regisztráció felhasználójelszó

Magyarország - Jugoszlávia 1 : 7, 20:00

   
   
Világbajnokság 1998, selejtező
718. hivatalos válogatott mérkőzés
nézőszámok: reprezentacija.rs: 13.175
Futballévkönyv'98: 15.000
nso.hu: 17.000
  1. 0 - 1 2' Brnović Branko
    0 - 2 6' Đukić Miroslav
    0 - 3 10' Savićević Dejan
    0 - 4 26' Mijatović Predrag
    0 - 5 41' Mijatović Predrag
    0 - 6 51' Mijatović Predrag
    0 - 7 64' Milošević Savo
    1 - 7 89' Illés Béla

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2013.09.30, 23:22
    BL-szárnyalás után eleve nehéz lehetett végignézni a Ferencváros széthullását, aztán erre tett még rá egy lapáttal a Jugoszlávia elleni 1-7 a válogatottal.

    Nyilas Elek: Nyilván nehéz volt a pályán megélni azt a mérkőzést, és bár a realitás tényleg nem az 1-7, meg a 0-5, azt azért mindenki elfelejti, hogy a világ egyik legerősebb csapatával játszottunk. Szóval Vladimir Jugovics a Lazióból, Szavo Milosevics az Aston Villából, Predrag Mijatovics a Real Madridból jött, és még lehetne sorolni a klasszisokat az európai topklubokból, és ezt soha senki sem teszi mellé, mindig csak az 1-7, 0-5. Mindemellett az első húsz percben három olyan gólt kaptunk, hogy a labda lecsorgott, bepattant, bevánszorgott, és egy ilyen válogatott ellen így nyitni maga az öngyilkosság.

    De ennyire megilletődtek egy sztárcsapattól? Azért az Ajax vagy a Real Madrid sem állt kisebb nevekből.

    Ez igaz, de abból a válogatottból csak nekem volt BL-tapasztalatom a Fradival. Szóval ilyen erős csapat ellen nagyon kevesen futballoztunk korábban, és én is csak kétszer oda-vissza.

    Miként élte meg, hogy ezután a többséggel egyetemben Bicskei Bertalan önt is kisöpörte a válogatottból?

    Nagyon érzékenyen érintett. Berci bá akkor többünket a partvonalon kívülre tett, és bár egy szövetségi kapitánynak nyilván szíve joga, hogy kit válogat be, azt gondolom, hogy huszonnyolc éves, hazai szinten jó játékosoknak számító futballistákat nem biztos, hogy indokolt kitenni a csapatból.

    forrás:
    Nemzeti Sport, 2013.09.28
    via
    http://www.tempofradi.hu/miert-eppen-a-futball-mukodne-beszelgetes-nyilas-elekkel
     
  2. avatar: fgymat
    2013.05.18, 14:56
    Budapest, 1997. október 28., kedd (Reuter, APA, MTI) - Szerdán
    négy világbajnoki pótselejtező első mérkőzéseit rendezik meg
    Európában. Az 1998-as franciaországi labdarúgó-világbajnokságon való
    szereplés jogáért még nyolc válogatott van harcban; köztük a Csank
    János szövetségi kapitány irányította magyar nemzeti tizenegy.

    A pótkvalifikációk rangadója egyértelműen az olasz-orosz
    párharc. Szerdán Moszkvában vendégszerepelnek Cesare Maldini
    szövetségi kapitány tanítványai. Az oroszok bevallották, hogy a
    legfőbb segítség számukra a hideg moszkvai időjárás. Az orosz
    fővárosra lehullott fehér csapadék meglepte az itáliaiakat, mivel
    azonban a Dinamo-stadion pályája fűthető, biztosan nem lesz fagyott
    a gyepszőnyeg. Az olasz válogatott mindenesetre arra kérte a Nike
    sportszergyártó céget, hogy biztosítson számára "téliesített"
    futballcipőket.

    Érdekesség még, hogy az olasz válogatott orosz földön még soha
    nem tudott gólt lőni a házigazdáknak. Cesare Maldini 1963-ban
    játékosként fordult meg a Szovjetunióban, és kellemetlen élményekkel
    távozott, tudniillik 2-0-ra kikaptak. Az olaszok 1975-ben és
    1991-ben sem tudtak gólt lőni a szovjet válogatottnak. "Itt az idő,
    hogy változtassunk a dolgokon" - mondta most Cesare Maldini.


    A pótselejtezők 1. mérkőzései:
    ------------------------------
    Oroszország - Olaszország, Moszkva, 18.30 ó
    Horvátország - Ukrajna, Zágráb, 18.00
    MAGYARORSZÁG - Jugoszlávia, Üllői út, 20.00
    Írország - Belgium, Dublin, 20.30
    +++


    forrás:
    MTI
     
  3. avatar: fgymat
    2013.05.18, 14:49
    Labdarúgás - A kilencedik lépcsőfok

    Budapest, 1997. október 29., szerda (MTI) - A kilencedik
    lépcsőfok magasodott szerda este a magyar futballválogatott előtt.
    Csank János szövetségi kapitány legénysége nyolc csoporttalálkozót
    (öröm fölidézni, hazai gyepen nem kapott ki a nemzeti csapat
    )
    követően az európai 3. selejtező-csoportban a második helyet
    szerezte meg. Az október 11-i, Helsinkiben elért 1-1 után 18 nappal
    ezúttal a pótselejtező első összecsapása várt a magyarokra, akik a
    Ferencváros-stadionban Jugoszláviát, az európai 6. csoport
    másodikját fogadták. Mindkét gárda célja a jövő évi franciaországi
    32-es döntőbe való kijutás.

    Jó ötlet volt, hogy kettős beléptetést szerveztek meg, hiszen
    jegy nélkül a bejáratoknak még a környékére sem jutott el senki. A
    vaskerítés-kordonon belül a rohamrendőrség és a biztonsági szolgálat
    emberei vigyázták a rendet. A kezdés előtt már két és fél órával
    nyitottak a kapuk. Az idő sem volt oly zord, mint amilyenre sokan
    számítottak. A fagyosabb drukkerek persze elővigyázatosan
    fölkészültek lélekmelegítővel, fogyott a konzervsör, többen pedig
    Martinit kortyolgattak. Persze csak a kordonon kívül, még "szabad
    területen". A Fradi-étterem bejáratait is hermetikusan lezárták,
    mondván, jobb az elővigyázatosság.

    Nem voltak elővigyázatosak a jugoszláv újságírók. Meglehetősen
    nagy számban, ötvennégyen érkeztek a zöld-fehérek létesítményébe, ám
    hiába reklamálták a tribüntelefonokat. Mivel nem rendeltek ilyen, a
    munkához minimum lényeges hírközlési eszközt, hát várhattak a
    jószerencséjükre.

    A két csapat közül először a hazai gárda jött be melegíteni
    mintegy 35 perccel a kezdés előtt, rá nyolc percre pedig a "plávik",
    akiket körülbelül 1200 vendégszurkoló jelentős éljenzéssel fogadott.
    A kezdőkört teljesen eltakarta a Gillette reklámleple, lévén -
    ahogyan korábban is - a honi vb-selejtezőket "a férfiasan tökéletes"
    cég szponzorálta. S a melegítésnél kitetszett, Csank kedden még nem
    ismert négy játékosa kicsoda: a bajuszos kapitány Lipcseit, Dombit,
    Nyilast és Oroszt öltöztette nemzeti dresszbe, a további hét magyar
    labdarúgót már kedden este megnevezte.

    A két együttes a portugál Vitor Manuel Melo Pereira sípjelére a
    következő összeállításban kezdett körülbelül 14 ezer néző előtt:

    Magyarország:
    -------------
    Sáfár Szabolcs - Lőrincz Emil (csapatkapitány) - Sebők Vilmos,
    Bánfi János - Dombi Tibor, Nyilas Elek, Lipcsei Péter, Halmai
    Gábor, Keresztúri András - Klausz László, Orosz Ferenc

    Jugoszlávia:
    ------------
    Ivica Kralj - Zoran Mirkovic, Miroslav Djukic, Sinisa
    Mihajlovic, Goran Djurovic - Dragan Stojkovic (csapatkapitány),
    Savisa Jokanovic, Branko Brnovic, Vladimir Jugovic - Dejan
    Savicevic, Predrag Mijatovic

    Ami azt illeti, sporttörténeti ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy
    mikor kapott 10 perc alatt három gólt a magyar válogatott. Mert ez
    történt... Még el sem helyezkedett a két gárda, amikor a 2. percben
    egy balról lágyan érkező beívelést Brnovic ügyesen maga elé tett,
    majd a kapujától messze kint álló Sáfár fölött lágyan a kapu jobb
    oldalába ívelt (0-1).

    Négy perc múlva egy jobb oldali szöglet után a magyar védelem
    nem nagyon lelte a labdát, Djukic közbeugrott, és az ötösről a kapu
    bal oldalát is "fölszentelte" (0-2). S miközben egy-két,
    meglehetősen kiismerhető magyar akció futott, a 10. percben jött a
    harmadik "plávi" gól. Savicevic zseniálisan szelidített meg egy
    labdát Bánfi közelségében, majd pontosan talált ő is a hazai kapuba
    (0-3).

    Mit lehet erre mondani?

    Slobodan Santrac szövetségi kapitány legénysége már a zsebében
    érezhette a franciaországi vb-döntő repülőjegyét. A vendégszurkolók
    a 20. percben kórusban meg is szólaltak (Auf wiedersehen
    ), ami
    félre nem érthető célzásként hangzott, bár németül és nem franciául,
    de a célzás telitalálat..
    A vendégek kényükre-kedvükre járatták a
    labdát, okkal foghatták fel úgy, hogy egyfajta tét-edzésen vesznek
    részt. A magyar próbálkozásokban túl sok fantázia nem volt
    fölfedezhető.

    A 26. percben Jokanovic három magyar védő között ugratta ki a
    jobb oldalon Mijatovicot. A Real Madrid gólgyárosa - mivel
    meglehetősen magányos volt, de emiatt nem ijedt meg - éles szögből,
    jobbal a léc alá bombázott (0-4). A jugoszláv szektorból petárdák
    jöttek, az egyik a gyep szélére, s mivel a transzparenseket
    égésveszély fenyegette, a biztonságiak intézkedni kezdtek. A
    drukkerek tucatjai rohantak fejvesztetten, közben a narancssárga és
    sárga mellényes intézkedők egyike-másika alapos ütészáport kapott. A
    rendőrök beavatkozása hatásosabb volt, megnyugodni látszott a
    szektor.

    A 32. percben Jugovic lépett ki szabadon, ballal azonban Sáfár
    és a bal alsó sarok mellé emelt. A 37. percben Keresztúri
    szépíthetett volna. Középről címezték felé a labdát, egy csel után
    lőtt is a szlovákiai (Slovan Bratislava) légiós, ám Kralj nagy
    bravúrral szögletre mentett. A 40. percben Nyilas átadását
    Keresztúri bombázta, éles szögből, alig fölé. Szép momentum


    Közben Csank cserélt, Dombi is lement, majd Lipcsei; utóbbi a
    lábát fájlalta. A 41. perc megint másféle fájdalmat hozott. Mracskó
    ügyetlenül hazafelé fejelt, Lőrincz megpróbált még menteni.
    Időközben Sáfár kiindult, a kapus és Lőrincz tanácstalanul nézte, mi
    történik; a szemfüles Mijatovic a háló felé emelt. Mracskó még
    megpróbált menteni a gólvonal előtt, de már nem sikerült (0-5).


    Félidőben:
    ----------
    Magyarország - Jugoszlávia 0-5
    ------------------------------
    Gólszerzők: Brnovic (2.), Djukic (6.), Savicevic (10.)

    Mijatovic (26., 41.)

    A lelátó embere hamar ítél. Amikor Urbánék kijöttek a
    folytatásra, egybefüggő füttykoncert fogadta őket. A folytatás első
    öt percében három bomba is zúdult Sáfár kapuja felé. Azok még
    elkerülték a célt, de az 51. percben a középen és egyedül szólózó
    Mijatovic mágiája ellen már nem volt ellenszer. A spanyolországi
    klasszis a kifutó Sáfár mellett pompásan gurított a kapu jobb
    oldalába (0-6). S három perc múlva le is ment, megrúgta a maga
    mesterhármasát, távozhatott. A honi drukkerek "NB II.
    NB II.
    "
    skandálással fejezték ki nemtetszésüket.

    Egy óra leszaladtával a "plávik" valamit lazítottak, bár addig
    sem nagyon hajtottak, csak lábról lábra járatták a labdát, ahogyan
    azt illik. A 62. percben Urbán 17 méteres bombája egy méterrel
    fütyült el a jobb alsó sarok mellett. Két perc múlva tetszetős
    baloldali "grundfutball" után Milosevic kapott lapos átadást, hat
    méterről könnyedén passzolt a kapuba (0-7). A honi szurkolók
    "váltottak", mert előbb "Vissza a pénzt
    ", majd "Hungária, Hungária,
    tragédia
    " szavalókórussal álltak elő.

    A 89. percben Illés szemfülesen lépett ki a jobb oldalon, és
    közelről bepöckölte a szépítő gólt (1-7).

    Laza örömfutball. Az ilyesmit szívesen látja a szurkoló, de hogy
    10 perc alatt három gól hátrányból kell folytatni, erre a
    legpesszimistább honi labdarúgás-kedvelők sem gondolhattak. Márpedig
    Jugoszlávia egyszerűen az elején állva hagyta a vendéglátót, melynek
    ocsúdni való ideje sem adatott meg. Boksznyelven szólva már a 2.
    percben megroggyantó erejű ütésbe szaladt bele a Csank-csapat,
    amiből azután a 90. perc végéig ki sem józanodott.

    A világhírű klubokban kenyerüket kereső "plávik" (egyedül
    kapusuk játszik odahaza) a tökéletesen tiszta labdakezelési
    technika, összeolajozott csapatmunka etalonjai, míg a magyar
    válogatott egy-két, viszonylag folyamatos támadásszövésen túl nem
    sokat mutatott. A vendégeknél mindenki azt adta, amit kell,
    különösebben kiemelendő egyéni teljesítményt keresni fölösleges,
    mert egy olyan gyenge magyar védelemmel találta magát szemközt ezen
    az estén Jugoszlávia, amilyen tán a csoportcsaták során a
    Feröer-szigeteké volt.

    Mijatovic mesterhármasa örök emlék, mint ahogyan a magyar
    futball históriájába is örökre beivódik 1997. október 29., mely az
    egykoron emlegetett "egyiptomi csapáson" is túltesz, és rászolgál az
    "üllői út rémdrámája" jelzőre. A magyar válogatott utoljára 1994
    júniusában Eindhovenben szenvedett ilyen súlyos, 7-1-es vereséget
    Hollandiától.

    A visszavágót sportszerűségből illik lejátszani, sok szerencsét
    kívánni a jugoszlávoknak a franciaországi fináléhoz.

    Amellett pedig kérdezni: ki a felelős ezért a pokoli, megalázó
    vereségért, mely tán az évszázad legcsúnyább magyar fiaskója.
    Kitörölhetetlenül, megbocsáthatatlanul. Mentségül csak annyi: egy
    világklasszis gárdába futott bele Csank János gárdája.

    Marad az a remény, hogy majd egy új generáció sikerrel harcol a
    következő vb-döntőért, a 2002-esért. S persze mihamarabb utat kell
    lelni, hiszen a 2000-es, belga-holland közös rendezésű Eb-re is
    hamarosan sorsolnak.


    Világbajnoki pótselejtező, első mérkőzés:
    -----------------------------------------
    Magyarország - Jugoszlávia 1-7 (0-5)
    ------------------------------------
    Üllői út, 13.175 néző

    vezette: Melo Pereira (portugál)

    gólszerzők: Brnovic (2.), Djukic (6.), Savicevic (10.),
    Mijatovic (26., 41., 51.), Milosevic (64.), illetve
    Illés (89.)

    cserék: Dombi helyett Mracskó Mihály (32.), Lipcsei helyett
    Urbán Flórián (41.), Klausz helyett Illés Béla (62.),
    illetve Mijatovic helyett Savo Milosevic (54.), Brnovic
    helyett Zeljko Petrovic (60.), Savicevic helyett Dejan
    Govedarica (72.)

    két szövetségi kapitány nyilatkozata:

    Slobodan Santrac:

    - Az első négy esélyünkkel éltünk. Ritka az ilyen, de megesett
    és ezután már a mi akaratunk érvényesült a mérkőzés alatt.

    Csank János:

    - Tudtuk, hogy erős csapat Jugoszlávia. A gyors gól után talán
    már kezdtünk magunkra találni, amikor jött a második találat, ami
    egyszerűen "amatőr", gyermeteg gól volt. Azt kívánom, hogy
    Jugoszlávia legyen világbajnok.

    A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón megjelent Dejan Savicevic, a
    jugoszlávok montenegrói kiválósága is. Magyar újságírók arról
    faggatták, milyen érzés montenegrói létére jugoszláv színekben
    játszani. Savicevic provokatívnak ítélte a kérdést, azt kérte a
    futballról faggassák, majd felállt és elhagyta az FTC stadion Toldi
    termét. Ezzel a nyúlfarknyi sajtótájékoztató véget is ért.+++


    forrás:
    MTI
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
     
  5. avatar: ingersheim
    2010.12.23, 19:34
    Klausz Lászlót Illés váltotta a 63.percben.
     
  6. avatar: magyarfutball.hu
    2010.10.15, 10:23
    kép
    forrás:
    Focivilág 1997. november 12.
     
  7. avatar: magyarfutball.hu
    2009.11.04, 15:21
    az in-kalosok is eleg csunyan jartak, ugy hallottam... mert ok azt hittek, majd megnevelik a haborus bunos rendbontokat a jugo szektorban... hat nem sikerult! smiley


    Én is ott voltam!

    Emlékszem, haverokkal nagyon készültünk, "alapoztunk" smiley, hangoltunk, de már akkor nem tetszett a dolog, amikor majdnem több volt a szerb a stadionban, mint a magyar... Nem értettem, miért voltunk olyan kevesen, bár ha jól emlékszem, meg kell hagyni, baromi hideg volt. Vagy talán előre éreztek vmit? smiley

    Tényleg hihetetlen volt az egész! Ahogy Dzsojszi is mondta, 0:3 után csak röhögtünk, nem lehetett komolyan venni. Jöttek a hülyébnél hülyébb beszólások, mindenki tombolt a jugó góloknál... Béla szépítése t.képp senkit nem érdekelt. Vki pedig elkezdte őt éltetni az aluljáróban a meccs után. A szokásos baromság: Illés Béla a legnagyobb király... Talán mondanom sem kell, mitől zengett utána 5 percig az egész metró. Igen, rögtön sikerült mindenkinek átkölteni... smiley

    Kapott ott mindenki. Csanktól kezdve persze az egész csapaton át az in-kal-ig (emlékeim szerint nem sikerült normálisan beereszteni a "tömeget" a kapu mögötti szektorokba). Az azért nem nézett ki rosszul, ahogy az in-kal nyitott egy V-betűt a vendégszektorban! Tényleg pórul jártak??? smiley)) Erről lemaradtam!

    Mégegy, számomra érdekes momentum: mindenki fosott, hogy biztos balhé lesz, meg így, meg úgy, erre a meccs után egyszercsak az Üllői úti felüljáró alatt találtam magam, ahol egymást éltette a magyar és a még a vendégszektorból lefelé néző jugó tábor! Semmi dobálózás, szitkozódás, legalábbis én nem láttam. Persze ebben az eredménynek biztos döntő szerepe volt... smiley


    Eletem tevedese volt :((

    Kurva hideg volt, es 0-3 utan telleg mar csak rohogtunk. Lattam a magyar arcokat es fura volt. Egyszerre volt megdobbenes es nemtorodomseg (sic!!!) rajtuk. Felidoben leleptunk, de arra emlexem hogy egy 45 eves foszer a 4-ik gol (es 20 feles) utan bikabol nekiszaladt a keritesvasnak. Azt hittem ott hal meg, de siman felkelt. Hiaba az alkohol ellenallova teszi a szervezetet.
    Ja meg 2 csavo osszebalhezott -gondolom elkeseredettek voltak es reszegek- mert szidta Dombit... no comment

    No mindegy: soha meg egy ilyan ne legyen az eletemben!!!


    Mindenestre Csank a humorát még abban a szituációban sem vesztette el. Tévén néztem a meccset (ott sem volt jobb...), az első félidő után nyilatkozott a kapitányunk:

    - Minek köszönhető az eredmény?
    - Nem hittem volna, hogy egy-két játékosom ilyen béna...
    - Mit lehet mondani a szünetben a csapatnak?
    - Azt biztos nem, hogy csak így tovább...


    forrás:
    http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9033453&la=19015226
     
  8. avatar: fgymat
    2009.05.24, 20:59
    A két pótselejtezőre kényszerült csapat nem tartozott azonos "súlycsoportba", de egy-egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Így hát bizakodtunk.

    Mint a lufi úgy pukkant szét minden reményünk a mérkőzés kezdete után. Szinte megállíthatatlanul potyogtak a gólok. Alig halt el a játékvezetői sípszó és máris vezettek a vendégek. A tízedik percre már háromszor is a kapuba találtak. ...és még nem volt vége. Az első félidő öt jugoszláv gólt hozott. Mintha magyar játékos nem is lett volna a pályán.
    A második játékrészre is maradt még két találata a vendégeknek. Már nem sokat ért, csak egy apró szépségtapasz volt a találkozó végén megszerzett egyetlen magyar gól.
    Mijatovics mesterhármast ért el.

    Katasztrofális vereség a régi rivális ellen. Ez az eredmény még egy edzőmérkőzésen is túlzás. Teljes volt a megaláztatás. Nem volt a mérkőzésnek olyan időszaka, amikor akár csak egy pillanatra is felemelhettük volna a fejünket. A súlyos "zakóval" a továbbjutás gyakorlatilag eldőlt. A visszavágó formalitássá vált.

    Ez a találkozó is csúcsokat döntött. Negatív csúcsokat. Sajnos nem kellet olyan messzire visszamenni az időben, hogy találjunk olyan mérkőzést, amikor hét gólt kaptunk. 1994-ben Hollandiában pontosan 7-1-re veszítettünk. (Azt megelőzően 1943-ban itthon a svédektől kaptunk hetet, de akkor kettőt rúgtunk is.) Hat gól különbséggel 1927-ben Bécsben szenvedtünk utoljára vereséget. Budapesten pedig hat góllal 1909-ben kaptunk ki utoljára, amikor az angolok jártak itt és 8-2-re nyertek.


    forrás:
    mafoci
     
  9. avatar: magyarfutball.hu