. Jó VB-t kívánok mindenkinek!