magyarfutball.hu

Sporthirlap, 1921. december 29.

Sporthirlap, 1921. június 23.

Amikor Juhász Gyula köszöntötte a Ferencvárost, Délmagyarország, 1964. március 22.

Az 1913. július 29.-i barátságos meccs érdekessége: a neves szegedi költő egyetlen sportcikke újságíróként.

Délmagyarország, 1943.04.08.

Amikor a Rákosi rezsim dübörgött élmunkások voltak országszerte... A sportolók is kivették a részüket ebből, emígy:



Kiváló sportoló, I. osztályú sportoló.

Szabad Nógrád, 1951. szeptember

1903 | Január
Mérkőzés alatt. Egy football-játékos vallomásai

A tribünön elhal a zsibongás, a játék kezdetét jelző bírói füttyre. Centerforwardsunk leadja a labdát a társának, ez pedig nekem passzolja bal szélre. Hallom, a mint ezer ember egyszerre kiáltja a nevemet s szinte félénken nyúlok a labdához s borzongás vesz erőt rajtam arra a gondolatra, hogy baklövést követek el. A következő pillanatban már ellenfelemé a labda s a bosszankodó tömegből hallom felém zúdulni a pancser, ügyetlen s Isten tudja még micsoda kifejezéseket.


Ellenfeleink kezdik szorongatni a mieinket, összjátékukat megtapsolta a jobbat méltányoló publikum. Kapuvédőnk remekel s jó ideig érintetlen marad a kapu hálója. Olykor hideg borzadály fut rajtam végig, ha szabadon fut az ellenfél csatára s lő a kapu felé. Eláll a közönség lélegzete s megkönnyebbül a lelke, ha mentve a haza … illetőleg a magyar kapu.


Ismét nálam a labda, most már bátrabban játszom; sikerül áttörnöm az ellenfél védelmét; a nézőtérről zúgó buzdítás lelkesít, merészszé, elszánttá tesz … történjék bármi, én az ellenfél hatalmas backjeitől nem rettenek vissza. Centerek s a következő pillanatban fordul velem a világ … a hátvéd felröpített s mire feltápászkodtam a labda ismét térfelünkön van. Hallom a sajnálkozást s azzal vígasztal a jó publikum, hogy tüntetve megéljenez. Jól esik e vigasz s a bukás okozta fájdalmat csakhamar feledem s újból testtel lélekkel küzdök és játszom a sikerért.


De nini, a hátvédőnk elhibázott egy rugást s a következő pillanatban hatalmas iramban fut a kapu felé egy ellenséges forwards. Ha ott lehetnék, magam röpíteném útból, vagy segíteném az utána iramodó hátvédelmet mentő munkájában. Már késő …. A következő pillanatban az élesen lőtt labda nekifeszült a kapu hálójának … Az udvarias publikum tapsa követi az eredményt. A mieink lassan elfoglalták a helyüket s azt hiszem bántja őket a kudarcz, mert nem játszanak oly kedvező alkalom nyílik ellenfeleimet kijátszani s ilyenkor a publikum lelkes kiáltásait hallani. Elfog ismét a küzdelem láza, s elfelejtve minden veszélyt, a goal-szomjuság kivetkőztet valómból s emberfeletti erőt és bátorságot önt belém…



Ostromunk sikertelen. Érzem, hogy az ügyességgel és erővel szemben lelkes játékunk hasztalan. Mire a félidő végét jelzi a síp, két újabb goallal szaporodott ellenfelünk eredménye… Befelé ballagunk. Az ellenfélt tüntetően megéljenzik s a mieink közül is némelyiknek kijut egy protekcziós éljen, Öltözőnkbe térünk s kezdjük latolgatni a 11-ik félidő esélyeit. Jó barátaink felkeresnek, vígasztalnak, buzdítanak; én megfelelően egykedvűen veszem tudomásul a buzdító szavakat s nem igen reménykedem sikerünkben. Egyenként kifelé vonulunk. A zsúfolt tribünök moraja erősebb lesz s akkor szünik meg ismét, midőn a labda a középen a bírófütty után leadásra vár.


Megint szorongatnak minket, de mintha több erélylyel védenének a mieink s magam is úgy érzem, hogy a veszély növekedésével energiám nagyobb lett. A nézőtérről jövő kiáltásokra belemelegedni kezdünk. A tempó erősebbé válik, ellenfeleink támadását visszaverjük s a játék gyakran az ő kapujuk előtt folyik. Centerwardsunk egy kedvező pillanatot ki akar használni és lő …. Tenyérnyi szélességgel haladt a labda a lécz felett… Ujabb rohamunkat visszaverik, de mi nem adjuk fel a küzdelmet. Ismét egy támadás s a hozzám juttatott labdát oly szerencsésen sikerült beadnom, hogy jobb összekötőnk beröpíté az ellenfél goaljába.


Orkánszerű zúgás tombolás és éljenzés szakítja meg az egy pillanat előtti halotti csendet, s mintha izzó parazsat éreztem volna talpaim alatt, ugrándozva, magamon kívüli örömömben futok helyemre. Boldognak érzem egy pillanatra magam, mert egy 11-ed részét élvezhetem a csapat dicsőségének.


Ujrakezdésnél ismét elhal a tribün moraja; ellenfeleink igyekeznek visszaadni a goalt. Törekvésük meghiusul, mert annyira feltüzelt már minket az ismét elért siker, hogy minden erőnkből ellenállunk. Elragad bennünket a nézőtér lelkesedése s vakmerő elszántsággal veszszük át a támadó szerepét. Ilyenkor el tudom képzelni azt az emberfeletti erőt, melyet egy lelkes katona a háborúban a puskaropogás és ágyúdörrenések zaja közepette ki tud fejteni. Nem ismerhet veszélyt s halálmegvetéssel rohan az ellenfelére…


A football-matchnál nincs oly komoly dologról szó, mint az ütközetben, hanem csak efféle háborúsdi játékról, melynek szereplői csak 90 perczig ellenfelek, azután ismét a legjobb és leghívebb barátok, s mégis mennyire elragadja az embert a küzdelem heve s az a halált megvető elszántság, melylyel a küzdelmet felveszi…


Hatalmasan nyomulunk ismét előre. Nálam a labda, szabad az út s nyilsebesen rohanok a kapu felé. Szédület fog el, a mint védetlen látom a kaput magam előtt. A kapuvéd kirohan, én pedig lövök … s a következő pillanatban ágyúdörgésszerű hatalmas tombolás reszketteti a levegőt. Toll nem képes leírni azt a minden valómat megrendítő, lélekemelő hatást, a mit ez a mámorba ejtő lelkesedés bennem előidézett.



Szerettem volna magamhoz ölelni az egész világot, végigcsókolni örömömben azt az édes publikumot, melyet a játék folyamán elkövetett bosszantó hibáim után ez az egy goal kiengesztelt s elismeréseképen most ujongó éljenzésbe tört ki. Alig tudom türtőztetni örömömet s beleszédülök abba a mozgalmas képbe, melyet a kendőlobogtatás, a czigánykereket hányó s kalapjukat magasra dobáló gyerekek, s a nézőtér ujongó, tomboló tömege fut elém. Diadalittasan folytatjuk a játékot s bár újabb eredményhez nem jutottunk, egy erkölcsi siker tudatában felemelt fővel hagyjuk ott a küzdelem színhelyét.


Az állóhelyek publikuma átrohan a korlátokon s közelünkbe férkőzik. Jól esik hallanunk elismerésüket kifejező éljeneket, s örülünk a gyengéd vállveregetéseknek és simogatásoknak, melylyel szeretetünket és tiszteletünket juttatják tudomásunkra. Az öltözőbe is behallatszik a csitri sportgyerkőczök éljenzése, melyből kirí olykor a csapat egyik másik népszerű tagjának a neve.


A tribünről elvonuló publikum lábainak kopogása mindinkább halkabb lesz s mire átöltözködésünket elvégeztük, a pályán egy lelket sem látunk. De mégis… a kapu előtt sorfalat állanak a leglelkesebb sportbarátok , a csitri deákok és torkukszakadtából éljeneznek minket s nagy csoportban elkísérnek addig, míg valamely vendéglő vagy kávéházba be nem térünk egy kis pihenőre.



A Sport-Világ eredeti tárczája.


Hajós Alfréd

1900 | Június
A football-játék ügye a budapesti városházán

Nagy érdeklődés mellett tárgyalta a főváros közgyűlése junius 6-án Del Medico Ágoston azon ismeretes javaslatát, hogy a közgyülés az összes iskolákban tiltsa meg a football-játékot és irjon át a közoktatási miniszterhez, hogy az állami iskolákból is küszöböltesse ezt a szerinte életveszélyes játékot.


A közgyülés annak idején a közoktatásügyi bizottsághoz és a tanácshoz utasította véleményezés végett a javaslatot és úgy a bizottság, valamint a tanács elfogadásra ajánlotta azt. Ily körülmények közt kedvezőtlenek voltak a football híveinek kilátásai, hogy a javaslatot megbuktassák.


A Magyar Athletikai Szövetség a tanácshoz beadványt nyújtott be, a melyben a labdarugás védelmére kel és rámutat arra, hogy azért, mert balesetek is történhetnek, nem szabad eltiltani a testedző játékot. A beadvány kifejti, hogy nem zárkózik el az elől, miszerint az iskolákban némileg korlátozzák a játékot, esetleg csak az V-ik osztálytól kezdve játszszák felügyelet alatt és a tanárok ügyeljenek a játékszabályok betartására, viszont a főváros gondoskodjék megfelelő játékterekről, stb.


Del Medico Ágoston ujból síkra száll a football ellen és polemizál az Athletikai Szövetség beadványával: Del Medico egyes konkrét eseteket hoz föl annak bizonyításra, hogy a labdarugás-játék folyamán hány sérülés történik. Tornatanárokra hivatkozik, a kik örömmel fogadnák a football eltörlését, mert a játék ellenőrizhetetlen abban a tekintetben, hogy brutalitások ne történjenek. Szaklapokból (ez a szaklap a berlini „Der Turner”, arról nagyon jól tudjuk, hogy nem barátja a football-játéknak, hanem irigy szemmel nézi annak feltartóztathatatlan terjedését.

Miért nem említi Del Medico úr azokat a berlini lapokat, melyek csaknem kizárólag ezzel a játékkal foglalkoznak, hiszen néhány év alatt éppen Németországban egész irodalma támadta football játéknak. Persze azokból ki lehetne olvasni a játék nagy előnyeit és az nem lenne alkalmas javaslata támogatására Szerk.) és álláspontja mellett.



Svájczban is károsnak tartják a labdarugást, pedig a svájcziak nem gyöngék, sem finnyásak. (Nem szabad elfelejteni, hogy Svájcz az az ország, a hol a kontinensen ez a játék a legelterjedtebb és ha vannak ott is ennek ellenségei, azok véleménye elszigetelten egyedül áll. Szerk.)



Egy chinai diplomata (Derültség) Londonban igy nyilatkozott a footballról: Oly nők, a kik az erős virágillattól is ájuldoznak, ujjonganak a véres győző láttára, a vérszagot elviselik. Angolországban hét év alatt a football következtében történt 65 haláleset, 178 lábtörés, 51 kéztörés, 161 kulcsonttörés, 878 kisebb sérülés.



Egy német tanár a diákok labdarugását Fussiummelei-nak, lábmatlanságnak nevezte. A gyermekekből a football kiöli az idealizmust. Nemcsak labdát rúgnak, hanem az utczán heverő cserepeket, lóganéjt. Ne szoktassuk az ifjúságot ily játékra. Hazafias kötelesség és apai szeretet vezérelt indítványom megtételénél.



Polónyi Géza szerint a közgyülés, ha az indítványt elfogadná, anachronizmust követne el és magában maradna a művelt nemzetek közt. A haza, a magyarság, a demokráczia nevében tilatkozik az indítvány elfogadása ellen. Angolországban megvetnivalónak tartják a párbajt és az, ily ország fölötte áll az oly országnak, a hol folyvást viaskodnak. Inkább nézi a boxolást és a bikaviadalt, mint a párbajok ostobaságait.



Ne tartsák távol az ifjuságot a szabad levegőtől. Jobb a labdázás a sakkozásnál, billiárdozásnál. A magyar nő is rajong, ha magyar fiú kerül ki győztesen a labdarugásból. Az arisztokratánál derogál a polgári gyermekekkel dülekedni, de a demokráczia annál lelkesebben folytatja ezt a sportot, mely olcsóbb akármelyik másiknál.



Polónyi kijelenti, hogy ifjúságában minden sportot művelt, de az evezés, lovaglás, bicziklizés stb. mind veszedelmesebb. Del Medico fia megsérült a footballnál: Polónyi megérti az apa érzelmeit, de hát neki három lovaskatona fia van, azért ha egyik leesnék a lóról, még nem kérné a lovaglás eltiltását.



Elmondja Polónyi, hogy két városatya, a ki Del Medico indítványát pártolta, miután egy football-mérkőzést láttak, megtagadta az indítvány pártolását. Az idegen footballozók jó emlékeket visznek magukkal Budapestről. Többet ér ez, mint a mikor természetvizsgálók jönnek Budapestre, bepezsgőznek és elutaznak.



A közoktatásügyi miniszter biztosan nem fog csatlakozni a tanács álláspontjához. Igenis megóvandó az elfajulástól a labdarúgás úgy, a mint az athletikai szövetség kivánja. Polónyi indítványozza, hogy Del Medico indítványát vessék el, de utasítsák a tanácsot, hogy tegyen újabb javaslatot az athletikai szövetség beadványának értelmében.



Berzeviczy Albert hasonló értelemben szólal fel. Arra utal, milyen furcsa lenne, ha a fővárosi iskolák növendékeit eltiltanák a labdarugástól, az állami iskolák növendékei pedig tovább játszhatnák.



A középiskolák felsőbb osztályainak növendékei igenis üdvös eredménynyel játszhatják ezt a játékot. Ha vannak tulhajtások, hát korlátozni kell, de az eltiltás hiba lenne. A melyik szülő ellenzi a játékot, tiltsa el tőle a gyermekét.



Vigyázni kell arra is, hogy ha ma irtóháborút inditanak a football ellen, holnap másik sport ellen folytatják és megesik, hogy a testedzés, a mely most némileg előtérbe jutott, hanyatlani fog. Arra kérjék föl a minisztert, hogy a túlhajtásokat szüntesse meg, de Del Medico indítványa nem fogadható el. Polónyi javaslatához csatlakozik.



Lád Károly előnyösnek tartja a labdázást, a mely az egész testet fejleszti, de a football ellen sok a kifogása. A játék ineszthetikus, visszataszító. (Ugyan hol láthatta az igazgató úr a játékot, hogy ez a véleménye? Ezt még senkitől nem hallottuk, sehol nem olvastuk. Ily kifejezésre csak gyűlölet és harag ragadhatják az embert. Szerk.)


Polónyi Géza: Tessék dominózni, az eszthetikus. (Derültség)
Lád Károly helyesli, ha a párbaj-mániát kiirtják, de ebből nem következik, hogy fejlesszék a football-mániát. Az alsóbb osztályokban okvetlenül tiltsák el ezt a játékot. A felsőbb osztályokban ám játszszák, de szigorú felügyelet mellett.



Dr. Ballagi Aladár elfogadja Del Medico indítványát. Hangoztatja, hogy a longaméta ugyanoly előnyökkel jár, mint a football, az utóbbinak veszélyei nélkül.



A football közönséges skót parasztjáték, ripőkök dulakodása. (Magyar akadémikushoz illenék, hogy jobban informálja magát. Megengedjük, hogy II. Jakabnak nem tetszett a játék, de viszont Wellington herczeg ebben a játékban vélte feltalálni az angol nemzet szívósságának alapját, melylyel Napoleont leverte.



Lord Balfour leereszkedik évente az angol miseraplebs közé és nagy beszéd kiséretében adja át a győztesnek az „english cup”-öt. Pedig hát ő a kincstár első lordja, az is csak valami, hogy az ő állásában időt szakít arra, hogy azzal a ripök dulakodással szemben lerójja a maga adóját. Szerk.) Már I. Jakab óvta ettől a fiát.


Polónyi Géza: Ezt II. Jakab tette. (Derültség)
Dr. Ballagi Aladár: A football most divat és egyszerüen divat-tünet, hogy nálunk is fölkapták. Ha Budapest megtiltja a footballt, ezért a külföld nem fogja kinevetni, hanem elismeréssel fog adózni. (Talán a berlini „Der Turner” és a chinai diplomata, de ez nem lehet törekvésünk, ők csak egy cseppet képeznek a tengerben. Szerk.)


Del Medico ezután zárszóval él és még egyszer ajánlja elfogadásra javaslatát, szerinte még 14 éves gyermeknek nem kell football-játék (Angliában ugyan már az elemiben játszszák a footballt, pedig ott is akadnak okos pedagógusok, nemcsak nálunk. Szerk.)


Ezután szavazásra került a sor és a közgyülés nagy többséggel fogadta el Polónyi javaslatát, Del Medicoét pedig elvetette.


Fentiekben ismertettük a közgyűlés vitájának lefolyását és köszönettel lehetünk Del Medico úr iránt, a ki ezt a vitát lehetővé tette, mert csak igy tudhattuk meg, hogy vannak befolyásos emberek, a kik nemcsak belátták a testnevelés szükségességét, hanem készek azért a döntő pillanatban síkra szállani.


Berzeviczy Albert és Polónyi Géza neve arany betűkkel lesz megörökítve az ifjúság lelkében és az ifjúság romlatlan lelke szeretetének értéke nagyobb, mint addigi bármily fényes sikerük az élet szinpadán, pedig a két jeles politikusnak sikerekben már sok része volt.

Budapest, 1991. február 25. hétfő - Aki hétfőn kora reggel a IV. kerületi polgármesteri hivatal környékén járt, az épület előtt a sportversenyekről jól ismert arcokat, az egyik legeredményesebb magyar egyesület, az Újpesti Dózsa egykori és mai versenyzőinek csoportjait láthatta. A neves sportemberek - többek között Rózsa Norbert világbajnok úszó és edzője, Széchy Tamás, Bene Ferenc olimpiai bajnok labdarúgó, Farkas Péter birkózó világbajnok, Abay Péter és Köves Csaba vívók - azért gyűltek össze, hogy döntsenek klubjuk jövőjéről.

A közgyűlés díszelnökségében helyet foglalt dr. Dercze Tamás, a IV. kerület polgármestere, Morvai István, a Belügyminisztérium politikai államtitkára, dr. Török Ferenc országgyűlési képviselő, Gallov Rezső helyettes államtitkár, az OTSH elnöke, Schmitt Pál, a MOB elnöke, Hólya István, az Ú. Dózsa elnöke. A megjelenteket Hólya István köszöntötte, majd javasolta levezető elnöknek dr. Török Ferencet és dr. Héra Attilát, az egyesület örökös tagját. Javaslatát a résztvevők elfogadták.

A szavazati jogú küldöttek összeszámlálása kicsit hosszadalmas volt, dr. Török hangoztatta is: ,,Az adminisztrációs nehézségeken túl kell esnünk, mert szeretném, ha rend lenne, nehogy utólag érjen vád bennünket. Kérem önöket, indulataikat próbálják félretenni, gondoljanak arra, hogy a klub jövőjéről döntenek.,,

Az érvényben lévő alapszabály szerint 125 fő - ebből 123 volt jelen - rendelkezett szavazati joggal. Első lépésként ők a közgyűlés kibővítéséről szavaztak. Vagyis arról, hogy a szakosztályok küldöttei mellett szavazati joggal rendelkezzen a Baráti Kör, a Belügyminisztérium, Újpest helyhatósága és társadalmi szervezetei, valamint a szponzorok is. Ezt a küldöttek elfogadták, így összesen 187 személy volt szavazásra jogosult, közülük 182 jelent meg.

A napirend elfogadása már ,,sima ügy,, volt, következhetett az alapszabály megtárgyalása. Az első vitás pont a klub nevének megváltoztatása volt, azaz hogy Ú. Dózsa helyett UTE legyen, tehát újból az Ujpesti Torna Egylet néven szerepeljen, amelyen 1885-ben megalakult. Az atléták körében felmerült a kérdés: a még Ú. Dózsa néven megkötött szerződések a módosítás után érvényben maradnak-e.
Szerintük gondot okozna az is, ha a neveket és felszereléseket hirtelen le kellene cserélni.
Zemplényi György, az úszók menedzsere gazdaságilag is alátámasztotta ezt a felvetést. ,,Minket a világban Dózsaként ismernek, az UTE név senkinek nem mond semmit. Tehát a Dózsa névnek tovább kell élnie.,, Széchy Tamás úszóedző így szólt:,,Támogatom az előttem elhangzott javaslatot. Egyébként is ez a Belügyminisztérium már a mi belügyminisztériumunk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Dózsának sohasem úgy drukkoltak, hogy Újpesti Dózsa, vagy UTE, hanem úgy: Hajrá Újpest,,

Az ,,ellenzék,, nevében Kalmár Pál egykori UTE-tag a régi név mellett szállt síkra, s idézte a rég- és közelmúlt politikai eseményeit, amelyek szerinte rossz fényt vetettek a klubra.
Zsivótzky Gyula kalapácsvető olimpiai bajnok hozzászólásában hangsúlyozta, hogy bár az újpesti egyesület UTE néven jött létre, de a Dózsa-korszak folytatta a sikereket. Mint mondta, ezt figyelembe véve valamilyen kompromisszumra van szükség. Zemplényi György újból szót kért, s szavaiból nem hiányzott az indulat sem: ,,Az úszó szakosztály világbajnokai nevében kikérem, hogy bárki is politikai síkra terelje a közgyűlést. Egyébként 40 millió forintba kerül az azonnali változtatás, s nem tudom, az UTE ezt az összeget átvállalja-e. Javaslom: a barcelonai olimpiáig maradjon a Dózsa név,,.

Több javaslat merült fel, például az UTE-Dózsa elnevezés, valamint az az ötlet is, hogy a szakosztályok 1992 december 31-ig tetszés szerint használhassák az Ú. Dózsa és az UTE nevet is. Végül hosszas javaslatháború után a közgyűlés 164 igen szavazattal elfogadta az UTE nevet, majd arról voksolt, 1992 december 31-ig milyen formában valósítható meg a kompromisszum, azaz a Dózsa név továbbvitele. A jelenlévők felhatalmazták az uj elnökséget, hogy a barcelonai olimpiáig a különböző szerződések kötésekor belátása szerint engedélyezze a szakosztályoknak a Dózsa nevet is. A csaknem egy órás ,,keresztelő,, után nyugodtabb hangulatban vették tovább a pontokat a küldöttek. Szó volt a sportolók egyéni reklámszerződéseinek lehetőségeiről, tehát arról, hogy kinek a
jóváhagyása szükséges az ilyen megállapodásokhoz. A vezetőség összetételének megvitatásakor elhangzott, hogy a jövőben kettő helyett csak egy elnökhelyettes legyen. A zűrzavar miatt - mire szavazunk most? - előállt az a helyzet, hogy a sok voksolás után egyetlen elnökhelyettese sem maradt a klubnak. A közóhaj belátta a lehetetlen helyzetet, s újabb szavazás mellett döntött.
Végül győzött a józan ész: továbbra is több elnökhelyettese lesz a klubnak. A szünet előtt kért szót Gallov Rezső, aki elmondta:

- Ne tagadjuk meg a hagyományokat, a múltat, de a jelent se, mert csak így lehet közös jövőnk. Az UTE-Dózsa együttélés bizonyíthatja, hogy lehet együtt élni és együtt dolgozni a sikerek érdekében. Ehhez kívánok erőt, egészséget mindannyiunknak.

A rövid pihenő után megint következett egy kényes téma, a választmány összetétele, azaz ki kit delegálhat a vezérkarba, s újból megfeneklett a munka. Meddő vita folyt arról, hogy az
újjászerveződött egykori kis csoport, az UTE milyen szerepet kap az irányításban - míg valaki megszólalt: ,,Most már az az UTE nem létezik, hiszen az egész egyesület UTE lett. Ne keressünk a klubban egy másik kis klubot. Mindannyiunk szíve a lila-fehér sportolókért dobog.,, Kicsit soká tartott, amíg sikerült megfeledkezni az egykori UTE-Dózsa szembenállásról.

Az elnökség összetételének eldöntése is sok időt vett igénybe. A több javaslat felvetése után végül két elnökhelyettes mellett voksoltak, majd kikötötték: az elnökség nem lehet nagyobb 29 tagúnál - ugyanis a 15 szakosztály egy-egy képviselőjének összlétszámát nem haladhatja meg a többi delegáltak száma. Lassan, pontról pontra haladt az alapszabály megvitatása. A tanácskozás hetedik órájában végre sikerült teljes egészében elfogadni az alapszabályt. A bejelentést nagy taps fogadta, ami fokozódott akkor, amikor bemutatták a régi-új UTE címert.
Hólya István elnök szóbeli kiegészítést fűzött írásban beterjesztett beszámolójához. A legutóbbi közgyűlés óta eltelt kétéves időszak munkáját értékelve elmondta: 1989-ben és 1990-ben is
a legeredményesebb hazai klub volt az Ú. Dózsa. Világhírű versenyzőit felsorolni is hosszadalmas: Darnyi Tamás, Rózsa Norbert, Solti Attila, Farkas Péter, Mizsér Attila, Csernok László, Szabó Bence, Csongrádi László, Mészáros Erika, Dónusz Éva - csak néhány név ízelítőül. Az elnök hangsúlyozta, hogy a polgári, önálló gazdálkodásúvá vált egyesület nemcsak a neve megváltoztatásában, hanem más téren is közeledni akart Újpest lakosságához. Szólt arról
is, hogy a klubban markánsabb utánpótlás-nevelést kell kialakítani a jövőben. Mint mondta, a sikerek mögött stabil gazdasági háttér van, de például a jégkorong és az ökölvívó szakosztály körülményei nem megfelelőek.

Az elnöki és a gazdasági beszámoló elfogadása után az Ú. Dózsa elnöksége lemondott, s jogosultságát átadta a választmánynak. Az újabb létszámellenőrzés 160 főt ,,regisztrált,, a teremben – majd megkezdődhetett a nap második csúcseseménye, az elnökségi és választmányi tagok megválasztása.

A választmány-elnöki posztra Dercze Tamás, a IV. kerület polgármestere, míg az alelnökire dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium önkormányzati helyettes államtitkára volt az egyetlen jelölt.

Az egyesület elnöki posztjáért négyen indultak harcba: Hólya István, a volt elnök; dr. Gedővári Imre olimpiai bajnok vívó, a Magyar Vívó Szövetség főtitkára; Nagy Sándor, egykori atléta, a
Népstadion és Intézményei szervezési igazgatója, aki korábban visszavont jelölését mégis érvényben tartotta; valamint Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok kalapácsvető. Zsivótzky sokak ámulatára meglepő bejelentést tett: mivel célját elérte, azaz az Ú. Dózsából UTE lett, vezetői ambíciói pedig nincsenek, ezért visszalépett a küzdelemtől. A másik három jelölt felkerült a listára.
Már tizenegy órája tartott a közgyűlés, amikor a szavazatszámláló bizottság elnöke bejelentette a voksolás eredményét. A választmány elnöke dr. Dercze Tamás (165 érvényes, 1 érvénytelen szavazat), míg alelnöke dr. Kara Pál lett (159/7).

Az UTE elnöki posztjára leadott 166 szavazat mindegyike érvényes volt. Dr. Gedővári Imre 92, Hólya István 71, Nagy Sándor pedig három voksot kapott, így 1992. december 31-ig dr. Gedővári Imréé az UTE elnöki széke. Az eredményhirdetés után az úszók kivonultak a teremből... Hólya István volt elnök megköszönte kollégái eddigi munkáját, majd vastaps közepette búcsúzott el a klubtól.

Következett a 13 elnökségi tag megválasztása (15 személyt a szakosztályok delegálnak, az elnök automatikusan tagja a testületnek, így áll majd össze a korábban megszavazott 29 fő). Már este 10 óra is elmúlt, amikor az első forduló eredményét kihirdették. Közben a létszám erősen megcsappant. Sokan hazamentek - de azért még határozatképes volt a közgyűlés. Az előzetesen megszavazott 32-es listából ,,első nekifutásra,, tízen kerültek be az elnökségbe: Hegedűs Oszkár, Győző Gábor, Vermes Albán, Nováki Balázs, Zsivótzky Gyula, Weglárz Iván, Nyúl Sándor, Mizsér Attila, Krőzsel Károly, dr. Turós András.
Újabb egy órát kellett várni a második forduló eredményére. A 126 szavazatból kettő volt érvénytelen. Ekkor már egyszerű többség is elég volt, vagyis azok lettek az elnökség tagjai, akik a legtöbb voksot kapták. Így Varga Jenő, Szusza Ferenc és Deutsch Vilmos került be a testületbe.

Az elnökhelyettesek kijelölésére csak azt követően kerül sor, miután a szakosztályok is delegálják egy-egy képviselőjüket. Erre egy hét áll rendelkezésükre.

Tényleg?

http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozz ... id=2386983

Na csak körbeér lassan