regisztráció felhasználójelszó
portré: Gyepes Gábor
© mlsz.hu
alias
Gyepi
"öngólkirály"
nemzetiség
Magyarország
életkor
33 éves
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Ferencvárosi TC
1999 - 2005
Wolverhampton Wanderers FC
2005 - 2008
Northampton Town FC
2008 - 2008
Cardiff City FC
2008 - 2012
Vasas SC
2012 - 2012
Portsmouth FC
2012 - 2013
Videoton FC
2013. augusztus - 2013. november 27.
Sarawak Crocs
2013. december 05. -
eredmények / elismerések
2-szeres magyar bajnok (Ferencvárosi TC 2000-2001, 2003-2004)
2-szeres magyar kupagyőztes (Ferencvárosi TC 2003, 2004)
Magyar Szuperkupa-győztes (Ferencvárosi TC 2004)
fénykép helye
A labda már egészen kisgyerekként a legfontosabb dolog volt az életemben. Sohasem okozott gondot bárhol és bármikor focizni. Fociztam otthon a porcelánok és vázák között, mindig vigyáztam és egyet sem törtem el, de édesanyám valahogy állandóan kiszúrta, hogy éppen aznap focipályát csináltam a nappaliból. Rúgtam a bőrt akkor is, amikor az orvos eltiltott 2 hétre az edzésektől a lúdtalpam miatt és a mutter ,,ünneplőben" küldött a suliba, gondolva, ez majd megállít. Mondanom se kell, rosszul gondolta, mert ez az apró dolog sem hátráltatott, persze hazafelé leporoltam magamról a betonpályán rám került koszt. Később, amikor már egyedül is jöhettem-mehettem, minden percemet a grundon töltöttem a barátokkal, ha éppen nem volt meccsem, vagy egyéb tennivalóm.

Hat évesen, 1987 őszén vitt le édesapám a kölyökcsapathoz a Vágóhíd utcába, miután nem nagyon tudtak már mit kezdeni a mozgásigényemmel. Nem tudom azt mondani, hogy kiugró tehetség lettem volna, mert nem voltam az, ügyesnek ügyes, de semmi több.3


Ferencvárosi TC, 1999-2005

Érettségi után hirtelen időmilliomos lettem és úgy döntöttem, plusz edzéseket fogok végezni annak érdekében, hogy legyen esélyem felkerülni a tarcsihoz. Vépi Peti bá (tarcsi edzője) engedélyezte, hogy velük edzhessek és ezeken kívül még kondiba is jártam, na meg persze ott voltak a kötelező tréningek is. A félszezont 20 meccs/16 góllal zártam és a téli felkészülést már a tarcsiban kezdtem. Életem addig talán legjobb felkészülésén voltam túl, a játék is nagyon jól ment egy darabig, amíg fel nem vittek az első csapathoz Poklepovics kérésére, de ez őszintén szólva nem tett túl jót nekem.
Hirtelen napi egy edzésre kellett átállni, hétvégén meg ritkán játszottam, mert a tarcsi bajnoki a legtöbb esetben egy napon volt az NBI-es meccsel. Ennek ellenére nagyon boldog voltam és megtisztelőnek éreztem, amikor bemutatkozhattam tétmérkőzésen is a Fradi mezében, igaz kikaptunk 3-0-ra Debrecenben, de nekem attól még örök emlék marad. Abban a szezonban még egy mérkőzésen léptem pályára, összesen a kettőn 20 percet játszottam.

Aztán a nyáron egy újabb edzőváltás, a hírhedt Csank mester vette át a Fradi irányítását. A mesternek nagyon sokat köszönhetek, hiszen rengeteget foglalkozott velem és ha eleinte csak kényszerből is, de berakott és elkezdett játszatni, bízni bennem.3


2003 februárjában térdszalagszakadást szenvedett egy edzőmeccsen, ami miatt 1 évet kellett kihagynia, visszatérésekor kulcscsonttörést szenvedett amivel további 2 hónapot kellett kihagynia.

Megmondom őszintén, hogy a Fradinál eltöltött időszak volt a legszebb az életemben, pedig játszottam nagy csapatok és nagy nevek ellen sok néző előtt, de egy jó hangulatú Fradi meccshez nem fogható semmi.1

Azért igazoltam el, mert úgy éreztem, megérett a váltás ideje. Tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű, hiszen a szerződésemben egy eltúlzott kivásárlási összeg szerepelt. A klub akkori helyzete nem volt ideális, folyamatos tartozások, felelőtlen ígérgetések hónapról hónapra. A problémák közepette kezdtünk volna tárgyalásba a vezetőkkel, hogy azt a bizonyos pontot a szerződésben tárgyaljuk át, jussunk közös nevezőre. A klub pénzt kap értem, én meg külföldre tudok igazolni. Egy kis huza-vona után sikerült megegyezni a vezetőkkel.2


Wolverhampton Wanderers FC, 2005-2008

A Wolverhamptonnal már megvolt a kapcsolat, de a megállapodás váratott magára. Minszkbe a meccs előtti napon utaztunk (vagyis én már nem), én a megbeszéltek alapján tagja voltam az utazó keretnek. Reggel találkoztunk a stadionnál, már a buszra is felszálltam, amikor hívott a menedzserem (V.F.), hogy megállapodott a két klub és utaznom kell Angliába orvosi vizsgálatra, majd aláírni a szerződést.
Ezt is sokan megjegyezték, miért nem a meccs után igazoltam el. Sajnos, ezt már jó ideje tudjuk, ez nem kívánságműsor, vagy mész, vagy lehet, mást igazolnak le helyetted.2

A hátvéd az első légiós idényében rendszeresen játszott a Wolverhamptonban, majd 20 bajnoki után 2006 márciusában súlyos keresztszalagszakadást szenvedett. 2003-ban már volt egy hasonló sérülése, abból egy év után felépült, de ezúttal a klub orvosa azt mondta neki, hogy abba kell hagynia a focit. Ő azonban nem adta fel, és hosszas rehabilitáció után 2008 tavaszán a harmadosztályú Northamptonnál visszatért
Ritkán gondolok a felépülésem időszakára, ám amikor emlékeztetnek rá, akkor azért ismét eszembe jut, hogy milyen nehéz volt. Soha nem adtam fel, és mindent megtettem annak érdekében, hogy visszatérjek. Tudtam, hogy ebben nem lehetek biztos, de úgy voltam vele, ha abba is kell hagynom, akkor tiszta lelkiismerettel mondhassam azt, hogy vége. Az orvos azt mondta, komoly a sérülés - a West Ham kapusának például nem sikerült visszatérnie -, de jól sikerült a műtét. A rehabilitációmat az Ajaxnál dolgozó Laurens Ebbennél kezdtem, s a legnagyobb megpróbáltatás az volt, amikor a Wolverhampton fizikoterapeutája azzal szembesített, szerinte abba kell hagynom a futballt, mert sohasem lesz jó a lábam. Ekkor már tartalékmeccseken szerepelhettem, de volt a térdemben egy kellemetlen érzés, és innen visszaestem oda, hogy mindent az elejéről kellett kezdenem. Ismét a konditeremben találtam magam, amint a legegyszerűbb gyakorlatokat végzem. Laurens megnézte a térdem, s meglepő lehet, de számomra megnyugtató volt, amit mondott: nem csodálkozik, hogy gond van a térdemmel, mert nem elég erős a combom, hogy elviselje a terhelést. Ezt követően egy újabb, hat hónapos amszterdami rehabilitáció várt rám. 2007 augusztusában rúghattam ismét labdába, s ekkor jött a második pofon: olyan érzésem volt, mintha a bal lábam nem a sajátom lett volna, olyan furákat rúgtam vele.5


Northampton Town FC, 2008

A sérülésem után a Fradinál kaptam edzéslehetőséget, akik szívesen láttak volna soraikban, én viszont mindenképp vissza akartam térni Angliába, mindegy volt, hogy hányadik ligába, de ott jobban szem előtt maradhatok - gondoltam. Először Buzsáky Ákos csapatánál, a Queens Park Rangersnél edzettem - Magyarországon ekkor már vége is volt az őszi idénynek -, majd próbajáték lett a vizitemből, s bár jól ment a foci, tetszettem is az edzőnek, végül mégsem kaptam szerződést. Ekkor már két éve nem játszottam, a csapat pedig azonnal bevethető védőt keresett. A Northampton kapusedzője látott egy edzőmeccsen, és szólt a vezetőedzőnek - aki a Wolvesnál a pályaedzőm volt -, hogy érdemes lenne engem leigazolni. Ekkor már én is éreztem, minden rendben van - ahhoz képest, hogy két évig nem játszottam. Hat hónapig szerepeltem a Northamptonban, s azért kerülhettem egy osztállyal feljebb, mert a két klub edzője jó barátok.5


Cardiff City FC, 2008-2012

Az edző engem akart leigazolni egy akkor távozó játékos helyére. Eleinte nagyon barátságos volt az edző, biztatott, majd eljön az én időm is. Abban a szezonban közel 30 meccset játszottam a Cardiff színeiben, plusz a bajnoki szezont meg az előző klubomnál kezdtem, tehát foglalkoztatva voltam annak ellenére, hogy nem kerültem be a csapatba egyből.

Szezon után, mielőtt mindenkit szélnek eresztettek volna, elbeszélgettek minden egyes játékossal. Ekkor az edző elismerte a hozzáállásomat és azt, hogy komoly sérülésből jutottam vissza erre a szintre, továbbá szót ejtett egy bizonyos hibámról, amit gyakran elkövettem és hogy ezen majd dolgozunk a nyáron, de ezenkívül nagyon elégedett volt velem és arra kért, dolgozzak keményen a felkészülésnél, mert szereti, ha versenyhelyzet van a játékosok között.

Igazából 2009 nyarán kezdődött el az a folyamat, ami miatt elment a kedvem a focitól, amikoris 3 középső védő közül 2 elment és jött 2 új, az egyiket egyből ki is nevezte csk-nak. Hamar kiderült, hogy én ki fogok maradni a csapatból, pedig dolgoztam becsülettel, az edzőmeccsekkel sem volt gond. Ekkor eldöntöttem, hogyha lesz lehetőségem, továbbállok, mert játszani szeretnék.

Januárban ment is az ügyintézés, de hirtelen azzal álltak elő, hogy nem mehetek, majd nem sokkal később meg is sérült a csk, tehát maradtam és játszottam. Persze egész idő alatt éreztem, hogy nem léptem előrébb, de bíztam benne, ha jól játszom, akkor talán változnak a dolgok - nem változtak.

Miközben tartott a nyári szünet, az edző beszélt a menedzseremmel és közölte, hogy elenged. A megszokott ritmusban megkezdődött újra a keresés, de eközben a klubot kizárták az átigazolásból, senki sem mehetett sehová. Ez valahol még érthető is volt. Ezután hirtelen a kezdőcsapatban találtam magam, ami a felkészülés során abszolút nem volt a levegőben. Nagyon örültem neki és a játék is jól ment, de ez nem tartott sokáig. Körülbelül 3 hónap után elkezdett az edző mindenért engem okolni, olyan gólokat és hibákat a nyakamba varrni, amihez nem volt közöm. Ez annyira eldurvult, hogy már a csapattársaim is azzal poénkodtak, hogy ez is a te hibád, meg az is a te hibád, persze csak viccből. A hibáztatások még egyszer-kétszer előfordultak, de ekkor már azon a szinten voltam, hogy nem szeretnék futballozni neki. Életemben először sérülést is szimuláltam, mert tudtam, nem tudok neki megfelelni. Erre nem vagyok büszke, de nem találtam jobb megoldást. Januárban még játszottam kétszer, de egész tavasszal azzal az érzéssel vártam a csapathirdetéseket, hogy minél távolabb vagyok a meccstől, annál jobb. Szó szerint utáltam edzésre, meccsre járni, nagyon vártam már a szezon végét.

Amikor nyáron edzőváltás történt, úgy éreztem, lehet lehetőségem a csapatba kerülni. Közben folyt a csapatkeresés, mert a klub nem nyilvánította ki 100 %-ban a szándékát velem kapcsolatban. Edzettem, csináltam a dolgom becsülettel, de sajnos megint csak arra a következtetésre jutottam több társammal egyetemben, hogy nem lesz keresnivalónk. Az egyik pillanatban még azt mondták, szabadon igazolható vagyok, a másikban amikor ott állt a csapat, hirtelen már nem voltam az.4


Mindig is tisztában voltam azzal, mire vagyok képes, ezért abban sosem bíztam, hogy rekordösszegért megvásárol majd egy topcsapat. Azt az utat tartottam reálisnak, ha egy olyan Championship-együttesben futballozom, amelyik kiharcolhatja a feljutást. Vagy szerencsésebb esetben, ha huzamosabb ideig jól teljesítek a csapatomban, akkor egy felkerülő egyesület szerződtet. A Cardiffal rendre megvolt az esély, de valami mindig közbejött, olyan is volt, hogy pusztán a gólkülönbségünk miatt maradtunk le a rájátszásról. A legjobb emlék talán az Arsenal elleni FA-kupa meccs, ami gól nélküli döntetlennel végződött, és amely meccs után Arséne Wenger azt mondta: a cardiffi belső védők mellett esélye sem volt az Arsenal támadóinak.6


Vasas SC, 2012

Kubatov Gábor ígérete ellenére Magyarországra visszatérve a Fradihoz nem térhetett vissza Détári döntése miatt, majd megpróbált az angol harmadosztályú Prestonnal is dűlőre jutni, de ott hosszú távra akarták szerződtetni, amit nem akart elfogadni. Végül az NB I-ben kiesés ellen küzdő Vasassal tudott megállapodni, mindössze havi százezer forintért vállalta az utolsó hat bajnokit.
Mindenképpen szerettem volna Budapesten vagy annak környékén maradni, mégpedig családi okok miatt. A Vasas mutatott leginkább érdeklődést irántam, és a Vasason éreztem azt, hogy igazán szeretnék, ha itt futballoznék. Ebben a helyzetben teljesen fölösleges lett volna bármilyen anyagi igénnyel előállni. A prémium sem egy nagy összeg, még a magyar viszonyok közt sem, de itt most tényleg csak az számított, hogy végre játszhassak.9


Portsmouth FC, 2012-2013

Amikor szabadon igazolhatóvá váltam, abban bíztam, hogy több lehetőség közül választhatok majd. Nem gondoltam, hogy konkrét ajánlatokkal bombáznak, de kész voltam próbajátékokra utazni, és hajlandó lettem volna kompromisszumokra is. Vártam türelemmel, de sokáig nem történt semmi. Ami lehetőség adódott, az nyár elején jött, akkor pedig még bíztam abban, hogy az átigazolási időszakban Angliából is keresnek majd klubok. Most már azt mondom, ha az a júniusi, külföldi ajánlat az elmúlt hetekben érkezik, rábólintok. Az is megfordult a fejemben, hogy befejezem a futballt. A héten aztán a családommal és a menedzseremmel úgy döntöttünk, vállalom a portsmouthi lehetőséget. Az angol csapat már márciusban igazolt volna, akkor, amikor egy hétig ott edzettem, de az anyagi lehetőségeik nem tették lehetővé a szerződtetésemet. Azóta is képben voltak, és mivel éreztem rajtuk, valóban engem akarnak, és játéklehetőséget biztosítanának a számomra, végül elfogadtam az ajánlatot.7

A drukkerek minden télen megnevezik az elmúlt naptári év legjobb Portsmouth-játékosát, és a 2012-es esztendő év futballistájának engem választottak. Azért megtisztelő ez az elismerés, hiszen tavaly több magasan jegyzett játékos megfordult itt. Fontos nekem ez a díj, mert így talán otthon elhiszik, hogy képes vagyok még jól teljesíteni, s azok is megtudják, mennyire komolyan vesz engem egy angol egyesület, akik nem látnak hétről-hétre játszani. Élvezem, hogy rendszeresen pályán vagyok, jól megy a futball, és bízom benne, hogy az elmúlt hónapok pozitív hatással lesznek a pályafutásom további szakaszára. Sajnos egyre kilátástalanabb a klub helyzete, kőkorszaki körülmények között készülünk a meccsekre: nemrég kitették a csapatot az edzőközpontból, most egy tengerészeti bázis borzalmas pályáján tréningezünk. indent elmond az állapotokról, hogy a szezonban eddig ötvenöt játékos szerepelt a Portsmouthban, abból a keretből, amelybe ősszel kerültem, mindössze öten maradtunk.8


Videoton FC, 2013

Augusztus végén, a sérülés miatt hosszabb időre kieső Juhász Roland pótlására szerződött Fehérvárra. Az őszi szezonban, egy kisebb sérülés miatti kihagyás ellenére is, többször is szerephez jutott. Két bajnoki, négy Ligakupa és egy Magyar Kupa-meccsen segítette a Vidit, majd külföldi ajánlata miatt közös megegyezéssel szerződést bontott.
Nem gondolom, hogy azon a néhány találkozón a Videotonban csalódást okoztam volna. Sőt kaptam pozitív visszajelzéseket a sajtótól is, amely amúgy sosem dicsért agyon. De nem kaptam meg azt a támogatást, amit egy huszonhatszoros válogatott, nyolc évet Angliában profiskodó futballista talán megérdemelt volna.9


Sarawak Crocs, 2013-

Nem próbajátékra kellett kiutaznom, inkább csak pofavizitre. Az edző személyes benyomásokat akart szerezni rólam. A jövőbeni mesterem beszélt a Cardiff-fal, és érdeklődött felőlem Erwin Koemannál is. Meglehetősen komolyan veszi a feladatát, mint ahogy az országban egyre komolyabban gondolkodnak a futballról. Az anyagi feltételek természetesen kedvezőnek bizonyultak, de nem most kötöttem meg életem szerződését. A másik vezérlő szempont, hogy futballozhatok. Odahaza erre nem nagyon volt rá mód. Nem láttak bennem perspektívát. 9
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2013.12.02, 11:58
    A Malajziai lehetőség kapcsán:
    A főcímet meglátva nem igazán értettem Gyepes döntését, elsőre én is fikázni akartam. De alaposabban belegondolva érthető a döntése. Sajnos a sérülések kettétörték a karrierjét, pedig igenis tehetséges volt. Választási lehetőségek: 30 felett elbohóckodni 2-3 ezer néző előtt ebben a bohócligában, szerencsét próbálni pl. az angol 4 vagy mondjuk az osztrák 2 osztályban vagy a legjobb pénzért bevállalni ezt a kalandot egy csodaszép helyen. Tudásban inkább felfelé fog kilógni a többiek közül, a stadionok ott tele vannak. Levezetésnek tökéletes. Véleményem egyébként, hogy a játéka alapján aránytalanul sok kritikát kapott a fórumozoktól a néhány becsúszott öngólért.


    hibázni lehet, de utána hülyeségeket nyilatkozni, nem!
    Ez volt a baj vele is, hogy gyakorlatilag kikérte magának, amikor öngólt szerzett, hogy miért szólnak be neki + stb...ugyanaz, mint ez a 2 nyomorék a haladásból. Velük sem az a baj, hogy hibáztak, hanem, hogy utána elkezdenek nyilatkozgatni...
    Pontosan annyi kritikát kapott Gyepes a karriere során, amennyit megérdemelt!
    Hogy jó játékos volt-e? Nem. Egy középszerű nímand, akinek sokkal jobb menedzsere volt, mint amilyen játékos volt!


    A magyar Sandokan, sok sikert!


    Nem értem mi a baj ezzel!? Gyepiről mindenki tudja, hogy nem egy Vidic. (Lehet erős volt a hasonlatsmiley) Ennek ellenére ebből él. Ha akad olyan csapat amelyik kifizeti rendesen, akkor miért ne menjen el, még akár Malajziába is. Eto'o Anzsis sztorija szólt a pénzről, és azt én sem értettem teljesen, de itt Gyepiről van szó. Válogatott (remélem) úgy sem lesz már, valószínűleg nem kerülne sem BL, sem EL győztes csapathoz, akkor meg miért kéne "szem előtt" maradnia. Menjen csak.... Szerintem inkább a manager munkája megkérdőjelezhető, hogy csak ott tudott neki melót szerezni. Mondjuk a referencia videóból kivesszük az öngólokat,akkor elég nyúlfarknyi kis összeállítás marad, azzal meg ugye csodát nem lehet.... smiley

    forrás:
    http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2298763
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2013.08.29, 11:53 (szerk.: 2013.08.29, 13:03)
    A Videotonba igazolás kapcsán:
    Szánalmas már ez az egész...Gyepes rég kifutott,csúcsformában is lomha,statikus,de élményszámba menő öngólokra képes.A Vidinek igazi főnyeremény lesz smileyDDD
    Ha meg nem fér be,majd nyáron elmegy a Puskás Akadémiába.Ott újrakezdhet mindent.


    Kiegészítő embernek hozták, hiszen lehet sérülés, eltiltás. Horváth Gabi nem vállalta, ő meg igen. Nyilván nem kap sztár gázsit, de ő nem olyan rossz focista.


    Nagyon de nagyon remélem, hogy ez az igazolás nem nyit számára utat a válogatottba. Szerintem a Vidi nélküle is meg lett volna, de ők tudják. Pár éve Gyepes egy közepes tudású lassú játékos volt véleményem szerint,és soha nem válogatott képességű,mára valószínű gyorsabb nem lett.


    Minden rosszindulat nélkül azt mondom, hogy nem lesz erősítés a Vidinek. Nem véletlen, hogy nem tudta eladni magát se Dömének se Moniznak.


    Azért akik most itt nekimennek Gyepinek, gondolkodjanak már el kicsit...
    2000 óta kb. az egyetlen valamire való saját nevelésű játékosunk, akiből lett valaki. Itthon fikázzuk, közben Angliában stabil másodosztályú játékos, a harmadosztályból a szakemberek szerint is felfelé lógott ki, csapatánál az év játékosa, stb.
    Nem mellesleg óriási fradista, aki az első szóra ugrott volna, ha hívja a Fradi. Sőt, jött hívás nélkül is, Détárinak nem kellett, mert túl jó a kapcsolata a drukkerekkel, majd Moniz is elutasította. Mielőtt bárki jönne a dumával, hogy Moniz szava szent és aranyat ér, gondoljon Martinusra, Aborahra, Junior Fellre (az ideieket még nem sorolnám ide).
    Soha egy rossz szava nem volt a klubra, korrekt, közvetlen a szurkolókkal, az átigazolását is úgy intézte anno, hogy a Fradit ne szívassa meg, erre nekiállunk fikázni, mert nem akar munkanélküliként tengődni? Gratulálok...


    válogatott meccseken rúgott pár öngólt és ezért ragadt ez rá. A Fradiban tényleg nem nagyon rúgott öngólokat.


    Gyepes anno játszott szűrőt is nálunk, nem hiszem, hogy padot koptatni jött volna...
    De nem hiszem, hogy nagy erősítés lenne, vagy hogy Vaskónál jobb lenne, kb egy szint.... lassú és körülményes mind a kettő...

    forrás:
    http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2275103
    http://www.csakfoci.hu/node/146677
    http://ulloi129.hu/2013/08/29/gyepes-videoton/#more-93448