Videoton SC - ASVS Dukla Praha 1 : 0, 17:30

   
   
saját képek feltöltése / felhasználói képsorok »
videók
képgalériák / videók

Be kell jelentkezned linkek beadásához!

mérkőzés értékelése
UEFA kupa, 1. forduló
nézőszámok: web.telecom.cz: 6.000
Népsport: 8.000
  1. 1 - 0 37' Szabó József
    sárga lap 54' Viger Bohus
    sárga lap 65' Kluczky Josef
    sárga lap 76' Korejcik Pavel
    sárga lap 88' Disztl László
Magyarország Videoton SC Csehország ASVS Dukla Praha
Koszta János
Végh Tibor
Disztl László
Csuhay József
Hováth Gábor
Burcsa Győző
Csongrádi Ferenc
Vadász Imre
Májer Lajos
Szabó József
Novath György
Stromšík Karel
Bazant Ales
Fiala Jan
Kluczky Josef
Rada Petr
Viger Bohus
Pelc Stanislav (71' Urban Lubos)
Vizek Ladislav
Belák Miloš (80' Kříž Tomáš)
Korejcik Pavel
Vana Michal
vezetőedző:
Kovács Ferenc
vezetőedző:
Novák Ladislav

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: ingersheim
    2014.10.24, 19:23
    A Videoton az 1982–83-as magyar bajnokságból majdnem kiesett – ma is élő helyi legendák szerint a Molnár Ferenc edzette csapat egy szombathelyi győzelemmel kapaszkodott meg végül az élvonalban, amely előtt színes tévék is érkeztek a Haladás öltözőjébe, biztos, ami biztos.

    Az a Videoton szinte „betűre” megegyezett a következő nyáron bronzérmet – a klub történetének második bajnoki érmét – szerző csapattal, a „kis” különbséget egy minőségi erősítés jelentette a kispadon: visszatért az 1976-os ezüstcsapat edzője, Kovács Ferenc (érdekesség, hogy Molnár Ferenc se előtte, se utána nem dolgozott többé az élvonalban).

    A 84-es bronz után még egy tégla a helyére került: visszatért a Verebes-féle Rába ETO-ból Fehérvárra Burcsa Győző, és ezzel összeállt minden idők legerősebb Videotonja. A piros-kékek az 1983–84-es szezonban ősszel még az első helyen fordultak, végül harmadikok lettek – a Győr csak az egymás elleni eredménnyel előzte meg őket a bajnok Honvéd mögött –, az évek óta együtt játszó mag kiteljesedett csapatként.

    Az UEFA Kupa első fordulójában a csehszlovák Dukla Praha látogatott Fehérvárra. A magyar klubok közül egyedül a Vidi élte túl az első fordulót a nemzetközi porondon, a prágaiak legyőzését ekkor még inkább ezért ünnepelte az ország. A két meccs a kupamenetelés legkevésbé emblematikus fejezete, hiszen az 1-0, 0-0-lal kivívott továbbjutás inkább egy klasszikus, harcos kupapárharcot, mint egy csillogó sikert jelentett. Viszont mindennél jobban összekovácsolta a csapatot.

    Nyolcezer néző látta a Sóstón a találkozót. E sorok szerzője is, aki gimnazistaként ott unatkozott a nem túl izgalmas első meccsen a lelátón, többen megjegyezték körülöttünk: ez nagyon kevés lesz később, már Prágában is… Aztán jött a visszavágó, egy brusztolós 0-0 – amiben főszerep jutott a Vidi kapusának, Koszta Jánosnak. A visszaemlékezés első fejezetét ezért vele lapozzuk át.

    Koszta, a nagy bajuszos, hatalmas termetű kapus az NB III-ból érkezett a már évek óta stabil kezdő, a válogatottba akkor bekerülő Disztl Péter mögé. Disztl egy bajnokin megsérült, így a szezont Kosztával a kapuban kezdte a Vidi – és a Dukla ellen is ő állt a kapuba. A történet elejét ő meséli:

    – Nagyon sokat jelentett, hogy visszajött Kovács Feri bácsi Fehérvárra. Az a csapat ráadásul akkor már négy-öt éve együtt futballozott, jól ismerték egymást a játékosok, és szerintem az igazi csapattá váláshoz pont a kiesés elleni harc kellett – kezdi Koszta János. – A nyolcvannégyes bronzéremben nekem annyi szerepem volt, hogy ültem lelkesen a kispadon. Az NB III-ból, Sajószentpéterről kerültem Székesfehérvárra. Egy területi válogatott-döntőt játszottunk a Mátra-csoportban. A tét egy afrikai utazás volt, ami aztán természetesen soha nem jött létre. A döntőt tizenegyesekkel megnyertük, engem pedig elvitt a Videoton. Azt kell mondjam, akkoriban az NB I-ben még a kispadon ülni is megtiszteltetés volt.

    Két évvel az NB III után ott találta magát egy nemzetközi kupameccsen a kapuban (később kiderült, nem ő volt az egyetlen olyan beugró abban a Vidiben, akinek addig jóformán élvonalbeli meccse sem volt). Nem ijedt meg.

    – Amikor pályára kerültem, soha nem izgultam. Úgy voltam vele, ezek is emberek, védeni kell – mondja Koszta. – A Dukla Praha akkoriban egy elismert csapat volt Európában, csehszlovák válogatottakkal, ugyanaz volt, mint nálunk a Budapesti Honvéd. Azt vittek be katonaként, akit akartak. A meccs előtt jóval többen ismerték a Duklát, mint a Vidit. Vizek volt a legismertebb játékosuk. Az első meccset egy-nullra nyertük itthon, Szabó Józsi góljával. Nagyon meleg volt, úgy emlékszem, nagyon vigyáztunk, hogy gólt ne kapjunk. Azt mondom, simán nyertünk, akkoriban úgy mondtuk: lehengereltük őket egy-nullra.
    kép
    A Dukla elleni gólszerző Szabó és a prágai védők Fotó: vidi.hu


    Koszta Jani számára a sorozat érdemben itt véget is ért, mert a felgyógyult Disztl Péter mögött ezután már nem jutott szóhoz. Semmi tüske nincs benne emiatt:
    – A Dukla-meccs után védtem még a bajnokságban, aztán amikor már a Paris Saint-Germain ellen készültünk, Kovács Feri bácsi mondta, hogy kérdezgették őt, mi lesz Disztl Petivel, mert így nem tud a válogatotthoz odakerülni, ha nem véd. Ilyen a sors, nekem nem volt hátszelem, ha van, talán a válogatottba is bekerültem volna. Nincs ezzel semmi problémám, csodálatos éveket töltöttem Fehérváron, remek élmények voltak, csak a szépre emlékezem.
    Koszta János annak a csapatnak azon kevés játékosa közé tartozik, akiknek nem a Vidi volt a csúcs: miután még évekig ült a kispadon, végül Vácra került, ahol ő lett az első számú kapus és 1994-ben bajnoki címet nyert a Csank-csapattal. De azt mondja, a Vidi-korszak legalább ennyire kedves a számára a mai napig.
    – Első bajnoki érmeimet ott szereztem, UEFA Kupa-döntőt pedig sehol máshol nem játszhattam volna.

    Kosztát nagyon szerették a fehérvári szurkolók: egyszerű, közvetlen ember volt. Akkoriban még nem autócsodákkal közlekedtek a focisták, de a Vidiben mindenkinek volt Trabantja, Zsigulija vagy kis Polskija – Koszta volt az egyetlen, aki gyalog járt edzésre.
    – Sose voltam telhetetlen, én úgy tekintettem a futballpályára, mint munkahelyre, ahova imádtam bejárni. Szívesen mentem busszal, gyalog, biciklivel. Nagyon boldog vagyok, hogy a mai napig ezt csinálhatom.

    www.rangado.hu/tartalom/cikk/276820_a_dukla_praha_es_a_gyalogos_kapus
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2014.01.08, 10:03
    Novák ügynök: Kevesen tudják, hogy a 1984 es Dukla elleni meccsek egy hatalmas bunda és edző buktatási kisérlet részei voltak. Természetesen ettől még az egy nagyon jó Videoton volt.

    http://www.csakfoci.hu/node/155680