Idézet:
Aki „öreg" napjaira lett „újonc"
Fröhlichi János
A spanyol—portugál túrára indult válogatott csapat egyetlen „újonca" Fröhlich János, a BAK közszeretetnek örvendő csapatkapitánya. Ma már az „öreg" gárda tagjai közé tartozik, hiszen harmincadik évét tapossa és mégis csak most jutott először osztályrészéül a „nagy“ válogatottság. Pedig képességei alapján már régen ott lett volna a helye a legelsők sorában. Az ő pechje is az, ami sok kiváló játékosé, hogy nem játszott elsőosztályú csapatban, hanem „csak" a másodosztályú BAK-nak volt a játékosa.
Fröhlich 1914 tavaszán lett a BAK játékosa és az ifjúsági csapat nagy reménysége. Az ifjúsági csapatban, amely a legjobbak közé tartozott, rúgta a labdát a háború második esztendejéig, amikor neki is be kellett rukkolnia, és a harctéren orosz fogságba került. 1919 tavaszán jött vissza Oroszországból és ismét csak régi egyesületénél, a BAK-nál jelentkezett játékra s csakhamar előbb tagja, majd főerőssége lett az első csapatnak. Ettől az időtől kezdve jóformán alig volt mérkőzése csapatának, amelyben részt ne vett volna s ha valami siker és szép eredmény fűződik ebben az időben a BAK nevéhez, az szorosan összefügg az ő személyével. Évek óta kapitánya csapatának, mint a II. osztály egyik legjobb csatára, szinte állandó tagja a másodosztályú válogatottnak. Tizenhatszor öltötte marjára a meggypiros dresszt, mint a második osztály reprezentánsa s csak e rekord után jutott hozzá először, hogy most a nagy válogatottnak is tagja lehessen.
Szimpatikus személye, úri játékmodora minden szereplése alkalmával, még az ellenfél soraiban is csak barátokat szerzett neki. Ideális futballista, akit mintaképül állíthatnak oda az ifjabb generáció elé s aki ma harmincadik évében is ugyanolyan lelkesedéssel, szívvel és odaadással rúgja a labdát mint 15 évvel ezelőtt. Pedig azóta nagyot fordult a világ. Bevezették a professzionalizmust s ő a profivá lett BAK FC csapatában továbbra is mint amatőr játszik. Ez a jelleg azonban nem jelent felmentést bizonyos, minden játékosra vonatkozó kötelezettségek teljesítése alól, hanem éppen ellenkezőleg. Mint a csapat kapitánya, ő jár elől jó példával sportszerű életmód, fair játékmodor és úri magatartás tekintetében s így nem csoda, ha beválogatását általános szimpátia és megelégedés fogadta. Személyében igazán méltó futballistára esett az illetékesek választása. Kuriózumként említjük meg, hogy ő az első amatőr játékos, aki nálunk profi válogatott csapatban szerephez jut.
Sporthirlap, 1926. december 11.