magyarfutball.hu

Magyarország - Jugoszlávia 1 : 7 20:00

   
   
  • Magyarország - Jugoszlávia 1997.10.29.
  • Magyarország - Jugoszlávia 1997.10.29.
Tölts fel te is saját képeket! »
videók
mérkőzés értékelése

mérkőzés: 1 (1 szavazat)

1...5
Világbajnokság 1998, selejtező
718. hivatalos válogatott mérkőzés
játékvezető : Melo Pereira Vítor (Portugália)
nézőszámok:
  1. reprezentacija.rs: 13.175
  2. Futballévkönyv '98: 15.000
  3. nso.hu: 17.000
  1. 0 - 1 2' Brnović Branko
    0 - 2 6' Đukić Miroslav
    0 - 3 10' Savićević Dejan
    0 - 4 26' Mijatović Predrag
    0 - 5 41' Mijatović Predrag
    0 - 6 51' Mijatović Predrag
    0 - 7 64' Milošević Savo
    89' Illés Béla 1 - 7

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: fcsaba
    2023.10.14, 21:19
    A jugoszláv zászló 1997-ben már nem tartalmazta a vörös csillagot.
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2017.09.20, 16:59
    Budapest, 1997. október 20., hétfő (MTI) - Csank János, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya kijelölte 23 fős keretét az október 29-én Budapesten Jugoszlávia ellen esedékes világbajnoki pótselejtező mérkőzésre. A csapat tagjai csütörtökön utaznak Tatára.

    A keret:

    kapusok:
    Sáfár Szabolcs (SV Salzburg), Babos Gábor (MTK FC), Szűcs Lajos (ÚTE)

    mezőnyjátékosok:
    Lőrincz Emil (MTK FC), Sebők Vilmos (ÚTE), Geress Zoltán (Vasas Danubius Hotels), Bánfi János (Aalst), Mracskó Mihály (Győri ETO FC), Kuttor Attila (MTK FC), Lakos Pál (Győri ETO FC), Szlezák Zoltán (ÚTE), Urbán Flórián (Anderlecht), Lipcsei Péter (Ferencváros), Halmai Gábor (MTK FC), Illés Béla (MTK FC), Nyilas Elek (Ferencváros), Dombi Tibor (DVSC-Epona), Keresztúri András (Slovan Bratislava), Klausz László (SV Salzburg), Kovács Zoltán (ÚTE), Orosz Ferenc (MTK FC), Hámori Ferenc (Vasas Danubius Hotels), Horváth Ferenc (Ferencváros)
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
    2014.07.09, 17:38
    emlékszem,az akkor induló kereskedelmi csatornák egyből ráugrottak a közvetítés lehetőségére. ezt a tv2 közvetítette, a visszavágót megnyerte magának az rtl (Yug-Mo. 5-0) jól járhattak...


    Emlékszem, ott voltam. Nagyobb baráti társasággal mentünk, nálunk voltak a jegyek, és egyik haver apja késve érkezett, így a haver kint maradt a 2 jeggyel. Mire beértek a 3. perc körül kérdezték, hogy volt valami, mondtuk, hogy 2-0, leültek, hogy jól van, csak ugratjuk őket, és akkor bumm a 3. is bent figyelt.

    Arra is emlékszem, hogy ellenőrizték a személyiket, nehogy kavarodás legyen, úgyhogy csak egy bomber dzsekis szerb került közénk, akik 3-0nál majdnem meglincseltek, és a biztonságiak úgy mentették ki. smiley


    Egészen pontosan emlékszem mi történt, mert részese lehettem.

    Akkor indult a tv2 és az rtl. A budapesti meccset a tv2, a belgrádit az rtl adta.

    A tv2 a pesti meccs előtt egy héttel kezdett lázas riporterkeresésbe, mert rájöttek, hogy nincs erre emberük. Kerestek egy csomó embert, de senki sem tudta vállalni.

    A meccs előtt 2 nappal jött akkori főnököm, Török László, hogy a tv2 megkereste a Magyar Rádiót, hogy átvennék a hangot, azaz a mi közvetítésünket. Török közölte, hogy OK, de mi nem tévésen, hanem rádiósan fogunk közvetíteni, mert a hallgatókat nem lehet cserbenhagyni.

    Egy nappal a meccs előtt be kellett menni a tv 2 székházába, ahol Árpa Joschi - Árpa Attila apja - oktatott bennünket, hogyan csináljuk... Lelkesen, harsányan, khm...

    Végül is a pálya szélén Vujity Trvtko és Deák Horváth Péter, fent a fülkében Török László és jómagam, az volt a szerencse, hogy az amúgy agyament ötlettel - rádióhang a tévében - azért nem foglalkozott senki, mert az 1-7 mindent elsöpört.

    A dologhoz még csak annyit: a nagy vereség után a tv2 alig akarta kifizetni az előre megbeszélt honoráriumot, ami - megnéztem - 8.000 (nyolcezer) forint volt. Hetekig kellett telefonálgatni, a nyakukra járni. Már úgy voltam vele, hogy nem érdekel a pénz, amikor Joschi bá titkárnője mondta, hogy mehetek érte.

    Azóta sem jutott el a magyar fociválogatott egyetlen egy kvalifikációs sorozatban sem a 2. helyre...


    Ott voltam. Az első válogatott meccsem volt. Mit mondjak? Nem volt több...

    Az elején, még 0:0-nál egy almacsutka majdnem fejen találta a szerb kapust. Aztán hip-hopp, 3:0.

    A végén az ünneplő szerb karéj alatt kívül elvonulva tapsoltunk nekik...

    Szörnyű érzés volt. Ott és akkor szar volt magyarnak lenni...


    Emlékszem az esetre. Az sajnos kimaradt a leírásból, hogy hosszú idő óta ez volt az első olyan külföldi útja a jugoszláv válogatottnak, ahova nem volt szükségük vízumra. Ez nagyon felszabadította őket.


    Amúgy 2. osztályba jártam gimibe akkor, és németórán egy gyönyörű fogalmazást rittyentettem a magyar foci történetéről házi feladatként, amit úgy fejeztem be kb. hogy "nagy lehetőség előtt állunk megint, reméljük nem kapunk ki, és szurkolhatunk a csapatnak a vb-n 12 év elteltével."

    Fiatalság, bolondság.smiley


    28.an van a szulinapom! A legjobb baratomtol kaptam a jegyet ajandekba, meg egy kubai szivart is. Amugy 16 voltam akkor. Mire sikerult meggyujtanunk a dohanyt mar 0-2 volt :( Viszont a szepitesnel logtunk a keritesen es uvoltottuk, hogy "Bela! Beeela! Beeela!"

    Es a szunetben Back Street Boys szolt! Az everybody cimu szam!

    Borzalmas


    A meccs és a körítése is az archetípusa volt a hülyeségnek és hülyíthetőségnek. Remélem majd valaki bevágja azt a bizonyos finnek elleni gólt, ahol az utolsó három(!) labdaérintésben nem volt magyar láb. A lényeg szerintem: egy elképesztően kütyaütő csapattal egy könnyű csoportban hoztunk egy 2. helyet, a szemét sajtó meg (élen a Népsporttal) lyukat beszélt a hülye nép hasába hogy ez mekkora fasza csapat, közben senki nem mondta hogy meztelen a király és itt senki nem tud egy labdát levenni vagy akár egy egyenset rúgni bele.

    Tisztán él bennem hogy elsős gimnazistaként egy lyukas garast nem adtam a továbbjutásunkért, mert láttam hogy micsoda egy csapat ez. Annyira idegesített ez az össznépi hülyítés, hogy eszembe sem jutott kimenni a meccsre.

    A legszebb hogy a sportsajtó a mai napig nem szokott le erről a köcsög hozzáállásáról, a nép meg kajálja ugyanúgy mint 10, 20, 30 éve folyamatosan.


    A közvetítésből emlékszik még arra valaki, amikor még a meccs előtti felvezető végén, közvetlenül a kezdés előtt Vécsey Misi (tévés volt, azóta se hallottam róla) belemondta a kamerába, hogy HAJRÁ MAGYAROK!!!, de mindezt olyan hülyén tette, hogy bennem pl. ez is kitörölhetetlen nyomot hagyott, soha nem felejtem el.


    Emlékszem, Mijatovicsot lecserélték, s rögtön megkérdezték (talán Vujics Trutymó), hogy mi a véleménye. Erre ő azt mondta, hogy nem érti az egészet, ő azt hitte, a magyarok ki akarnak jutni vb-re...

    http://index.hu/belfold/tegnapiujsag/2008/10/29/1997_atgazoltak_rajtunk_a_jugok/
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
    2013.09.30, 23:22
    BL-szárnyalás után eleve nehéz lehetett végignézni a Ferencváros széthullását, aztán erre tett még rá egy lapáttal a Jugoszlávia elleni 1-7 a válogatottal.

    Nyilas Elek: Nyilván nehéz volt a pályán megélni azt a mérkőzést, és bár a realitás tényleg nem az 1-7, meg a 0-5, azt azért mindenki elfelejti, hogy a világ egyik legerősebb csapatával játszottunk. Szóval Vladimir Jugovics a Lazióból, Szavo Milosevics az Aston Villából, Predrag Mijatovics a Real Madridból jött, és még lehetne sorolni a klasszisokat az európai topklubokból, és ezt soha senki sem teszi mellé, mindig csak az 1-7, 0-5. Mindemellett az első húsz percben három olyan gólt kaptunk, hogy a labda lecsorgott, bepattant, bevánszorgott, és egy ilyen válogatott ellen így nyitni maga az öngyilkosság.

    De ennyire megilletődtek egy sztárcsapattól? Azért az Ajax vagy a Real Madrid sem állt kisebb nevekből.

    Ez igaz, de abból a válogatottból csak nekem volt BL-tapasztalatom a Fradival. Szóval ilyen erős csapat ellen nagyon kevesen futballoztunk korábban, és én is csak kétszer oda-vissza.

    Miként élte meg, hogy ezután a többséggel egyetemben Bicskei Bertalan önt is kisöpörte a válogatottból?

    Nagyon érzékenyen érintett. Berci bá akkor többünket a partvonalon kívülre tett, és bár egy szövetségi kapitánynak nyilván szíve joga, hogy kit válogat be, azt gondolom, hogy huszonnyolc éves, hazai szinten jó játékosoknak számító futballistákat nem biztos, hogy indokolt kitenni a csapatból.

    forrás:
    Nemzeti Sport, 2013.09.28
    via
    http://www.tempofradi.hu/miert-eppen-a-futball-mukodne-beszelgetes-nyilas-elekkel
     
  5. avatar: fgymat
    2013.05.18, 14:56 (szerk.: 2018.01.22, 18:40)
    Budapest, 1997. október 28., kedd (Reuter, APA, MTI) - Szerdán négy világbajnoki pótselejtező első mérkőzéseit rendezik meg Európában. Az 1998-as franciaországi labdarúgó-világbajnokságon való szereplés jogáért még nyolc válogatott van harcban; köztük a Csank János szövetségi kapitány irányította magyar nemzeti tizenegy.

    A pótkvalifikációk rangadója egyértelműen az olasz-orosz párharc. Szerdán Moszkvában vendégszerepelnek Cesare Maldini szövetségi kapitány tanítványai. Az oroszok bevallották, hogy a legfőbb segítség számukra a hideg moszkvai időjárás. Az orosz fővárosra lehullott fehér csapadék meglepte az itáliaiakat, mivel azonban a Dinamo-stadion pályája fűthető, biztosan nem lesz fagyott a gyepszőnyeg. Az olasz válogatott mindenesetre arra kérte a Nike sportszergyártó céget, hogy biztosítson számára "téliesített" futballcipőket.

    Érdekesség még, hogy az olasz válogatott orosz földön még soha nem tudott gólt lőni a házigazdáknak. Cesare Maldini 1963-ban játékosként fordult meg a Szovjetunióban, és kellemetlen élményekkel távozott, tudniillik 2-0-ra kikaptak. Az olaszok 1975-ben és 1991-ben sem tudtak gólt lőni a szovjet válogatottnak. "Itt az idő, hogy változtassunk a dolgokon" - mondta most Cesare Maldini.

    A pótselejtezők 1. mérkőzései:
    Oroszország - Olaszország, Moszkva, 18.30 ó
    Horvátország - Ukrajna, Zágráb, 18.00
    MAGYARORSZÁG - Jugoszlávia, Üllői út, 20.00
    Írország - Belgium, Dublin, 20.30

    forrás:
    MTI
     
  6. avatar: fgymat
    2013.05.18, 14:49 (szerk.: 2018.01.22, 18:46)
    Labdarúgás - A kilencedik lépcsőfok

    Budapest, 1997. október 29., szerda (MTI) - A kilencedik lépcsőfok magasodott szerda este a magyar futballválogatott előtt. Csank János szövetségi kapitány legénysége nyolc csoporttalálkozót (öröm fölidézni, hazai gyepen nem kapott ki a nemzeti csapat ) követően az európai 3. selejtező-csoportban a második helyet szerezte meg. Az október 11-i, Helsinkiben elért 1-1 után 18 nappal ezúttal a pótselejtező első összecsapása várt a magyarokra, akik a Ferencváros-stadionban Jugoszláviát, az európai 6. csoport másodikját fogadták. Mindkét gárda célja a jövő évi franciaországi 32-es döntőbe való kijutás.

    Jó ötlet volt, hogy kettős beléptetést szerveztek meg, hiszen jegy nélkül a bejáratoknak még a környékére sem jutott el senki. A vaskerítés-kordonon belül a rohamrendőrség és a biztonsági szolgálat emberei vigyázták a rendet. A kezdés előtt már két és fél órával nyitottak a kapuk. Az idő sem volt oly zord, mint amilyenre sokan számítottak. A fagyosabb drukkerek persze elővigyázatosan fölkészültek lélekmelegítővel, fogyott a konzervsör, többen pedig Martinit kortyolgattak. Persze csak a kordonon kívül, még "szabad területen". A Fradi-étterem bejáratait is hermetikusan lezárták, mondván, jobb az elővigyázatosság.

    Nem voltak elővigyázatosak a jugoszláv újságírók. Meglehetősen nagy számban, ötvennégyen érkeztek a zöld-fehérek létesítményébe, ám hiába reklamálták a tribüntelefonokat. Mivel nem rendeltek ilyen, a munkához minimum lényeges hírközlési eszközt, hát várhattak a jószerencséjükre.

    A két csapat közül először a hazai gárda jött be melegíteni mintegy 35 perccel a kezdés előtt, rá nyolc percre pedig a "plávik", akiket körülbelül 1200 vendégszurkoló jelentős éljenzéssel fogadott. A kezdőkört teljesen eltakarta a Gillette reklámleple, lévén - ahogyan korábban is - a honi vb-selejtezőket "a férfiasan tökéletes" cég szponzorálta. S a melegítésnél kitetszett, Csank kedden még nem ismert négy játékosa kicsoda: a bajuszos kapitány Lipcseit, Dombit, Nyilast és Oroszt öltöztette nemzeti dresszbe, a további hét magyar labdarúgót már kedden este megnevezte.

    A két együttes a portugál Vitor Manuel Melo Pereira sípjelére a következő összeállításban kezdett körülbelül 14 ezer néző előtt:

    Magyarország:
    Sáfár Szabolcs - Lőrincz Emil (csapatkapitány) - Sebők Vilmos, Bánfi János - Dombi Tibor, Nyilas Elek, Lipcsei Péter, Halmai Gábor, Keresztúri András - Klausz László, Orosz Ferenc

    Jugoszlávia:
    Ivica Kralj - Zoran Mirkovic, Miroslav Djukic, Sinisa Mihajlovic, Goran Djurovic - Dragan Stojkovic (csapatkapitány), Savisa Jokanovic, Branko Brnovic, Vladimir Jugovic - Dejan Savicevic, Predrag Mijatovic

    Ami azt illeti, sporttörténeti ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy mikor kapott 10 perc alatt három gólt a magyar válogatott. Mert ez történt... Még el sem helyezkedett a két gárda, amikor a 2. percben egy balról lágyan érkező beívelést Brnovic ügyesen maga elé tett, majd a kapujától messze kint álló Sáfár fölött lágyan a kapu jobb oldalába ívelt (0-1).

    Négy perc múlva egy jobb oldali szöglet után a magyar védelem nem nagyon lelte a labdát, Djukic közbeugrott, és az ötösről a kapu bal oldalát is "fölszentelte" (0-2). S miközben egy-két, meglehetősen kiismerhető magyar akció futott, a 10. percben jött a harmadik "plávi" gól. Savicevic zseniálisan szelidített meg egy labdát Bánfi közelségében, majd pontosan talált ő is a hazai kapuba (0-3).

    Mit lehet erre mondani?

    Slobodan Santrac szövetségi kapitány legénysége már a zsebében érezhette a franciaországi vb-döntő repülőjegyét. A vendégszurkolók a 20. percben kórusban meg is szólaltak (Auf wiedersehen), ami félre nem érthető célzásként hangzott, bár németül és nem franciául, de a célzás telitalálat.. A vendégek kényükre-kedvükre járatták a labdát, okkal foghatták fel úgy, hogy egyfajta tét-edzésen vesznek részt. A magyar próbálkozásokban túl sok fantázia nem volt fölfedezhető.

    A 26. percben Jokanovic három magyar védő között ugratta ki a jobb oldalon Mijatovicot. A Real Madrid gólgyárosa - mivel meglehetősen magányos volt, de emiatt nem ijedt meg - éles szögből, jobbal a léc alá bombázott (0-4). A jugoszláv szektorból petárdák jöttek, az egyik a gyep szélére, s mivel a transzparenseket égésveszély fenyegette, a biztonságiak intézkedni kezdtek. A drukkerek tucatjai rohantak fejvesztetten, közben a narancssárga és sárga mellényes intézkedők egyike-másika alapos ütészáport kapott. A rendőrök beavatkozása hatásosabb volt, megnyugodni látszott a szektor.
    A 32. percben Jugovic lépett ki szabadon, ballal azonban Sáfár és a bal alsó sarok mellé emelt. A 37. percben Keresztúri szépíthetett volna. Középről címezték felé a labdát, egy csel után lőtt is a szlovákiai (Slovan Bratislava) légiós, ám Kralj nagy bravúrral szögletre mentett. A 40. percben Nyilas átadását Keresztúri bombázta, éles szögből, alig fölé. Szép momentum


    Közben Csank cserélt, Dombi is lement, majd Lipcsei; utóbbi a lábát fájlalta. A 41. perc megint másféle fájdalmat hozott. Mracskó ügyetlenül hazafelé fejelt, Lőrincz megpróbált még menteni. Időközben Sáfár kiindult, a kapus és Lőrincz tanácstalanul nézte, mi történik; a szemfüles Mijatovic a háló felé emelt. Mracskó még megpróbált menteni a gólvonal előtt, de már nem sikerült (0-5).


    Félidőben:

    Magyarország - Jugoszlávia 0-5
    Gólszerzők: Brnovic (2.), Djukic (6.), Savicevic (10.) Mijatovic (26., 41.)

    A lelátó embere hamar ítél. Amikor Urbánék kijöttek a folytatásra, egybefüggő füttykoncert fogadta őket. A folytatás első öt percében három bomba is zúdult Sáfár kapuja felé. Azok még elkerülték a célt, de az 51. percben a középen és egyedül szólózó Mijatovic mágiája ellen már nem volt ellenszer. A spanyolországi klasszis a kifutó Sáfár mellett pompásan gurított a kapu jobb oldalába (0-6). S három perc múlva le is ment, megrúgta a maga mesterhármasát, távozhatott. A honi drukkerek "NB II. NB II. " skandálással fejezték ki nemtetszésüket.

    Egy óra leszaladtával a "plávik" valamit lazítottak, bár addig sem nagyon hajtottak, csak lábról lábra járatták a labdát, ahogyan azt illik. A 62. percben Urbán 17 méteres bombája egy méterrel fütyült el a jobb alsó sarok mellett. Két perc múlva tetszetős baloldali "grundfutball" után Milosevic kapott lapos átadást, hat méterről könnyedén passzolt a kapuba (0-7). A honi szurkolók "váltottak", mert előbb "Vissza a pénzt ", majd "Hungária, Hungária, tragédia " szavalókórussal álltak elő.

    A 89. percben Illés szemfülesen lépett ki a jobb oldalon, és közelről bepöckölte a szépítő gólt (1-7).

    Laza örömfutball. Az ilyesmit szívesen látja a szurkoló, de hogy 10 perc alatt három gól hátrányból kell folytatni, erre a legpesszimistább honi labdarúgás-kedvelők sem gondolhattak. Márpedig Jugoszlávia egyszerűen az elején állva hagyta a vendéglátót, melynek ocsúdni való ideje sem adatott meg. Boksznyelven szólva már a 2. percben megroggyantó erejű ütésbe szaladt bele a Csank-csapat, amiből azután a 90. perc végéig ki sem józanodott.

    A világhírű klubokban kenyerüket kereső "plávik" (egyedül kapusuk játszik odahaza) a tökéletesen tiszta labdakezelési technika, összeolajozott csapatmunka etalonjai, míg a magyar válogatott egy-két, viszonylag folyamatos támadásszövésen túl nem sokat mutatott. A vendégeknél mindenki azt adta, amit kell, különösebben kiemelendő egyéni teljesítményt keresni fölösleges, mert egy olyan gyenge magyar védelemmel találta magát szemközt ezen az estén Jugoszlávia, amilyen tán a csoportcsaták során a Feröer-szigeteké volt.

    Mijatovic mesterhármasa örök emlék, mint ahogyan a magyar futball históriájába is örökre beivódik 1997. október 29., mely az egykoron emlegetett "egyiptomi csapáson" is túltesz, és rászolgál az "üllői út rémdrámája" jelzőre. A magyar válogatott utoljára 1994 júniusában Eindhovenben szenvedett ilyen súlyos, 7-1-es vereséget Hollandiától.

    A visszavágót sportszerűségből illik lejátszani, sok szerencsét kívánni a jugoszlávoknak a franciaországi fináléhoz.

    Amellett pedig kérdezni: ki a felelős ezért a pokoli, megalázó vereségért, mely tán az évszázad legcsúnyább magyar fiaskója. Kitörölhetetlenül, megbocsáthatatlanul. Mentségül csak annyi: egy világklasszis gárdába futott bele Csank János gárdája.

    Marad az a remény, hogy majd egy új generáció sikerrel harcol a következő vb-döntőért, a 2002-esért. S persze mihamarabb utat kell lelni, hiszen a 2000-es, belga-holland közös rendezésű Eb-re is hamarosan sorsolnak.


    Világbajnoki pótselejtező, első mérkőzés:

    Magyarország - Jugoszlávia 1-7 (0-5)
    Üllői út, 13.175 néző
    vezette: Melo Pereira (portugál)
    gólszerzők: Brnovic (2.), Djukic (6.), Savicevic (10.), Mijatovic (26., 41., 51.), Milosevic (64.), illetve Illés (89.)

    cserék: Dombi helyett Mracskó Mihály (32.), Lipcsei helyett Urbán Flórián (41.), Klausz helyett Illés Béla (62.), illetve Mijatovic helyett Savo Milosevic (54.), Brnovic helyett Zeljko Petrovic (60.), Savicevic helyett Dejan Govedarica (72.)

    két szövetségi kapitány nyilatkozata:

    Slobodan Santrac:
    - Az első négy esélyünkkel éltünk. Ritka az ilyen, de megesett és ezután már a mi akaratunk érvényesült a mérkőzés alatt.

    Csank János:
    - Tudtuk, hogy erős csapat Jugoszlávia. A gyors gól után talán már kezdtünk magunkra találni, amikor jött a második találat, ami egyszerűen "amatőr", gyermeteg gól volt. Azt kívánom, hogy Jugoszlávia legyen világbajnok.

    A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón megjelent Dejan Savicevic, a jugoszlávok montenegrói kiválósága is. Magyar újságírók arról faggatták, milyen érzés montenegrói létére jugoszláv színekben
    játszani. Savicevic provokatívnak ítélte a kérdést, azt kérte a futballról faggassák, majd felállt és elhagyta az FTC stadion Toldi termét. Ezzel a nyúlfarknyi sajtótájékoztató véget is ért.+++

    forrás:
    MTI
     
  7. avatar: magyarfutball.hu
     
  8. avatar: ingersheim
    2010.12.23, 19:34
    Klausz Lászlót Illés váltotta a 63.percben.
     
  9. avatar: magyarfutball.hu
    2010.10.15, 10:23 (szerk.: 2018.01.13, 13:15)
    kép
    forrás:
    Focivilág 1997. november 12.
     
  10. avatar: magyarfutball.hu
    2009.11.04, 15:21
    az in-kalosok is eleg csunyan jartak, ugy hallottam... mert ok azt hittek, majd megnevelik a haborus bunos rendbontokat a jugo szektorban... hat nem sikerult! smiley


    Én is ott voltam!

    Emlékszem, haverokkal nagyon készültünk, "alapoztunk" smiley, hangoltunk, de már akkor nem tetszett a dolog, amikor majdnem több volt a szerb a stadionban, mint a magyar... Nem értettem, miért voltunk olyan kevesen, bár ha jól emlékszem, meg kell hagyni, baromi hideg volt. Vagy talán előre éreztek vmit? smiley

    Tényleg hihetetlen volt az egész! Ahogy Dzsojszi is mondta, 0:3 után csak röhögtünk, nem lehetett komolyan venni. Jöttek a hülyébnél hülyébb beszólások, mindenki tombolt a jugó góloknál... Béla szépítése t.képp senkit nem érdekelt. Vki pedig elkezdte őt éltetni az aluljáróban a meccs után. A szokásos baromság: Illés Béla a legnagyobb király... Talán mondanom sem kell, mitől zengett utána 5 percig az egész metró. Igen, rögtön sikerült mindenkinek átkölteni... smiley

    Kapott ott mindenki. Csanktól kezdve persze az egész csapaton át az in-kal-ig (emlékeim szerint nem sikerült normálisan beereszteni a "tömeget" a kapu mögötti szektorokba). Az azért nem nézett ki rosszul, ahogy az in-kal nyitott egy V-betűt a vendégszektorban! Tényleg pórul jártak??? smiley)) Erről lemaradtam!

    Mégegy, számomra érdekes momentum: mindenki fosott, hogy biztos balhé lesz, meg így, meg úgy, erre a meccs után egyszercsak az Üllői úti felüljáró alatt találtam magam, ahol egymást éltette a magyar és a még a vendégszektorból lefelé néző jugó tábor! Semmi dobálózás, szitkozódás, legalábbis én nem láttam. Persze ebben az eredménynek biztos döntő szerepe volt... smiley


    Eletem tevedese volt :((

    Kurva hideg volt, es 0-3 utan telleg mar csak rohogtunk. Lattam a magyar arcokat es fura volt. Egyszerre volt megdobbenes es nemtorodomseg (sic!!!) rajtuk. Felidoben leleptunk, de arra emlexem hogy egy 45 eves foszer a 4-ik gol (es 20 feles) utan bikabol nekiszaladt a keritesvasnak. Azt hittem ott hal meg, de siman felkelt. Hiaba az alkohol ellenallova teszi a szervezetet.
    Ja meg 2 csavo osszebalhezott -gondolom elkeseredettek voltak es reszegek- mert szidta Dombit... no comment

    No mindegy: soha meg egy ilyan ne legyen az eletemben!!!


    Mindenestre Csank a humorát még abban a szituációban sem vesztette el. Tévén néztem a meccset (ott sem volt jobb...), az első félidő után nyilatkozott a kapitányunk:

    - Minek köszönhető az eredmény?
    - Nem hittem volna, hogy egy-két játékosom ilyen béna...
    - Mit lehet mondani a szünetben a csapatnak?
    - Azt biztos nem, hogy csak így tovább...


    forrás:
    http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9033453&la=19015226
     
  11. avatar: fgymat
    2009.05.24, 20:59
    A két pótselejtezőre kényszerült csapat nem tartozott azonos "súlycsoportba", de egy-egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Így hát bizakodtunk.

    Mint a lufi úgy pukkant szét minden reményünk a mérkőzés kezdete után. Szinte megállíthatatlanul potyogtak a gólok. Alig halt el a játékvezetői sípszó és máris vezettek a vendégek. A tízedik percre már háromszor is a kapuba találtak. ...és még nem volt vége. Az első félidő öt jugoszláv gólt hozott. Mintha magyar játékos nem is lett volna a pályán.
    A második játékrészre is maradt még két találata a vendégeknek. Már nem sokat ért, csak egy apró szépségtapasz volt a találkozó végén megszerzett egyetlen magyar gól.
    Mijatovics mesterhármast ért el.

    Katasztrofális vereség a régi rivális ellen. Ez az eredmény még egy edzőmérkőzésen is túlzás. Teljes volt a megaláztatás. Nem volt a mérkőzésnek olyan időszaka, amikor akár csak egy pillanatra is felemelhettük volna a fejünket. A súlyos "zakóval" a továbbjutás gyakorlatilag eldőlt. A visszavágó formalitássá vált.

    Ez a találkozó is csúcsokat döntött. Negatív csúcsokat. Sajnos nem kellet olyan messzire visszamenni az időben, hogy találjunk olyan mérkőzést, amikor hét gólt kaptunk. 1994-ben Hollandiában pontosan 7-1-re veszítettünk. (Azt megelőzően 1943-ban itthon a svédektől kaptunk hetet, de akkor kettőt rúgtunk is.) Hat gól különbséggel 1927-ben Bécsben szenvedtünk utoljára vereséget. Budapesten pedig hat góllal 1909-ben kaptunk ki utoljára, amikor az angolok jártak itt és 8-2-re nyertek.


    forrás:
    mafoci