magyarfutball.hu

Három futballistát örökre eltiltottak a játéktól
Ítélet az Attila-Turul vesztegetési perben
A professzionista szövetségben már hetek óta vizsgálat folyik az Attila—Turul 4:0 arányban végződött mérkőzése ügyében. A feljelentés szerint — amelyet a Turul bejelentésére indítottak
meg - Maszlonka, az Attila egyik játékosa, megvesztegette Fischert és Vacekot, a Turul csatárait, hogy az Attila ellen ne fejtsék ki teljes tudásukat. A professzionista szövetség fegyelmi bizottsága szerdán a késő esti órákban hirdette ki ítéletét Beigazoltnak látta a vesztegetés megtörténtét és ezért az ügyben szereplő futballistákat, Maszlonkát, Vacekot és Fischert örökre eltiltotta a játéktól,
a mérkőzés eredményét pedig megsemmisítette. Minden valószínűség szerint a mérkőzés ujrajátszására kerül a sor, erről azonban csak az intézőbizottság legközelebbi ülése dönt.

A bajnoki szezon egyik meglepetése a III. ker. FC eddigi feltűnően gyenge szereplése. Pedig a klub vezetősége mindent elkövet, hogy a III. ker. FC „Óbuda reprezentáns csapata” legyen. Ezen dolgozik fáradhatatlanul a klub kiváló elnöke, Weiszberger Ferenc. Megjelentünk a határ utcai pályán, hogy megfigyeljük, hogyan készül a vasárnapi mérkőzésre Óbuda jövendő reprezentáns csapata. A tréning kezdetének hivatalos ideje ugyan 4 óra, de fél 4 órakor a csapat fele már kint van és vígan bombázza Neuhaus kapuját. A tréninget Hegyi Mátyás, Óbudának volt jeles játékosa vezeti. Hegyi Matyi futócipőben szaladgál az egyik kaputól a másikhoz. Tanítgat, magyaráz. Megy minden simán. Fegyelem van Óbudán! Természetesen nem hiányzik a jókedv sem. Neuhaus húzza Künsztlert, a becéző neve: „patkány”.
— Vigyázz „patkány”, mert elhajlik a lábad.

A Budapesti Labdarúgók Szövetsége I. számú fegyelmi bizottsága, az alszövetség elnökségének az alapszabályok 105. §-a alapján hivatalból adott utasítása alapján az amatőrség elleni vétséggel
vádolt Budapest Sport Egyesület és annak egyes játékosai ellen lefolytatott vizsgálati eljárás befejezésével meghozta a következő véghatározatot:
Dobos Géza, Szűcs Lajos, Soponyai János, Rigó Gyula, Prell Károly, Schweng Alajos, Kiss Andor, Novothny Sándor, Szűcs Géza, Hein Albert, Borsy Gábor, Plenk Béla, Fazekas Béla és Teleky Károly játékosok a Budapest Sport Egyesület tagjai, az alapszabályok 101 §-a alapján a sportszerűség követelményeivel ellentétben álló és az amatőrség elleni vétség miatt 1927. évi április hó 1-től május hó 31-ig bezárólag játékjoguktól felfüggesztetnek.

A szegedi Bástya Höss személyében megfelelő centercsatárt kapott, ezért eddigi centercsatárát, Wampetichet visszaadja régi egyesületének, a debreceni Bocskaynak, mely a tavaszi szezonban a Varga—Wampetich—Erik belső csatártriót fogja játszatni.

Senger Endre — a BAK balösszekötője. A BAK bajnokságra törő csapatának régi gyengéje, hogy rosszak az öszszekötő csatárai Gerstenbreinnel még csak ki lehet jönni, mint szükségmegoldással, a rendelkezésre álló baloldali erők azonban egészen gyengék. A BAK vezetősége minden tőle telhetőt elkövetett hogy a csapatot ezen a ponton is megjavítsa, ami most alkalmasint sikerült is, amennyiben az Ujpest vezetőségével való barátságos megegyezés értelmében leszerződtették Senger Endrét, az MMTE egykori gólzsákját, akinek az Ujpestben nem nyílott alkalma a szereplésre. Sengertől a BAK-ban a csatársor gólképességének nagymérvű feljavulását várják.

A Bástya játékosai közül öten a fővárosban töltik téli szabadságukat. Ezek Acht Jenő, Emmersing Rezső, Tóth Jenő, Busch Béla és Varga György, akiket az ugyancsak Budapesten tartózkodó Bányai Lajos tréner kér, hogy igen fontos ügyben holnap, vasárnap délelőtt fél. 11 órakor a Westend-kávéházban okvetlenül jelenjenek meg.

Révész Béla, az MTK volt válogatott hétvédje, a Szabária trénere.

Argentína legjobb kapusa - magyar
Még egy olyan hírről kell beszámolnom, ami nagyon fogja érdekelni az otthoni közönséget. Már többször megemlékeztem a Sporthírlap hasábjain a III. kerületi pályáról , messzire elkerült Korein Józsefről, aki Prágából hajózott át egyenesen Montevideoba, ahol a Naciónál és a Penarol pályázott a nagyhírű kapusra. Koréin nem tudott ellenállni a Penarol „csengő" hívásának s elvállalta a kapusi posztot. Tudásának híre azonban gyorsan terjedt és rövid itt időzés után búcsút mondott Montevideonak és a sokszoros argentínai bajnok Racing kapusa lett. Itteni bemutatkozása teljes sikerrel járt, hírneve hétről-hétre gyarapodott és ma Korein a legjobb kapusa az argentínai amatőr szövetségnek. Koreinről a legnagyobb argentínai napilap a következőket írja: „A Racing—Independiente mérkőzés ismét beigazolta, hogy Koréin kivételes tudása oly fokon áll, amelynél már nincs lehetősége a fejlődésnek. Hogy a mérkőzés második félidejében a Racing kilenc emberrel játszva az eredményt nemcsak megtartani tudta, hanem még győzni is volt ereje, ez elsősorban a mezőny hősének, az oroszlánszívű, bátor magyar fiúnak dicsősége. Küzd a labdáért a földön és a levegőben, nem ismer félelmet, sasszemű, biztos és gyors. Ha a távol puszták fiai között sok ilyen játékos van, úgy az elkövetkezendő olimpiász futballdöntőjében nagy szerepet fog játszani Magyarország." Ilyen és ehhez hasonló cikkek látnak napvilágot Koreinről, így szerez a sport katonái révén az egész világ tudomást arról, hogy van egy megcsonkított nemzet, amelynek fiai az egész világ előtt tesznek tanúságot tehetségükről és minden győzelmük a magyar erő diadalát zengi.

Aki „öreg" napjaira lett „újonc"
Fröhlichi János
A spanyol—portugál túrára indult válogatott csapat egyetlen „újonca" Fröhlich János, a BAK közszeretetnek örvendő csapatkapitánya. Ma már az „öreg" gárda tagjai közé tartozik, hiszen harmincadik évét tapossa és mégis csak most jutott először osztályrészéül a „nagy“ válogatottság. Pedig képességei alapján már régen ott lett volna a helye a legelsők sorában. Az ő pechje is az, ami sok kiváló játékosé, hogy nem játszott elsőosztályú csapatban, hanem „csak" a másodosztályú BAK-nak volt a játékosa.
Fröhlich 1914 tavaszán lett a BAK játékosa és az ifjúsági csapat nagy reménysége. Az ifjúsági csapatban, amely a legjobbak közé tartozott, rúgta a labdát a háború második esztendejéig, amikor neki is be kellett rukkolnia, és a harctéren orosz fogságba került. 1919 tavaszán jött vissza Oroszországból és ismét csak régi egyesületénél, a BAK-nál jelentkezett játékra s csakhamar előbb tagja, majd főerőssége lett az első csapatnak. Ettől az időtől kezdve jóformán alig volt mérkőzése csapatának, amelyben részt ne vett volna s ha valami siker és szép eredmény fűződik ebben az időben a BAK nevéhez, az szorosan összefügg az ő személyével. Évek óta kapitánya csapatának, mint a II. osztály egyik legjobb csatára, szinte állandó tagja a másodosztályú válogatottnak. Tizenhatszor öltötte marjára a meggypiros dresszt, mint a második osztály reprezentánsa s csak e rekord után jutott hozzá először, hogy most a nagy válogatottnak is tagja lehessen.
Szimpatikus személye, úri játékmodora minden szereplése alkalmával, még az ellenfél soraiban is csak barátokat szerzett neki. Ideális futballista, akit mintaképül állíthatnak oda az ifjabb generáció elé s aki ma harmincadik évében is ugyanolyan lelkesedéssel, szívvel és odaadással rúgja a labdát mint 15 évvel ezelőtt. Pedig azóta nagyot fordult a világ. Bevezették a professzionalizmust s ő a profivá lett BAK FC csapatában továbbra is mint amatőr játszik. Ez a jelleg azonban nem jelent felmentést bizonyos, minden játékosra vonatkozó kötelezettségek teljesítése alól, hanem éppen ellenkezőleg. Mint a csapat kapitánya, ő jár elől jó példával sportszerű életmód, fair játékmodor és úri magatartás tekintetében s így nem csoda, ha beválogatását általános szimpátia és megelégedés fogadta. Személyében igazán méltó futballistára esett az illetékesek választása. Kuriózumként említjük meg, hogy ő az első amatőr játékos, aki nálunk profi válogatott csapatban szerephez jut.

A Hungária Kővágó nevű játékosa az MTK ifjúsági csapatában nevelkedett; az FTC-ben szerepelt Kővágó bátyja a Hungária Kővágójának.