magyarfutball.hu

A '91 tavaszi magyar-szovjet elég jelentős mérkőzés volt az újkori futball történelemben. A magyar közönség az 1985/86-os siker széria után ezen a meccsen jelent meg ismét jelentős számban. Történelmünk 4. nagy M (Muhi, Mohács, Marseille, Mexikó) betűs csapása után ugyanis jelentősen csökkent mérkőzésre járok száma. Ilyen hosszú - 5 éves- "csendes" periódusra nem volt példa addig, azóta pedig jórészt csak a sportértéket nélkülöző, általában nyárvégi gálameccsekre telik meg félig a VIP-páholyt kivéve lepusztult Stadion. Miért is gondolom ezt jelentős mérkőzésnek a Népstadion életében? Nézzünk egy-két okot:

- 1986/87 es bajnokság után elsősorban a Fradi nyomására beszüntették a kettős rangadókat, így a bajnoki mérkőzések, a nagy tömeget vonzó mérkőzések teljesen eltűntek a Stadionból

- '91 tavaszán, a már akkor is elcsépelt frázis "mintha valami megmozdult volna a magyar fociban" hangulat uralkodott

- A Nyilasi vezette lelkes Fradi és a Mezey által tervszerűen összerakott, sztáralakulat, a Honvéd egész jó kis párharcot vívott egymással a bajnokságban.

- Jól indult a selejtező sorozat, főleg mai szemmel nézve,
Norvégiában 0-0,
Az Olaszokkal 1-1 a Népstadionban,
4-2 a Hungária körúton Ciprus ellen
2-0 Cipruson

- 1991. március végén 4-2-re győztünk Santanderben a spanyolok ellen barátságos meccsen. A Nemzeti Sport azonnal "a magyarok nyilaitól vérzik Hispánia" szalagcímmel jelent meg.

- Itt még viszonylag olcsók voltak meccsjegyek. Egy diák 100Ft-ért bemehetett, akkor amikor egyetemistaként kb. 3000Ft volt az ösztöndíjam, tehát egy meccsjegy nem okozott túl nagy tehertételt. A magyar jegyár "boom" szerintem a 1995-ös Fradi BL szerepléssel indult (Ne feledjük '95 a Bokros-csomag éve). A BL szereplés szerintem több szempontból is fordulópont. Nagyon rossz döntés volt az Üllői úton játszani, amikor megtelt volna a Népstadion. Az akkori 2000 Ft-os jegy nagyon magas volt, viszont csak 17.700 mehettek be, a Stadionban lettünk volna 65.000 ren mondjuk egy ezresért. Nagyon sok jegy jó magyar szokás szerint protekciósokhoz került, akiket csak ez a sorozat vagy mondjuk a Real Madrid érdekelt. Nem jöttek rá, hogy a focit nem sznoboknak találták ki. Elterjedésében, és a tömegcikké válásában fontos szerepet játszott, hogy minden társadalmi réteg egyformán "fogyaszthatta". A szurkolók derékhada meg eltűnt, mert amikor végre színvonalas meccset láthatott volna Magyarországon akkor nem kap jegyet, vagy ha meg is kapja rettenetesen drágán, és napokat kell sorban állni érte. Én innen számolom a tömegek végleges szakítását a futball mérkőzésre járással. Azzal, hogy a buszon az iskolában, a gyárban vagy a boltban az legyen a téma, hogy kivel játszik a Fradi, vagy hogy milyen lesgólt kapott a PMSC a hétvégén. Témává az vált, hogy Beckham felesége, hogy érzi magát Madridban, vagy Henry hány gólt lőtt a Tottenhamnek, de ez már egy másik dimenzió ezt már nem érzik az emberek a saját bőrükön, ez már olyan távoli, művi.


- Az oroszok ellen tűntetni és végre szabadon szidni őket '91 tavaszán még igazi vonzerőt jelentett. - Személyes emlékem, hogy én például ezen a mérkőzésen láttam először skeanheadet (biztos voltak előbb is, de egy Vasasi gyereknek ekkor tűnt fel, ilyen "bomberes" srácokat addig nem láttam). Teljesen egybe vág AMiUtunk hozzászólásával.

Sajnos nem sikerült a bravúr 1-0-ra kikaptunk az akkor már jórészt oroszokból álló szovjetektől. Az az igazság, hogy jobbak voltak. Rá két hétre meg Palaczky Jani levette a labdát Donadoninak a 16-oson belül. És máris olyan volt a közhangulat, hogy "mintha megállt volna az idő a magyar fociban".

Ilyen sokan azóta talán csak egyszer voltak a Népstadionban 2000. szeptemberében az Olaszok ellen.

Magyar-Szovjet belépő: "érvényes a felsőtribün feletti sétányra"
eredeti méret: klikk!
Micsoda idők voltak! A várhatóan teltházas meccsekre kedvezményes jegyeket bocsátottak ki a sétányokra, így jóval többen befértek, mint a hivatalos kapacitás, ami akkoriban 76.000 volt. A Népstadionban az alsó- és a felső karéjok felett is nagyon komoly sétányok vannak.